Lolito -VI. fejezet



Elég rövid, elég velős, nem történik semmi igazán (de legalább adok életjelet magamról!).

Tudtátok, hogy hazugság, hogy az egyetemen csak a vizsgákra kell tanulni? A l j a s  h a z u g s á g.




VI. fejezet

Thor azt gondolja, hogy majd a napok összefolynak, mint a festék a víz felszínén, lassan és körkörösen, de nem így történik. Minden sokkal élesebb, intenzívebb, mint azelőtt. Loki kivillanó fogsora a pink ajkak közül. Az apró érintések a titkos ajtók között. Az este fülledt melege, és a fekete hajfüggöny Loki hátrahajló nyaka mögött. Farbauti apró mozzanatai, ahogy Lokiba ingét igazítja a nappali tágas ablakai előtt.

Apró részletek maradnak meg neki leginkább, illatok és érzések, és valamiért a gondolatai között minden zöldbe van öltöztetve, mint Loki szemei. A puha béke, ahogy Loki a nyakába kapaszkodva mellette a párnájába szuszog. A test a testnek feszülve a lepedő alatt.

Thor teljesen elveszik, mielőtt észre venné, hogy letért az útról.



A nap a nagy tölgyfa keretes ablakokon keresztül úgy önti szét az asztalon a fényt, mint egy művész a híg temperát, és Thor egy pillanatra azt hiszi, hogy lecsöpög a pucér talpára a festék az éles sarkokról. Loki előtte ül, a falap takarásában a lábát addig nyújtóztatja kettejük között, míg a lábujjait Thoréba tudja akasztani. A férfi lassan elmosolyodik, ahogy a szemével Loki körvonalát kezdi kutatni a derekától egészen a feje búbjáig, ahol megragad az őt pásztázó szemeknél.

Loki arca rideg, de a szeme játékos.

- Mi az? - kérdezi Thor, a hangja lágy és türelmes.

Loki elmosolyodik, ahogy egy cikk narancsot a szájához emeli, és a leve csorog le az állkapcsán, miközben kettéharapja. Thor kényelmetlenül merev, de csak egy kicsit bánja, ahogy töretlenül figyeli, ahogy a gyümölcs hozzáér a fiú ajkaihoz.

Mellettük a pulton Hela kávét készít, és a fekete napszemüveg alatt Thor nem biztos benne, hogy mennyit fog fel abból, ami a konyhaasztalnál történik.

- Gondolkodtam - mondja Loki.

Úgy jelenti be a dolgot, mintha valami nem hétköznapi dolog történt volna. Thor jókedve egy pillanatra megcsillan, ahogy megemeli a szemöldökét.

Thor úgy néz ki, mintha azt várná, hogy Loki arról fog beszélni, a Nap másnap már nem úgy kel fel, hogy lassan kúszik be a függöny alatt, lesimogatva a takarót az ágyban alvó emberekről, egy pillanatra megnyugtatva mindent, hogy nincs még világvége, hanem rájuk tör majd, mint egy eszét vesztett bestia, és felemészti a földet maga körül.

Thor képzelete elcsatangol, és a kezében egy szelet kenyérrel figyeli, ahogy Loki előre hajol kicsit. Az arcán gyermeki ártatlanság fut végig egy pillanatra. Bizonytalanság.

- Amerikába akarok menni - mondja egyszerűen, és Thor kénytelen félrenyelni a falatot.

- Tessék?

Loki arca fintorba rándul, mintha Thor egy kést mártott volna a torkába. Az ülte kimerevedik, ahogy próbálja megtapintani azt a részletet a mondandójában, ami leginkább megnyugtatná a hallgatóságát.

- Tanulni akarok. Egyetemen - mondja végül, és Thor egy kicsit megnyugszik, ahogy visszaerőlteti a torkából a szívét a mellkasába.

Egy pillanatra a szeme elé tárul a kép, ahogy Lokival együtt egy apró apartmanban elbújnak ketten a világ elől. Ahogy Thor egy olyan állást keres magának, ahol talán megbecsülik, és ahol olyasmivel foglalkozik, ami nem csak a bankszámlájára nézve kifizetődő. Ahogy Loki esténként a könyvek fölé hajolva elalszik az íróasztal mögött, és Thornak az ölében kell az ágyba cipelnie. Ahogy senki sem foglalkozik azzal, hogy valójában ez mennyire életképtelen gondolat.

- Aha. És mit? - kérdi, és leteszi a kenyeret a kezéből, hogy megkapaszkodhasson a valóságban.

Loki megrántja a vállát, de nem mond semmit, és Thor egy kicsit belé rúg az asztal alatt, amire a másik megugrik a székén. A zöld szemek villámokat vernek, olyanok, mint az esős moha a borult felhők alatt.

- Irodalmat - mondja Loki. - Érdekelne az írás.

Thor hümmög. 

Ez nem olyasmi, amire az ember könnyen válaszol. Az irodalom nem praktikus és ritkán kifizetődő. Előnytelen egy olyan világban, ahol az emberek nem a szótagok számát figyelik, hanem az abból származó bevételt.

Loki kérdőn néz rá, és Thor rájön, hogy elfelejtett válaszolni. Szeretne, de a nyelve zsibbadt, az ujjai pedig összemorzsolják a közöttük feszülő elvárásokkal teli csöndet. Nem tudja, hogy reagáljon, mert nem akar Loki apja lenni. Nem akar úgy viselkedni, mintha bármilyen beleszólása lenne a fiú életébe.

- Csak az ilyen gazdag ficsúrok engedhetik meg maguknak, hogy ilyesmit tanuljanak - morogja, és reméli, hogy Loki hallja benne a játékos élt.

Egy pillanat megpattan, ahogy Loki végiggondolja a következő mondatát. Thor úgy éli meg mindezt, mintha csak egy kattanó hangot venne észre a lába alatt, és nem tudja, hogy csak egy kavics, vagy egy taposóakna.

- Mondja ezt az, aki semmit nem dolgozott még, mióta itt van - vág vissza Loki.

Thor kavicsba lép.

Ezután a tüdeje hirtelen már nem is olyan nehéz, és egy pillanatra túl érzékenyen érinti a lábát súroló hideg bőr. Többet akar, de a napfény leláncolja az asztalhoz, és Hela kezd olyan sokszor feléjük tekinteni, hogy inkább hallgat.

- Szóval, híres író akarsz lenni, vagy mi? - csámcsogja Thor, a hangja halk, és bizonytalan, Loki pedig az asztalra hajolva a tenyerére támasztja az állát.

- Nem leszek híres, nem hinném - mondja, és a hangjában van egy apró él, ami Thornak a beletörődést juttatja eszébe, de nem biztos benne teljesen.

Loki félrevezető tud lenni. Loki aljas tud lenni, tele hátsó szándékokkal és homályos elképzelésekkel. Túl izgalmas, túl veszélyes.

- Rossz időben születtem ahhoz - mormogja.

- Hogy érted?

Loki elhúzza a száját, mint aki haragszik a kérdésre. A félrefordított fejét úgy öltözteti a napfény, mintha a bőre aranyból lenne. Thor meg akarja állítani az időt, hogy kiszelje belőle ezt a darabot, és elrakhassa a zsebébe, mint bizonyítékot, Loki mennyire puha és gyönyörű. Ha egy nap valaki kérdezi, hogy mik a legkedvesebb pillanatok az életben, ezt választhassa.

De Loki ugyanakkor aljas, és önző, és erre ugyanúgy emlékeznie kell, főleg, amikor a smaragd szemek a lelkéig hatolva megmérgezik a gondolatait.

Ez nem egy ilyen pillanat, de Thor készen áll. Minden pillanatban.

- Régen könnyebb volt jó írónak lenni. Nem sok ember tudott olvasni, nemhogy írni. Nem volt túl nagy verseny - mondja, és kerüli a szőke tekintetét. - Nem kellett, hogy tehetséges legyél.

Thor csak belemosolyog a szendvicsébe.

- Olvastál már Shelleyt? Vagy Byront? Oscar Wilde?

- Te olvastál?

A kérdés éles, és Loki szemei visszapattannak Thorra, amitől annak egy öblös mosoly fut végig az ajkain. Hela ekkor hagyja magukra őket, mint akinek elege van egy olyan beszélgetés hallgatásából, amiben nem hangzik el semmi ellenük felhasználható.

- Maradnod kellene itt még egy kicsit - mondja Thor. - Ha elmész, találni fogsz magadnak egy okot arra, hogy soha többé ne gyere vissza.

Loki egy pillanatra elcsendesedik, és Thor várja a kérdőre vonást, de nem kap. Helyette csak egy simítást érez a bokájánál, ahogy Loki a lábujjaival játszani kezd a bőrön. Az érintés lágy, meleg, és Thor gyomra görcsbe rándul, ahogy arra gondol, ezt el tudná viselni minden egyes reggel. Becsukja a szemét, és mélyet lélegez. 

Lokinak zöld szemei vannak.

- Te találtál? - kérdezi a fiú csendesen.

Thor sóhajt.

- Számtalant - mondja.

A hangja nem meggyőző, és Loki nem elégedett.

- De találtál már egy elég jót?

Thor Loki tekintetét figyeli, a csendes elvárást a szeme mögött, hogy valami olyat halljon, amire felkészül. Amire vágyik. Thor meg akarja adni neki, de annak talán túl nagy az ára, vagy túl keserédes, és az ujjai csak a levegőt markolásszák a zsebében.

- Talán.

A fiú érzi a válaszból, hogy felesleges tovább erőltetnie, ezért nem teszi, csak a villájával kezdi kapargatni a tányérján lévő tojást. A fehér étel úgy kenődik szét a porcelán tányéron, ahogy a szőke határozottsága Loki elgyengült kedvességeitől. Ki akar nyúlni, mielőtt Loki belevájja a tányér felszínébe az ezüstvilla éles végeit. Mielőtt a fehér máz felválik az anyagról, hogy felfedje a szürke, málló belsőt.

Loki végül félre teszi az evőeszközt.

- Nekem sincs miért itt maradnom, tudod – mondja, és bár Thor súlyt érez a mondat mögött, a fiú arca semmit nem árul el.

Loki csak egy mozdulattal eltolja maga elől a tányérját. A narancslé, amivel leöblíti az ételt, kicsordul a szája sarkánál, és a fehér pólójára cseppen. Thor lassan követi a szemével, mintha lenne jelentősége. Egy apró cseppnek a fehér anyagon, ahogy elveszik a vakító fényben a nap nehéz támaszaként. Csak egy kicsiny színfolt.

Mégis, teljesen összetöri az képet.

- Mi van a barátaiddal?

Loki szemei megvillannak.

Thornak van annyi esze, hogy a családot fel se hozza. Csak hátradől, a kezeit maga előtt összefonva úgy érzi, meg kell védenie a mellkasát egy vadállat támadása elől. Ha Loki tényleg az lenne, akkor valószínűleg farkasként felfalta volna már a duzzadó szívét, miközben a fehér fogairól velősen csöpög le a skarlát vér. Domborodva, teljesen eláztatva a csempét a talpuk alatt.

- Ó - mondja csendesen Loki, és elmosolyodik. - Valról beszélünk? És Sifről? 

Egy apró nevetés hagyja el az ajkait, amitől Thornak viszketni kezd a tarkója, és a bágyadt, lusta tekintettől készen áll menekülni az országból. Sosem fogja megérteni, hogy mi vonzza abban a veszélyben, amit Loki aurája áraszt, de a taszító érzések mellett kénytelen a csuklójával megigazítani az nadrágját. 

Loki csak unottan sóhajt egy újabbat, aztán ő is hátradől, a hosszú lábak továbbra is összegabalyodva pihennek Thor talpának fogságában.

- Sif tetőtől talpig belém van esve, ami általában nem érne kellemetlen csalódásként, csak kár, hogy nincs ínyem ahhoz, amit ő kínál - mormogja. - Tudod, egy barátság soha nem ugyanolyan, ha rájössz, hogy csak azért hallgatja végig a másik a problémáidat, mert azt reméli, valamit nyerhet belőle. És Val...

Loki mélyet sóhajt, és nem néz Thorra, miközben gondolkozik.

- Őt nehéz megfejteni.

Thor kicsinek érzi magát a helyzetben, ahogy Lokiból olyan dolgokat akar kiszedni, amihez egyébként semmi köze. Amik nem kellene, hogy érdekeljék. És mégis, itt kuncsorog minden morzsányi kis információért, amitől egy pillanatra is jobban megértheti a másikat.

- Régóta ismered?

Loki megvonja a vállát.

- Tizenöt éve. Olyan, mintha a nővérem lenne.

Thor nem tudja visszatartani a fintorát.

- Egy elég felelőtlen nővér, ha már itt tartunk.

A fiú csak egy gúnyos mosolyt küld felé, és a haja a szeme elé hullik. Thor ösztönösen előre dől, hogy kihalássza onnan, és Loki végigköveti a lassú mozdulat minden apró kis pillanatát.

Thor ujjai hozzáérnek Loki fehér bőréhez az arcán, és megremeg, ahogy a füle mögé gyűri a fekete tincset. A fiú néma marad, ami egyszerre ijesztő és megnyugtató, és a csend közöttük akkorára nő, hogy Thor szinte hallja, ahogy a szívdobogásuk lyukakat repeszt belé.

Loki hangja halk, mint a levelek suhogása, amikor újra megszólal.

- Féltékeny rám - mondja.

Van valami monoton a beismerésben, egy apró élnyi fájdalom, de nem annyi, amivel a másikat zsarolni lehetne, vagy elé tartva térdre kényszeríteni őt. Beletörődő, törött, régi fájdalom, amit Thor jól ismer, és amitől csomó keletkezik a torkában.

- Miért lenne? - kérdezi Thor.

Loki ráharap az ajkára, mint aki nem is igazán akarja azt mondani, ami a gondolatai között van. Helyette végigcsámcsog minden egyes szavon, ami eszébe jut, hátha az egyik megakad a fogai között, és kénytelen lesz kiköpni azt a nagyvilágba.

Thornak egy gyerek jut róla eszébe, aki ki akarja beszélni magát abból a bajból, amibe úgy keveredett, hogy eleve tiltakozott ellene. Egy akaratlanul elkövető tettes. Ironikus a maga módján, és Thor jól szórakozik, ameddig észre nem veszi a gyerekekre jellemző kilátástalanságot.

Látja Lokiban újra a zavarodott fiatalt abban a pillanatban, hogy kinyitja a száját.

- Nincs semmi értelme - próbálkozik a fiú, aztán pár pillanatra újra hallgat, mielőtt folytatja. - Mindig megpróbálom kielégíteni a vágyait azzal, hogy megadok neki mindent. De valamiért mindig az kell neki, amin nem osztozhatok. Mindig is így volt, és mindig is így lesz.

Thor bólogat, és Loki türelmesen vár. A tányérjuk üres, a nap pedig már nem süt olyan élesen, hogy fényt vessen az asztal mahagóni falapjára. A konyha üres, csak kettejük alakja töri meg a pasztellszínek békéjét.

- Nem kellene közel engedned magadhoz az ilyen embereket - mondja Thor, anélkül, hogy bármilyen reakciót várna. - Össze fog törni téged.

Loki csak hitetlenül elhúzza a száját.

- Miért érdekel egyáltalán?

A kérdés váratlan, és Thor elhúzza az asztal alatt a lábát, hátha akkor elég messzire tudja magát menekíteni attól a haragos tekintettől, amit a fiú küld felé. Valami megváltozik a levegőben, és Thor most egyértelműen tudja, hogy a lába alatt nem kavics kattan.

- Én... Nem érdekel.

A szoba csöndjét felhasítja a szék nyikorgása, srapnel és szilánkok szanaszét, ahogy Loki maga mögött kitolja azt, és felállva Thor elé sétál. Nem lép hozzá túl közel, csak annyira, hogy a rávetített tekintete elég lenézést és undort közöljön. Thor tudja, hogy amit lát, nem valós, csak a Loki korából adódó kegyetlen látszat, de nem tudja eltemetni magában azt az érzést, hogy valamit összetört a nagy, érzéketlen szavaival.

- Ne bánts így engem, Thor - mormogja a fiú, és Thor kinyúl a kezéért.

- Nem akarlak bántani - mondja, a bőre apró pontokban felszakad az aknaszilánkoktól.

Loki csak elhúzza a kezét, és Thor hajába temetve a fejét hátra húzza.

- Akkor miért így játszol? - suttogja.

Thor szíve a torkában dobog.

- Hogy kellene játszanom?

Thor becsukja a szemeit, ahogy hallgatja a választ.

- Betartva a szabályokat.

Az ujjak kisiklanak Thor haja közül, le Loki oldala mellé, és a fiú nem hagy egy lélegzetnyi levegőt sem, ahogy hátat fordít, és kisétál a konyhából. Thor azt hiszi, szinte biztos benne, hogy elvérzik.



Megjegyzések

  1. Szia! Jaj, de jó volt végre olvasni tőled. (Vagy inkább megint... 😅)
    Teljesen átérzem, én is elsőéves vagyok, és néha élni sincs erőm, szóval...
    Tényleg nem történik sok minden - csak hogy a fejezethez is hozzászóljak -, de abban csak úgy izzik a feszültség, meg a szebbnél szebb kepek, amiket még mindig nehéz megszoknom.
    Kitartást, már csak hét félév 🙋
    Puszi: Leanne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kommentet, na meg a jókívánságot, boldogít a tudat, hogy nekem már ezen kívül csak öt félév és végzek. Addigra biztos készen lesz ez a történet is xd Neked is sok sikert a tanulmányaidhoz.:D Üdv

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon