Lolito - I. fejezet

Loki tizenhét éves, és Thornak igazán tudnia kéne, hol kell meghúznia a határt. Csak éppen egy pillanatra túl sok a bor, és a nyári napfény, és amikor Loki a bokájánál fogva a víz alá húzza, nem kap elég oxigént a vére ahhoz, hogy ne pezsdüljön fel.

I. fejezet

Párás, narancssárga nyári nap van, és Thor úgy érzi magát a zötyögő vonattal a feneke alatt, mintha most készülne gyerekként a háborútól menekülve az elfeledett nagybácsikájának a vidéki nyaralójába. Laufey éppen csak nem a bácsikája, a nyaraló pedig egy poros kis tanya a francia világ kietlen háta mögött. Körülötte, ahogy a masina átzuhan néhány méretesebb kövön, bombák ezrei robbannak fel, és látja a szeme alatt, ahogy hunyorít, hogy minden fehér. Liliomok növik be a szemhéját, a kezei pedig tejben úsznak. Súlytalan, veszélyes ez a világ.

Hela hallgat, nem beszélnek, mert Thor nem kíváncsi a nő véleményére - úgyis értelmetlen az összes, ahogy a nővére is csak egy nagy, fekete paca a körülötte lévő pasztellszínekbe keveredve. Felbugyog, mint a méreg az üstök oldalára ragadva a forráspontban. Thor úgy hiszi, a körmei alatt halál van, az ajka is szuroktól olyan fekete, mint a mesebeli boszorkányoknak a rothadó részletei, és inkább félre néz. Az utat figyeli csak, fel-felugrik a szeme előtt a fáknak a vonala, összeráncolódik egy zsinóron, aztán megfeszül újra. Valami dobol a francia dombok alatt, és Thor nem vágyik arra, hogy megtudja, micsoda.

A telefonján egy letöltött Spotify lejátszási listát hallgat, mert arra nincs ideje, hogy saját magának válogassa a dalait, meg már kinőtt abból a korból, hogy őszintén erőt fektessen az ilyen felszínes szokásokba. A zenét nem élvezetre használja, hanem mert mások is így tesznek - csendbe hajolva csak kinéznek a vonat ablakán, remélve, hogy az aranysárga búzatáblák magukkal rántják a világ minden problémáját, miközben a háttérben a kornak megfelelő legsikeresebb popzenék adják a háttérzajt. Thor még csak nem is szereti a popzenét, viszket tőle a bőre alatt a türelmetlenség.

Lassan aztán az ablaknak ragasztja a tekintetét, és vár. Órák telhetnek el, napok, és hetek, mert az idő cseppfolyós, Thor ujjai között lopakodva sikamlik, nem igazán tud megkapaszkodni benne és megfelelő pontot találni, hogy elindulhasson vele. Csak vár és vár, és a türelmetlenség kellemetlenül vakarózik a bőre alatt, a torkánál, a füle mögött. Minden idegesítő, és minden csak egy pillanatig tart. Felzaklatja a dolgok sietése, miközben ő mást se akar, csak megállni, és a homokba temetni a lábait. Talán ha elég ideig áll, senki sem mozdíthatja el a helyéről.

És aztán a vonat egy nagy, sikoltó rántással megáll, és Hela kapkodva szedelődzködni kezd. Thor lassan fogja fel a mozdulatait, felé nyúl óvatosan, hogy a csomagtartóról lekaparja a két nagy bőröndöt, a nő meg csak prüszköl egyet, ahogy hagyja, hogy az öccse utána cipelje a táskákat. Thor nem szól semmit, mert Hela társaságában általában ez a szokás. Ezt szabad.

A levegő csomós, nehezen gurul le a torkukban a tüdejükig, és a vonat meg sem várja őket, hogy a körülöttük lévő csendbe szokjanak, ahogy felrobog újra, aztán a semmibe vész.

Thor szétnéz. A pillantása végigsiklik a zöldbe hajló fák fiatal ágain, a poros utcaköveken, amire némi sár csapódott a legutóbbi viharból visszamaradva, aztán a romos, apró vonatállomáson, aminek a világos kék táblájára apró betűkkel van írva az ismeretlen falucska neve. Csendes a táj, és nyugodt. Nem olyan, mint Amerika.

Az egésznek az összhangjába egy fiatal fiú vágtat bele, a lábán rózsaszín vászoncipő, és rajta egy kopott farmernadrág, meg egy betűretlen fehér ing. Az alak a homlokára tolja a napszemüvegét, ahogy unott arccal végignéz a látogatókon. A szájában egy nyalókát egyensúlyoz. Thor gyomrába ideges görcs kanyarodik, miközben végignéz az éleken, amik a körvonalakat felhasítják a fiú körül, mert minden olyan kegyetlenül keménynek tűnik rajta, de a szél lágyan kap bele a hajába, és a bőre olyan fehér - a színskála a halottak elegye. Felkavaróan közönyös.

- Azt hittem, magasabb leszel - köpi Hela, Loki arca pedig megrándul.

- Én meg azt hittem, hogy nem leszel ilyen lotyó - mondja, és a hangja görcsös, mélyebb, mint amire Thor emlékszik. - De az élet csupa meglepetés.

Az akcentusa csak kicsit feszült, ellágyul a nyári nap melege alatt, mint a fekete aszfalt az utakon, és Thor nem igazán tudja, hogy a dallamossága-e az, ami megrendíti, vagy a hőhullám, ami a fák közül felé száll. Olyan, mintha a hangok reszketése között akarna levegőt venni, és Thor nem biztos benne, hogy ez a származása, vagy a jelleme miatt van így, de megborzongatja a tarkóját, ahogy rezonál a levegőben. Pontosan ilyenre emlékszik.

- És még azt gondoltam, hogy a sztereotípiák rólatok sznob franciákról nem igazak - nyög fel Hela, drámai túlzással a vállára dobja a bőrkabátját, aztán Thor oldalába vájva a könyökét indulásra ösztönzi.

A szőke mérgesen a bőröndökbe kapaszkodik, aztán elindulnak Loki után, aki egy fehér BMW felé veszi az irányt, kezében a kulccsal már messziről felnyitva azt. Thor automatikusan áll a csomagtartóhoz, hogy egyenként bedobja a két táskát, közben a szemét le sem veszi Lokiról.

A fiú nyurga, mint mindig, de néhány izomszál megtelepedett az elmúlt fél év alatt a karja néhány pontján, és Thor biztos benne, ha oda nyúlna, megvágná benne magát. A tekintete üvegből van, abból az olcsó fajtából, amibe por került a készítéskor, ezért ködös és átláthatatlan, az arca pedig lágynak tűnik, engedelmesnek, de valamiért Thor kényelmetlenül kezdi érezni magát a közelében.

Hela beül az anyósülésre szótlanul, Thor pedig egy erős mozdulattal lezárja a csomagtartót, majd Lokihoz lép. A fiú kíváncsian néz fel rá. Magasabb lett, de Thor még mindig egy fél fejjel felé tornyosul.

- Szeretnél valamit? - kérdezi Loki, ahogy Thor kinyújtja a nagy, repedezett tenyerét.

Az ujjai tisztára vannak manikűrözve, olyannyira karban tartva tündökölnek a francia napfényben, hogy Lokinak hunyorognia kell. A fiatalabbé fehérre van lakkozva.

- A kulcsokat - mondja határozottan, Loki meg elfintorodik a parancsra. - Azt hitted, majd te vezetsz?

A másik elmosolyodik a lenéző hangnemre, a karjait összefonva pedig a kocsi ablakának dől. Thor szeretné egy pillanatra összemorzsolni az arcát a tenyerei között, hátha attól majd leolvad a késztetés az ujjbegyeiről, hogy eltüntesse az önelégült vigyort.

- Az ember gondol ilyen dolgokat, miután egyedül elvezet idáig - válaszol Loki, a nyelvéről pedig szarkazmus csepeg, de Thor visszafogja magát, ahogy kirántja a kezei közül a kulcsokat, és a vezető ülés felé lép.

- Rosszul gondoltad - tépi fel a kocsiajtót, aztán beesik a kormány mögé. - A gyerekek hátul ülnek.

Loki keserűen újra elmosolyodik, de Thor már nem látja, csak a visszapillantó tükörből figyeli, ahogy hangtalanul mögé ül, tekintetében tombol a villámló harag, de csak a félszín alatt, ahogy Thor ereiben is csak a szövet mögött dübörög a vér. A méreg hirtelen van jelen, nem számít rá, mert igazán azt hitte, képes lesz visszafogni magát. De Loki látványa mar, és nem tud mit kezdeni a felbukkanó feszültséggel. Pedig nem akar ilyen lenni, igazán nem.

Thor nem tudja mire vár, talán egy hangos szóra, vagy egy biztató mosolyra a jelenlévők egyikétől, talán csak arra, hogy a távoli, utánuk szaladó zápor végre meginduljon, de Hela a telefonjába merül, Loki pedig néma, és a felhők nem terveznek gyülekezni, fehér és kék az égbolt, az aszfaltra pedig ráül a sárga homok. Thor nyel egyet, ahogy feldorombol a kocsi motorja, aztán kihajt a vonatállomásról, be az épületek közé, a régi építésű családi házak dzsungelébe.

Ez így komfortos, mert a rádió szól, és ahogy Thor kiszáll a kocsiból, a lábával a talaj állott porát felseperve a nagy kúria előtt arra gondol, hogy igazából nem is érti, az emlékeiben miért állt össze a kép egy kopott tanyáról. Laufey régi öröksége egy darab föld a hegy oldalán, amin zöldell az érni vágyó borszőlő, meg egy régies ház pár századdal azelőttről, hogy bármelyikük is a világon lett volna. Thorban elharapódzik a kisebbségi komplexus, mert nincs rajta csak egy egyszerű kék póló, meg egy farmernadrág, miközben Frabauti szemén viszont csillog a kék smink, ami másnak mindig furcsán öregasszonyosan áll az ízlése szerint, a nőn viszont kellemes kiegészítőként szolgál, Laufey pedig öltönyben sétál a kocsi mellé, miközben segítő kezet nyújt Helának.

- Hela, Thor, végre megérkeztetek - örvendez Farbauti, és megbicsaklik a nyelve az angol szavakban, Thor pedig már majdnem megrendül a sok ingertől, de Loki egy mozdulattal bevágja maga mögött a kocsi ajtaját.

Thor pedig megtorpan.

- Hela, milyen nagyra nőttél - mondja ezt úgy Laufey, mintha nem tizenöt éve ugyanolyan magas lenne az említett nő.

Thor a szájába harap, hogy ne szóljon semmit, mert mégis mi értelme ennek a fecsegésnek, Hela az eltelt idővel sem kedvesebb, sem előzékenyebb nem lett. De Thor nem kérdezősködik, meg sem lepődik igazán, hogy őt szinte semmibe veszik. Hela édesanyja Fárbauti testvére volt, így vér szerint semmi nem köti Thort a francia rokonokhoz. És lám, a szájában felbugyog a keserű méreg a gondolatra, hogy az elkövetkezendő pár hétben szinte idegenek között kell laknia. Elvégre a családi vállalkozás terjeszkedni akar, Thor pedig elég nyomós képviselő ahhoz, hogy az itteni üzleti lépéseket a nővérével együtt lebonyolítsa. Ennyi áldozat belefér.

- Jól áll neked az üzletasszonyi öltözet - nevet Farbauti, és kilátszik a foga az ajkai közül, pedig még csak ki sem nyitja igazán a száját, Thor pedig eltűnődik, hogy vajon Loki tőle örökölte-e az éles nyelvét is.

Thor a csomagtartóhoz sétál, Loki egy helyben figyeli, a szemével végigköveti a lépéseit, mintha csak egy darab hús lenne egy éhező állat előtt lóbálva, miközben a szájában tovább tartogatja a nyalókáját. Thor engedi, mert Loki figyelme ritka kincs, és furcsa késztetést érez arra, hogy felvágjon azzal, amivel nem szégyell.

- Loki, kincsem, segíts Thornak a csomagokkal - szól az asszony, Loki meg csak ellöki magát a kocsi derekától, és a ház felé veszi az irányt.

Thor arca megrándul, ahogy Loki visszanéz rá.

- Gyerekeket nem illik dolgoztatni - mondja, kirántva az édességet a hosszú ujjaival a nyelve alól, aztán eltűnik az óriási mahagóni ajtó mögött.

Laufey és Farbauti furcsán néznek utána, de rezignáltan, mint akik előre számítottak az ilyen hozzáállásra. Thor csak megvonja a vállát, aztán a hátára veszi a pár táskát, amit a kis autóba gyömöszöltek.

- Bocsánatot kérünk, most éli a lázadó korszakát - mosolyog az asszony, Thor pedig előveszi a legszélesebb, éles vigyorát, ami még elhiteti az emberekkel azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.

- Semmi gond, bírom - mondja szűken Thor, Hela pedig küld felé egy kétkedő pillantást, aztán minden kétség csendesen elül, ahogy a házba menet az idősebbek az útjukról kezdenek kérdezősködni.

Thor pedig tényleg bírja egy darabig, de az első órák, az első pillantások a legnehezebbek. Loki úgy ólálkodik körülötte, mint az oroszlán a gazella körül, Thor pedig igazán kíváncsi rá, vajon a fiatalabbik tisztában van-e vele, milyen könnyű is az embernek egyetlen mozdulattal elroppantania az Ádám-csutkáját. Úgy tesz, mintha várna valamire, mintha Thornak lenne mondanivalója, pedig mindkettőjüknek értenie kéne, miért maradnak csendben.

Amikor Thor kipakol, Loki a szobája előtt olvas a krémszínű falnak dőlve, aztán pedig egyszerűen csak a nyomába szegődik a nappali felé. A léptei kimértek, mint aki bármelyik pillanatban készen áll a visszavonulásra.

De Thor tényleg bírja. Akkor is teljesen nyugodt marad, amikor a vacsoraasztalnál Loki úgy húzza ki maga alatt a széket, hogy az felkarcolja a parkettát, ami valószínűleg öregebb, mint maga Thor. Az étkező széles, tele van csipkézett virágportrékkal, de igazi növényből nincs egy sem, csak műanyag fehér rózsák meg liliomok bukkannak fel a sarkokban.

 A nagy étkező asztalt valószínűleg több személyre tervezték, de így kevesen mindenki csak az egyik végére kucorodva ül csendesen. Thor észreveszi a három, nagy ablak előtt, hogy a függöny alatt a parketta poros. A család nem sűrűn jöhet ide együtt enni. Thor kényelmetlenül érzi magát a gondolatra, hogy csak miattuk kerülnek egy mindenki számára idegen helyzetbe.

Loki feszült, Thorral szemben úgy eszi végig a vacsorát, hogy közben a tekintetét le sem veszi a szőkéről, valamilyen szögből mindig a másik rezdüléseit figyeli. Precízen darabolja fel a csirkemellet a tányérján, aztán szemtelenül a nyelvére emeli. Hela Thor mellett szórakozva csípi el öccse frusztrált sóhajait.

- Meséljetek valamit, gyerekek - szólal fel aztán Farbauti. - Mondjatok, milyen Amerika? Odin mindig olyan felszínesen beszél róla.

Hela felprüszköl. Odin nem szeret az államokról beszélni, főleg azért, mert nem szereti az államokat. Thor legalább annyira ellenzi az ottlétüket, mint Hela, de az anyja szereti. Az anyja gyökerei ott vannak, Odin pedig halálosan, elvakultan követi Friggát, mindegy milyen racionális okokat kell összehazudnia a maradásuk érdekében.

- Talán csak maguk az emberek felszínesek ott - mormogja Loki, az anyja mosolya pedig egy pillanatra megremeg.

- Loki...

- Nincs mit beszélnünk Amerikáról - vág közbe Hela, mielőtt elfajulni a hozzászólás okozta felháborodás. - Nem bolydul fel ott semmi, csak a politika, meg a mocsári parasztok. Senkinek nem fájna a szíve érte, de tény, hogy jó táptalaj volt a kis üzleti királyságunk kiépítésének. Nem igaz, Thor?

Thor megszeppen. Hela sosem kérdezi a véleményét, és Thor sosem igyekszik megosztani senkivel. Inkább csak egy kedves mosollyal az arcán ül és bólogat, de Hela szemei most átfúrják a tarkóját, és mintha érezné, ahogy a combjába ereszti a karmait, pedig a kezei nem mozdulnak el a tányér mellől. Thor úgy sejti, a nővére titokban boszorkány.

- Igen, persze - nyögi végül. - Vagyis... Én nem igazán mozgok otthonosan a vállalkozásban. De gondolom, így van.

Laufey összehúzza a szemöldökét. Thor közel harminc éves, és életében még sosem találkozott olyan reakcióval, ami nem kételkedett az elmeállapotában, amikor a munkájáról beszélt. Odin sosem kérdezte meg, Thor mi szeretne lenni, viszont így nem is igazán erőltette meg magát, hogy sikeres legyen abban, amit csinál. Egyszerűen csak jelent volt, amikor jelen kellett lennie pár tárgyaláson, a papírok alján pedig a tintapaca egy idő után hiteles aláírássá avanzsált, mert a tulajdonosoknak ennyi a dolga, és ameddig Thor kezei alatt lesznek irányításra kész emberek, addig nem aggódik.

De valahogy mindig kétkedéssel fogadják a hozzáértetlen embereket a cégek élén, Thor pedig őszintén nem hibáztatja Laufeyt. A férfi nem szól semmit, Thor pedig visszatekint a tányérjára, hogy aztán Farbauti legyen az, aki felteszi a kínos kérdést.

- Akkor mit csinálsz itt, kedvesem?

Thor leteszi a villát, aztán a szalvétával megtörli a száját. Ezzel pár másodpercnyi időt nyer, mielőtt Loki arcára szalad a tekintete, aki közömbös arccal figyeli, de a szemei felvillannak, mint a rókák íriszei a sötét erdőkben a holdfény alatt. A kezével az asztalon dobol.

- Thor az, aki szóval győzköd - mondja aztán Hela -, én pedig, aki nem.

A mosoly a nővére arcán kihívó és szemtelen, de Thor hálás, amiért átvette a szót, és a házigazdák is csak nevetnek a megnyilvánuláson. Mint akik nem is értik, hogy a nővére mire célozgat. Ártatlan kis játéknak hiszik az egészet.

- Édesapátok sosem szeretett tisztességesen játszani- mondja Laufey jókedvűen, és Thor is megpróbálja magára erőltetni a legőszintébb mosolyát, de Loki csak hátradőlve a székén őt célozva válaszol.

- Lehet, hogy ez öröklődik.

Farbauti az első, aki meglepődik. A nő motyog valamit franciául, Loki meg csak egy pillantás után úgy dönt, hogy nem is éhes többet.

- Visszavonulok a szobámba. További jó étvágyat - mondja, aztán ledobja a szalvétáját az asztalra, maga alatt a székből újabb sikolyt csalogat elő, aztán kisétál a teremből.

Thor ökölbe szorítva a kezét az asztal alatt figyeli, ahogy az ajtó lassan becsukódik utána.

Thor aztán maga sem hiszi el, hogy fél órával a vacsora után Loki szobája előtt áll, a kezével az ajtó nagy falapja előtt próbálkozik bebocsátást kérni. De valami visszahúzza - még egyszer sem kopogott, és valami azt súgja, hogy ez nem is fog megtörténni.

A keze a levegőben marad pár percig, csak hallgatózik, hátha észreveszi Loki lélegzetvételét a fák suhogása között, aztán csak kifordul az ajtó elől, és a szobájába megy. Zuhanyzás után beleesik a puha párnák közé, a merevedése a paplan és a hasa közé szorul, ahogy próbálja magát elaltatni a nyári bogarak ciripelése között.

A következő nap csendesen telik. A szülők feladják annak az esélyét, hogy bármelyikük is velük reggelizzen, valamikor délben pedig Loki szótlanul kisétál a hátsó kertbe egy könyvvel és törölközővel a kezében. Thor a szemével élesen követi az ebédlőasztalnál ülve a fekete hajkoronát, ahogy egy virágos csattal a fiú fejére tűzve hullámzik a barokk képek előtt elvonulva. Hela a fekete kávéját szürcsölve figyeli az öccse tekintetét, az ajkán csak egy önelégült mosoly látszik, és Thor mindezt észre sem veszi.

Egy órába telik, mire veszi a bátorságot, hogy Loki után menjen, ki a medence mellé, ami olyan nagy, hogy Thor egy pillanatra abba belefullad, hogy elképzeli az átúszását. Loki egy egyszerű napozóágyon fekszik, kezében a könyve, valamilyen klasszikus lehet, és Thor képtelen eldönteni, hogy csak a műveltség látszatát akarja felkelteni a fiú, vagy valójában is kedveli az orosz realizmust.

A férfi aztán magára vállalja a feladatot, hogy a medencébe ereszkedjen, majd pár illedelmesen kifárasztó hossz után a szélénél megpihen. A nap úgy süt a lebarnult vállaira, hogy a képzeletébe tolakodik az a kép, ahogy Loki a fehér, jéghideg kezeivel végigsimítva rajta enyhíti az égő érzést. A fiú, mintha megérezné a gondolatait, rávillantja a zöld tekintetét, Thor meg a víz alá bukik hirtelen, csak hogy a fülét azzal betömve elcsitítsa a gondolatait. Nem hall mást, csak a zsongó tompaságot a hullámok takarásában, aztán amikor fellélegzik a felszínen, Loki már sehol sincsen.



Este aztán újra csendes minden. Hela valahol a teraszon a telefonjába hajolva próbál térerőt találni, Thor pedig egy sörrel a kezében dől az üvegezett teraszajtó oldalának. A nő feszülten felsóhajt.

- Neked van wifid? 

Hela úgy néz rá, mint aki képes lenne egy mozdulattal kitépni a szívét a helyéről.

- Most próbáltam éppen fekete mágiával szerezni.

Thor leült a nő mellé az egyszerű kis kerti kanapéra, és a térdeire támaszkodva meghúzza a sörét. Keserű, és túl erős, és Thor minden cseppjét értékeli.

- Ez a hely mocskos - morog a nő.

- Ne legyél bunkó.

A nő nem fogja vissza magát, maga mellé ledobva a telefont hátra dől, a karjait pedig egymásba fonja. Thor szinte látja maga előtt gyerekként, ahogy éppen hisztizni készült, mert nem a megfelelő színű pónit vette meg neki Odin a születésnapjára. Az apja mindig túlságosan elkényeztette Helát. Talán ezért is olyan elszánt, hogy mindig megkaphassa, amire vágyik.

-  Úgy érzem, mint itt lennénk a semmi közepén elektromosság nélkül. Víz nélkül. Angol vécé nélkül.

- Ne ess túlzásokba - mosolyodik el Thor.

- Nincs rá szükség.

Egy ideig csendben maradnak, mintha megpróbálnák megérteni a másik kényelmetlen helyzetét. Valami abszurd volt abban, mennyire nem élvezték a lehetőséget, hogy végre kiszakadjanak kicsit a buzgó nagyvárosból, ahol az egyetlen nyugalmat a hűtő hümmögése adta a hajnali órákban. Thor nem igazán érti, Hela kire mérges. Tőle Odin megkérdezte, szándékozik-e részt venni a konferenciákon, a nő pedig erőszakosan fejezte ki, mennyire erős szándékai vannak. Thornak nem adatott meg ez a lehetőség.

- Megpróbálhatnád egy kicsit élvezni a hely szépségét - próbálja Thor előtérbe hozni a pozitívumokat, hátha legalább egyikőjük megnyugszik.

Hela viszont ellenszenvesen rávicsorog.

- Kettőnk közül mindig te voltál az álmodozó - morogja. - Mindig csak játszadoztál, sosem a komoly dolgokra figyeltél magad körül. Sosem érdekelt a biznisz. Fulladj csak bele a táj szépségébe, valószínűleg azt nagyon élveznéd.

Thor összeráncolja a szemöldökét, mert van valami Hela hangjában, ami arra utal, hogy nem a természetről beszél, és Thor mindig is utálta ezt benne, mert általában a nő észrevételei mindig egy lépéssel a férfi előtt jártak, és sajnos soha, de soha nem voltak alaptalanok.

- Miről beszélsz? 

- Kabócák vannak az agyadban.

Thor felsóhajt.

- És én vagyok az álmodozó.

- Zöld kabócák - folytatja Hela unott hangon. - Zöldek, mint a szemem.

- Tudnál úgy beszélni, mint egy normális ember?

Hela küld felé egy olyan pillantást, amitől Thor a csontjáig megborzong, mert tudja, hogy valamit képtelen észrevenni.

- Lokit bámultad egész nap.

Thor a mondatra úgy érzi magát, mint akit most kaptak rajta egy szörnyű hazugságon, vagy éppen csak kiderült a legféltettebb titka, mert a gyomra a torkába szalad, és úgy zavarba jön, hogy egy pillanatra elfelejt lélegezni.

A kezeire néz, amik úgy remegnek, mintha először érnének alkoholhoz. Hela nem követi a tekintetét, csak a zsebébe dugja a telefonját és rágyújt egy cigarettára. Ma már ez az ötödik, pedig leszokóban van, de Thor most az egyszer elengedi ezt neki. 

Úgy látszik, vannak dolgok, amiktől nem tudnak megszabadulni.

- Csak sokat változott.

A nő lassan kifújja a szürke füstöt.

- Nem kell meggyőznöd. Nem kell semmit se tenned.

Thor gyomra összerándul.

- Ő az unokatestvérünk.

- Az enyém, igen - fúj ki Hela egy adag füstöt, a hamuval együtt pedig néhány darab körömlakk is a földre hullik az ujjáról. - Nem a tiéd.

Thor feláll, mert hirtelen a gyomra nem bírja ki a hallott szót. Loki család, és még amúgy is gyerek, kereken tizenhét éves, aki képtelen megérteni a világ súlyát maga körül. Thor a kezeivel a terasz gerendájához támaszkodik, Hela meg csak gubbaszt magában egy darabig, ameddig a cigaretta a szűrőig ég. A csikket a zsebébe tesz, miután elnyomja, aztán csak csendesen besétál az ajtón. A küszöb nagyot reccsen alatta.

Másnap Thor úgy dönt, nem kezd harcba. Loki és Hela vére sűrű, tele van keserűséggel, mint a kígyóknak, ő pedig nem szereti, ha a lábába marnak, ezért inkább riadót fúj. Senki nem szeret egy kígyófészekben aludni. Talán, ha úgy tesz, mint aki butább, mint amit gondolnak róla, nem lesz baj.

Reggel a medence mellett találja a nővérét és Lokit, kezükben egy-egy könyvvel, és Thor egy pillanatra meglepődik, hogy a nő kezében lévő eszköz nem egy konnektorhoz csatlakozik. A vállára dobja a törölközőjét, ahogy a vízhez sétál.

A nyárnak ez az első igazi napja, mert a talpát égeti a macskakő, ahogy a teraszra lép, és nekik még mindig nem kell a munkával foglalkozni. Még pár napig szabadok.

Óvatosan lépked, most türelemre játszik.

A vízhez érve Loki ráveti a pillantását. Thor a feje fölött áthúzva a pólót az egyik napozóágy mellé lép. Az anyag vörös, mint a vér, ő meg ott hagyja a szem előtt, mintha elég csali lenne egy olyan vadászathoz, aminél csak vaktöltény van nála. Loki szótlanul figyeli, ahogy a vízbe ereszkedik. A pupillái kitágulnak teljesen, Thor pedig hirtelen úgy érzi, nem a Naptól van annyira meleg.

Leúszik három hosszt, mire Loki feláll és a házba sétál.

Ezt a játékot játsszák még három napig.

Loki aztán kerülni kezdi, aminek Thor örül, mert nem tud mit kezdeni esténként a merevedésével. A vacsorák közben váltott frusztrált tekintetek, és a zaklatott távozások őt is a végletekig hajszolják, és fél, hogy csak egy óvatlan pillanat kell ahhoz, csak annyi, hogy Lokit egyedül találja, és a kezei a nyakai körül végzik, ő pedig a lábai előtt.

De Loki még csak egy gyerek, Thornak pedig van gerince. Legalábbis úgy hiszi.

A halk sóhajok esténként a fal másik oldaláról viszont megnehezítik az elhatározásait. Egy téli éjszakára emlékeztetik, ahol mindketten túl részegek, és túl kiéhezettek voltak ahhoz, hogy ne a vérükre hallgassanak, és Thornak igazán csak a menta íze, meg a vodka zamata maradt meg a fülében dobogó szíve mellett.

Loki túl fiatal volt, hogy felfogja, mit tesz. Thor pedig túl önző.

A harmadik nap estélyén aztán Thor torka kiszárad, ezért csak kimászik az ágyából, és a konyha felé indul. A levegő cseppfolyós, a szemeit pedig próbálja nem nyitva tartani, csak a falon tapogatja ki az utat a lépcsőig, aztán próbál nem túl nagyokat lépni. A fokok készségesen csúsznak a lába alá, és mire felfogja, már a mosogatóba kapaszkodva kortyolja a vizet.

Az este sokkal sötétebb Európában, dönti el, és ezt nem tudja, hogy azért van, mert a Nap utálja az ittenieket, vagy csak az agya játszik vele. Nem számít, dönti el, mert úgyis csak pár hetet maradnak, és az a pár hét elég rövid lesz ahhoz, hogy soha többé ne emlékezzen rá. 

Ezzel nyugtatja magát. 

Mindig ebbe kapaszkodik.

Aztán a teraszajtó halk nyikorgással kitárul, Loki meg bebicsaklik rajta. Kissé szálkás a mozgása, ropog a levegő a talpa alatt, és meg kell kapaszkodnia, hogy orra ne essen. Loki tizenhét éves, Thor pedig huszonkilenc, és minden szürreális, ahogy kettejük közül a fiatalabbik nem áll meg a talpán. A homályos tekintet karcol az éjszakában, a zöld villanás Thorra vetül, és hirtelen a férfi a semmibe liheg.

Loki nyel egyet, mint aki életében először nem biztos magában, és félre néz, ahogy a konyhapultra támaszkodik. Legalább két méter van közöttünk, egy rakás csempe, és még annál is több bizonytalanság. A csend kényelmetlenül kaparni kezdi a falat.

- Nem tudunk aludni? - köhög Thor, aztán lerakja a poharat a kezéből.

Loki azt a gúnyos mosolyt festi az arcára, ami miatt Thornak mindig viszket a tenyere, aztán csak összefűzi maga előtt a kezeit, és végignéz a szőkén. Thor gyomra megremeg a gondolatra, hogy Loki még láthatóan részegen is milyen felsőbbrendűnek gondolja magát. Kényelmetlen emlékeket sodor vissza az elméjébe. Olyanokat, amiket Washingtonban kellett volna hagynia.

- Most elítélsz engem? - dorombolja Loki, mintha csak valami dicséretet várna Thortól, mintha az erre kapható válaszok közül minden kielégíthetné az elvárásait.

Thor elmosolyodik. Egy kicsit este van, és egy kicsit túl fáradt ahhoz, hogy belemenjen ebbe a játékban. De azért bele fog. Túlságosan unalmas itt, az ő türelme pedig véges.

- Kellene?

Loki szemei veszélyesen villannak.

- Nem tudom. Kellene? - lép előre. - Ez nem az első alkalom.

Thor behunyja a szemét, és nagy levegőt vesz. A gondolataiban tél van, de nem hó esik, csak latyakos, barna eső, és Loki részeg, annyira, mint ő, és mindketten a falnak szorulva zihálnak. Washington szürke kövei rájuk hajolnak, és a betondzsungel úgy öleli körül a testüket, hogy a zöld és a vörös kabát beleveszik a tengerbe, és valahogy ők pont találnak a városban egyetlen pontot, ahol rajtuk kívül nem jár senki. Thor a nyelve alatt érzi Loki ízét. Vodka és mentol.

- Gondolom, még nem vagy olyan öreg, hogy problémáid legyenek az emlékezettel - mormogja a fiatalabb, és a hangja elsötétül egy pillanatra, aztán Thor csak azt veszi észre, hogy előtte áll, és mélyen a szemébe néz.

Thor magas, de az elmúlt fél évben, mióta nem találkoztak, Loki majdnem utolérte. A haja is hosszabb lett, már leér egészen a válláig, és már majdnem egészen férfinak néz ki. Thor elképed, hogy fél év alatt mire képes a természet.

- Nincs baj a memóriámmal - sóhajt Thor, Loki meg közelebb furakodik hozzá, pedig így sincs hely közöttük, és Thor biztos benne, hogy ez nem történhetne meg, nem ebben a házban, nem ilyen körülmények között.

Azt várja, hogy valaki lesétáljon a lépcsőn, hogy egy hang megtörje a pillanatot, hogy egy külső tényező belehajoljon a kettejük kis pillanatába. Hogy Loki észrevegye, hogy amit csinál, az egyikükkel szemben sem fair, de Thornak nincs ereje ellökni, Lokiból meg szivárog az alkoholszag, és az elhatározás.

- Azt mondtad, majd keressük egymást - súgja Loki, és a hangja tele van csalódottsággal.

Thornak muszáj hátrasimítani egy hajszálat a zöld szemekből, és Loki arca a tenyerébe ereszkedik, mint egy megszelídített vadmacskának. A bőre éget, a levegő felgyülemlik Thor tüdejében, és minden megremeg egy pillanatra. Mérges, mert ennek nem így kellene történnie. Otthon kellett volna maradnia. Távol kellett volna tartania a magát Lokitól.

- Miért nem tetted? 

A kérdés nyílként szúrja át Thor szívét, és a kezét maga mellé ejti. A zöld szemek rajta ragadnak, vizenyős kis kövek a mély árkokban, és Thort a francia partok óceánba fulladt kavicsaira emlékezteti. A torka mélyén csomó van, a szája pedig újból száraz. Hogy van rá Loki ilyen hatással? Hogy van az, hogy a fiú ilyen intelligens, és mégsem érti meg?

- Menj aludni - súgja. - Este van.

A fekete hajú arca eltorzul, és meginog a gondolatra, hogy Thor talán kiszalad az ujjai közül, mint legutóbb, és újra meg újra, de csak vesz egy mély levegőt az orrán keresztül, és vár. Csak néhány másodpercet. Hogy megízlelje a saját szavait, mielőtt elereszti azokat.

- Annyira félsz megtenni azt, amit szeretnél, hogy egy nap teljesen el is fogod felejteni, milyen igazán akarni valamit - mondja végül.

Thor az ajkába harap.

 Hiszen Loki még gyerek. Hogy is érthetné?

- Amit akarunk, azoknak következményei vannak.

A szavakra Loki újra elmosolyodik, de szomorú mosoly ez, mintha ő látna valamit, amit Thor képtelen. A tekintete a pulton lévő pohárra esik, aztán vissza Thorra, miközben a kezét felé emeli. Egy apró mozdulat után a pohár darabjaira esve omlik a földre, és Thor talpa mellett a szilánkok a holdfény árnyékában kavicsnak tűnnek. Egyet kellene lépnie, hogy az összes a bőre alá fúródjon.

Loki a törött darabokra néz, aztán vissza a szőkére, és az arca komor, de a szemei kihívást sugallnak. Thor keze ökölbe szorul.

- Amint elmegyek innen, a következmény már nem az én problémám - súgja, aztán lehunyt szemmel előre hajol, de nem érinti meg a másikat, csak a levegőjét lélegzi be.

Mire Thor pislog egyet, Loki már elindul a lépcsősor felé, egyedül hagyva az idősebbet a konyha ürességében. Thor vére a fülében dobol, és a feje nem hagyja nyugodni. A szilánkokra néz, és egy pillanatra elfogja a vágy, hogy a szobájába menjen, lefeküdjön aludni és elfelejtse, hogy ez valaha megtörtént.

Pár pillanat múlva egy seprűért nyúl, és lassú mozdulatokkal elkezdi összetakarítani a szilánkokat.