cor meum. - tertium

Kylo végre lenyugszik, Rey meg kezdi megértetni vele magát, szóval minden jól alakulni. *the destiny inserts Hux, the queen biatch here*

Három nap alatt befejezik a projektmunka maradék részét, mindeközben a feszültséget köztük vágni lehet és talán a halottak is több hangot produkálnak ki túlvilági életük alatt, mint ők az egész feladat elvégzése során.

Rey eldönti magában, hogy nem fogja érdekelni Kylo, meg az önző befelé zarkózása, pedig a férfi szemeiben tombol a harag, meg talán csalódottság, Reyben meg felszínre tör a kíváncsiság; miért, miért, miért?

Aztán hetekig nem látják egymást. Néha Rey kiszúr egy fekete hajkupacot a teremben ülők között; néha megérezi az orrában a menta illatát; néha csak hallani véli a férfi felszólalásait. November közepére Reyből elpárolog minden harag és nem marad benne más, csak  kérdések, amire nem talál választ sehogy.

Rey az Ahch-To kávézóban időközben munkát talál, Finn meg Poe ezt megünnepelve pedig ebédet tart. A kávézóban. Miközben Rey dolgozik.

- Semmi személyes - mondja Finn nevetve. - Csak nem kedvelünk.

- A világért se rondítanék bele a randevúba.

Rey élvezi a piruló arcokat meg az erőltetett nevetést, ahogy lepakolja a tálcáját, és az egész nap valahogy meglepően simán telik.

Zárás előtt fél órával épp a poharakat tisztogatja, amikor Kylo a pulthoz lép.

- Miben segíthetek?

Rey széles mosolya azonnal lehervad, ahogy a tekintete Kylo arcára téved. A szeme alatt egy vörös vágás húzódik, a seb trehányul van összevarrva, és élénk, maximum egy napos, talán pár órás.

Kylo arca szigorú, de a szemeiben bánat van és megtörtség, Rey meg mondani akar valamit, elhessegetni az aggodalmat a gondolatai közül, de nem jön ki semmi a száján. Nem beszéltek a veszekedésük óta, és tudja, hogy csak elutasítást kapna bármilyen kérdésére.

- Ne kérdezd - mondja Kylo, Rey meg megtántorodik, mert a férfi hangja elgyötört, kétségbeesett. - Kérlek.

Rey visszafogja magát és nem szól semmit. Kylo egy tonhalas szendvicset kér elvitelre, Rey meg gépiesen rakja össze csak, a gondolatai messze járnak, sikítanak a fejében.

Ez nem normális, ez nem olyasmi, amibe bele akar keveredni. Kylo nem egy olyan élet, amit meg kell mentenie. Rey átkozza a komplexusait, meg a szívét, amiért megremeg a látványra, a pultba kapaszkodva mély levegőt vesz, hogy megnyugodjon. Végül a férfihez lép, a kezébe adja a szendvicset, majd a kezét a csuklójára fonja. Kylo számíthatott rá, mert nagyon nyel; mint egy ijedt kisgyerek, futna a veszély elől.

- Tudom, hogy nem vagyunk barátok és nem bízol bennem, talán még csak nem is kedvelsz - mondja 

Rey hadarva, s szemeit Kylóéba fúrja. Úgy talán majd elhiszi. - De ha segítség kell, én nem mondom el senkinek.

Kylo nem szól semmit, de a testtartása elernyed, a fejét pedig egy pillanatra lehajtja. Nem marad benne semmi más, csak fájdalom, és Rey biztos benne, hogy máshol is vannak hegei.

Hallgat csak, ahogy kisétál az ajtón, de Rey úgy érzi, hogy a nyílt, hadakozó elutasításnál, amit elsőre kapott, ez messze sokkal jobb.

- Nem találom a Thoros pólómat - nyögi Poe. - Nincs nálatok?

Finn a kanapén ül és hallgat.

- Rám ne nézz! - mondja Rey és a konyhapulton elfekszik. Este kilenc van, ő meg csak fél órája ért haza. - Én Vasembert szeretem.

- Finn? - lép mögé Poe, a kanapé karfájára tenyerelve hajol a medikus füléhez. - Nem-e lehetséges, hogy valamelyik titkos kis lopó manód elsüllyesztette a zsebébe?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, sosem veszek el tőled semmit.

Finn hangja közönyös.

- Három hónapja nem kapom vissza tőled a kabátomat - rázza meg a másikat Poe. - Az már gyakorlatilag rablás.

- Azt mondtad, rajtam amúgy is jobban áll - fordul felé végre Finn, Poe meg előveszi a vizenyős szemeket és csücsörít.

- Ugye nem lenne szíved megfosztani az egyetlen barátomtól?

- Meg sem érdemled, hogy Thor a barátod legyen - suttogja Finn, Poe meg ráveti magát a vállára. - Nézd meg az ágyad alatt.

- Mire mennék nélküled - nevet Poe és feláll, hogy a szobájába sétáljon, amikor csengetnek.

Rey furcsán kívülállónak érzi magát az egész jelenet alatt, ezért elsőként ugrik fel, hogy ajtót nyisson. Az egész helyzet kellemetlen, mert este kilenckor már nem sűrűn jár látogatóba senki, Rey meg szörnyen fáradt; péntek volt és mindenki kedvenc helye hirtelen az Ahch-To lett, szóval a sarka darabokra tört, a vére meg túl forrónak tűnt az ereiben.

- Ki az? - kiállt Poe, Rey meg nem válaszol, mert Kylo a szája elé tapasztja egy ujját, a szeme megtört és könyörgő, a lány meg hirtelen nem tudja, mit csináljon, szóval nem fenntartva a szemkontaktust válaszol.

- Csak a szomszéd. Segítenem kell a... telefonjával.

- Hozta a kutyáját is? - vidul fel Poe hangja.

- Nem. Azt nem - méri végig Rey Kylót, az meg a bordáját fogdossa, de a gyenge fény alatt meg a sötét felsőben nem látszik semmi.

A férfi izzad, a szemében fájdalmas tűz lobog; Rey valamiért elégtételt érez magában, pedig a helyzet igazán nem a megfelelő pillanat a káröröm érzésére.

- Mit csinálsz itt? - lép ki végül Kylo elé, csak a foltos kardigánja van rajta, meg a pincérnő ruha, jobban összehúzva magán próbál felmelegedni. Nem volt ereje még átöltözni.

Kylo szája megremeg, látszik, hogy elfojtja magában a büszkeségét, mert az vasmarokkal kezdi őt belülről kínozni, hogy aztán nem tud nyugodtan hangot kipréselni az ajkai közül.

- Azt mondtad, ha segítség kell, hozzád fordulhatok - mondja, Rey meg csak hitetlenül figyeli. - Most segítség kell.

Rey vet egy pillantást az elé nyújtott kézre, a bőrön nagy foltban terül el a vörös folyadék, csöpög le a padlóra. Az eső szemerkél, az eső majd elmossa.

- Menjünk a kocsidhoz, nem akarom, hogy Poe meg Finn ránk szálljon.

Kylo némán lépdel a Mustanghoz, fél karjával udvariasan utat adva Reynek, aki hátulra kényelmesen bekuckózik és hagyja, hogy Kylo elé üljön. A férfi masszív, szinte alig fér be az apró ajtón és az autó teteje túl alacsonyan van, a fekete haja súrolja a szőrös vásznat, amivel beborították a belső karosszériát. Kylo lehúzza magáról a pólóját, hátul a derekánál pedig egy óriási vágást fed fel vele. Rey undorodva nézi a sebet, mert sáros és szörnyen eleven; a vörös hús kihajlik az egész testből, mint ami be akarja kebelezni a világot.

- Van hozzá eszköz? - kérdezi Rey, és érzi, hogy a keze megremeg.

- Ott van melletted az elsősegély doboz.

Rey az ajtó tartókájából kihalászva maga elé rakja a dobozt és rögtön a vattapamacsot betadine-ba áztatva a sebre nyomja. Kylo felszisszen, Rey meg csak gépiesen végzi a feladatot, a sok elhasznált vatta meg hegyet épít a kárpiton, de a hús egyre tisztább, egyre fedetlenebb, csak a vérzés nem akar apadni.

- Akarsz beszélni róla?

Kylo hallgat, és Reyt szörnyen zavarja, hogy nem látja az arcát, mert a férfi rosszabbul leplezi az érzelmeit, mint azt gondolja, vagy mint ahogy azt el akarja hitetni az emberekkel. Látni akarja, hogy mi mehet végig Kylo gondolatai között: talán szégyen, megbánás, talán büszkeség, vagy csak egyszerű, nemtörődő közöny. Bármi, ami segítheti Reyt megértetni abban, hogy mi zajlik körülötte.

A lány befejezi a fertőtlenítést és egy tűt vesz elő, meg cérnát bele, és a keze abbahagyja a remegést, mert ilyenkor igazán céltudatos; az öltések valami fontosabbat szolgálnak, mint a saját kételkedése.

- Nem lehet.

A férfi hangja halk, meg van repedve a kezdeténél.

- Nem kell szégyellned.

Kylo halkan felnevet, szinte egy levegővétel az egész, de Rey büszke magára, mert kezdi érezni, hogy a feszültség szétolvad körülöttük, mint a fagylalt a nyári napon, és majd talán egy nap el is párolog az egész. Csak várni kell.

- Nem tudom, észrevetted-e, de megkéseltek. Ez nem olyan dolog, amiről egy normális ember olyan könnyen beszélhet.

Rey átszakítja a bőrt, Kylo pedig újra felszisszen, mert nincs semmi érzéstelenítő a közelben, csak a hús égető szaggatása, meg a kínok, ahogy a férfi ingerei felrobbannak.

- Miért? - kérdezi Rey, közben a tűre összpontosít. - Talán épp meggyilkoltál valakit? Fogadjunk, ez nem is a te véred. Engem is el fogsz rabolni, ugye?

Kylo újra felnevet, ezúttal élénkebben, de semmi öröm nincs a hangjában, inkább megbánás és megalázkodás, a gondolatai úgy látszik, elbódítják eléggé, mert már nem nyög a fájdalom miatt.

- Fogalmad sincs, ugye? - suttogja, a hangja pedig egy árnyalattal mélyebbre siklik. - Jobb, ha ezt elengeded. Elengeded az egész ideát, hogy... megismerj engem.

- Végül is, elsősorban te kerestél meg engem.

A férfi pár pillanatig újra elhallgat, aztán hátrafordul Reyhez, aki elengedi a tűt, mert a fonál megfeszül és a hús így is sérült, és így is elég heg marad a férfi testén, pedig a seb még csak félig van összevarrva, a másik fele pedig vérzik és hasad.

- Te ajánlottad fel - néz a szemébe Kylo, és a lány gyomra borzong, meg a keze libabőrös lesz, mert a férfi szeme intenzív fekete, mint az ében. - Te ajánlottad ezt az idióta gondolatot, azok után...

- Hogy úgy viselkedtél, mint egy pszichopata?

Rey hangja megbicsaklik.

- Igen, az idióta gondolat volt. Egyszer a jó szívem fog megölni.

Kylo nem szól semmit, az arca viszont azt üzeni, hogy sajnálja az egészet, a vastag ajkak remegnek és a gyenge lámpafényben Rey látja a szemében a szégyent.

- Nem tudom, mi történik az életedben, de azt igen, hogy csak meg akartál ijeszteni.

- Nem akartalak bántani.

- Nem bántottál.

Rey újra a sebhez nyúl és csendben befejezi az öltéseket. A hús végre megnyugszik, a vérzés is kezd alábbhagyni, és a lány végighúzza a szélei mentén az ujjait. Kylo nem szól semmit, csak a fogait összeszorítva vacog. A lány betakarja egy gézlappal, aztán hagyja, hogy Kylo magára vegye a pólóját.

- Miért döntöttél úgy, hogy mégis megbízol bennem? - teszi fel Rey a kérdést, ami a gondolatait üldözi a pillanattól, hogy a kocsiba szálltak.

Kylo ezúttal nem fordul felé, talán így védekezik, maszkként viseli az elzárkózást, mint Rey a mosolyt. Semmi sem igazi, minden csak közönyös, meg ha mosolyogsz, akkor senki nem tételezi fel a legrosszabbat.

- Nem fordulhattam senkihez - mondja Kylo, és egy pillanatra Rey megfagy, megreped a lelke egy kicsit, meg a gondolatai ömleni kezdenek. - Kérdéseket tennének fel. Sokat. Egyikre sem válaszolhatok.

- És gondolod, engem majd nem érdekel?

Rey most érzi sértettnek magát, mert életében először valaki azt feltételezi róla talán, hogy szívtelen. És ez nem így van, egyszerűen nehezen fejezi ki magát, meg a szája mindig elárulja, mert olyat mondd, ami nem valós, vagy rosszul formálja a szavakat; az emberek olyan könnyen nevetnek rajta, és gyűlöli az érzést, amikor a gyengesége felülkerekedik rajta.

- Megígérted nekem...

- Tudom - sóhajt Rey, mert igaza van Kylonak. Megígérte, hogy nem ássa bele magát. - Csak rossz nézni.

Kylo az ülésnek dől, Rey meg maga elé húzza a lábát és úgy nézi a férfit. Fáradtnak tűnik, megviseltnek. Olyan, mint aki most futotta le a maratont, a hátán túratáskával meg a lábára súlyokat kötve. Az arca fakóbb a megszokottnál, most az általában vörös ajkakban sem látszik a vér, meg az élet.

- Köszönöm - mondja végül, Rey meg mellé dől.

Pár pillanatig csönd van, a két egyetemista megemészti a történteket, majd Rey töri meg a csendet.

- Mi lesz most?

Kylo megrázza a fejét.

- Hazamegyek. Megnézek valamit a tévében. Gyógyulok.

- Tudsz így vezetni?

Rey aggodalma őszintén szórakoztatja Kylot, mert egy nagy vigyor terül el az arcán.

- Mit gondolsz, hogy jöttem ide?

A lány egy vállrándítással válaszol.

- Denevérré változtál.

Kylo megint nevet és Rey kezdi elengedni magát. Jó, a nevetés az jó. Nem sok mindenki nevet a viccein, de úgy látszik, hogy Kylonak pont olyan rossz a humorérzéke, mint az övé. Ez jó.

- Akarsz jönni? - néz Reyre, majd meglátja a lány arcán a pánikot. - Oké, rossz ötlet. Felejtsük el. Csak...

- Az a helyzet, hogy van ez a szociális szorongásom - vág közbe Rey, és a kezeit kezdi tördelni. A körmei alá vér szorult.

- Szóval arra kell a gyógyszer.

- Igen. Nem olyan komoly, csak... könnyen pánikolok, ha kiesek a komfort zónámból.

Kylo bólint, a szemében van egy együtt érző csillogás és Rey hálás miatta, meg őszintén meglepett, mert a férfi a legemberibb oldalát mutatja felé. Talán fél a további sebektől, meg a megalázástól, és bár Rey nem tudja, mi történhetett vele, úgy érzi, hogy túl sok bántalmazásban lehetett része.

- Akkor itt maradnál velem egy kicsit? - néz rá Kylo kérően; Rey szelíden elmosolyodik.

- Persze.

Hux öltönyben áll a pult előtt, kitűnik a tömegből és a savanyú pofája már szinte leolvad a saját koponyájáról.

- Jó napot! Mivel szolgálhatok?

- Édes bosszút kérnék, meg az ellenségeim fejét egy ezüsttálcán.

Rey pislog párat.

- Pont elfogyott az ezüsttálcánk.

Rey őszintén meglepődik a férfin; a vörös haja csapzott, a kezei meg fekete bőrbe vannak bújtatva, pedig az ősz nagyon enyhe, és a felsőbbrendű hozzáállása megbicsaklik a kényelmetlen környezettől való megszeppenésében. Hux körülnéz, az arca olyan, mint a kereső kutyáké a drogkartellekben. Rey úgy hiszi, ki tudná szimatolni a bankszámla számukat az emberekből, ha nagyon megpróbálná.

- Valaki nagyon szarkasztikus ma.

Rey megforgatja a szemeit.

- Kinyögöd, mit szeretnél?

Hux újra Reyre néz, az arcára intenzívebben kerül az undor. Új a helyzet a lánynak; a szorongását azonnal legyőzi a férfi iránti ellenszenve. Hux DÖK elnök és minden lében kanál, a száját pedig nehezebb befogni, mint visszahozni a halálba egy agy halottat.

- Szakadj le Kylóról, oké? - szólal meg végül.

- Tessék?

Rey őszintén meglepődik; van a tónusban valami fenyegető.

- Csak hagyd őt békén. Ez az utolsó figyelmeztetésem.

- Valami őrző angyal vagy, vagy micsoda? Vagy talán... a pasija?

Hux felprüszköl a feltételezésre és mindenhova néz, csak Rey szemébe nem. Egyre idegesebb, az ujjaival a pulton dobol szüntelen.

- Az a szarkasztikus kis pöcs megfulladhatna akár egy kanál vízben, miközben segítségért esedezik, és meg sem rebbenne a szemem, ahogy a bordái közé térdepelek.

Rey kezdi kellemetlenül érezni magát.

- Honnan tudod egyáltalán, hogy beszélünk? - fonja össze maga előtt a karját Rey; ijesztő akar lenni, meg számon kérő, mint azok, akik hatalmat tartanak a markukban.

Hux viszont lerázza magáról, újra visszafordul felé és mélyen a szemébe néz.

- Ne kérdezősködj annyit. Csak hagyd. Őt. Békén.

Rey megtántorodik, majd bólint.

- Persze. Úgy lesz. Meg se közelítem.

Hux végre elengedi magát, a karó eltűnik a seggéből, és végighúzza az ujjait a szemöldökén, meg a gallérját igazgatja.

- Akkor kérnék egy lattét, szója tejjel, cukor nélkül, légy szíves.