Lolito - II. fejezet

Thor megpróbál az észérvekre hallgatni. Aránylag sikerül neki.

II. fejezet

Thor magabiztosságának a határai másnapra megcsorbulnak. Loki nem néz a szemébe, amikor reggel a lépcsőről lesétálva elhalad mellette, csak a szája széle rezdül meg, ahogy véletlenül a válluk összeér. Thor úgy képzeli el köztük a feszültséget, mint egy-egy cérnaszálat, amibe Loki ösztönösen és teljes szándékkal belegabalyodik. A húsába vágva szinte úgy pengeti őket, mint a gitárhúrokat.

Abszurd, ahogy Thor vére tovább pezseg az ereiben.

Aznap reggel Hela fekete nadrágkosztümbe bújik, és a szemeit zölddel húzza ki. Thor a pirítósa felett azt gondolja, hogy nem kéne olyan jól állnia egy ilyen kegyetlen színnek a nőn, de nem mondhatja, hogy nem a leghatározottabb benyomást kelti. Hela hátradobja a hosszú, fekete haját. A tekintete érzéketlen.

- Háromkor jövök, ideje végre megszorongatni a tökeiket - mondja, ahogy elkezdi a nyakkendőjét igazgatni. 

- Ne gyilkolj, mielőtt aláírjuk a papírokat - motyogja, szinte rá se nézve, Hela pedig egy pillanatra megtorpan.

Végignéz az öccsén.

- Mi történt? - kérdezi, és olyan, mintha gyomorszájon vágta volna a férfit.

Thor majdnem válaszol, hogy nem maradhat itt. El kell mennie. Nem bírja tovább egy házban Lokival, aki minden mozdulatával arra törekszik, hogy lekapargassa róla a szépen felszerelt pajzsot. Thor türelme véges, éppen csak nem biztos benne, hol a vége. Fél, hogy alábecsüli magát.

A keze megrándul, és Hela elkapja a mozdulatot a tekintetével. A fejét oldalra dönti, de végül nem szólal meg, mert Farbauti besétál az ebédlőbe, és rákapaszkodik az unokahúgára. Thor feleslegesnek érzi magát, és talán egy kicsit töröttnek is, mint a szilánkok a szemetes mélyén, úgyhogy csak összeszedi a tányérját, és a konyhába sétál. Reméli, hogy a nő nem kérdez rá az esti pohárcsattanásra, mert mélyre dugta el a maradványt, mintha csak egy gyilkosság szerencsétlen tetemét kellett volna elásnia. Talán, ha a kertbe rejti el, most őt sem kísértené a gondolat.

Loki barátait először délután látja. A medencéből kiemelkedve a törölközőért nyúl, hogy hátratúrja vele a rövid, kopott szőke haját, miközben a nadrágjáról csöpög le a víz a macskakőre. Körülötte a virágok úgy nőnek, hogy megpróbálják teljesen kitakarni a borvidéket, de a kert szélén még benyúl néhány szőlőinda a fehér rózsabokrokra, mint hosszú ujjak egy vékony torokra. Olyan meleg van, hogy Thor elképzeli a medence vizét gőzölögni. Az szemét ellepi a szürkeség.

Két lány sétál be a kertkapun. Az egyik nyurga, magas és fekete hajú. A szemei elfelejtenek fókuszálni, miután megpillantja Thort, és a léptei is darabosabbak lesznek, végül eltűnik a teraszajtó mögött. A másik viszont hosszan elidőzik a férfi körvonalait bámulva, mintha csak a körülöttük lévő kert egyik feltűnő dísznövénye lenne. Barna a haja, és barna a bőre is, a szája pedig olyan pimasz mosolyra húzódik, mint a Lokié. Valamivel idősebb nála. 

Thor keze ökölbe szorul, ahogy maga előtt a törölközőbe kapaszkodva a lányt nézi. Az csak hátrálva az ajtó felé szökik, de a szemét kihívóan Thorra tapasztja.

Mint egy felhívás egy párbajra. Ha agancsai lennének, most biztos a férfira szegezné azokat. Thor egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy elindul megkérdezni a nevét. Egy apró gondolat csak, de szúrja az agya egy pontját. Olyan, mint egy kellemetlen viszketés a tenyere szegletében, ami nem akar múlni. A lány mosolyog, és bámul. 

Thor végül leül a napozóágyra, a lány pedig egy nagy csattanással bezárja maga mögött az ajtót.

Valaki bizonytalanul kopog Thor szobájának ajtaján. Hajnal három van, és az ott létük alatt először párás minden. Thor csak forgolódik a hófehér takaró között, a párnát pedig percenként forgatja a feje alatt. Valahogy az este rátelepedik Thor vállaira a nagy, sűrű mellkasával, és a paplanba nyomja őt.

Valaki aztán megint kopog az ajtón, és Thor azt reméli, hogy elmegy, mert az idő enyhülni látszik talán, és először van napok óta lehetősége arra, hogy aludjon végre. Idegen a környezet, idegen a táj, még a parketta formája is idegen, és Thor fél, hogyha elalszik, akkor talán már nem talál haza. De már van annyira fáradt, hogy ez végre ne érdekelje.

Aztán a valaki harmadjára is kopog, Thor meg feltornázza magát a könyökeire, és a párnájába liheg. A pillanatok a vállaira ülnek, és a csípője köré csavarják a kezeiket. Ahogy feláll végül, a dereka köré csomózza a takaróját, és ajtót nyit.

Loki áll előtte, kezében egy párna, rajta meg csak egy alsónadrág és egy elnyűtt atléta, amiből majdnem kilátszik a mellkasa minden feltűnő kis részlete. Az arca elszánt, a szemei alatt pedig szürke táskák ülnek, amik világítanak a kék estében, és Thor szája hamar kiszárad, ahogy a kilincsbe kapaszkodik.

- Maradhatok? Tönkrement a klímám.

Ennyit mond csak, Thor meg szélesre tárja az ajtót, mert a vendégszobában az övén kívül még akad két másik ágy, szóval a fiú elfér, ő meg majd csendben hadakozik önmagával, hiszen nem lehet olyan önző, hogy erre a kérdésre nemet mondjon. Nyár van, és forróság, Loki pedig fiatal, és mindig is olyan törékeny.

Így Thor nagyra tárja az ajtót, Loki meg úgy lép el mellette, hogy a torkára szegezi a pillantását, és az idősebbnek nyelnie kell, de fűrészpor van a nyelve alatt, és a keze remeg. Loki ledobja magát a legtávolabbi ágyra, aztán hallgat. A közelben csak a kabócák hangja szól a szőlődombok között, és Thor nehezen visszamászik az ágyába. A merevedése a combjához nyomódik, ő meg a hasára fordulva a lábai közé fonja a kezét. 

Aznap este nem alszik egy percet sem.  

Thor keze a bögréjébe kapaszkodik, a szeme pedig a kinti felkelő Napot bámulja. Szürkére festi az eget a pár felhő, ami a csillag elé szalad, és a sárga fény valahogy belefacsarodik a ködfelhőkbe a szőlődombok között. Ha Thor erősen figyel, hallja a madarak csicsergését is.

A konyha tiszta, a fertőtlenítő szaga facsarja az orrát, és valami citromos is oda keveredik a levegőbe. Az egész undorítóan steril, Thor meg csak bámul kifele az ablakon, mintha lenne a pasztell csempék, meg a fehér pultok között bármi keresnivalója. A gondolat megnyugtató, hogy egy nagy, fekete pacaként beleolvadhat a környezetébe. Elveszik benne, mint egy csepp tinta a medence vizébe ejtve.

Nem veheti észre, hogy ő csak egy olajfolt.

- Thor.

A férfi a halk, simogató hangra hátra fordul. Úgy csorog a fülébe a dallam, mintha az zselé lenne, mint egy mézbe forgatott édesség, ami szirupos, és émelyítő. Farbauti meleg mosollyal tekint rá, és Thor egy pillanatra le akarja ejteni a bögrét a kezéből, csakhogy megtörje maga előtt ezt az abszurd képet. A csattanás, a robaj és a hirtelen mozdulat összessége képes lenne rá. Képes lenne karcolni a felszínt, utat vágni az valódi világ felé, mert Farbauti nem így mosolyog, és nem ő rá. Ez így nincs rendben.

- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdi, a szavakban pedig buckázik.

Nincs hozzájuk szokva, de Thor nem érti a franciát, vagy a norvég nyelvet, ezért az angolra szűkül a választásuk, mintha csak egy olyan csapdában lennének, amiből Thor meg se próbál kiszabadulni. És most mégis bűntudata van miatta, és tudja, hogy ez nem igazságos. 

- Feszültnek tűnsz - lép közelebb a nő.

A pult takarásából előtűnik a selyem köntöse. A finom anyag körbezárja őt, és fehér ibolyákkal van díszítve, csak a nő szeme koszos zöld, meg a haja koromszínű. A kettősségtől Thor gyomra bukfencezik egyet, mert ha pár évvel fiatalabb lenne, Hela nézne most vissza rá, és a kedves mosoly mögött vérszomjas erő lapulna, nem pedig egy megfáradt asszony kilátástalan kedvessége.

- Nehéz megszokni a csendet - mondja Thor, ahogy a pultra teszi a bögrét. - Nem hallom a kocsik zaját.

Thor próbál egyszerű szavakat használni, miközben az ereiben felbugyog a vér. Olyan kiszolgáltatottnak érzi magát a zöld szemek kereszttüzében.

Farbauti elmosolyodik, keserűen és lassan.

- Minerva is mindig ezt mondta.

Thor ereiben megfagy egy kicsit a vér Hela anyjának említésére. Thor nem ismerte őt, Odin pedig sosem beszélt róla. Az egyetlen kép a fejében úgy él, hogy a nő felelőtlenül kilép négysávos úttestre, aztán egy kamion elhajt a megroncsolódott teste mellett. Hela ritkán visz virágot a sírjára, de Odin... Odin nem beszél róla.

Meglepi, hogy valami közös van bennük, hiszen az egész róla alkotott kép olyan távolinak tűnik, megfoghatatlannak, mintha csak egy ideológiáról beszélnének, amiben Thor nem teljesen hisz. Thor úgy képzeli, hogy minden, ami felépítette a nőt, azt egy dobozból vették elő, kis alkatrészek, meg anyacsavarok, és néhány jellemező tulajdonság, meg érzelem. Őt ugyanebből a dobozból rakták össze, ezért semmi, amit Minervánál felhasználtak, nem létezik benne.

- Mindig úgy érezte itt magát, mint egy hal, akit kifogtak az óceánból, csakhogy bezárják egy akváriumba - mondja tovább a nő, ahogy a körmeivel kapargatni kezdi a pult márványlapját. - Persze, nem hibáztatom. Mindig is jobban szerette, ha zajlik körülötte az élet.

Thor fejében zúg a kamion dudája, az eső pedig lemossa az aszfaltról a bíbor vért.

- Ki kellett volna szabadulnia onnan, amíg volt lehetősége - sóhajt az asszony.

Thor úgy ácsorog ott, mintha a lába odanőtt volt a padlóhoz, és a szája kiszárad, pedig a kávé utolsó cseppjei még ott időznek a nyelve alatt, és fájnak az erei, mintha csak tűk folynának végig a hosszú csatornákban. 

- Sajnálom.

Farbauti megrázza a fejét, ahogy az arca torz mosolyba siklik, és a körmeit nézi. A vékony ujjak remegni kezdenek, mintha csak eleven áramkörök közé nyúlt volna. Thor némán figyeli.

- Nem a te hibád - néz rá Farbauti, és Thor nyel egyet. - Senkié sem. 

Thor ráharap a szájára.

- Csak tudod, mindig próbálunk kapaszkodni valamibe - suttogja, mintha ez egy titok lenne, amit a világ összemorzsolna a markában, ha hallaná. - Hátha az majd visszahúz minket egy másik életbe. Vagy éppen előrenyom egy újabb felé. Nem így van?

Thor lassan bólint. Kimérten. Mintha egy mozdulattal összetörhetné a kettejük között feszülő márványlapot, amibe a nő folyamatosan karcolja a gondolatait.

Aztán Farbauti egyenesen a szemébe néz, kihívón és talán egy kicsit kegyetlenül, amitől Thor nem érzi biztonságban magát. A márványlap egy repedéssel eltörik, és belehajol a padlóba, Thor pedig utána akar kapni, de igazából nem történik semmi.

A valóságban mindez nem történik meg. A valóságban ketten állnak egy üres konyha közepén, és az ibolyák körbenövik a vékony alakot.

- Loki sokat mesélt rólad, amikor hazajött - mondja a nő, és az akcentusa egy pillanatra eltűnik. 

Thor a torkában érzi a szavak marását.

- Valóban? 

Farbauti szeme nem fókuszál, pislog is párat, hogy visszanyerje az önuralmát. A megtört elme kétségbeesése vonaglik meg az ujjai nyugtalanságában, és Thor próbál keresni valamit, egy szép, kedves akaratot, egy apró gesztust, amivel lenyugtathatná, de inkább nem tesz semmi. Minden olyan kiszámíthatatlan.

- Már majdnem megszállottságra hasonlított - mosolyodik el a nő, ahogy visszagondol a fiára.

Thor emlékszik az izgatott kis alakra, ahogy a repülőtéren a derekába kapaszkodik, még legalább öt centivel alacsonyabb, és arra kéri Thort, hogy majd írjon neki. Hogy hívja fel. Thor pedig olyan ígéreteket mond neki, amiket tudja, hogy képtelen lesz betartani. Mert nem helyes, nem így működik a világ, nem így működik a moralitás.

 - Majdnem belebetegedett az eszmédbe.

Thor szólásra nyitja a száját, de nem jön ki hang. Belefagy a hangszálaiba, és ott feszül, szorítja a torkát. Ez lehet a pánik, gondolja, és majd most jön az, hogy elsötétedik minden, ő pedig egy kórházi ágyban kel fel, fehér fények között, fehér ruhákban, és minden olyan steril, ő pedig olyan szörnyen mocskos.

- Csak egyszer láttam ehhez hasonlót...

Thor azt várja, hogy a nő befejezze a mondatot. Tudja, hogy mivel végződne. Egy kamionnal a sávok között, és egy apró, törött testtel az utca szélére kaparva.

Farbauti aztán vesz egy mély levegőt, az arcára pedig visszatér a nyugodtság. Thor ereiben azonban a vér tovább pezseg.

- Aztán napok múlva már nem volt nyoma az egésznek - mondja, a szeme a távolba mered. - Nem beszélt többet, meg sem említette Amerikát. De egy anya... Egy anya mindig megérzi, mi bántja a gyermekét.

Thor nem akarja érteni, amit a nő mond. Nem akarja hallani, egyszerűen csak el akar tűnni a házból, el a borvidékről, még talán a bolygóról is, hogy az atmoszférán kívül a jéghideg űr szilárdra fojtsa a testét. De nincs meg rá a képessége, a futás pedig túl sok kérdést vetne fel, a menekülés és annak a következményei, ezért hallgat és figyel.

- Persze, azt mondta, jól érezte magát - mondja Farbauti, és a hangja túlságosan nyugodt. - Apró részletekről beszélt. Kis dolgokról. Amiket az ember csak akkor vesz észre, amikor mások nem figyelnek rá.

Thor nyel egyet.

- Annyira szerelmes volt az Államok gondolatába.

- Tudom - mondja a férfi, és Farbaui újra rátekint.

És akkor meglátja. Ott van az a furcsa él a szemeiben, amit Hela is hordoz, és amit Loki szavai mögött is érez. Nem tudja megmagyarázni azt a bizsergető érzést, ami végigfut a gerince mentén, csak a kétségbeesést ismeri fel. A zöld szemek felhasítják Thor gondolatait, apró cafatokra tépik a magabiztosságának minden apró kis maradványát, ahogy Farbaui előre nyúl, hogy a fehér tenyerét Thor vastag ujjaira simítsa. A férfi rosszul lesz az érintéstől, de nem húzódik el. Úgy hiszi, nincs hozzá joga.

- Az emberek mindig olyan védelmezőek a szeretteikkel szemben - magyarázza a nő. - Főleg, ha azok törékenyek.

Mint Minerva. Mint Loki.

Thor hányni akar.

- Szégyen lenne, ha hagynám, hogy újra összetörjenek valakit, akit szeretek - mondja, és a hangja kimért, lényegre törő.

Thor érzi benne a célzást, mintha csak egy tőrt döfnének rá a papírlapra, amire szép, egyenletes betűkkel van ráírva: Maradj távol Lokitól! Thor elhiszi, hogy ebben az egy mondatban minden benne van, ami elijesztheti ők a kölyöktől, és mégis, harag ólálkodik a felszín alatt, a szemeiben ott bújik meg, szinte égeti őt, ahogy a nőre mered.

Tudja, mit kellene tennie. Tisztában van vele, hogy ez a helyes. Akkor miért tiltakozik ellene minden porcikája?

Farbauti elfordul, aztán egy elegáns mozdulattal szorosabbra fűzi maga körül a köntöst. Hátul valami sötét megfogta a színezést, és keserű szürkék a virágok, mint a felkelő napot eltakaró koszos felhők. 

- Tegyél rendet magad után, csillagom - mondja a nő hátat fordítva, ahogy a szobája felé veszi az irányt.

Thor nehezen mozdul, csak akkor fűzi az ujjait a bögréjére, amikor a nő már eltűnt az ajtó mögött. Egy pillanatra darabosnak tapasztalja a külvilágot, csak egy részét fogja fel. Alig érzi, ahogy a mosogató vize alá rakva a kezét vörössé válik a bőre.

Aztán amit érez, az a csend.

Hela a szemébe engedi a haját, a kezében egy halott telefon, és a napfény óvatosan simogatja a fehér bőrt a tenyere alatt.

Órák telnek el, mire Thor újra értelmesen tud gondolkodni, és nem fogja fel a dühét. Képtelen gondolatok vannak a fejében, meg az a sikoltozás, ami arra ösztönzi, hogy soha többé ne nézzen zöld szemekbe. 

De akkor ott áll, a medence mellett rogy a térdére, és az arcára vizet locsol. Hela csak fél szemmel figyeli.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezi, Thor pedig nemet int a fejével.

A nő nem erőlteti, hanem visszafordul a Nap felé, mintha elvárásai lennének vele szemben, amiket nem teljesít megfelelően. Thor még sosem látta a másikat elégedettnek.

Hallja, ahogy a kapubejáróról elindul egy autó, és a házból Loki toppan ki, derékig kigombolt fehér ingében, és egy fekete tusvonallal a szeme körül. A lábát tangapapucsba bújtatja, Thor meg lustán végigköveti az alakot. Olyan, mint az elfolyt vízfesték a nedves vásznon. 

- Anyáék elmentek - mondja.

Thor nem kérdezi meg, hova. Nem kérdez rá, miért. A mellkasa kipukkan a megkönnyebbüléstől, és nagy levegőt vesz, hogy újat pumpáljon belé.

- Meddig? - kérdezi Hela, Loki meg csak megvonja a vállát. 

Ez azt jelenti, hogy este már nem jönnek haza.

Thor feláll, a lábszáráról csöpög a víz, szinte fel se fogja, hogy a medencébe lógatta, és az ajtó felé veszi az irányt. Loki kiskutyaként követi a lépéseit, de a szemeiben egy vipera ösztönei csaponganak. 

- Mit akarsz? - néz rá Thor, Loki meg elfintorodik. - Elugrom a boltba. Kell valami erős.

- Van pezsgő a hűtőben. Van bor - mondja Loki unottan.

- Erős kell.

- Megyek veled. 

Loki ezt csak úgy kijelenti, mintha a másiknak nem lenne beleszólása. A zsebeibe ereszti a kezét, aztán előre löki a derekát. Thor nem tudja pontosan, mégis mit akar ezzel a viselkedéssel elérni. Talán nagyobbnak akar látszani azokkal a kerek szemekkel, a pozsgás arccal, meg a csúnya, koszos papucsával, de Thor nem lát benne mást, mint egy buzgó gyereket. Felfordul a gyomra. 

- Minek? 

Loki megvonja a vállát. 

- Fagyit akarok - mondja, aztán előre lép, Thor elé, hogy hátra fordulva a szemébe nézzen.

Thor a fogai közé zárja a felső ajkát. Aztán csak bólint.

Végül sétálnak, és Thor úgy érzi magát a lemenő nap fénye alatt, mint akiből lassan elpárolog minden szín. A táj úgy néz ki, mint amit egy utazási katalógusból szerkesztettek a valóságba, mindenhol viktoriánus paloták, meg pasztell borvidékek. A szőlőbokrok zöldje belemosódik a búzatáblák sűrűjébe, a levegő pedig nehéz a sár szagától.

A bolt 10 percre van. Loki némán sétál mellette az úton, és Thor úgy érzi, le kéne rángatnia az aszfaltról a járdára, de nem jön egy autó sem legalább egy kilométeres körzetben, ezért csak hagyja, hogy a repedéseke kerülgetve felsúrolja a csendet a papucsa talpával. Úgy hiszi, felelősségteljesebbnek kellene lennie, kézen fognia a fiút, meg kiszedni a szájából azt a nyavalyás kék rágógumit, amit Loki úgy pukkasztja a füle mögött, mintha azzal akarná megbolondítani.

De Thor tovább lépked csendesen a sarki kisboltig. Egy apró kis ház az egész, régi gerendákkal, meg néhány nyugdíjassal a teraszán, akik minőségi sört szürcsölnek, és akiknek fonnyadt szőlő szaguk van. A bolt belülről sem túl nagy, de az alkohol választék széles, és Thor a whiskey felé veszi az irányt, Loki meg némán figyeli, ahogy a szőke leemel egy üveget, aztán a címkét kezdi tanulmányozni.

- Aranyos falu - mondja Thor, csak hogy megtörje a fennálló csendet, mert tisztában van vele, hogy fel kell állítaniuk egy rendszert.

Határokat kell meghúzniuk. Hogy meddig mehetnek el egymással szemben. Hogy Loki felfogja a tettei következményeit. Hogy végre megértse, a tűz mindkettejüket megégetheti. 

Hogy legyen mi előtt megtorpanniuk.

Thor normális akar lenni, átlagos, nem pedig valaki olyan, aki magával hurcolja a hátán a képtelen vágyainak a súlyát. Nincs szüksége Loki kísértésére, mert tudja, hogy előbb-utóbb a fiú sikerrel járna. Pont úgy, mint...

- Lehetne rosszabb - vonja meg a vállát Loki, ahogy körbenéz.

A klíma hangosan zakatol a sarokban, de Thornak így is melege van. A lenge póló átázik a hátán.

- Nem olyan, mint egy város Hollywoodban.

Thor felcsuklik, a szája talán először rándul mosolyra igazán, ahogy Lokira néz.

- Hollywood maga egy városrész.

A fiú összehúzza a száját a saját butaságát felfogva, aztán összefonja maga előtt a kezeit. Úgy néz ki, mint egy durcás gyermek, és Thor úgy dönt, végre valamin jól szórakozik.

- Mindegy. Ott minden ugyanaz - morogja.

Thor levesz végül egy átlagos, ismeretlen márkájú whiskey-t, és a chipsek felé veszi az irányt.

- Annyira, mint nekem a németek meg a franciák.

Loki elfintorodik.

- Undorító vagy.

Thor csak megvonja a vállát, ahogy a kezébe vesz két zacskót, aztán Loki felé fordul. A férfi kérdőn néz rá.

- Fagyi kellett, nem?

A fiú arca felvillanyozódik, ahogy a hűtő felé iramodik, aztán mire Thor utoléri, már a kezében tartja a kiválasztott édességet. A szőke a kasszához tereli a fiút. A pénztárnál a nő unottan végignéz a fagylalt és alkohol kettősén, gondolkozik azon, hogy elkérjen-e egy személyit, Thor már majdnem úgy érzi, hogy a helyzet hízelgő, de aztán a borostája meggyőzi, hogy felesleges.

Kint a meleg újra rájuk telepedik, és Thor nehezebben veszi a levegőt, ahogy Loki a csomagolásból kiszedi a fagylaltot. Túl ártatlannak tűnik, ahogy az ujjai közé gyűri a műanyagot, és magával hurcolja a legközelebbi kukáig. 

- Hallottam, le akarsz lépni - mondja Thor, ahogy Loki felveszi vele az iramot és mellé lép.

A fiú csak némán bólint.

- Miért? - néz rá Thor őszinte kíváncsisággal. - Mármint, elég jó jövőd lehetne, ha itt maradnál. Borvidék, vállalat, meg minden.

Loki elfintorodik, aztán az ajkai közé veszi a fagylaltot. A rózsaszín nyelvével végigszánt rajta, Thor pedig elfelejt nyelni.

- Nem ezt akarja mindenki? - kérdi. - Felnőni, szerezni saját házat, meg saját életet. Minél távolabb menekülni attól a sok szartól, amin keresztül kell vergődni. Nekem elég csábítónak tűnik a gondolat. Neked nem?

A fiú hangja számon kérő, mintha csak egy olyan titkot akarna megtudni Thortól, amivel még ő sincs tisztában. Ki akarja csavarozni a whiskeyt, hogy ott azonnal egy nagyot húzzon belőle, de egy rendőrautó száguld el mellettük, és talán nem a legjobb ötlet köztéren alkoholt inni.

Csábítónak kellene lenni, nem? Thor úgy hiszi, kellene. De aztán felpattognak a kérdések az agyában, amikre sosem talál elég választ. Hova menne? Mit csinálna? Ki örökölné a vállalatot, ki venné át Odin helyét a vezetői székben? Hela túl vakmerő, és meggondolatlan, Odin sosem engedné át neki az irányítást. És ha mégis megtenné, Thor pedig kiszabadulna az ujjai szorításából, azt a férfi nem bocsátaná meg neki. Képes lenne egyedül túlélni a világban úgy, hogy az egész életében arra volt felkészítve, amit Odin aprólékosan kitervelt neki?

- Ezt egy olyan embertől kérdezed, aki mindjárt harminc éves, és még mindig a szüleivel él.

Thor szája keserű a kimondott szavakra, és az sem esik túl jól az önérzetének, ahogy Loki szánalommal néz végig rajta. Talán neki könnyű elképzelni a kitörést, tekintve, hogy az apja annyit sem foglalkozik vele, hogy megkérdezze tőle, mit kér reggelire. Mégis hogy érthetné azt, hogy Thor elé elvárások vannak terítve.

- Szégyellhetnéd magad - mormogja, a száján egy apró mosoly bújik meg.

Csipkelődik. Thor elmosolyodik.

- Nem kérek életvezetési tanácsokat egy tinédzsertől - prüszköl hitetlenül, ahogy próbálja elrejteni a szórakozottságát.

- Nem kell kérned, kapsz anélkül is.

Thor egy darabig elcsendesedik, ahogy tovább lépkednek a repedezett járdán. Amerikában nem ilyenek az utak, és nem ilyen még a lemenő nap fénye sem. Valahogy minden élesebb, erőszakosabb. Betör az érzékeidbe, aztán megfojt, mintha csak úgy tervezték volna a környezetet, hogy az ember képtelen legyen elszakadni tőle.

Thor egy kicsit megnyugszik, ahogy a szél gyengéden végigsöpör a vállán. Itt semmi sem akarja leteperni.

- Tudod, elköltözhetnél. Biztos vagyok benne, hogy lenne rá lehetőséged - mormogja Loki.

Thor megbicsaklik egy repedésben az úton. Nem néz a másikra, hogy láthassa az elégedett arcát.

- Tudod, ez nem ilyen egyszerű - mondja. - A vállalat... Nem hagyhatok hátra csak úgy mindent.

- Miért nem? - lép elé Loki, Thor pedig megtorpan. A szemében kíváncsi fény ég, ahogy a szájába veszi újra a fagylaltot. - Mindenki helyettesíthető.

Thor ráharap a nyelvére, miközben meglöki Lokit. A fiú fel se veszi az érintést, tovább figyeli a szőkét, várva, hogy végre megtörjön. Hogy végre igazi érzelmeket préseljen ki belőle. Erőszakos, heves gondolatokat.

- Egy igazi segg vagy, tudod? - néz rá Thor fáradtan, Loki meg csak megvonja a vállát.

- Legalább remélem, hogy jó kerek.

Thor megforgatja a szemeit, ahogy ellép a másik mellett. Az önelégült arccal követi őt, miközben végez a jégkrémmel, aztán látva, hogy Thor nem tervez újra megszólalni, inkább ő kezdeményez.

- Amint lehetőségem lesz rá, én itt hagyom ezt a koszfészket - magyarázza, és úgy tűnik, tényleg magának is elhiszi, amit mond. - Az emberek itt már megtanulták azt, hogyan kell úgy mosolyogni, hogy senki se kérdőjelezze meg a boldogságukat. De a szemeik halottak, mint a halaknak a piacon a jégre vágva. Felfordul a gyomrom.

- Mindenhol vannak ilyen emberek, Loki - sóhajt Thor, ahogy a kapubejáróhoz érnek.

Loki újra elé áll, a kovácsoltvas kerítés egyik kiálló kis darabjára kapaszkodik, hogy Thor felé magasodva nézhessen le rá. Nagynak akar látszani, nagynak akarja érezni magát. Thor a zöld szemeket figyeli, ahogy azok könnyedén végigsiklanak rajta. Az egyik rózsabimbó kidugja a fejét a kerítés rései között, és fehér, mint a hó. Loki valahogy furcsán illik a sok zöld és fehér kavalkádjába.

- Itt már ismerem mindet - mondja, és a hangja dallamos, szinte lágy, ahogy belemosódik a táj csendjébe. - Ideje lenne találnom kivételeket. Mint téged.

- Engem? - lepődik meg Thor.

Loki fogai kivillannak az ajkai alól.

- Van benned egy furcsa gyengédség, ami nem illik a nagy izomcsomók mellé, ami alá rejted.

Thor gyomra összeszűkül, a keze pedig erősebben fonódik az üveg nyaka köré. Ha elég erősen teszi, egy mozdulattal képes lenne véget vetni mindennek. 

- Nem szeretek bántani másokat.

Loki lelép a kerítésről, és pár lépéssel Thor elé kúszik. A haja rendezetlenül lóg a szeme elé, és Thor késztetést érez arra, hogy az ujjaival kiseperje onnan azokat. De nem tesz semmit.

- Micsoda véletlen. Én nem szeretem, ha bántanak.

Thor felfogja a szavakat, megemészti azokat, és hagyja, hogy Loki ujjai a nyaka köré tekeredjenek, mielőtt észreveszi a kényelmetlen sikolyokat a gondolatai mélyén. Vár még pár pillanatot, mielőtt hátra lép, csak hogy magába ihassa a hideg kezek érintését a felhevült bőrön, aztán ellép a fiú mellett, végig a macskaköveken a bejárati ajtó felé.

- Be kell rúgnom - morogja, és figyelmen kívül hagyja, Loki milyen önelégült mosollyal szegődik a nyomába. 

A medence mellett ülnek két fonott karosszékben, és Loki a derekával tartja meg magát, ahogy a bútorba kapaszkodva próbálkozik rajta maradni. Az arcán egy bágyadt mosoly lapul, olyasfajta, amitől az ember részeg lesz, ha túl sokáig figyeli. Thor kezében üresen kong a whiskey-s üveg, és valami furcsán nevetnek. Minden vízfestéknek tűnik Thor szemeiben, a macskakő alattuk pedig dörög az este haragjától. 

Thor foga kivillan a hús alól, ahogy az üveg száját a fogához koccintja, Loki meg csak figyeli azzal a kihívó tekintetével, amitől a szőke úgy érzi magát, hogy bele tudna fulladni. A kezein felcsuklik a hófehér ing, egészen a vékony bicepszekig, és a felső két gomb ki van gombolva, így a tejszínű bőr előtűnik a takarásából. Csak azok az erős zöld szemek súgják, hogy veszély, veszély, veszély. Loki négy centet kapott tisztán, és Thor tudhatta volna, hogy egyből a fejébe száll.

A következő fél óra homályba oldódik, ahogy Thor nevetve lecsúszik a székről, a lába belegabalyodik Loki talpaiba.

- Vannak lábujjaid - nyögi Thor, ahogy a sajátjával megcsiklandozza a másik talpát.

Loki már majdnem szégyellősen húzza el tőle azokat, mint akit olyasmin kaptak rajta, amiről nem beszélhet, nem tudhat, nem gondolhat rá. 

- Humán kiegészítő - kuncog, aztán ő is lecsúszik a székből.

Egy pillanatig hezitál, talán a fejében most dönt valami olyasmiről, ami igazából csak neki fontos, és nem is számít valójában, mert Thor makacs elhivatottsággal gondolja azt, hogy ha ő nem tesz semmit, akkor egyikük sem fog. A határ szögesdrótja élesen húzódik meg kettejük között, és ha az egyikük is átlépi azt, vörös sebek szakítják fel a gyenge húst.

Ez persze nem igaz, de valamiért az ő fejében van értelme. Az alkohol, meg a fáradság összekeveredik a vérében, és a légzés nehézzé válik, a logika pedig butasággá. A világ agyagból van, Thor pedig olyan formába gyúrja, amilyenbe akarja.

Hirtelen aztán Loki megindul felé, és maga alá hajtogatva a lábait felül. Thor a földön fekve figyeli, a kezében még mindig kong az üveg, kocc-kocc, neki a macskaköves padlónak.

- Vissza kellene mennünk a házba - motyogja Thor, ahogy Loki bólogatva felé hajol.

Nem kellene ennyire részegnek lennie. Egyiküknek sem kellene. Vörössé válik Thor tekintete.

- Hela meg fog ölni minket.

- Hela téged fog megölni - nevet fel újra Loki, aztán a homlokát Thor vállának dönti.

Thor nem gondol bele, kívülről hogy nézhet ki a póz, a keze ott ragad Loki vállain, ő pedig előrehajol a napbarnított vállakra, és csak hagyja, hogy magával sodorja a pillanat egyszerűsége. A gyenge nyomás a bőrének csapódva. A másikból áradó fertőző hőhullám.

Thor izmai elolvadnak.

- Pofa be - suttogja, ahogy beletúr Loki hajába, aki felmordul a hangra.

Gyomorból jön, ösztönös reakció, Thor pedig ráfeszít a hajszálakra, ahogy elhúzza magától a fiatalabbat a tarkójánál fogva. A másik szája vörös, a szeme pedig vizenyős, ahogy összehúzott szemöldökkel Thorra néz. Próbálja felfogni, mi történik. 

A szőke nem hagy sok időt a gondolkodásra, ahogy feláll, Lokit pedig magával húzza. A fiú egy erős mozdulattal kitépi a csuklóját Thor markából, aztán csak sértett dacossággal kihúzza magát, miközben próbálja a gombok helyett is összehúzni magán a fehér inget. Thor az alkoholtól türelmetlen, és a vére a fülében dobol, ahogy a fehér bőrt figyeli előbukkanni a vászon egy-egy fedéséből. 

Nyelnie kell. 

Aztán nyel még egyet.

Loki csak egy ellenkező puffanással felel arra, ahogy Thor az ölébe kapja, aztán a ház irányába indul vele. 

- Tegyél le, te segg - morogja, miközben Thor vállába karmol, és a szőke kuncog, mert ez a helyzet olyan ragacsos, megfoghatatlan, ő meg úgy úszkál benne, mintha az ujjai között hártya lenne, nyomja magát egyre előre.

Erre az estére legalább az egyikük emlékezni fog, és Thor nagyon reméli, hogy nem ő lesz az.

Loki az ajtóhoz érve a kilincsbe karmol, Thor meg csak kényszeredetten lerángatja róla, és mindketten úgy nevetnek, mintha a levegő fojtogatná őket. A fiút a nappaliba viszi, ahol az antik, vászonliliomos kanapéra dobja őt, aztán csak felé mászik, hogy az ujjait Loki szájára tapassza. A mosolya nem akar elhalványulni.

- Ha felkeltesz valakit, soha többé nem szólok hozzád - mondja Thor, és valamiért a hangja mélyebb a megszokottnál, Loki meg csak nevet az ujjai takarásában, ahogy felé térdel.

A szabad kezével a fiú inge alá nyúl, a puha bőrön az ujjai vékonyan suhannak végig, csak pár pillanatra, hogy a tomboló vérét lenyugtassa, a követelőző gondolatoknak pedig adjon valamit, amivel lefoglalhatják magukat. Aztán megdermed, ahogy Loki az ujjaiba mélyeszti a fogát, és kuncog, mint egy gyerek karácsony reggelén. 

- Csikis vagy? - döbben meg Thor, aztán felül a térdeire, Loki meg a könyökére birkózza magát, ahogy zavarodottan felnéz rá.

Thor gyomrában ekkor valami összehúzódik, mert Loki haja göndör az izzadtságtól, és a hajába hullik, eltakarva az éles szemeket, és a fehér ingben, meg a kétségbeesett tekintettel olyan ártatlannak tűnik, olyan gyermekinek.

A határ szögesdrótja mély sebet szakít Thor mellkasára.

Ahogy feláll, Loki felül végre, és túl józannak néz ki, túlságosan határozottnak, de az esetlenség ott van a mozdulataiban, mert nem tudja mit hibázott, nem tudja, hol rontott el. Thor hallgat, ahogy feláll, aztán a kezeibe temeti az arcát, végigdörzsölve a megfáradt bőrt, meg a ráncokat, amik Lokiról hiányoznak, és amik még egy darabig nem is tűnnek fel.

A konyha felé indul, hogy egy pohár vizet hozzon magának, és Loki nem követi, ahogy felmegy a hálószobájába, aztán az ágyába borul. Fél óra múlva még hallja, ahogy a fiú kinyitja az ajtót, aztán a másik ágyba esve csendben szuszogva elalszik.