Loki!!! on ice - 11. fejezet

Mások szexuális élete mindig érdekesebb, nem? Amúgy most nem történik semmi, de tényleg. Az ég világon semmi. Egyáltalán. Én szóltam.




Loki megfelelő lábbal landol; az viszont azonnal kicsúszik alóla és a tenyere éppen időben repül a mellkasa elé, hogy tompítsa a landolást. Pár pillanat után újra talpon van; Fury mérges szemei meg villogva követik őt a pálya fehéren világító jegén. Loki fekete pacaként suhan végig rajta; a lábán lévő térdszorító kezd lecsúszni, ezért le kell hajolni újra és újra megigazítania.

Próbálja elharapni a felgyülemlő idegességet; a szemével Thort keresi az üres székek sorai között. Ma nem jött egyedül, mellette ül Steve, Tony meg Bucky is; ámulva nézik Loki edzését. Próbál egyensúlyt találni magának Thor biztató mosolyában;  a szőke feltartott ujjakkal jelzi neki a bizalmát. Loki gyomrában pillangók kezdenek szállingózni, ezért elkezd pörögni maga körül; hátha attól majd a pillangók a fejébe szállnak, kiverve az összes gondolatát az agyából.

A zene megy tovább végül; talán csak most veszi észre, hogy valaha bekapcsolták; ugrik egy tripla lutzot. Fury nincs megelégedve; az elmúlt egy héten nem volt elégedett semmivel. Kijelentette az első napon - leszarja, hogy Loki milyen sérülésekkel áll a jégre. Mindig a lehető legjobb énjének kell a rajta csúsznia; vagy teljesen felesleges egyáltalán felállnia rá.

- Ezt a szart akarod nekem eladni tripla lutzként? - ordít neki a pálya széléről az edző. - Még egy ilyet látok és szólok a helyi óvodáscsoportnak, hogy tartsanak neked egy bemutatót, hogyan is kell ezt csinálni.

Loki összepréseli a száját egy vonallá és megpróbál a nyelvébe harapni; ha a lába törik belé is mutat egy olyan ugrást, amire Fury elégedetten elmosolyodik.

Thor mellett Bucky fészkelődni kezd; aztán rátámaszkodik az üvegfal tetejére, hogy tisztán láthassa az edzést. Fury szavai az ő füleit is elérik; zavartan összehúzza a tekintetét.

- Fury mégis mióta tudja, hogy mi az a tripla lutz? - motyogja; Tony horkant egyet.

- Fogalmam sincs, minden, amit én látok, az csak egy pár csinos fenék egy turmixgépben - vonja meg a vállát.

Thor elmosolyodik; a hónapok után, amit Loki figyelésével töltött a pálya szélén, még neki is nehezére esik megkülönböztetni az ugrásokat.

- Az a lényeg - kezdi Steve -, hogy a különbség nem a forgásban van. Az ugrás kezdete a lényeg, hogy elölről vagy hátulról indul neki és melyik lábra érkezik. A forgás száma csak azt határozza meg, hogy dupla vagy tripla lesz.

Tony megforgatja a szemét.

- Köszönjük szépen az információt, Egyértelmű Kapitány. Még mindig nem tudom eldönteni a különbséget, de legalább már tudok számolni - dől hátra Tony a műanyag széken. - Pont, mint egy második osztályos.

A többiek úgy döntenek, hogy nem kommentálják Tony kifakadását; helyette minden szem Lokira tapad, ahogy ülő forgásban éppen a jeget söpri a pulóvere alja. Loki olyan mélyre guggol, hogy Fury szemében megcsillan a remény.

- Az egész olyan erőfeszítés nélkülinek látszik - pislog Bucky párat.

- Ez az ő bája - mosolyodik el Thor. - Megteremti a könnyedség látszatát.

Tony ekkor hajol előre; pimaszul végignéz Thor elbűvölt arcán, aztán a nyaka mögé font karokkal visszadől a helyére.

- Elégedettnek látszol - szólal meg Steve, mielőtt Tony átvehetné a szót. - Nyugodtnak.

Bucky végignéz a piruló Thoron; aztán Steve-re esik a kifejezéstelen tekintete. Legtöbbször Bucky arca olyan, mint egy értetlen gyermeké, aki túl hamar mondja ki azt, amit gondol, vagy nem fogja fel elég hamar azt, amit mások gondolnak.

- Meglepettnek tűnsz - hebeg Thor; Tony szokatlanul csöndes marad. - Mi másnak kellene látszanom?

- Steve azért meglepett, mert mostanában nem ilyen vagy, és szerinte nem fektetnek meg téged elégszer - mondja Bucky halottakat megszégyenítő közömbösséggel. Tony kiköpi a szájában tartott rágót a nevetéstől; Steve pedig azonnal fülig pirul.

- Nem hiszem, barátaim, hogy bármi közötök lenne ezekhez a dolgaimhoz - próbálja terelni a szót Thor; Tony nyerítés szerű nevetése még Loki figyelmét is felkelti.

A fekete hajú elsiklik mellettük; kíváncsian néz a kis társaságukra.

- Pofa be, Bucks - nyögi Steve.

Bucky összehúzza a szemöldökét.

- Stevet rendszeresen gerincre vágják, szóval gondolom elég tapasztalt, hogy az hogy is néz ki.

Tony a földön hempereg. Kezd az arca elvörösödni az oxigénhiánytól.

- POFA BE, JAMES!




- Szép estét, kedves szuicid barátom, volna kedved megnézni velem egy mozgóképfelvételt?

Natasha baljósan mosolyog az ajtóban állva, ahogy Loki lenyomja a kilincset; a kezében néhány zacskó szárított almapelyhet tartogat meg egy DVD dobozt. Loki őszintén meglepődik, mert legalább öt éve nem látott igazi, kézzel fogható korongot.

A halott szemeivel Natasha passzív agresszív tekintetét figyeli; aztán csak egy nagy sóhajjal oldalra lép, beengedve a nőt a lakásba.

- Mindenem fáj és vágyom a halál édes feloldozására - rogyik le a kanapéra a férfi; Natasha csak megpaskolja a hátát.

- Van pizzarudam - dugja Loki orra alá a zacskót a nő; ő meg csak zavarodottan néz rá.

- Miért van almapelyhes zacskóban?

- Az edzőm nem támogatja a vakmerő életstílusomat - motyogja Natasha; közben nekiáll összerakni a házimozi rendszert.

Loki el is felejtette, hogy van ilyenje.

Natasha arrébb dobál néhány piszkos pólót meg zacskót a földről; Lokinak igazán ideje lenne kitakarítani a házat, de az elmúlt másfél hetet gyakorlással töltötte és az izmai fáradhatatlanul tiltakoztak bármilyen nemű mozgás ellen. Fury kidolgozott egy új edzést módszert; több olyan ugrást fog a programba tenni, amivel kímélheti a sérült lábát; ugyanarról ugrik és ugyanarra landol. A lutzcal már nehezebben boldogul; mivel Loki jobb lába sérült, ezért Fury azt javasolta, hogy próbáljon meg a bal lábáról elrugaszkodni az ugráshoz. Amit általában nem erre használ. Meg sem tudja számolni, hány lila foltot szerzett a próbálkozások utáni esésekből.

- Nem sokat fáradsz a takarítással - ül vissza mellé Natasha; a tévében a Bajos csajok kezdő képkockái kezdenek pörögni. - Nem sok vendéged lehet. Thor sem jár fel?

- Éppen Washingtonban van valamilyen tudományos asztrofizikai előadáson - sóhajt Loki; a kezeivel a tincseibe túr fáradtan. - Csak a verseny előtt egy nappal jön vissza.

- Szegény fiú.

- Szegény én - szörnyülködik a férfi. - És még téged is el kell viseljelek.

Natasha összehúzza a szemét.

- Csak az tart még téged életben, hogy nem érsz annyit, hogy kizárjanak miattad a versenyből - mondja gépiesen; az arca teljesen közömbös marad.

Pár percig néma csöndben nézik a tévét; Loki magában motyogja a párbeszédeket.

Megszámlálhatatlan alkalommal látták már a filmet, de valahogy Natasha sosem tud betelni vele. Loki pedig túl fáradt, hogy tiltakozzon. Meg nem is érdekli igazán, hogy mi megy háttérzajként a tévében.

- Szóval, te és Thor...

Loki összevonja a szemöldökét.

- Mi van velünk?

- Mi van vele?

Natasha hangja játékos; de az arca élettelen, mint egy hulláé, amit partra sodort a hajnali áramlat.

- Mit akarsz tudni? - próbálja tenni a hülyét Loki. Natasha majdnem elhiszi.

- Tudod.

- Fogalmam sincs.

Natasha a távirányítóért nyúl és megállítja a filmet, aztán Loki felé fordul. Az arca elszánt.

- Milyen?

Loki összepréseli a száját.

- Fogalmam sincs.

Natasha egyszerre összezavarodik, aztán hátra dől a kanapé támlájához. Sunyin mosolyogva néz végig Lokin; minden porcikájából árad a meglepettség.

- Most csak szívatsz engem.

- Mi okom lenne rá? - forgatja meg a szemét a férfi; Natasha arcán teljes sokk megy végig. - Azért nem kell kék halált kapnod. Csak nem igazán volt rá még lehetőségünk.

- Az egyetlen dolog, ami ehhez kell, az néhány négyzetméter hely, meg elég vér a megfelelő helyeken - mondja a nő; Loki aztán egy párnát dob az arcába.

A vörös elneveti magát és visszadobja Lokinak.

- Legtöbbször ilyen egyszerű volt, de most... Mintha a világegyetem mindig közénk állna.

- Ha engem kérdezel, nyúlj bele a nadrágjába. Nem olyan nehéz dolog - vonja meg a vállát Natasha.

Loki az ujjaival kezd játszani.

- Végül is, ha Barton nem tévedt el a bugyidba vezető úton... - fújtat a férfi.

Natasha szolidan elneveti magát.

- Clint süket, nem vak.




Valahogy végül csütörtök este van és Loki este ér csak haza; a fáradtság elterül a tagjaiban, de egy jóleső elégedettséggel nyugtázza azt, hogy a legtöbb próbálkozásra sikeresen végrehajtotta az ugrásait. Lehámozza magáról a ruháját és a fürdőszobába indul; a zöld csempére dobva az alsóját belép a forró víz alá. A duzzadó izmokon simogatva szaladnak végig a vízcseppek, de Loki gondolatait nem nyugtatják meg; bár egész jól teljesít a gyakorlások közepette, nem biztos benne, hogy a verseny nyomása és a rá szegeződő tekintetek alatt is ilyen eredményt fog produkálni.

Úgy dönt, hogy hamar aludni megy; másnap reggel kilenckor kell pályán lennie, így jobban teszi, ha minél hamarabb ledől és kipiheni magából Fury természetét. Az ágy üres, hideg és gyűrött, benne fekve Loki képtelen megnyugodni; a kétségek és a izgalom belemarnak a húsába és leláncolják a zsongás közepette.

Tíz hosszú perc után a telefonjáért nyúl; Thor hosszú repülőúton van keresztül, ezért ma már nem akarta zavarni; de úgy érzi, hogy megbolondul, ha nem ír neki.

megérkeztél?

Loki ledobja maga mellé a telefont, miután kijelzi, hogy az üzenetet elküldte, aztán a hajába túr és frusztráltan sóhajt egyet. Nem érti, hirtelen mitől kúsznak pillangók a gyomrába, de ott vannak és felkavarnak mindent, pedig Loki legalább három napja éhezik.

Aztán a telefonja jelez; az üzenet úgy villog a sötétbe vágva, hogy Lokinak remegni kezd a keze; nem érti önmagát, sose váltott ki belőle ilyen izgalmat még senki. Pláne nem úgy, hogy már több hete randiznak.

Most értem haza. Minden rendben van?

Loki gyorsan gépel, aztán küldi is az üzenetet. Aztán meggondolja magát és küld még egyet. Aztán még egyet. Aztán a párnába ordít.

igen. persze
nem
átjössz?

Szinte egy perc se telik el a válaszig; aztán Loki úgy mosolyog, hogy valakinek talán sikerülhetne eltüntetni az arcáról, de ahhoz műtéti beavatkozásra lenne szükség. Kislányos örömében hátra dobja magát a matracon; a plafon még sosem tűnt ilyen szépnek az este ezen árnyalatában.



Egy szűk fél óra múlva kopogás hallatszik a bejáratnál. Loki azonnal felpattan az ágyról és az ajtóhoz siet; Thor vizes hajjal kifulladva áll előtte. A tincsei a hajába lógnak; Loki most veszi észre, hogy esik az eső; szakad, mintha az összes esőfelhő most tört volna össze.

Thor kék szeme vibrál a sötétben, ahogy beljebb lép; Loki könnyed ragadozóként lép hátra, hogy utat engedjen a másiknak. A teste melege körültáncolja Thor kabátját.

A szőke mondani akar valamit; de inkább ellene dönt és csak csendben leveszi magáról a kabátot, aztán a földre dobja. Az egy vizes csattanással ér földet; Loki éhesen nézi a ruhát a padlón, aztán a szemével végigfut Thor szikár testén. Mélyet lélegez; beszakítja az este csendjét és Thor a nyelvével végigköveti a szája szegletét.

Loki lassan mozdul; fél, hogy talán elijeszti Thort, mint egy gyenge állatot az erdő széléről. Eső illata van, olyan záporé, amibe még nem keveredett bele igazán New York nehéz szmogja és a kezeiben ott tombol a világ összes mennydörgése. Loki is fél, ahogy az ujjbegyével lassan megpróbálja beitatni Thor anyajegyeinek a térképét az emlékezetébe. A tenyerénél halad egyre feljebb, a könyökénél megbicsaklik, aztán a vállán bukfencezik egyet, végül a fekete körömlakk fut tovább egészen Thor nyakáig.

Nem törik meg a szemkontaktust; Loki némán figyeli, hogy meddig mehet el, az arca pedig tiltakozik az árulás bármilyen formája ellen. Csak a szeme olyan, mint amivel üveget lehetne vágni.

Aztán Thor ingének egyik gombjára ugrik az ujja; lassan kicsúsztatja a helyéről; majd még egyet és még egyet. Thor türelmesen várja, ahogy Loki lassan kibontsa őt a vörös anyagból; aztán a hosszú ujjak a nadrágja gombjára feszülnek. Thor tekintete éhes; Loki tudja jól, mert a veszélyes mosoly ott pihen a szája szegletében, és a fogak meg a feszültség felsértik kettejük közt a levegőt.

Thor közelebb lép; Loki meg hátrálni kezd a hálószoba ajtajához. Valahogy az ing út közben a padlóra hullik és Thor belekapaszkodik Loki pólójába, aztán elkezdi az ujjai közé gyűrni és húzza, húzza Loki feje fölött; az ing mellett végzi.

Aztán megállnak; megfagy kettejük között a pillanat; Loki pedig próbálja csitítani a fülébe tömörülő vért, de úgy érzi, hogy az összes érzékét kezdi elveszteni, hogy csak a tapintásra figyelhessen, meg az ízlelésre, mert a levegőnek is hirtelen zamata lesz a szájában, ahogy Thor végre felé hajol és megcsókolja. Loki engedi neki, hogy a nyelvével utat törjön magának, aztán az egyikük felmordul, mint egy vadállat, de Loki nem tudja eldönteni, kitől jött a hang. A kezeit Thor nyakába akasztja és beleharap az ajkába; a húsába vájó ujjak felőrlik a gondolatait.

- Szólj, ha fáj - súgja neki Thor

- Ne aggódj miattam - mosolyog Loki, aztán maga után húzza a másikat a szobába.

Loki az ágyra esve figyeli, ahogy Thor felé hajol, aztán elkezdi lehúzni róla a nadrágot. Már kemény és Thor a látványra nyel egyet, aztán a farmeréhez nyúl és leszedi magáról. Loki éhezve figyeli a félhomályban az éles vonalak játékát a szőke testén; minden kis izma tökéletesre gyúrva folyik a bőr hálójában és a mozdulatok alatt vibrálni kezd az atmoszféra.

Thor elmosolyodik Loki tekintetére és felhúzza a szemöldökét.

- Látsz valami furcsát rajtam?

Loki hátradől és a hajába túr; a mozdulatra ívbe feszül a teste.

- Sosem gondoltam, hogy majd bejövök egy görög istennek - sóhajtja; Thor pedig felnevet a fekete hajú bokájába kapaszkodik.

A kezével lassan követi végig Loki lábainak a vonalát; aztán a combjához érve felnéz a zöld szemekbe. Loki elhallgat; izgatottan várja a történéseket. Thor nem mozdul; a lehelete csiklandozza Loki bőrét és a pillanatok lassú haladásával kezd egyre frusztráltabb lenni.

Thor ördögien elmosolyodik és feljebb csúszik, hogy egy csókot lehelhessen Loki állára; beleharap az éles csontba, ami egy feszült nyögést eredményez.

- Tenni is fogsz még ma valamit? - mordul fel Loki, Thor pedig egy mély csókkal elhallgattatja.

A csók lassan átfordul egy vadabb játékba és Loki érzi, ahogy kiserken a vére a szája repedésében; Thor meg csak izgatottan végignyal rajta. Az alsó testét Lokihoz préseli; az alsónadrág vészesen szűkké válik kettejük között, szóval Loki kettejük közé nyúl és elkezdi lejjebb gyűrni magukon az anyagot. Végül Thor segítségével a földön landolnak és Loki a hosszú, szőke hajba túrva próbálja megtartani magát a valóságban.

- Második fiók - nyögi két csók között; Thor egy pillanat alatt kihalássza belőle, amit keres.

A keze remeg; Loki körbefonja a lábát a másik derekánál és Thor egy pillanatra távolra hajol tőle. A szemével keresi a megfelelő pontot, amibe kapaszkodhat. Loki haja szétterülve fekszik a párnán, fekete és hullámos és az illata fűszeres; az ajkai vörösen villognak még az éjszaka fénytelenségében is; akkor Thor meglátja ezt és elmosolyodik.

- Szólj, ha... - suttogja, de Loki nem hagyja befejezni a mondatot.