Lolito - IV. fejezet

Képzeljetek ide egy frappáns leírást, a történet többi részét én oldottam meg.

IV. fejezet

- Születésnapom van, vagy itt ez az új szokás?

Thor javában félmeztelen, és éppen derékig hajol egy csúcsminőségű Audi motorháztetőjébe. A könyökén csöpög a motorolaj, a csípőjére tapadó farmernadrág fekete foltokban súrolja a bőrét.  A lány mellette kihívóan felhúzza a szemöldökét, ahogy végigméri, és Thor kiegyenesedve egy rongyba törli a kezét. Az ujjai fekete foltokat hagynak maga után a fehér vásznon.

- Lokihoz jöttél? - kérdezi, miközben a tekintetét visszairányítja a kocsira.

Laufey reggel megkérte rá, hogy nézzen bele. Baj van az indulással, azt mondta, aztán megpróbálta Thorra hagyni a probléma többi részét, és a férfi meg sem lepődött igazán. És nem mintha Thor sajnálná tőle a segítséget, hiszen talán még hetekig marad a másik házában ingyen és bérmentve, ennyi a legkevesebb, amit az ellátásért cserébe megtehet. De igazán nem tud tenni semmit az ösztönös mozdulat ellen, ahogy ökölbe szorított kézzel a nyelvére harap.  Laufey csak egy nyugodt mosollyal bólintott Thor beleegyezésére, aztán elhajolva az ebédlőasztal lapjától kétszer megkopogtatta az ujjával azt, egy ideges szokás, és kisétált a szobából.

Nem mintha Thor nem tudná, mit jelent a diszkréció. Nem mintha nem tudná, semmi köze ahhoz, ami Laufey és a fia között játszódott le. Nem mintha érdemes lenne kockáztatni a békét az ottlétük alatt, de a ’ha’ és a ’miért ne’ gyakran összekeveredik a gondolatai között, viszket a bőre alatt a sok lehetőség. Persze, nem mintha érdekelné.

Úgyhogy Thor úgy tesz, mint aki nem látott semmit. Loki is csak néha néz rá nagy, őzike szemekkel, mint aki arra vár, hogy a kis jelenetük után Thor végre megtörik, és elé zuhanva szerelmet vall a fiúnak. Mindketten tudják, hogy ez nem történhet meg. A való életben nincsenek nagy, romantikus pillanatok, amiket a véletlenek szülnek. Nincsenek szenvedélyből előtörő, meggondolatlan tettek. A való életben döntések vannak, meg azok következményei, és a következmények a való életben nem landolnak a szemetes alján, mint egy törött pohár éles szilánkjai.

A való életben Thor némán javítgatja egy szörnyű ember milliókat érő luxusautóját, Loki pedig nagy, lila folttal az orrán rózsaszín limonádét szürcsöl a szobája erkélyén. A való életben egy lány csokoládé szemekkel, és egy rókaszerű tekintettel az arcán a derekát vizsgálja. A fekete foltokat a lebarnult bőrön.

- Olyan csillogóvá varázsolom az arcát estére, mint amilyen fényes az egója - mosolyog a lány, ahogy feltartja a kezében lévő táskát, és Thor úgy hiszi, smink lapulhat benne.

Egy pillanatra meglepődik, mert Lokit sosem látta sminkben, ugyanakkor ő sem szívesen járkálna egy lila folttal az arca közepén, így nem kérdez rá. Jobb nem rákérdezni ilyen kényes dolgokra.

A kapubejáróban egy újabb alak tűnik fel, a másik lány, Loki másik barátnője. Magas és az arca szigorú, ahogy Thor társasága mellé sétál, de az nem törődik vele. A szemét határozottan Thorra mereszti. A férfi egyszerre érzi magát kényelmetlenül, és izgatottan.

- Mentek valahova? - kérdezi érdeklődve.

 - Van egy házibuli három sarokkal arrébb - mondja a barna hajú, megvonva a vállát.

Mintha csak azt sugallná, hogy azért megy oda, mert nincs jobb programja az estére. Mintha csak azt akarná mondani, hogy Thor egyetlen szavával elérhetné, hogy máshol töltse az éjszakát. A mosoly az arcán egyértelműen erre utal, és Thor egy pillanatra számításba veszi, hogy zavarba jön. Nevetséges gondolat.

- Loki nem is említette - mondja szórakozottan.  

A lány mosolya megtörik Loki említésére, és egy pillanatra oldalra dönti a fejét. Thor nem tudja hova tenni a reakciót magában, de nem akar belemenni túlságosan. Mindig is úgy gondolta, hogy jobb nem játszani a lángokkal, a lány pedig úgy néz ki, mint egy egész erdőtűz.

- Loki elég elővigyázatos, amikor a saját dolgairól van szó - mondja végül a lány, és Thor nem biztos pontosan, hogy mire gondol, amikor a dolgokat hangsúlyozza.

Egy furcsa kétségbeesés markolja meg a nyakánál fogva. A körmei alatt a húsa összefolyik, és elfordítja a tekintetét, hogy fogást találjon az autó karosszériáján. Mielőtt mondhatna bármit, a másik lány a barátnője mellé lép, és a könyökénél fogva a ház felé kezdi húzni.

- Menjünk, Val - motyogja zavartan, az pedig egy önelégült mosollyal követni kezdi.

- Jó munkát, Mr. Borson - kiált vissza, miközben belépnek a házba.

Thor a rongyot figyeli a kocsira dobva, aztán megpróbál a munkájára fókuszálni. Gyertyacserére van szükség, ami pont a legjobbkor jön ahhoz, hogy a gondolatai automatikusak legyenek, és ködösek, mint a hajnali éjszaka. 

Thor aztán legközelebb pár óra múlva látja a lányt, ahogy az a konyhaszigetre hajolva bájosan mosolyog rá. A szeme fekete tussal kihúzva, amitől az még nagyobbnak látszik, és lassú, fáradt szempillákkal nézi, ahogy Thor lemossa a kezéről a fekete motorolajt a mosogatónál. A férfi a szájára harap, ahogy a frissen felvett fehér atlétájába törli a nedves kezeit.

- Hali - mosolyog rá a lány, a kezeit pedig összekulcsolja maga előtt, így még inkább kihangsúlyozva a bicepszei közé szorult melleit.

- Mi újság? - szűri Thor, ahogy megpróbálja a szemét a lány arcán tartani.

Az csak pimaszul mosolyog tovább.

- Azon gondolkoztunk, hogy tudna-e csinálni nekünk pár szendvicset, mielőtt elindulunk? 

Thor mielőtt válaszolna, Hela lép be a konyhába, kezében a táskája, hajában pedig egy régi napszemüveg fityeg. A párosra szegezi a tekintetét, aztán Thorra. Az összehúzott szem mindent elárul az öccse számára, amit tudni akar, és egy pillanatra sértődöttnek érzi magát, mert Helának igazán semmi köze nincs hozzá. Soha nem is volt, de valamiért Hela mindig saját személyes küldetésének tekintette rendbe rakni a kisöccse értelmetlen lelki világát a kéretlen vádló pillantásokkal. Thor felkészül, türelmesen várja a csípős megjegyzést, ami végül nem jön, mert a nő az ajtó felé indul.

- Ne várjatok - mondja, és becsapja azt maga után.

Thor egy helyben toporog pár pillanatig, ahogy figyeli a térdig érő fekete, nyári ruhát a kocsibejáró felé suhanni, aztán a tekintete visszaugrik Valra, aki a konyhaszigetre támaszkodva csak némán várja a választ.

- Persze, hogyne - motyogja Thor.

A lány türelmesen figyeli aztán, hogy Thor előveszi a hozzávalókat. A csend nem kellemetlen, inkább állott, és kétségbeejtő. Thor azt szeretné hinni, nem tudja, mire számítson a lánytól, miközben a zsigereiben érzi minden apró mozdulatának a valódi célját.

Túl jól ismeri a szempárt, amivel a lány néz rá. Éhség van benne, kíváncsiság. Kielégítetlenség. Érzelmek nélküli, ösztönös vágy. A kihasználhatóság gyomorforgató érzése egy pillanatra elgyengíti Thor jóindulatát.

Természetes, hogy ismeri ezt az érzést. Számtalanszor látta már a fiatal üzletemberek legapróbb részleteiben, a kisimult öltönyök rejtett gyűrődéseibe dugva, ahogy kezet fogva vele egy kicsit tovább hagyják az ujjaikat az övébe gabalyodni. Elkíséri őt a bevetetlen ágyakba, az irodákba, ahol a sok papír és toll mellett egyetlen suhintással lesöpri azt az íróasztalokról, aztán az ujjaiba gabalyodik, ahogy felgyűri a ceruza szoknyákat a nők derekáig. A bokáját a padlóhoz láncolja, miközben a térdeire esik. Azután pedig elkíséri őt az utolsó megbeszélésekre, ahol a szerződések apró kis vonalán ott fekszik az érzés, a fehér papírlapon kéjesen vergődik, miközben a sötét tintával a nevét beléjük kaparja.

És ez az a nézés, amit Loki a legjobban eltitkol magában. Annyira, hogy legtöbbször Thor nem is biztos a létezésében. Pedig tudja, hogy ott van valahol a fiúban is. Tisztában van vele, hogy bármelyik pillanatban szemben találhatja magát vele, és mégis, a legnagyobb félelme az, hogy egy nap, amikor hátra fordul, Loki ott áll vele szemben, a szemei élesek, és érzelemtől mentesek. Halott, üres vágy marad ott, ahol Thor a melegséget keresi. Minden egyes porcikája fél, és undorodik ettől a lehetőségtől.

Val aztán megtöri a csendet, előre nyúlva elvesz egy darab sajtot Thor ujjai alól.

- Szóval, hol a hiba? - kérdezi, Thor pedig megpróbálja értelmezni, de hirtelen minden olyan, mintha víz alatt lenne.

Tompa, fehér zaj az egész.

- Tessék?

- Hol a hiba? - kérdezi újra Val, és a hangja egy pillanatra sem remeg meg úgy, mint ahogy Thor szeretné. Nincs benne egy csepp bizonytalanság. - Mármint, nem akarok sértő lenni, vagy ilyesmi, de ide csak azok jönnek nyaralni, akik teljesen feladták az életet, vagy valami az agyukra ment.

Thor a mondatokban most először veszi észre az enyhe akcentust, ami kizökkenti egy kicsit a meglepettségéből. Úgy dönt, hogy nem ad túl nagy fontosságot a lány szavainak.

- Munka miatt vagyok itt - válaszol egyszerűen, a lány meg pont úgy bólogat, mint aki egy betűt sem hisz el az egészből.

- Aha. Ez az, amit hallottam. De semmilyen épeszű ember a húszas éveiben nem jönne ide munka miatt - mondja, Thor pedig csak hallgatja némán. - Talán Párizsba, Cannes-be. De ide az Isten háta mögé? Ide nem. Főleg, ha megengedheti magának bármelyik ötcsillagos szállodát a környéken.

- Családi vállalkozás az egész. Akkor miért ne maradjak a családomnál, építsem velük a kapcsolatomat? - néz rá Thor, miközben uborkát kezd szeletelni.

Loki szereti az uborkát, bukkan fel a gondolatai között. A fiú furcsán megszállott mindennel, ami zöld, és ami hideg. Ez leginkább az uborkás vízben teljesedik ki, amitől Thor különösen rosszul van, Loki viszont előszeretettel fogyasztja mindenki szeme láttára. Undorító, de Thor jól szórakozik rajta.

- Tudom, hogy maga és Loki nem vér szerinti rokonok. Elég egy pillantás, hogy rájöjjön az ember - mondja Val, és a szemével kihívóan végignéz a férfin.

Thor furcsán sebezhetőnek érzi magát, pedig még semmilyen vád nem hangzott el. Érzi közeledni, és igazán meg sem lepi. Loki követelőző pillantásainak mindig ő a célpontja, és a feszültség közöttük annyira tapintható, hogy Thor attól fél, egyszer felesik benne. Képtelenség lenne ezt nem észrevenni.

- Hela és Loki, ők hasonlóak. Mint két tojás. De Loki és maga...

- A család nem csak vér - szakítja félbe Thor, és magát is meglepi, mennyire kemény a hangja.

Val csak elmosolyodik.

- Ez igaz - bólint. - De nem mondanám, hogy maga a család-centrikusság mintaképének tűnik.

Thor ezzel nem vitatkozik. Az emberek mindig is könnyen megközelíthetőnek tartották, hiszen pont olyannak tűnik a napbarnított arcával, a szőke hajával, és a kedves, kék szemeivel, aki bármikor szívesen a segítségükre áll. Valamilyen távolságtartás azonban mindig ott lebeg körülötte, az az apró óvatosság, ami miatt senki nem akar túl közel kerülni hozzá. A kellemetlen érzés, ami miatt az emberek szeretnek hamar jönni, és gyorsan eltűnni. Ezzel pedig ő nem igazán törődik. Kevesebb ember, kevesebb probléma.

- Így tehát marad az a gondolat - folytatja a lány -, hogy Loki miatt van itt.

Thor nem mond semmit, csak gépiesen csinálja tovább a szendvicseket, egyenként egy tálcára pakolva azokat. Val úgy néz rá, mintha egy szénakazalban nem egy darab tűt talált volna, hanem egy egész varrókészletet.

- Már egy ideje mondom Lokinak, de nem hisz nekem. Mintha csak valamilyen furcsa teremtmény lenne, ami képtelen elfogadni a figyelmét. Pedig legbelül biztosan tudja, miről szól az egész. Csak imponál neki ez az egész tagadás, amiben lubickol.

Thor szemei ekkor villannak meg, és arra vár, hogy a lány végre megértse, milyen bizonytalan talajon tapos végig, de ehelyett az csak még szélesebben elvigyorodik. Tele szájjal, hogy minden apró, fehér foga kivillanjon.

- Biztosíthatlak, hogy az egyetlen motivációm, az a munka. Amint megvan az üzlet, az első repülővel utazunk haza - mondja.

Val eltátja a száját egy pillanatra, mintha mondani akarna valamit, és Thor azt reméli, lenyeli az egész gondolatot inkább, mert nincs türelme ahhoz, hogy valaki egy olyan dologról beszéljen vele, amit nem akar beismerni. Nem akar szembe nézni vele. Minden porcikája retteg tőle.

- Rendben van - mondja végül a lány, aztán lemászik a pultról, és Thor elé sétál.

A dereka minden lépésnél csak annyira billen meg, hogy felkeltse Thor figyelmét, de ne legyen túlságosan feltűnő. Az egyik kezét a pulton tartja, végighúzva az ujját a sima felszínen, majd megáll a férfi előtt, és felnézve rá a száját kezdi rágni. Az arcát figyeli, talán egy apró jelért, hogy Thor minden szava hazugság lehet. De az ember elég hitelesen hazudik, ha ő maga is elhiszi, hogy amit mond, az az igazság.

- Maga tuti meleg - mondja végül, Thor pedig meglepődik.

Nem erre számított.

- Nem vagyok meleg - mondja.

- Valami hibának pedig lennie kell - néz fel rá a lány, és meglebegteti a pilláit. - A legjobbakban mindig van valami hiba.

Thor csak megforgatja a szemét, ahogy az utolsó szendvicset is a tálcára rakja, majd úgy dönt, hogy túl sok támadás érte már ez alatt a beszélgetés alatt. 

- Talán tapasztalatból beszélsz? - néz a lányra felhúzott szemöldökkel, és talán csak egy a kis lökés kell az amúgy is merész hozzáállásnak, mert Val közelebb lép hozzá, és a nyakára tekeri a vékony ujjait.

Thor egy pillanatra el akarja lökni magától, ösztönös reflex, de nem akar problémát. Nem akar feszültséget. Csak hagyja, hogy a lány tovább tekeregjen körülötte, remélve, hogy elég erő van benne ahhoz, hogy megfojtsa.

- Szóval, mondja, Mr. Borson, ha annyira nem meleg, amennyire mondja, benne lenne egy éjszakában?

Val egyenes, és a mozdulatai nyersek, ahogy a tarkóját masszírozza, és ez hirtelen túl sok, és az érzelemmentes szempár pedig túl kevés. Thor lefejti magáról az ujjakat, és azt reméli, hogy ez elég ahhoz, hogy a lány megértse a szándékait. Valami keserű felgyülemlik a torkában, ahogy a hamisan ártatlan arcot figyeli, és egy zöld szempár tolakodik a gondolataiba, amik őszintén vádlók, és szemtelenek, és nem helyes egyetlen elkövetkezendő érintés sem, ami a barna bőrt éri a lány csuklóin.

- Nem hibáztatlak, Val. De túl fiatal vagy.

A lány nevére Thor nyelve megbicsaklik, ő pedig egy pillanatra megremeg, de nem adja fel.

- Tizenkilenc vagyok, nem pedig egy frissen kikelt törékeny fióka. Nem fog tönkretenni.

A szavak úgy repedeznek, mintha a lány tojáshéjon taposna, a lába alatt törik fel a gyenge mész. Thor belekapaszkodik az ujjakba, Val meg közelebb tolakodik, még inkább bele a férfi személyes terébe.

- A szüleid tanítottak meg ilyen szemtelennek lenni?

Thor szavai csöpögnek a gúnytól. Igazán kezd az agyára menni az egész nevetséges helyzet. Val viszont határozott, a szája egy mosolyba fullad, Thor türelme pedig vészesen fogyni kezd.

- A szüleim nem igazán tanítottak meg semmi hasznosra - mondja. - De te biztos tudnál tanítani egy-két dolgot.

Thort kirázza a hideg a hirtelen tegezéstől, pedig amúgy sincsenek messze egymástól korban, mégis a formalitás azt a látszatot hordozza, hogy van közöttük egy erősen feszülő szakadék. Ami miatt Thor úgy érzi, kettejük közül neki van több hatalma a helyzet felett. Hogy talán ő az, aki ezt mélyebbre és mélyebbre áshatja, és erre Val pár szóval átlépi az egészet.

Helytelennek tűnik az egész, ijesztőnek, és Thor egy mozdulattal eltolja magától a lány, hogy bármilyen hirtelen tett következményeit megelőzhesse. 

Val meglepődik, az arca megrezzen egy pillanatra, ahogy Thor lenéz rá.

- Megszoktad, hogy mindent megkaphatsz, mi? - morogja, aztán a lány kezébe nyomja a szendvicsekkel teli tálcát. - Hát én is. És az nem egy kislány, aki nem tudja a helyét.

- Nem. Az egy kisfiú, akinek nincs helye melletted.

Val szavai csípnek. Thor nem tagadja, hogy igaza van, de nem is erősíti meg, csak nézni a nagy, barna szemeket. Még mindig túl közel állnak egymáshoz, de ez most valahogy másfajta erővel bír, mint az előző felállás. Val most nem csábító, még csak nem is játékos, hanem számon kérő és agresszív, amitől Thor egy kicsit megremeg. Aztán csak elengedi a tálcát, ahogy Val elveszi tőle, aztán oldalra fordul.

Loki a lépcső harmadik fokán áll, onnan figyeli a kis jelenetet. Az arcán nem látszik semmi, csak unott közöny, és Thornak fogalma sincs, hogy vajon mennyit látott, vagy fogott fel az eseményekből. A kezével a korlátba kapaszkodik, az ujjai elfehérednek a szorítástól. 

- Kell egy kis segítség, vagy egyedül is menni fog? Lehetőleg még ma? - szűri a fogai között, Val meg magához szorítja a tálcát és felé indul.

Loki nem csinál jelenetet, és egyáltalán nem úgy reagál, ahogy Thor várná. Némán visszafordul a lépcső teteje felé, aztán Thor csak a fehér lábai villanását fogja fel, ahogy eltűnik az emeleten. Val egy kicsit lemaradva követi, aztán még küld Thor felé egy önelégült pillantás, mielőtt ő is eltűnik a szeme elől.

Thor még pár pillanatig ott áll egy helyben, teljesen legyőzötten és kétségek között. Ha Loki bármit is látott a kis közjátékból, talán végre meggondolja magát, és békén hagyja őt, megmentve a szabad akarata utolsó porcikáit.

Ez jó. Ez lenne a helyes. Thor tudja, hogy ez a legjobb helyzet.

Miért érzi magát mégis olyan szörnyen?

Thornak összesen másfél órája van arra, hogy összeszedje magát. Másfél óra alatt elfojtja a szívverését, és a tüdejében felgyülemlett levegőt kipréseli a szerveiből. A hideg víz segít. A kanapé hideg huzata segít. Thor csak éppen úgy érzi, hogy teljesen el van veszve.

A fejében kavarognak a gondolatok, egymásért verekednek a figyelem eléréséhez, Thor nem akar egyikkel sem foglalkozni. A gondolkodás ledönti aztán a lábáról, és addig nem kel fel, amíg Lokiék közeledését meghallja az előszobában.

Kételkedve emelkedik fel a kanapéról, ahogy figyeli a lányokat kilépni az ajtón. Loki kicsit lemaradva követi őket, a vállán egy fekete táska lóg, a szemén pedig sötét tus díszeleg. A fehér ing a köldökéig kigombolva lóg a nyurga testén, a fekete farmernadrág pedig kiemeli a hosszú lábait. Zúzódásnak az arcán nyoma sincs. Úgy néz ki, mint egy aprólékos, kézzel készített porcelán baba. Még egy fekete szalagot is a nyakába kötött.

Thor nyel egyet.

Loki megáll a nappali előtt, Thor pedig lábra áll, mert hirtelen képtelen ülve maradni. A fiú tekintete semmitmondó, üres. Közönyös. 

- Hova mész? - kérdezi Thor, és reméli, nem hangzik számon kérően.

Igazán nem azt a hatást szeretné jelenleg elérni, miközben úgy érzi magát, hogy futóhomokban lépeget.

Loki csak felhúzza a szemöldökét, és összefonja a karjait.

- Buliba - mondja szűken. - Ez az a pont, ahol kezdesz velem veszekedni?

Thor gyomra megremeg.

- Kellene?

- Nem tudom - horkant fel a fiú. - Szeretnél?

Thor felsóhajt, ahogy a kanapé háttámlájába kapaszkodik, és a padlóra irányítja a tekintetét. Zúg a feje, dobok harsognak valahol a füle mögött, és ez igazán nem a megfelelő alkalom az értelmetlen kis játékaikra.

- Csak ne igyál túl sokat, oké? - mondja, aztán már fordulna is a konyha irányába, hogy lehetőleg azelőtt elhagyja a helyszínt, mielőtt olyasmibe sodródna, amit nem akar.

De Loki gyorsabb.

Loki a földre löki a táskáját, csupán a figyelemfelkeltésért, és Thor úgy gondolja, hogy ez az egyik legkicsinyesebb módja a gyerekes kisugárzás megerősítésének, de a fiú szemei villámokat szórnak, amitől a férfi nyakán feláll a szőr. 

- Nincs szükségem az atyáskodó aggodalmadra - köpi, és Thor rezignáltan felsóhajt.

- Én nem... - próbál kinyögni néhány szót. - Csak... Csak hívj, ha valami baj van.

Ez az a pont, ahol Loki a legközelebbi tárgyba belekapaszkodva, azt azonnal Thornak hajítja.  Szerencsére, az a tárgy egy díszpárna, Thornak pedig elég jó reflexei vannak arra, hogy fél kézzel elkapja, mielőtt az a fejének repül.

Loki úgy fújtat, mint egy dühöngő bika, és Thor nem tudja, mégis mit tehetne, amivel egy pillanatra is csillapíthatná a másik idegességét. Csak toporog egy helyben, markolja a krémszínű párnát az ujjai alatt. Szinte hallja repedni a vásznat.

- Biztos, valamilyen éretlen kis szűznek nézek ki neked, ugye? - szűri a fogai között Loki, miközben idegesen beletúr a hosszú, fekete hajába. - Mintha ez lenne az első alkalom, hogy kilépek ebből a tetves házból.

Thor hirtelen nem fogja fel, Loki pontosan milyen okból mérges, de fél, hogy bármit is mondd, azzal csak rontana a helyzeten. A fiatalok hajlamosak látszólag értelmetlen dolgokon teljesen felzaklatni magukat, és Thor tudja, hogy valami más van a háttérben, mint a hirtelen előtörő aggódása. Loki dühe valós, éppen csak talán az okokkal nincs ő maga sem tisztában. 

Látszólag ő is küszködik a szavakkal, mert szólásra nyitja a száját párszor, aztán becsukja újra, mintha nem igazán tudná, hogy pontosan, hol kezdje el a mondandóját. Kerüli Thor tekintetét, de az látja, hogy a szemei elvörösödnek. 

- Tudod, itt hány éves kortól számít felnőttnek az ember? - préseli magából, miközben a padlóra bámul. - Egy évre vagyok tőle, és te még mindig úgy nézel rám, mintha egy gyerek lennék a sarki játszótérről egy nyalókával a számban.

Ó.

Thor úgy érzi magát, mint akinek behúztak egyet. Egy jó nagyot. Kibuggyan a nyelvére a vér íze.

Loki csak sértetten figyeli, ahogy Thor feldolgoz minden egyes apró információt, és megérti végre a fiú eddig felfoghatatlan ellenségeskedéseinek a miértjét. A sok alkoholt. A kihívó magatartást. A gonosz szavakat, és azokat a hosszú, intenzív figyelmet, amit Thor mindig megpróbált lerázni magáról sikertelenül. A fiú vágyát arra, hogy Thor végre olyannak lássa, amilyen ő maga valójában.

De Loki fiatal és szörnyen makacs, Thor pedig türelmetlen, amikor valaki az idegein tapos. Nem igazán ért az emberekhez, csak azt mondja, amit hallani akarnak. És ezt addig teszi, amíg ez az erkölcsösség határain belül marad. De Loki túl fiatal, hogy felfogja ezt, vagy legalábbis érdekelje, és Thor elfáradt abban, hogy elmagyarázza neki.

Persze, igaza van. A legtöbb, amit Thor lát benne, az egy duzzogó gyerek, aki előtt ott lóbálják a kedvenc játékát, ő viszont túl alacsony, hogy elérje azt. És Loki a legtöbb esetben semmi több, csak ez a hisztis kisfiú, egy kompromisszumra képtelen gyermek, akit Thor nem tud meggyőzni arról, hogy amit szeretne, az nem helyes. De Lokinak igaza van. Thor elvakultan csak ezt az oldalát látja, csak azt figyeli benne, ami megerősíti az elképzeléseit róla, és Loki hiába próbálja összetörni az előtte felállított képet, Thor kétségbeesetten ragaszkodik hozzá.

Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy Loki tapasztalatlan a világgal szemben. 

- Fiatal vagy - nyögi végül zavartan. - Csak nem akarom, hogy bajba kerülj.

Thor azelőtt érzi a közelgő vihart, hogy még befejezné a mondatot.

Loki szemei üresen megvillannak, ahogy veszélyesen elmosolyodik, és közelebb lép Thorhoz. A férfi nyel egyet, ahogy a fiú elé ér, a kezével közre fogva Thor állkapcsát. A férfi vére a fülébe szökik, és a gyomra legalább a bokájáig süllyed a hirtelen félelemtől.

Valamit szörnyen elrontott.

- Ó, én pedig remélem, hogy bajba kerülök - sziszegi Thor arcába. - Lehetőleg egy jó nagyba. Egy olyanba, amitől másnap reggel a lábujjaimtól a torkomig fájni fogok. 

Thor nyel egyet, és Loki nem szalasztja el az apró kis mozdulatot. A szemei aztán visszapattannak Thor kék íriszeihez, ahogy még közelebb hajol.

- Remélem, hogy ez a baj úgy fog kísérteni engem, mint ahogy téged a képtelenséged azzal kapcsolatban, hogy lásd, milyen felnőtt, nagyfiú vagyok.

Loki aztán egy határozott lökéssel eltolja magától a férfi arcát. Darabosan felkapja a földről a táskáját, és az ajtó felé indul.

- Ne várj rám.

Thor nem szól semmit, csak lerogy a mellette lévő kanapéra. 

Három óra. Ennyibe telik, hogy Thor telefonja megcsörrenjen, ő pedig a legkevésbé sem lepődik meg rajta. A kijelzőn ott virít Loki neve, nagy fehér betűkkel villog, és Thor egy pillanatra hezitál, hogy vajon érdemes-e kockáztatnia a beszélgetést. Talán Loki csak elég részeg ahhoz, hogy tovább erőltesse az előző veszekedést. Talán újra be akarja bizonyítani az igazát. Vagy talán csak egy fuvarra van szüksége haza.

Thor végül felkapja a telefont a konyhaasztalról, és a füléhez tartja. Egy női hang szól bele.

- Mr. Borson? - kérdezi a hang, és Thor Val hangját ismeri fel a torz vonalban. - Azt hiszem, Lokival elszaladt a ló - mondja.

Bizonytalanul ejti ki a szavakat, az akcentusa erősebben vibrál.

- Érte kellene jönnie. Aggódom.

Thor vére az ereiben egy pillanatra megfagy.

- Merre vagytok? 

Thor pont olyan házat lát maga előtt, mint amilyenre számít. Az egész inkább egy kert, mint nyaraló, tele zöldellő körtefákkal, meg egy tucat részeg fiatallal a fehérre mázolt kerítés mögött. Egy kemence mellett ülnek egy körben, ki a földön, ki a repedező, korhadt asztalka mellett, és mindenki kezében akad egy műanyag pohár. Valaki hátul egy csúszdának támaszkodva hány. Néhányan egymásba kapaszkodnak, és nevetnek, és mindenki barna és szőke, és Loki nincs sehol.

Val már messziről kiszúrja Thort, aki a hívás után azonnal rohanni kezdett, és kiválva a kis körből felé siet. Thor Lokit keresi, de nincs sehol. A fekete éjszaka hirtelen nehéz lesz, és levegőtlen, ahogy Thor gondolatai közé a számtalan lehetőség apránként beúszik.

- Hol van? - kérdezi szűken a lányt, az meg karon ragadja, és a kis ház felé vezeti a kert végében. 

Loki a fehér fal mellett ülve a fejét a saját ölébe veszi, ahogy előre hajol. Thor azonnal elé guggol, a kezeit megpróbálja lefejteni Loki arcáról. A tekintete ködös, de könnyedén maga elé fókuszál, amitől Thor egy pillanatra megnyugszik.

- Hé, minden rendben - mondja Thor, ahogy a vékony ujjakba kapaszkodik, és Loki egy fájdalmas nyögéssel újra előre hajol, csak hogy elrejthesse az arcát Thor elől.

A férfinak viszont igazán nincs kedve az efféle makacskodáshoz, úgyhogy egyszerűen csak a fiú hónalja alá nyúlva felkanalazza őt a földről. Az csak egy tiltakozó morgással elfogadja a sorsát, és engedi, hogy Thor a kapualj felé húzza. Val még egy üveg vizet is a kezébe nyom a hazaútra, aztán Thor lehetséges haragjától menekülve visszaszalad a barátaihoz. A fiatalok csak egy hurrogással veszik tudomásul Loki távozását.

Thor minden porcikájában érzi a hányingerét. 

A pár perces út hazafele másfél órára nyúlik, ahogy Loki egy-egy megállójánál úgy dönt, hogy képtelen egy lépést is tovább haladni. Thor türelmes vele, és azt reméli, hogy a hűvös esti levegő mindkettejük fejét kitisztítja, és egy kicsit tompítja a felgyülemlő keserű mérget, ami a torkát marja, de Loki minden egyes feltett kérdése után makacsul hallgat, mintha direkt akarna benzint locsolni az égő házra. 

Mire hazaérnek, a fiú megáll a két lábán, és a mozdulatai aprólékosak, előre megtervezettek, mint ahogy lenniük kell. Thor egy pillanatra megtorpan, ahogy bevágja maga előtt a teraszajtót, Loki meg elsuhan mellette, mintha minden apró korty alkohol elpárolgott volna Thor égető dühére.

Manipulatív kis dög.

- Akkor nem mondasz semmit? - lép utána Thor a konyhába, és Loki megáll.

Ahogy visszafordul, az arcáról szinte ömlik le egy apró pocsolyába a méreg, és a fekete körmeivel a saját tenyerébe sekély járatokat váj. Thor már szinte várja, hogy a mély homályba takarva egy vad, vörös csík megtörje a fehéren fénylő bőrt, és a látása összemosódik agresszív vonaltól. Loki önmagával küzd egy pillanatra. Az ajkára harap, a fogak alatt a hús vörös, vörös, vörös.

- Nem kellett volna jönnöd - sziszegi, és Thor türelme megtörik.

- A faszt nem.

Thor hangja feszes, és elég kemény ahhoz, hogy Loki megérezze benne a saját hibája ízét. A mozdulat, amit tesz, egyszerű, talán nyugtatásra emeli a kezét, végül egy gyors gondolatváltás után a pulton nyugtatja. A szeme töretlenül Thort figyeli, aki hirtelen képtelen a részleteket figyelni. Elveszti az irányítást az önkontrollja felett. Nem akarja kiszámítani, mit gondolhat a fiú, mert ez most nem számít. Loki akármit gondol, biztos, hogy nincs igaza. Nem lehet igaza egy olyan helyzetben, ahol önmagát teszi tönkre.

- Jól voltam - erőlteti tovább a gyerek, és Thor rácsap a márványlapra.

- Nem, Loki, nem voltál! - üvölti.

Vár pár pillanatot. Az emeletről nem hallatszik zaj, senki nincs a házban. Teljesen egyedül maradtak.

- Ha nem megyek oda, ha Val nem hív fel, már a kórházban lennél! - kiabál tovább a szőke, és érzi, hogy az ujjai a semmibe markolva lecsúsznak a pult sima lapjáról. - Miért nem veszed végre észre, hogy felnőttnek lenni nem azt jelenti, hogy úgy kell viselkedned, mintha minden teljesen rendben lenne körülötted? Vakon bízni abban, hogy majd más elrendezi helyetted a dolgokat, csak mert te képtelen vagy kezelni a következményeket.

Loki szája egy pillanatra megrándul a hirtelen rátörő indulattól, de Thor látja benne, hogy a stratégiai lépések minden lehetséges kimenetele lejátszódik a szeme előtt, és egyiket sem találja kielégítőnek. Kivárásra játszik, mint a megbúvó ragadozók. A megfelelő szóra vár, amibe belekapaszkodva visszavághat az idősebbnek.

- Hogy várod el azt, hogy egy pillanatra is egyenlőnek kezeljelek, miközben képtelen vagy felfogni azt, hogy a felelősségteljes döntés az lenne, ha őszintén felvállalnád a helyzeted, főleg, ha segítségre van szükséged? 

Loki, mint akit arcon csapnak, fújtatni kezd.

- Mégis mi a szart tudsz te az őszinteségről? - vág vissza, Thornak pedig egy pillanatra egy sebzett kutya jut eszébe róla, aki még a segítő kéz felé is vicsorogva hajol. 

Persze, esze ágában sincs egy pillanatra se kedvesen nyúlni a dolgokhoz. Azt akarja érezni, ahogy Loki minden hite egy pillanat alatt összemorzsolódik a tenyere alatt. Minden apró, beágyazott gondolata darabjaira hullik, mert Lokinak nincs igaza, és túl makacs ahhoz, hogy végre belássa a hibáját, Thor pedig tudja, hogy mindennek össze kell törnie ahhoz, hogy valami újjá formálódhasson.

- Miről beszélsz? - morogja, és Loki hitetlenkedve elvigyorodik.

- Még önmagaddal szemben sem vagy őszinte - köpi, Thor ereiben pedig jég fut végig. - Azt hiszed, nem látom, hogy milyen éhes szemekkel nézel rám? Mintha csak néhány mozdulatommal jól tudnál lakni.

Thor elnémul egy pillanatra, és Loki ezt kihasználva közelebb lép. Nem biztos benne, miért teszi, talán fenyegetésképpen, talán csak fel akarja tálalni magát Thor előtt, hátha akkor önmagát bizonyítva elégtételt vehet a szőkén. Thor viszont nem mozdul, csak magában őrlődve figyeli a homályt felkavarodni.

- Én legalább nem vagyok túl gyáva ahhoz, hogy elismerjem, mire vágyom - suttogja a fiú. - És te? Te képes vagy kezelni a helyzeted?

Thor felemeli az állát, csak egy pillanatra, és csak egy kicsit mechanikusan, hogy Loki elhihesse, hogy egy pillanatra ő veszi át a fölényt. Mintha megsértődne, a szemeit összehúzza, a homlokán pedig felgyűrődik a bőr, és tudja, hogy hiteles, amit csinál, mert Loki önelégülten elvigyorodik, és Thor az ujjai között érzi azt a cseppfolyós megkönnyebbülést, amivel a helyzetet uralni tudja.

- Miért nem vallod be egyszerűen, hogy szükséged volt rám, ahelyett, hogy nekem támadsz? - szűri a fogai között, és a kiábrándulás lefolyik Loki arcán, végig a kulcscsontja felé. - Kinek próbálsz bizonyítani? Gondolod, ha mélytorkozol egy üveget, akkor majd valamilyen csoda folytán érett felnőttként foglak látni?

- Nos, láthatóan az sem segít, ha valakinek karó van a seggében.

Mindketten megállnak egy pillanatra. Loki valahogy hirtelen túl közel kerül, Thor pedig túl sokáig hagyta, hogy az érzelmei irányítsák. A levegő lomha körülöttük, és vattacsomóknak érződnek, ahogy Thor nyeli és nyeli a kortyokat. Az áporodott, tompa környezetben egyedül Loki az, aki felkarcolja a teret, és Thor ökle viszket attól, hogy belesimítsa az arcát a körülötte lévő homályba.

- Pont ez az - mondja. - Ettől a viselkedésedtől mászok a falra.

- Csak nem?

- Úgy viselkedsz, mint egy hisztis gyerek.

Loki felröhög. Túl józan, és túl számító a nevetés.

- Tapasztalatból beszélsz? - köhögi, a hangja csöpög a gúnytól. - Ezt pont  a nagy, felelősségteljes férfi mondja, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy lenyomta a nyelvét egy tinédzser torkán.

Thor arca megmerevedik, és Loki látva a reakciót előre tolakodik. A mellkasa szinte éri a másikét, ahogy felé hajol, és Thor mellkasában rózsák kezdenek bimbózni, a tüskéjüket egyenként átpréselve a bordák között.

- Arról nem kellene beszélnünk? Megoldani a problémát, mint ahogyan mondtad? - suttogja Loki, és valahogy a hangja valami lágyabbá simul, mint az eddigi számon kérő, éles penge. - Vagy talán félsz, hogy összetöröd egy gyerek szívét?

Thor rájön, hogy ez nem egy olyan beszélgetés, amit most akar lefolytatni. Loki bűzlik a vodkától, és túl merész ahhoz, hogy felfogja, ami felé sodorja kettejüket. Thor meg se próbálja megmagyarázni a miérteket, csak eltolja magától a gyenge testet, és hátrébb lép.

- Menj a szobádba - mondja, aztán elfordul, de a hideg ujjak a csuklójára fonódva megállítják.

Loki határozott, ahogy visszafordítja, és Thor hagyja, mert úgy érzi, hogy túl fáradt, és túl sokáig harcolnak már egymással. Egyiküknek talán ideje lenne végre feladni.

- Miért jöttél ide, Thor? - néz rá Loki kérdőn, és az említett nem felel. - Semmi okod nincs itt lenni.

Thor rekedten felsóhajt.

- Loki...

- Légy őszinte.

A fiú tekintete éles újra, Thor mellkasában pedig a rózsák tovább fúrják magukat. Thor nem akar őszinte lenni.

- Részeg vagy. 

- Úgy látszik, nem eléggé ahhoz, hogy megcsókolj. 

Thor talán túl agresszív a következő mozdulatával, ahogy a fiút maga felé rántja. A szája nem éri el a másikat, csak ott lebeg felette, beszívva Loki pulzáló hőjét, meg azt a lihegve kifújt adrenalint, ami végigszánt az ujjai alatt. Mindketten meglepődnek azon, ahogy Thor szinte azonnal felkeni a könnyű testet a konyhaszigetre, és Loki egy apró nyögéssel jelzi, hogy milyen törékeny. A keze a fiú vékony lábaira markol, a szája pedig a torkára tapad, ahogy beszívja a fogai alá a fehér bőrt, és fekete körmök a marnak a tarkójába.

Az egész olyan részegítő, és egyszerre túl éles, hogy Thor ráharap a húsra, Loki meg szégyenteljesen vergődni kezd alatta, mintha életében először értek volna hozzá. És Thor akkor megmered, mert Loki lihegése elég lelkes, a tekintete pedig túl tompa ahhoz, hogy Thor egy pillanatra is elhiggye neki, hogy nem ez az első alkalom, hogy így érnek hozzá.

A tekintetük félúton találkozik, ahogy Thor felemeli a fejét, és Loki megijed talán, mert Thor tarkójába kapaszkodva közel húzza magához, a szájukat összetapasztva végignyal Thor szájpadlásán. 

Thor nem gondolkozik tovább, csak a kezével Loki ingét kezdi szakítani, és a talpa alá csúszó elpattant gombok elkezdenek csikorogni, ahogy közelebb tolja magát. 

- Gyerünk már - lihegi Loki, és minden nedves, és élénk, és túl bódító, hogy Thor egy pillanatra is megkérdőjelezze, csak hallgatja a másik követeléseit, és végrehajtja minden szavát.

Loki kapkodó mozdulatokkal lehámozza aztán magáról az inget, és elég pár pillanat szünet ahhoz, hogy az egész helyiség újra hideg, és szürke legyen. Aztán a bőr újra bőrnek feszül, ahogy Loki megcsókolja Thort, a szemfoga belekap a másik alsó ajkába. 

- Basszus - nyög fel a fiú, Thor meg értelmetlen szavakat morog az orra alatt, ahogy az övcsatjához nyúl.

Aztán egy autó világítása tör be a konyha sötét ablakán, és Thor szíve a gyomráig süllyed. Egy pillanat alatt Loki a földről felkapva kezébe nyomja a szakadt anyagot, aki leugrik a konyhapultról, és ijedten toporogni kezd.

- Gyerünk fel az emeletre - morogja Thor, és a fiú egy pillanatra hezitál, ezért Thor a másik mellkasát meglökve sürgeti a mozgásra.

Még észreveszi a felé küldött kérdő pillantást, ahogy Loki eltűnik a lépcsőn, aztán lehajol összeszedni a padlóra esett apró, fehér gombokat.

A szíve a torkában dobog, a marék gombot meg a hátsó zsebébe rejti, ahogy figyeli Helát belépni az ajtón. A nő szemei gyanúsan összeszűkülnek, ahogy végigszánt vele Thor alakján. A férfi arca egy kicsit piros, de Thor meglepődne rajta, ha Hela ezt észrevenné. 

A nő bezárja maga mögött az ajtót, a tekintete szünet nélkül az öccsére tapad.

- Minden rendben van? - kérdezi a nő, csak megszokásból, csak önző kíváncsiságból.

Thor torka száraz. A keze remeg. A zsebében a gombok a földig húzzák.

- Igen. Minden.