PROMETHEUS

Hosszú szünet után itt a következő fejezet. Kiderül, tényleg Ben volt e a rúdon. (Spoiler: ő volt.)

5. fejezet

Az üvegajtón lassan kopognak a kinti eső apró szemei, Rey pedig a kezében tartott zacskó kávéra mered. A feje lebukik a kis csomagra, az egyik kezét bizonytalanul a bevásárlókosár fülére akasztva úgy érzi, mintha csak egy eltévedt gyerek lenne a szupermarket sorai között. A sál, meg a nyakig gombolt kabát kitakarja a rózsás arcát, a haja pedig vizesen csuklik a vállaira. Elfelejtett reggel esernyőt hozni.

- Nem vicces, amikor belebotlunk valaki olyanba, akit általában nem látunk máshol, csak azon a furcsa helyen, ahova párszor betévedünk? - lép mellé egy szőke nő, és a gyér világításban, meg a fáradtság fátyla miatt Rey csak nehezen veszi ki az arcát. - Mintha nem is léteznének igazán azon a helyiségen kívül. 

- Mint amikor a tanárunkat látjuk az iskolán kívül - motyogja Rey, a nő pedig elvigyorodik.

- Pontosan - bólint, és Rey végre felismeri az arcot, mert a vörös fényekbe öltöztetve is pont ilyen pimasz mosolya volt a pult mögött.

Phasma magas. Magasabb, mint ami kényelmes lenne Reynek, és szörnyen szikár. A kezei erősnek tűnnek, de Rey nem biztos benne teljesen, hogy mit gondoljon, mert sosem volt jó az erőviszonyok felmérésében. Minden tekintetben megfélemlítő kisugárzást nyújtana, ha nem lenne az arcán az a pimasz mosoly olyan meleg.

- Sikeresen hazajutottál tegnap? - kérdezi a nő, ahogy a kávés zacskók között kezd el keresgélni, és Rey tekintete a kosarára akad.

Nincs benne más, csak egy doboz sós keksz és egy üveg bor. 

- Igen, igen - bólint Rey, mert hirtelen zavarba jön, mert túl ismerős az egyedüllét pár alapvető kelléke, és inkább ő is a polcok felé fordul.

A húskonzervek legalább nem ítélkeznek felettük.

- A show után úgy néztél ki, mint aki látta a meztelen nagymamáját forogni azon a rúdon - viccelődik a szőke, Rey pedig nyakig belepirul az emlékekbe.

- Azt hiszem, azt is jobban viseltem volna - sóhajt, aztán csak beledobja a kosarába az instant kávét.

Éppen azon van, hogy a kassza felé induljon, amikor aztán csak talán ösztönből visszafordul, és Phasma tekintetét kezdi keresni. A nő kérdően rá mered.

- Figyelj, nem akarok hátborzongatónak tűnni, vagy valami - nyögi -, de meg tudnád mondani, Kylo mikor táncol megint? 

Phasma meglepetten mosolyodik el, ahogy végignéz a lányon. Mintha csak felmérné a kockázatát annak, hogy ha Rey még egyszer látja a férfit táncolni, nem-e lesz valamilyen komoly, egészségügyi kockázata. 

- Ennyire érdekel a dolog? - kérdezi, ahogy a lány felé lép egyet. - Nem tűnsz olyannak, mint akit ez izgat.

- Mert nem is, csak... - próbálkozik összeszedni Rey a gondolatait.

Mégis mit mondhatna? Hogy más se jár az elmúlt pár órában a fejében, csak az, hogy vajon tényleg nem a tekintete játszott vele? Hogy vajon Benben tényleg több van, mint amit látszani enged? Igazság szerint, még maga Rey sem érti igazán, miért olyan fontos neki, hogy kiderítse az egészet, de biztos benne, hogy sosem fog megnyugodni, ha nem jár az ügy végére. Talán, ha megragad egy bizony pontot a férfi személyiségében, megértheti azt, hogy mégis mi jár a fejében.

Ben jelenleg az életében egy óriási, fekete kérdőjel, ami mást se csinál, csak idegesíti őt.

- Csak volt valami, amit szeretnék kideríteni, és...

- Csak nem ismerted Kylót? - mosolyodik el a szőke, Rey meg lefő, mint a kotyogós kávét, mert igazán nem akarja elárulni Bent, hogy aztán mindenki azon csámcsoghasson.

De Phasma végül nem is igazán néz ki olyannak, aki sok mindenkivel megosztaná az újonnan halott információkat, tekintve, hogy valószínűleg nem a kedvesének viszi a kekszet vacsorára egy gyertyafényes randevú mellé, a bárban meg a legtöbben valószínűleg másnapra úgyis elfelejtenék. Rey emellett nem is igazán tudja, kitől érdeklődhetne az egészről, és igazán nincs ínye visszajárni minden egyes éjszaka, csak hogy megtudja az igazságot. Még a végén valaki rajtakapná.

- Lehetséges - mondja aztán Rey. - De nem vagyok benne biztos.

Phasma pimaszul elmosolyodik, beszívja az ajkát a fogai közé, mint aki éppen most nyert egy megfelelő ajánlatot egy menetre a világ legjobb sportkocsijával, aztán zsebre dugja a szabad kezét, ahogy Reyt újra végignézi.

- Holnap este tízkor. Vámpíros téma lesz, tartogatok majd neked egy Bloody Maryt - mondja, aztán közelebb lép egyet, hogy Rey felé tornyosulhasson. - Természetesen, a reklámért cserébe megoszthatod velem majd a kis titkaidat Kylóról.

Rey szíve hevesebben kezd verni, ahogy elképzeli Bent vámpírnak öltözve, a felsőtestén csöpögő vérrel, aztán hirtelen elég meleg lesz a boltban ahhoz, hogy csak egy köszönést erőltessen ki magából, aztán miután fizet, nem felejti el ritmikusan beleverni a fejét a kinti téglafalba.


Amikor Rey hazaér, az első dolga az, hogy a hátizsákját ledobja a válláról, aztán Poe szobájába siet. Amire nem számít az az, hogy amikor benyit, Poe a szájában a telefonját tartva a kutyát dögönyözi a két kezével.

- Mégis mit művelsz? - néz végig rajta Rey, Poe szájából pedig kipattan a telefon, és nagyot koppan a parkettán.

- Meg tudom magyarázni - néz fel Poe, aztán elengedi a kutyát, az pedig a szabadságot megízlelve azonnal elrohan a konyha eldugott sarkaiba menedéket keresni. - Van ez a kép az interneten...

- Te Huxszal snapchatelsz? - néz Poe a földön fekvő telefonra, amit aztán Poe csak felkap, és kilépve az ajtón a lányt kitessékeli a szobából. 

- Talán. Nem lényeges. Válthatnánk témát?

Rey csak bólint, aztán a táskájához sétál, hogy kipakolja a vásárlás eredményét, Poe meg hirtelen kerüli a tekintetét, és Rey nem hibáztatja, mert mindig is volt közöttük ez a ki nem mondott feszültség a férfi ízlését illetően. De Rey nem az a fajta, aki elítéli az embereket, pláne nem úgy, hogy az ő fejében sem éppen a legideálisabb álom pasi képe él. 

Benre gondolva eszébe jut a Phasmával folytatott beszélgetése is, és az, hogy a hazaúton más sem járt a fejében, csak az, hogy nem mehet oda egyedül. Nem igazán tudja, hogy hozza fel a témát, de aztán amikor Poe a pulthoz áll vacsorához előkészülni, csak belekezd.

- Tudod, ha már Huxról volt szó, nos... Nem emlékszel véletlenül a táncosra azon a helyen, ahol voltunk bulizni? - kérdezi Rey, ahogy a kezébe veszi a kávés zacskót, és elkezdi idegesen gyömöszölgetni az ujjaival.

- Az Első Rendben? - kérdez vissza Poe. - Hogy őszinte legyek, meglepődnék, ha az eszembe jutna, egyáltalán mit csináltunk ott.

Rey sóhajt egyet.

- Nos, te valószínűleg éppen Huxot próbáltad meghegeszteni.

Poe egy darab répáért nyúl, aztán kérdőn hátrafordul Reyhez. 

- És sikerült?

A lány arcán egy egész színskála fut végig.

- Remélem, hogy nem - kapaszkodik az asztal sarkába, aztán Poe megrántja a vállát, és visszafordul a zöldségekhez. - Szóval, lenne kedved visszamenni?

Rey megpróbálja a lehető legegyszerűbben kiejteni a száján a szavakat, mint aki csak a holnapi időjárásról beszél, de Poe kezéből kiesik a kés a kérdésre, és a sokk az arcán egy pillanatra megijeszti Reyt is. Eszébe jut, hogy talán finomabban kellett volna tálalnia. Eszébe jut, hogy Poe képtelen vigyázni egy pillanatra is a testi épségére. Eszébe jut, hogy fogalma sincs, mi a mentők száma.

- Te szívtál valamit? - kérdezi a lánytól, ahogy a szemöldökét összeráncolja. - Jézusom, Rey, ki fognak rúgni, ha szívtál valamit.

- Józan vagyok - áll fel Rey önmaga védelmére, de Poe arca nem enyhül meg, ezért csak dacosan összefűzi a kezeit. - Tényleg, semmi bajom, csak... Azt hiszem, láttam ott valakit.

- Valakit?

- Bent. Bent láttam ott - nyögi ki a lány.

- Mégis mit keresett volna ott Ben? - forgatja meg Poe a szemeit, aztán lehajol a földre esett késért, és óvatosan a pultra helyezi. 

Rey nagyon szeretne levágni egy pofont Poe-nak, csupán azért, mert arra kényszeríti, hogy a látottakról beszéljen. Rey legbelül dühöng, a férfi meg csak észre sem veszi, hogy nincs biztonságban a haragja elől.

- Elég valószínű, hogy nem ütvefúró volt a lábai között - puffog a lány, Poe meg még mindig nem érti.

- Mégis mi van ma veled, meg a szakmunkás kifejezésekkel?

- Ben a rúdon pörgött, fogd már fel!

Mire Poe-nak leesik, Rey már készen áll értelmet verni belé, de aztán csak tátott szájjal áll előtte a férfi, mint akivel most osztották meg a lottó nyerőszámait. Rey egy pillanatra megtántorodik, ahogy a másik arcán figyeli az érzelmek játékát, aztán az csak összevonja a szemöldökét.

- Ez most komoly? - kérdezi. - A tánctanárodat? Leia fiát? A társulat örökösét?

- Tudom, hogy őrülten hangzik, ezért nem hiszem el teljesen én sem - hadarja Rey. - És hidd el, nem kérnélek meg rá, hogy gyere velem, de nem mehetek oda egyedül. 

Poe megrántja a vállát.

- Akkor ne menj. Mégis mit számít?

A kérdésre Rey szíve nagyot dobban. Mégis mit számít? Semmin nem változtat az, ha Ben életének ezen darabkája feltárul Rey előtt, és igazán fel sem fogja, miért annyira megszállott vele, de a gyomrában érzi a görcsöt, ha arra gondol, hogy talán ezzel az információval egy kicsit talán közelebb kerülhet a hozzá. Reyt sosem érdekelte igazán az ellenkező nem, de Ben körül a misztikus elég sűrű ahhoz, hogy még az ő érdeklődését is felkeltse. 

- Mármint, ha rúdon táncol, hát legalább jobb a keresete, mint nekünk. Ha pedig nem, akkor itt az ideje leszoknod az alkoholról. Ha nem megyünk, legalább a lapok is kihagynak minket a jó kis pletykarovatukból - mormogja Poe, miközben elkezdi feldarabolni a zöldségeket, Rey pedig csak toporog egy helyben, mert igaza van. - Képzeld csak el: én és te, a nagy társulat feltörekvő csillagai a címlapon, ahogy kézen fogva didibárba sétálunk. Leia őrjöngene.

Persze, hogy igaza van. De Rey nem tehet a természetéről.

- Dameron, kérlek szépen, most az egyszer - szólal meg végül a legkedvesebb hangján, Poe meg gyanakvóan felé fordul. - Gyere el velem holnap a klubba. Ez lesz az egyetlen alkalom, nem kérlek semmi többre.

Poe frusztráltan felsóhajt.

- Mégis honnan tudod, hogy egyáltalán holnap fellép?

A lány a szemeit forgatva elkönyveli magában előre a győzelmet. Amikor Poe abbahagyja a kifogások felsorolását, általában nyert ügye van.

- Amíg te megvizsgáltad Hux manduláját a nyelveddel, én szereztem egy új barátot - válaszol Rey pimaszul.

- Csak, hogy tudd, nem smároltunk - lengeti maga előtt beszéd közben Poe a kést. - Nem vagyok zoofil. 

- Azt hiszem, erre nem vagyok kíváncsi. Szóval, akkor megyünk?

Poe kiad magából még egy utolsó beletörődő sóhajt.

- Hát hogyne mennénk.

Rey másnap kótyagos, és a kávé íze a szájpadlásán ragad, az ujjait pedig nem érzi valósnak, mert van ez a szokása, hogy ráül a tenyerére a buszon ülve, hogy aztán, ha már eléggé zsibbadt, nem is érzi a sajátjainak. A jármű úgy zötyög alatta, hogy egy pillanatra belebukik a hajnal monoton hangulatába, de amikor leszáll, újra visszazökken abba a mámoros izgatottságba, ami az este gondolatától kiveri. A reggelit is képtelen megenni, és biztos benne, hogy az ebédje sem lesz túl bőséges.

Bent a gyakorlóteremben találja, és hallgatag, mint mindig, de valamiért Rey fesztelenebbül mozog mellette. Ben keze állandóan rajta ragad, valahogy mindig javítani kell a mozdulatain, és minden egyes felület utána úgy ég, mintha lávába mártották volna, Rey gyomra pedig összefeszül valahányszor látja közeledni a férfit. A gyakorlás hamar befejeződik, és ettől a lányt valamilyen üresség fogja el, de nem szól semmit. Sokat haladtak, Ben viszont újra távolinak tűnik, csak mormog valamit az orra alatt, aztán elhagyja a termet. Sosem elégedett igazán, és maga a lány sem, de nem biztos benne még, hogy mi hiányzik. A lépései darabosak, mint aki igazán maga sincs tisztában vele, hogy irányítsa a kezében lévő lehetőségeket. 

Rey gondolkozik, hogy utána menjen, de végül csak összeszedi a cuccát, aztán ő is haza indul. Szüksége van egy zuhanyra.

- Szóval, miért is nem járunk ide gyakrabban? - lép be Poe a bárba, Rey meg csak lassan botorkál mellette, mint aki már előre bánja a lépéseit.

- Fenn kell tartanunk a hírnevünket - suttog Rey, ahogy elindulnak a pultok felé.

Körülöttük gyülekezni kezdenek a húszas éveik elején járó fiatalok, vegyesen akadnak férfiak és nők, és Rey szörnyen kényelmetlenül érzi magát, de áttörekszik a tömeget Poe mellé, aki csak izgatottan néz körül, mintha csak egy kiskutyát hozott volna a parkba.

- Ja, igaz, tényleg - motyogja Poe. - Luke-ot kinyírnák az újságírók. Téged kinyírna Luke. Hux kinyírna engem. Leia végezne az emberiséggel.

Rey összevonja a szemöldökét. Valahogy az egész túl életszerűnek tűnik a szemei előtt. Phasma már messziről hatalmas mosolyt villant rájuk, ahogy elérik a székeket, aztán kinyújtja Poe felé a hosszú, fehér ujjait, az meg mosolyogva markol rájuk, hogy a szája felé húzva egy csókot nyomjon.

- Hali, szépfiú - mondja a nő, Rey pedig hirtelen a torkában érzi a reggelijét. 

- Úgy hiszem, mi még nem találkoztunk - vigyorog Poe, ahogy elengedi a kezet, Phasma meg a pultnak dől, ezzel egyértelműen kivillantva a haspóló mély kivágásából a dekoltázsát.

- Sokkal értékelhetőbb vagy józanul - csipkelődik. - Phasma vagyok a barátaimnak.

- Na és mi barátok vagyunk?

Phasma végignéz a férfin, a tekintetével részletesen végigmérve minden egyes apró porcikát. Poe magabiztosan kihúzza magát, Rey meg csak megforgatja a szemeit, és próbálja nem a jelenetet nézni. Kellemetlenül érzi magát a növekvő tömegben, és egyre inkább kezd az járni a fejében, hogy a füst meg az égett szag talán nem is a külvilágból szökik kifelé, hanem az erkölcsei kezdenek egyre inkább felmondani.

- Nos, ameddig nincs a lábad között vagina, csak azok lehetünk - fordul el Phasma, hogy elkezdje a száradó poharakat törölgetni. - Isztok valamit?

- Miért ne - rántja meg a vállát Poe, aztán a barátja felé néz. - Rey?

Rey hirtelen nem tudja, hogy jó ötlet-e egyáltalán ilyesmire gondolnia, de végül úgy dönt, hogy szüksége lesz. Az izgatottságtól hangyák másznak a bőre alatt.

- Jöhet.

Phasma kerít gyorsan két poharat, aztán a szag alapján vodkát önt beléjük, a ház ajándéka, mondja, és Rey egy pillanat alatt eltünteti, ami akár lehetne rossz ötlet is, hiszen nem bírja az alkoholt, de úgy érzi, hogy mos nagyon is ez a legjobb döntés, amit hozhat.

Poe és Phasma aztán csevegésbe elegyedik, és Rey nem figyel oda, mert úgy hallja a hangokat, mint amikor víz alatt van, újra és újra csak hullámokban mosódik a dallam. Pár pillanatnak tűnik az egész, amíg elsötétedik a terem, és Rey a térdein dobol, mert képtelen megmaradni nyugton, Poe pedig látatlanul összefűzi az ujjaikat, hogy talán azzal majd a lány lefoglalja magát.

Rey egy pillanatra mély levegőt vesz, és a vörös fényekbe öltöztetett színpad felé tekint, ahol nincs semmi más, csak egy csillogóra fényezett rúd, meg az az őrjöngő tömeg, aki nem szégyelli az izgalma okát. Rey maga sem érti, hogy miért izgul ennyire, hiszen Ben legutóbb sem látta, vagy talán csak ő képzelte maga elé a férfit, de ott van benne az a kiirthatatlan türelmetlenség, ami miatt egyre csak emészti magát.

Aztán pár pillanat az egész, hogy a bár teljes területe sötétségbe boruljon, az egyetlen lámpa tompa fényében pedig megjelenik egy alak. Rey gyomra görcsbe rándul, és Poe kezére szorít, aki hátra néz. Meglepetten ő is a történésekre kezd figyelni, a tekintete végigköveti, ahogy a magas alak végigvonszolja a fekete szövetbe bújtatott testét a színpad hosszú vonalán. A léptei lassúak, kimértek, mint a ragadozóké, pedig a tömeg zihálásában ő inkább az áldozat lehetne. Az ütem minden pontjára úgy nehezedik, mintha a lába alatt torkokat repesztene el.

Rey légzése nehézkessé válik, ahogy Kylo megjelenik a rúd mellett, az ujjait kígyószerűen körbefonva a fémen, aztán egy mozdulattal leejti magáról a nehéz köpenyt, alatta pedig csak egy bőrnadrág feszül rajta. A nők előtte sikoltozva éljeneznek érte, a kezük a levegőbe kapálózik, ahogy érti nyúlnak, néhányan pedig kötegekben szórják be a bankjegyeket a lába elé. Kylo észre se veszi, a fekete csizmája alá gyűri a papír, aztán megkapaszkodik, és egy higanyszerű mozdulattal a rúdra tekeredik.

Rey belekapar a pultba, hogy ne essen előre, ahogy Kylo átfordul a feje fölött a vasba karolva, aztán a földön spárgával folytatja. Úgy csinálja az egészet, mint akinek igazán meg se érzi igazán, és minden mozdulatában magával hordozza a kecsesség azon szikráját, amit csak a nyers erő megzabolázásával sajátíthatott el.

A teste lassan, emésztően ring a rúdra fonódva, és az egész tánc nem tarthat pár percnél tovább. A végső mozdulatával a színpad mellé nyúl egy kis üvegért nyúlva vörös festéket folyat a felsőtestére, aztán a hajába túr a foltos kezeivel. Előtte a tömeg őrjöng, Rey pedig teljes ámulatban figyeli, ahogy Kylo összeszedi az elé dobált bankjegyeket, és a színpadon lévő köpenyéért hajol. Minden vörös, Rey füle bedugul pedig, nem hall a külvilágból semmit, és a szemei csak arra az egy sötét pontra tudnak fókuszálni a vörös fénybe burkolva. A fekete alak, miközben lehajol, a szemével megtalálja Rey tekintetét.

Ben csak egy pillanatra néz felé, de Rey torkában megakad a levegő, aztán már el is tűnik a látóteréből a férfi, és csak a zajongó tömeg marad utána. Poe belekapaszkodik Rey felkarjába, visszarántva ezzel a képtelen valóságba, a lány pedig zavarodottan próbál fókuszálni.

- Minden rendben van, Rey? - kérdezi aggódva a férfi, az említett pedig képtelen még rendesen gondolkodni.

- Mindjárt jövök - mondja, aztán a női mosdó felé veszi az irányt, mert szörnyen melege van, és sürgősen szüksége van valamire, amivel lehűtheti magát.

Szerencséjére az apró helyiségben nincs senki, csak ő marad ott, meg a zárt wc ajtó és a mosdókagyló. A gyér fényben alig látszik a kipirosodott arca a tükörben. A porcelánra nehezedve megpróbálja megtalálni a saját gondolatait, a tenyereibe vizet ereszt, aztán végiglocsolva vele az homlokát.

Vár néhány pillanatot, amíg a kinti hangzavar lecsendesedik. Minden olyan lehetetlennek tűnik, csak az valós, ahogy ott áll a kis tükörben farkasszemet nézve önmagával, és a poros levegő az apró helyiségben. Rey egy pillanatra lecsendesedik. Úgy hiszi, összeszedi magát.

Aztán az ajtó hirtelen nyílik ki mellette, ő meg ugrik egyet, ahogy a férfi felé fordul, akinek az arcán hitetlen aggodalom játszik. Rey újra pánikba esik, ahogy a barna szemek felmérik őt, de túl kevés lehet a fény, mert Bennek előre kell lépnie, és Reyt hátrébb nyomja a derekánál fogva. Az egyik kezét a torka alá csúsztatja, hogy a lámpa felé fordíthassa az arcát.

- Te... - suttogja, és Rey megmerevedik, mert a szorítása éget, de kicsi sem a kellemetlen okokból.

Ben felé magasodik, és egy pillanatra a helyzet túl intimmé válik. Rey gyomrába melegség szökik, ahogy megpróbálja lefejteni magáról az erős kezeket, de azok nem engednek. Ben ha lehajolna, akkor csak egy lélegzet választaná el őket egymástól, de a szemei ijedtek, és Rey nem tudja, hirtelen mit csináljon.

Akkor eszmél csak fel, amikor a férfi magára hagyja az apró kis mosdóban, ő pedig még jobban ki van melegedve, mint amikor belépett az ajtón.

- Bassza meg - suttogja, aztán lerogy a fal mellett a földre.

Minél előbb haza kell jutnia.