Loki!!! on ice - 14. fejezet

Hát ez most laza. Mármint azt se tudom, mi történik. De történik.

Elül az idő a talpuk alatt, ahogy messziről a másikat figyelik. Loki gondolkodó szemeiből nem olvasható ki semmilyen érzelem, az arca olyan tiszta, mint egy üres papírlap és Thor megrémül, mert még nem látta így a másikat sohasem és fél, mert nem érti. Megindul felé lassan, mintha tartana attól, hogy a hirtelen lépteitől megvadult állatként Loki tovareppen a semmibe és soha nem lesz képes újra elkapni őt. De Loki nem mozdul, némán vár. Türelmesen.

Aztán, ahogy Thor elé lép, belé akaszkodik, kezével átfonva a nyakát és magához húzva őt szorosan átöleli. A sportcsarnok kihalt előterében senki nem veszi észre a két egymásba tekeredett férfit, mintha az épület is csak úgy borulna feléjük, mint aki el akarja takarni őket a világ elől.

- Minden rendben van? - suttogja Thor zavartan, miközben az egyik kezét a fekete tincsek közé túrja.

Loki nem válaszol, csak a szőke nyakához fúrja az arcát, mélyen belélegezve az illatát. Valahol reggel hét körül lehet az idő, messze túl korán ahhoz, hogy a világon aggódjanak, de Loki magára hagyva Natashát a lakásán inkább eljött edzeni, hátha a fejéből kiverheti a gondolatait. Thor kicsivel utána érkezett a csarnokba Loki üzenetére. A világért sem vallotta volna be magának Loki, de szüksége volt arra, hogy most ne legyen egyedül. 

- Szörnyen aludtam - hazudja Loki úgy, mintha csak előre felvett felvételről szólna a hangja. - Szörnyű dolgokat álmodtam.

Érzi, hogy Thor hisz neki, mert mindig elég naiv ahhoz, hogy ne kérdőjelezze meg másnak a szavát. Thor elméjében az emberek mindig az igazat mondják és mindig a legjobbat akarják. Thor elméjében egy jobb világ létezik, amiben Loki nem hisz és nem is reméli, hogy valóság.

Pedig Lokinak esze ágában sem volt elmondani neki az igazat az éjszakáról. Túl vérmes harcba kezdett volna a moráljával ahhoz, hogy mindennel egyszerre foglalkozzon.

Thor szorítása erősödik a háta mögött, aztán elengedi, és úgy mosolyog rá, mintha a tekintetébe legalább száz nap fényét gyűjtötték volna össze. Lokinak szűnni kezd tőle a migrénje a gondolatra, hogy ez a szűnni képtelen erő veszi körül.

- Mit szólnál, ha egy kicsit elterelném a figyelmedet? - kérdezi, mire Loki csak megszeppenve néz rá. Fogalma sincs, hogy mit akarhat a másik.

Végül bólint, Thor pedig a jégkori pálya felé kezdi húzni. Loki hagyja, mert azt reméli, hogy tényleg elterelheti a figyelmét a szőke. Talán tényleg sikerülni fog neki. Talán, talán, talán.

Loki kezében az ütő rendellenesen áll, és a tartása a hoki korcsolyában nem elég egyenes, minden mozdulata természetellenesen kifordult önmagából, de Thor biztosan tartja. Hátulról átkarolva vezeti a mozdulatait, ahogy a nyakába suttog.

- Az a trükkje az egésznek, hogy meg kell próbálnod az egyensúlyodból adódó lendületet beleadva elütni a korongot - magyarázza, Loki meg bólogat.

Lendít és elüti a fekete kis műanyagot, ami a kapuban landol, rögtön a mezbe öltöztetett, kitámasztott hokiütő mellett. Kapus akart lenni. Még napszemüveget is raktak rá.

- Ez elég szép ütés volt - nézi Thor a jégen pihenő kis korongot, és Loki is kihúzza magát, hogy szemügyre vegye a gólját.

- Nem mintha komoly ellenfelem lenne - nézi elmélyedve a hokiütőt. Stark jut róla eszébe. Hasonlóan effektíven véd ő is a meccseken.

- Láttam már Tonyt rosszabb állapotban, mint ami most áll rendelkezésünkre - motyogja Thor és Loki hisz neki.

Pontosan el tudja képzelni, hogy Stark legtöbbször hogy nézhet ki egy átbulizott este utáni tündöklésében. Valahol irigyli, hogy a férfi milyen méltóságteljesen képes vállalni a hibáit.

Thor tekintete Loki arcára vándorol, és a kedves, gyengéd mosolyát egy aggódó szempár cseréli le. Loki nem tudja hirtelen, hogy mit gondoljon, mert tudja, hogy mit jelent ez az arc. Ezt az arcot csak akkor látta, ha valaki arra készült, hogy búcsút mondjon neki, és az emlékre a gyomra a torkáig ugrik és talán ki onnan, a világ elé, magára hagyva a törött, ácsingózó testet, ami valaha a gazdája volt. Loki úgy dönt, nem vesz tudomást róla, mert az ignorancia könnyebb lépés, mint elismerni, hogy amit lát, abban hiba van. 

- Figyelj, Loki, szeretnék kérdezni valamit - nyögi Thor látható nehézségekkel és Loki elfordul, mert fizikailag képtelen a szemébe nézni.

- Mi lenne az? - nyel egyet a fekete hajú, és a kezébe szorítva az ütőt a kapu fele igyekszik, hogy visszaszerezze a korongot. Thor lassan követi.

- Szóval lesz ez a dolog...

Loki meglepődik. Ez egyáltalán nem hangzik szakítós szövegnek. Talán valamit rosszul értelmezett?

- Milyen dolog? - fordul a másikhoz. Thor elpirul a hirtelen figyelemtől.

- Lesz holnap egy családi ebéd otthon és az anyám megemlítette, hogy szeretne megismerni téged.

Loki agyában valahol megakadnak a fogaskerekek, mert csak ámultan nézi a szőkét, aki egyértelműen válaszra vár. Nem igazán tudja magában értelmezni a helyzetet, hiszen eddig még valahol a szakítás fekete fellege lebegett a feje felett, most pedig a komoly kapcsolat rémítő képétől veri ki a víz. 

- Nem tudtam, hogy van édesanyád - motyogja zavartan, mire Thor összehúzza a szemöldökét. 

- Mindenkinek van édesanyja.

- Nem. Nincs - rázza meg a fejét Loki, aztán mielőtt a meglepett Thor megszólalhatna, a szavába vág. - Mennyit jelentene neked, ha elmennék?

Thort megilletődik, de visszatér az arcára egy kellemes, meleg árnyalat, amit Loki jó jelnek vesz. Egy jó úton indulhatott el.

- Mondjuk úgy, hogy az életem múlik rajta - mosolyodik el, Loki pedig megforgatja a szemét. - Az anyám erős asszony.

Loki nem válaszol, csak felkaparja a fekete kis korongot és a kezében tartva vizsgálni kezdi a felületén a horzsolásokat. Annyi mindent túlélhetett már, valaki mégis mindig felveszi a földről.

- És igazán szeretne megismerni - lép mögé Thor, egyik kezét a vállára simítja.

Loki szembe fordul vele. A tekintete szinte perzsel.

- Beszéltél rólam neki? - kérdezi. A hangja megremeg.

- Mondhatjuk - bólint a másik és Loki arcára csúsztatja a tenyereit. 

- Mit?

- Elmondtam, hogy mennyire kibírhatatlan vagy és mennyire idegesít, hogy le se tudlak kaparni magamról.

Thor hangja halálosan komoly. Loki szeretne kígyóvá változni, hogy megmarhassa.

- Így szeretnél rávenni, hogy elmenjek?

Thor mosolya szélesre feszül és egy gyors mozdulattal Loki nyakába harap. Annak kiesik a kezéből a korong.

- Inkább így - suttogja a szőke, Loki meg a másik hajába csavarodó kezeivel hagyja, hogy Thor incselkedjen vele.

- Most igent kellene mondanom? - sóhajt.

- Igen, úgy valahogy.

Loki, mint aki végre meglátja az ajánlatban rejlő lehetőségeket, gonoszan elmosolyodik, és a hátát begörbíti Thor fürge ujjai alatt, mint egy kényes macska. Felmorajlik a szemében egy mélységes cinkos fény, ahogy Thor füléhez hajol.

- Mit kapok, ha beleegyezem?

Thor nyel egyet a hangra, de nem hátrál. A keze megragadják biztosan Loki derekát és maga elé rántja a másikat, aki csak önelégülten vigyorog.

- Nagyon nagy köszönetet.

- Mi mást? - kötekedik tovább Loki.

- Őszinte nagyrabecsülésemet? - próbálkozik Thor tovább, de Loki csak megrázza magát és kiszabadulva a ráfonódó kezek körül távolabb siklik.

- Mi mást?

A szavakat úgy artikulálja, hogy egyértelmű legyen, még nincs lenyűgözve. Egyetlen célja van ezzel a játékkal és Thor a zsigereiben érzi a harc lényegét. Libabőrös lesz tőle a tarkója.

Lassan közelíti meg Lokit és határozottan kirántja a kezéből a hokiütőt, aztán a jégre dobja. Loki nem mond semmit, rezzenéstelen arccal követi a jelenetet, majd hagyja, hogy Thor a tenyerét irányítva az ujjait a szőke hasfalára szorítsa. Loki ujjai alatt a kockák egyenletesen dudorodnak és összefut a nyál a szájában az érzésre.

- Ha igent mondasz, olyat teszek veled, amitől úgy sikítasz, hogy a szomszédok kihívják a rendőrséget – suttogja, és azt várja, hogy Loki zavarában majd a szemébe se fog tudni nézni.

Ehelyett csak ravaszul elmosolyodik.

- Nos, ez már haladás - mondja.



- Hogy nézek ki?

Loki idegesen fordul Natasha felé, aki egy almán csámcsog éppen és őszintén meglepettnek tűnik, hogy Loki egy ilyen fontos találkozó előtt leginkább a külseje miatt aggódik. Bár Natasha nem sokat tud az ilyesmiről, nem az a fajta, akit sűrűn hazavisznek szülőket látogatni.

Végül csak megvonja a vállát és visszafordul az almájához meg a mobilja képernyőjéhez. Egy politikai cikket olvas, amiről Loki őszintén tudomást sem vesz.

- Autentikusan - válaszolja egyszerűen és Loki legszívesebben lemarná az arcáról a bőrt a válasz hallatán.

Az autentikus nem megfelelő. Ha tényleg hitelesen akarna kinézni, akkor csillámos nyakkendő mellé szivárványszínű zakót venne fel és rikító, vörös szemhéjfestéket kenne olyan helyekre is, ahol nincsen szemhéja.

Helyette egy egyszerű zöld zakót vett fel fehér inggel és egy mély fekete színű farmert. A szemhéjfestéket hanyagolta, emlékezve Odin legutóbbi lesújtó pillantásaira és a haját is hagyta, hadd lengjen szabadon, mindenféle kozmetikum nélkül. Meglepően hétköznapian nézett ki és Loki mindenféle válaszra számított, csak erre nem. Igazán beletette a lelkét abba, hogy ne nézzen ki önmagaként.

- Ideges vagy? - kérdi Natasha a szokásos monoton hangján, Loki pedig félő, hogy felrobban.

- Ezt mégis miből szűrted le? - forgolódik Loki a tükörképe előtt. A szőnyeg a talpa alatt már teljesen felgyűrődött.

- Női megérzés - sóhajt a nő, és nem rest vetni egy lesújtó pillantást a férfira. - Figyelj, ha túl sok nekik az, amit felajánlasz, hát ne ajánlj semmit.

Loki megtorpan a mondatra és már szeretne mondani valamit, odaszúrni a nőnek, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a világ nem fekete-fehéren működik, meg aztán többet jelent neki Thor annál, hogy teljesen elzárkózzon tőle, de félbeszakítja a kint rá várakozó autó dudája. Megfagy egy pillanatra az ereiben a vér, ahogy belegondol, hogy mibe vágta bele a baltáját, de végül vesz egy mély levegőt és lerázza magáról a pánikot. Natasha csak önelégülten elmosolyodik, majd elkapja a felé hajított kulcsot Lokitól.

- Csinálj valamit a zárammal - mondja, felkapja a kabátját, majd bezárja maga után az ajtót.

Natasha egy nagy sóhajjal visszahanyatlik a karosszékbe és újra a telefonjába mered.



Loki magába zárkózik a rövid kocsiút alatt és csak akkor eszmél fel, hogy hol is vannak, amikor már a kis külvárosi családi ház feljárójára hajtanak. Thor küld felé egy biztató mosolyt, de nem nyugszik meg tőle. Helyette a kabátja ujját kezdi tépni, mint aki fel sem fogja igazán, hogy mit tesz. Thor óvatosan rásimítja a sajátját és megszorítja a hideg kezet.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - mondja, aztán ad egy apró csókot Loki homlokára, amitől ő egy kicsit megkönnyebbül. - És esküszöm, anya jobban főz, mint én.

Loki felkuncog, és a hangulat kezd egy kicsit feloldódni.

- Végre eszünk valamit poptarton kívül is - jegyzi meg és engedi, hogy Thor kuncogva kiszálljon a kocsiból.

Ő is követi a másikat, és ahogy a betonra ér a lába, egy kicsit megremeg alatta a föld. Vagy talán csak ő nem találja az egyensúlyát? Thor mellé sétál, aki végignéz rajta, Loki pedig összefűzi az ujjaikat. Kap egy kérdő tekintetet, mire csak megvonja a vállát.

- Muszáj kapaszkodnom most valamibe - mondja, Thor pedig érti.

Együtt sétálnak a bejárati ajtó elé, ami vörösre van festve és Loki elmélázik, hogy mégis ki festi vörösre a házának az ajtaját. Miféle állat lehet Odin, ha ilyen vérmes színt választ az otthonának a bejáratához, de nem sok ideje van ezen gondolkodni, mert amikor belépnek, mint egy rakéta, valami hozzácsapódik a lábához. Pár másodperc sokk után észreveszi, hogy annak a valaminek szőke haja van és merészen úgy a térdéig ér.

Baldr a kezét körbefonva Loki lábain néz fel rá. A foghíjas mosolya egyszerre eltünteti Loki minden aggodalmát.

- Megérkeztünk - kiabál Thor a lakás többi részébe, hátha valaki kegyeskedik megjelenni a testvérén kívül is.

- Szervusz, Loki - mosolyog a gyerek.

- Hé, kölyök - próbál kiszabadulni Loki a szorításból. - Mi lenne, ha szabadon engednél?

Baldr egyik keze még mindig gipszben van, de végül elengedi az oly értékes lábakat és helyette Loki keze felé kap, az emelet felé húzva őt próbálja rávenni, hogy kövesse.

- Gyere, megmutatom, hogy mit szereztem - mondja, és már majdnem eléri, hogy Loki a lépcső felé oldalazzon, amikor egy nő lép be az előszobába.

A kezében egy mosogató rongy van, a szőke haja pedig a derekáig ér. Az arcán tiszta kedvesség folyik végig Loki láttán és egy pillanatra a férfi olyan melegséget érez, amit már régen nem tapasztalt.

- Drágám, hagyd békén a vendégünket - intézi a szavait a kisebbik fia felé, azt meg szomorúan engedelmeskedik és elengedi Lokit. - Gyere, Loki. Az én nevem Frigga, én lennék a fiúk édesanyja. Jó végre megismerni téged.

A kezét Loki felé nyújtja, aki megszeppenve fogadja el. A szorítása határozott, de olyan puha, mintha a bőre is pillecukorból lenne.

- Hasonlóképpen, asszonyom.

Frigga elmosolyodik a megnevezésre.

- Milyen tisztelettudó fiatalember. Szólíts nyugodtan Friggának.

Loki bólint és megérzi Thor támogató kezét a derekára fonódni. Belesimul az érintésbe, Frigga meg van olyan kegyes, hogy ne mondjon semmit.

- Loki, drágám, tudnál nekem segíteni a konyhában kicsit? Te biztos jobban értesz hozzá, mint a maradék - kéri a nő, miközben már fordul is vissza a konyha felé.

Loki csak kérdőn néz Thorra, az meg a fejével int, hogy menjen nyugodtan. Mielőtt elindul, ad egy csókot a szőkének, aztán magára hagyja.

Talán ez a nap mégsem lesz katasztrófa. Talán nem.