Loki!!! on ice - 22. fejezet

Tudjátok, milyen nehéz rossz billentyűvel megírni kétezer szót? Nagyon.

Loki lassan, elnyúzva lépked a hotel terasza felé. Arra számít, hogy minden tele lesz paparazzókkal, akik a kérdéseiket rá zúdítva próbálnak kiszedni belőle egy szaftos pletykát. Ez végül nem így történik. Az épület közelében nincsen senki, ami meglepő, tekintve, hogy Loki az élete árán sem lett volna hajlandó sajtóinterjút adni, pedig a sok riporter úgy loholt a nyomában, mintha a talpa alatt arany nőtt volna a földből.

Loki elmosolyodik az aznapi eredményére, de mégsem érez elégedettséget. Túl nagy nyomás nehezedik rá, ha arra gondol, hogy egy hasonlóan nagy sikert kell elérnie másnap is, hogy teljes legyen a nyeresége. Az apja arca persze már elég kárpótlás volt az elszenvedett évekért, és rekordja megdöntése is jóleső érzést hagyott Loki szájában, a férfi mégis idegesen gondol a következő fordulóra. Elvégre innen lehet csak igazán nagyot esni.

Leül a lépcsőre, mert Olaszországban elég meleg van már ahhoz, hogy ezt megtehesse, meg hát amúgy sem zavarja a hideg, aztán előhúz egy dobozt a zsebéből. Egy szál cigarettáért nyúl, hosszú ujjai között eltűnik a fehér szál, ahogy az ajkához emeli.

- Nem tudtam, hogy dohányzol - hallja meg az ismerős hangot, amitől a gyomra egyből görcsbe rándul.

Nem néz hátra, hogy tudja, Thor kétkedve méregeti őt.

- Mert nem dohányzom - válaszol Loki, ahogy rágyújt. - Mindig van nálam, ha valakinek szüksége van rá. Úgy tűnik, nekem szükségem van.

Loki tárgyilagos, rideg, Thor pedig nem biztos benne, mit kellene mondania, vagy tennie, csak toporog egy helyben az ajtó mellett. Úgy érzi, nem is kellene itt lennie.

- Natasha mondta el, hol szállunk meg, igaz? Ti is ide foglaltatok szobát?

Thor nem mond semmit, csak Loki mellé sétál, és a lépcső korlátjának dől. A kezeit maga előtt összefonva bólint, Lokinak pedig felnézve elcsuklik minden gondolata, mert hogy lehetséges az, hogy valaki képes átutazni egy fél világot érte? Thornak bizonyra elment a józan esze.

- Csodálatos voltál ma - mondja a szőke, és legalább ebben egyet értenek.

Loki beletúr a fekete hajába. Az ujjai lazán siklanak a loknik között, és sóhajtva kiengedi a fogai között a keserű füstöt. A gondolatai újra az elmúlt időszak körül járnak, pedig már rávette magát, hogy ne gondoljon a múltra, mert csak tönkreteszi vele magát. De mindenről, ami kék, Thor szemei jutnak eszébe, a déli napról a nevetése, a gyengéd pamutról pedig az, ahogy a konyhapultnak dőlve átölelték egymást.

- Miért jöttél, Thor? - kérdezi, és próbálja leplezni a hangjában a fáradtságot. - Azt hittem, világos voltam.

Thor lenéz a cipőjére: kopott tornacipő, amit Loki mindig is annyira gyűlölt. Talán direkt azért vette fel, hogy kötekedhessen vele.

- Az voltál - dörmögi Thor, szinte csak magának. - Az egész olyan gyorsan történt, hogy talán csak képtelen voltam felfogni.

- Ideje lenne megpróbálnod - szív egyet a cigijéből Loki újra.

A fele már csonkba fordulva a föld felé töredezik.

Thor nem lepődik meg az ellenséges hangnemen, már átlát az egész hozzáálláson, amit Loki magának fenntart. Csak szeretné lehámozni róla, vagy gyenge simogatással, vagy fájó, erős körmökkel.

- Ismerem az érzéseidet - mondja határozottan. - Talán jobban, mint te.

- Ezzel nem értek egyet - fújtat Loki, aztán elnyomja a betonon a csikket.

Lassan feláll, leporolja a nadrágját, aztán a pulóvere zsebébe dugva a kezét Thor felé fordul.

- Szóval, miért vagy itt?

A szőke elmosolyodik. Veszélyes az egész tekintete.

- Tudod jól.

Loki az ajkát penge vékonyra húzza.

- Miért gondolod, hogy szívesen látlak?

Thor közelebb lép, de még így is szörnyen nagy köztük a távolság. Loki nem rezzen meg.

- Mondd, hogy menjek, és holnapra már itt sem vagyok - mondja. - Soha többé nem fogsz látni.

Loki kétkedő arca fintorba görbül, ahogy a szemével végigtekint Thor magas kiállásán. Ha most látja utoljára, talán érdemes lenne jól megjegyeznie minden apró kis részletét.

- És pontosan merre mész? Egyenesen Londonba? - csipkelődik. - Csak, hogy tudjam, melyik várost kerüljem el.

Thor felkuncog, mint a legyőzöttek a halál érkezésekor, és csak vár, hogy valami kimenekítse ebből a helyzetből. Nem jön semmi, és már elégszer rájött, hogy nem is fog jönni, de valamiért mindig olyan nehéz magának kimagyaráznia a dolgokat.

- Magammal akartalak vinni - mondja végül, Loki arcán pedig egy furcsa értetlenség suhan át. - Volt ez az ötletem, annyira egyszerű és tiszta, csak éppen túl naiv, azt hiszem. Nem akartam szólni neked róla, ameddig nem volt biztos a lakás, meg az iskola Baldrnek. Hogy velem tudsz jönni. Élhettünk volna ott együtt. Úgy, mint egy család.

Loki arcán horror suhan végig, aztán csak sértettség, egy önvédelmi reakció, mint a kutyáknál, akik meg lettek sebezve. Thornak félnie kellene, hogy meg fogja harapni, már készen áll rá.

- Mintha nem sose lett volna családod - szisze Loki, Thor meg erre csak közelebb lép, hogy a kezét az ujjai közé vegye.

Loki meglepődik, de hagyja.

- Neked sose volt.

A fekete hajú ajka megremeg a szavakra, de nem mond semmit. Tartózkodik attól, hogy bármilyen érzelmet mutasson. Nem engedheti meg magának, hogy újra elgyengüljön.

- Annyira nehéz lenne elfogadnod egyet? - néz rá Thor reménykedve. - Átutaztam érted az Atlanti-óceánt. És mindezzel talán csak annyit érek el, hogy újra elutasítasz engem. Egy idióta vagyok, de újra megtenném, ha lehetőségem lenne rá.

Loki teljesen egyet ért, hogy Thor egy idióta. Egy nagy, képtelen, lehetetlen idióta, aki azért létezik, hogy tönkretegye Lokiban a magáról hitt, szilárdan kialakított önképét. Ebben a pillanatban szörnyen gyűlöli.

- Patetikus vagy - sziszegi Loki, mert muszáj egyben tartania magát.

Thor ujjai szinte égetik a bőrét.

- Te pedig gyáva - vág vissza Thor. - De ez nem változtat azon, ahogy érzek. Vagy, ahogy te érzel.

A korcsolyázó el akar fordulni, de Thor keze a tarkójához siklik, és összetámasztja a homlokukat. Loki az őt tartó csuklóba kapaszkodik, körülötte pedig elfogy a levegő hirtelen. Muszáj valahonnan kerítenie, mert a szíve szúrni kezd legalább annyira, mint a szeme.

- Nem kellett volna jönnöd - nyögi, Thor pedig közel hajol.

- Csak egy szavadba kerül, és holnapra eltűnök. Ha ezt akarod.

- Jobbat érdemelsz - suttogja Loki megtörten, ahogy Thor az ajkaihoz hajol.

- Szégyen, hogy nekem te kellesz.

Loki szinte már előírásként várjak a hozzátapadó ajkakat, kiszámítható jutalomként, a fejét feljebb dönti, hogy Thor jobban hozzáférhessen, és vár. Az érzés, hogy valaki puhán tapasztja hozzá a száját elmarad. Thor ujjai lassan lecsúsznak a tarkójáról, és a teste melege is teljesen eltűnik.

Loki zavarodva nyitja ki a szemét. Talán csak képzelte az egészet? Thor nem szól semmit, az arca fájdalmas fintorba fordul, mint aki most jött rá egy szörnyű vicc fárasztó csattanójára. Loki nem érti, mi történik, és kétségbeesik, mert ez egy olyan helyzet, amit nem tud kezelni. Nincs mibe kapaszkodnia, hiába nyúl felé, Thor kisiklik a hosszú ujjai közül.

- Nem akarok örökké utánad loholni, Loki - mondja Thor, miközben összefűzi maga előtt a karjait. - Mindig csak elfutsz, amikor kinyújtom feléd a kezemet. Engeded, hogy megtapintsalak, érezzem az ujjaim alatt a bőrödet, csak egy pillanatig, aztán úgy döntesz, hogy ellöksz. 

Loki torkába csomó gyűrődik. Ezért jött hát Thor? Hogy összetörjön mindent, ami megmaradt?

- Szeretném félretenni a büszkeségemet, és örökké üldözni téged, de egy nap el fogok fáradni. Mindenki belefárad.

Loki megérti. Nem Thor az első, aki feladja. És nem is hibáztatja: minden rossz történésért főképp Loki a felelős valamilyen formában a kapcsolatukban. Akármennyire is bánja, Thor minden szándéka színtiszta és világos a szeme előtt. Mégis azt kívánja, bár befogná most a száját.

- Én is fáradok, Loki - gyengül el Thor hangja. - Nem futhatok örökké. Nem fogok. Nem megy.

Loki azt várja, hogy Thor azonnal faképnél hagyja, de mégis mi értelme lenne az egésznek? Thor azért utazott volna órákon keresztül, hogy elmondhassa, amit már amúgy is tudtak? 

Végül a szőke közelebb lép, a tenyerét rásimítja Loki arcára, ahogy felé hajolva egy csókot nyom a homlokára, a másikban pedig felforr a düh. Akármilyen játékot játszik Thor, Loki nem vevő rá. Értelmetlen az egész. Megmagyarázhatatlan.

- Ha egyszer úgy döntesz, hogy végre megállsz, tudod, hol keress - mormogja Thor.

Lassan, hangtalanul sétál el. Loki szíve a fülében dobog, akkor sem hallaná, ha robbantások közepette távozna. Most éppen nem vesz észre semmit, az érzékei elapadtak, mint aszály idején a patakok.

Órákon keresztül ül még a teraszon, a doboza teljesen kiürül, mire úgy dönt, hogy visszaballag a lakosztályába. A mellette levő szobából buli zaja hallatszik, de ez nem tartja vissza Lokit abban, hogy beborulva az ágyba mély álomba zuhanjon.

Másnap reggel Loki arra kel, hogy valaki a hajába túr. Először azt hiszi, Thor, de hamar rájön, hogy ennek semmi értelme. Thor képtelen lenne bejutni a szobájába, így csak lassan maga alá gyűrve a takarót a hátára fordul. Natasha szomorúan elmosolyodik, ahogy elhúzza a kezét. Az ölében gyűröget valamit.

Loki megijed, mert Natashára nem vall ez a fajta veszélyes türelem, ha a barátairól van szó, de most minden mozdulata kimért, túl egyenletes. Loki a könyökére támaszkodva felül.

- Ez a tiéd - mondja Natasha aztán, amikor látja Loki szemében a fókuszt.

A papírt Loki felé nyújtja, aki csak félve veszi el tőle. Nem tudja, mi lehet az egész, de a szíve azonnal összefacsarodik, ahogy a gyermekrajzot maga elé tartja. Baldr szőke haja világít a képen, a jégen áll, apró kis lábain jégkorcsolyával. Mellette Loki és Thor egyenlőtlen vonalakban mosolyog, és Loki elveszik az olyan apró részletekben, ahogy a gyermek keze ráfonódik a karjára, vagy hogy milyen pontosan találta el Thor szemszínét.

A rajz életre kel a szemei előtt, minden egyszerű és tiszta.

Nem vár Natasha egyetlen szavára sem, ahogy felugrik az ágyból, és öltözködni kezd. Nincs szüksége rá. Végre tudja, hogy mit akar.

A mellettük lévő lakosztály ajtajához lép, ami pár erőszakos kopogás után ki is nyílik. Bent egy kupacban fekszik egymáson a társaság: Tony Steve-be kapaszkodik az ágyon, Bucky a kanapén egy gombócba tömörödve pislogás nélkül előre mered, Clint pedig a szekrény tetején ül, a saroknak dőlve. Bruce az egyetlen, aki vállalhatóan néz ki, ahogy ajtót nyit.

- Hol van Thor?

Clint nagyot ásít.

- Nem itt. Nem tudjuk. Éppen el voltunk foglalva az ordítva hányással, amikor elment - vonja meg a vállát. - Ezek az olaszok tudják, hogy kell bulizni.

- Jézusom, mégis mit gondoltam... - dörzsöli meg a homlokát Loki, mert most zúdul rá igazán a megértése annak, hogy ezt mennyire elszúrta.

- Menj utána - mormogja Steve Tony vállára hajolva. - A repülőtéren van még.

Loki kap egy általános sokkot.

- Két óra múlva kezdődik a versenyem. Talán késsek el?

- Minden díva megengedheti magának. Adna egyfajta stílust a belépődnek - száll be

Tony a beszélgetésbe.

Loki úgy érzi, egyre frusztráltabb.

- Milyen király belépő lenne repülővel bezuhannod a jégre - mormogja Bucky, a szeme továbbra se rebben.

Tony felnéz a párnák közül: egyszerre néz ki személyesen sértettnek és szörnyen másnaposnak.

- Te ezt gyakorolod? - húzza fel a szemöldökét.

Bucky megrezzen.

- Nem. Még sosem vezettem repülőt.

Tony készen áll kibelezni a pasija legjobb barátját, amikor Natasha megjelenik az ajtóban. Senki más nem áll ott.

- Hova lett Loki? - kérdezi a nő.

- Elment megkeresni a józan eszét - mormogja Clint, aztán hagyja, hogy  barátnője lekanalazza a szekrényről. Attól fél, eltört néhány bordája.

- Srácok, elvesztettem a szemüvegemet valahol a paplanok között - toporog Bruce kétségbeesetten.

Tony nyög egyet. Ide nagyon illene most egy perverz vicc.

Loki már a reptéren jár, amikor eszébe jut, hogy fogalma sincs, hol keresse Thort. A nagy sietésben a telefonját a szobájában hagyta, így csak remélni tudja, hogy egy nagy, skandináv, szőke férfit nem lesz nehéz kiszúrnia az emberek között.

Reggel kilenc óra van, a repülőtéren viszont alig lézeng valaki. Loki tekintete a digitális táblára esik: Thor repülőgépe már felszállt egy fél órája, és vele együtt Loki reménye is, hogy talán még beszélhet vele. Esélye sem volt elérni. Mégis mit képzelt?

Letörve ül le mellette a műanyag székre, és a kezét a tenyereibe temeti. Hogy lehetett ekkora idióta? Tönkretette az egyetlen lehetőségét a boldogságra, a céljai pedig hirtelen olyan értelmetlennek tűnnek, mint esőben kocsit mosni. A szeme előtt az aranyérem lebeg: a hideg, élettelen medál.

Aztán valami elállja az útját. Nem látja ki az, csak a napfény hiánya az, ami felkelti a figyelmét, ahogy egy óriási árnyék rávetül.

- Elvesztettél valamit? - hallja meg az ismerős hangot, és végigsuhan rajta a megkönnyebbülés.

Ahogy felnéz sóhajt egyet, és érzi, ahogy a szeme szúrni kezd. Thor gyengéden mosolyogva néz le rá, a jobb kezében egy pohár kávét szorongat.

- A büszkeségem. A méltóságom. A józan eszem.

Thor leül mellé, és minden olyan abszurd, hogy Lokinak mosolyognia kell.

- Érdekesen hangzik - iszik egy kortyot Thor. - Még sosem vesztettem el mindet egyszerre.

Loki azt hiszi, hogy beszorultak egy buborékba, ami körül a világ suhan tovább, mintha ők ketten nem is léteznének, pedig Thor alig mondott valamit. Szó sincs a megbocsájtásról, Loki mégis úgy érzi, boldogabb nem is lehetne.

- Nem akarsz mondani nekem valamit? - mosolyog Thor a kávéját szorongatva, és Loki nem is tudja igazán, hol kezdje, szóval egy pillanatra csendben marad.

- Már elmehettél volna - mondja végül.

Ez igaz. Thornak minden lehetősége megvolt rá. De nem tette.

- Nem tudtam magam rávenni. Kíváncsi voltam, felbukkansz-e.

Loki bólint. A gyomrában végigfut a meleg elégedettség.

- Muszáj kimondanom?

Thor kíváncsian rátekint. A szája apró mosolyba húzódik.

- Mit?

Loki fintorog.

- Tudod jól.

- Nem, mit?

Loki megforgatja a szemét, de a másik felé fordul. Ennyi igazán jár neki a sok szar után, amit elszenvedett.

- Sajnálom.

Thor elégedettnek látszik, ahogy hátradől a széken.

- Pontosan?

A méreg Loki szemében igazi, ahogy egyre frusztráltabb lesz. Thor csak játszik vele, és teljesen jogos az egész, de Loki azt kívánja, bárcsak megkönnyítené a helyzetét.

Végül összeszedi a gondolatait.

- Sajnálom, hogy egy gyáva, szar alak voltam, akinek fogalma sincs arról, hogy viszonozza a felé irányuló szerelmet. Hogy hisztis vagyok, meg kezelhetetlen, és...

Elcsuklik a hangja egy pillanatra.

- Csak annyira nehéz tudatosítani magadban, hogy minden, amit kedvesnek tartasz, egy nap elveszítheted. Megijedtem, és úgy kezeltem az egészet, ahogy egész életemben előttem példaként volt. Elhagytalak, mert elhagyni könnyebb, mint elhagyva lenni.

Loki megérzi az ujjai köré fonódni Thor kezét, ahogy lassan rászorít. A férfi arcán egy elégedett, de szomorú mosoly látszik, és Loki reméli, hogy amit mondott elég. Nem tudja, innen hova tovább, hogy ebből mit tudnak kihozni ketten, de ez jelen pillanatban nem számít. Thor mellette van. Thor megbocsájt neki.

- Ha bármi baj van, azt meg kell beszélnünk. Nem bújhatsz el a problémák elől. Azért vagyunk egymás mellett, hogy segítsünk a másiknak, rendben? - emeli Thor a kezét Loki tarkójához, ő pedig engedi, hogy egy csókot leheljen az arcára.

Mintha a világ két összeillő darabja most kattant volna a helyére, Loki megnyugvást érez legbelül. Minden rendben lesz. Rendben kell lennie.

- Meg kell ígérned nekem.

Loki bólint.

- Megígérem.

Ahogy Thor az ajkaira hajol, érzi rajta a cappuchino édes izét, és Thor aromája a gyomráig kúszik, ami teljesen beleremeg az érzésbe. Nincsen univerzum, csak ők léteznek egyedül a kis buborékukban. A puha, érzelmes valóságban.

- Akkor jössz velem Londonba? - mosolyog Thor, és Loki nem gondolkodott ezen, de hogy mondhatna nemet? Hogy lenne képes rá?

- Meg kell beszélnünk a részleteket.

Thor bólint, aztán feláll. A táskája a hátán felnyög, ahogy Loki felé nyújtja a kezét.

- Menjünk vissza. Előbb meg kell nyerned egy versenyt.

Loki összezavarodik. Thor nem tudja mennyi az idő?

- Thor, fél óra múlva kezdődik. Nem érünk vissza időben - mondja, mire a szőke arca sokkba vált át.

Mintha csak most fogná fel igazán, hogy Loki mit áldozott fel csak azért, hogy elmondhassa neki az érzéseit. Thor tekintetében ezernyi érzelem fut át, de végül csak határozottságba fullad.

- Akkor sietnünk kell. Gyerünk. Megoldjuk.

Loki nem ellenkezik, ahogy Thor maga után húzza. Akárhogy is alakul a nap, Thor mellette van. Ez számít csak. Ez maradt neki, ebbe pedig mostantól kapaszkodni fog az élete árán is.