PROMETHEUS

Pár tétel és néhány breakdown között itt az új fejezet.

4. fejezet

Rey beront a férfi mosdóban, ahol Hux éppen a falnak tapasztja Poe-t a nyakánál fogva, aki egyértelmű, hogy nem ellenzi a testhelyzetet, pedig a vörös láthatóan készen áll egy eléggé megkérdőjelezhető gyilkosságot végrehajtani. Poe arcán elégedett, pimasz mosoly fut végig, mielőtt észreveszi az ajtóban álldogáló Reyt, aztán ellöki magától a másikat, hogy hozzá lépjen.

- Ez nem az, aminek látszik - mondja, egyik kezét maga elé tartja nyugtatásképpen, de Rey szuszogása nem csillapodik, a szeme pedig még mindig ijedten kerekedik. - Rey, hé, minden rendben?

A lány csak tátog, pedig igazán próbálkozik. Minden erejével azon van, hogy hangot is adjon ki, de a zene körülötte elnyomja az érzékeit, és nem biztos benne, hogy vajon néma, vagy süket. Poe a vállaira simítja a kezeit, és Rey egy pillanatra megnyugszik. Még Hux is érdeklődve lép előre Poe mögött.

- Menjünk haza, jó? - kéri végül a lány, Poe meg csak bólint, aztán hátra néz Poe-ra, aki láthatóan bosszús, de követi őket a mosdóból.

Ahogy lépdelnek a kijárat felé, Rey erősen kapaszkodik Poe ingébe. Nem akar beszélni arról, amit látott. Az agya egy része ott sikoltozza neki, hogy márpedig muszáj, túl sok az egyedül feldolgozhatatlan információ, ami idővel biztosan tönkreteszi az ép elméjét, de még képtelen egyáltalán felfognia is azt, hogy mi tárult a szeme elé. Egyelőre vár, kialussza magából az alkoholt, aztán másnap, amikor felkel, talán rájön, hogy az egészet csak álmodta. Igen, ez lesz a megfelelő.

Aztán úgy érzi, hánynia kell, ezért kiérve a bárból az utca padkájára ül, a fejét a lábai közé fogva pihen. Forog körülötte minden, pedig az az egy korty alkohol, amit Phasma megitatott vele igazán még csak erős sem volt. Nem tudja felfogni, mégis miért érzi magát úgy, ahogy.

Poe valamivel motoszkál mellette. Rey rájön, hogy egy öngyújtót tart Hux felé, aztán pár perc múlva fog maguknak egy taxit, Rey pedig kérdés nélkül bemászik a hátsó ülésre, ahol elhasal. Poe csak arrébb tessékel a lábát, hogy ő is beférjen, de Hux utána nyúl, a taxis meg elkezd dudálni, mert menne már, hiszen valahogy túl késő van a világban, de Poe csak leinti, aztán mond valami olyat, hogy ezt is kifizetem.

Hux közel hajol hozzá, a szája majdnem a bőre alatt lévő, vékony bőrt súrolja, ahogy beszél, és Rey már nem hallja, mit mond, de Poe belepirul, pedig Poe sosem pirul bele semmibe, de Rey azt gondolja, hogy talán ezt is csak álmodja, mert olyan szirupos a levegő, ragad az ujjai alatt, ahogy a vászonülést tapogatja.

Poe aztán ellöki magától Huxot, akinek az arcán egy pimasz mosoly játszik, és bemászik Rey mellé. A taxi úgy döcög a feje alatt, hogy fel sem fogja igazán, hogy mellette Poe is lassú hortyogásba kezd.

Másnap reggel zavarodottan mászik ki az ágyból. Nem tudott rendesen aludni, így amikor fél órával a vártnál korábban a táncstúdióhoz ér, csak toporog ott magában, mint egy elveszett gyerek a szupermarketben. A gondolatai a tegnap este körül kavarognak, és nem biztos benne, hogy nem álmodta csak az egészet. Hiszen, mennyi az esélye annak, hogy Ben tényleg a rúd körül forgott, és nem csak a gondolati játszottak vele? Elég sokat ivott, az ember pedig mindig azt képzeli, hogy nem olyan részeg, mint amennyire az valójában, és csak másnap, a szégyentől elborultan visszagondolva veszi észre, hol lett volna a határ.

Aztán megjelenik Ben a szokásos komor tekintetével, meg azzal az eltéveszthetetlen hajzuhataggal a vállára omolva, és Rey egy kicsit veszít a levegőjéből. Karikás a szeme, de nem tragédia, és Rey már pár méterről érzi rajta a mentolos dezodort, amitől csomóba ugrik a gyomra. Idegesen rászorít a táskája pántjára, ahogy egymás szemébe néznek. Ben pedig végigméri őt, minden egyes porcikáját jó mélyen magába issza, ahogy a körvonalát követve a szeme megállapodik Rey arcán.

- Eljöttél - mondja tömören, Rey meg csak bólint.

- Sajnálom a tegnapi kifakadásomat. Azt hiszem, kicsit ingerült voltam - mondja, Ben pedig összehúzza a szemöldökét, majd az ajtókilincset kezdi bámulni.

- Akkor ez most tűzszünet - mondja.

Ezzel aztán kinyitja a termet, Rey pedig összehúzva magát siet be. Nem bír tovább Ben fekete, igéző szemeibe nézni, így amikor beér, lerakja a cuccát, és hátat fordítva a másiknak kezd öltözködni. Leveszi magáról a felesleges melegítő nadrágot, meg a pulóvert, aztán a bemelegítésbe feledkezve próbálja elterelni a figyelmét, de a gondolatai mindig csak visszatérnek a tegnapi eseményekhez. 

Mégis mit jelentene az, ha tényleg Bent látta tegnap? Semmit nem változtatna azon a tényen, hogy továbbra is együtt kell dolgozniuk, maximum csak megnehezítené azt, hogy Rey végre túllépjen a kényelmetlen feszültségen kettejük között.

Persze, az lehetőség továbbra is abszurd. Miért dolgozna Ben abban a környezetben, amikor oktatóként és koreográfusként is kap helyet itt? A pénzért? A szülei gazdagok, még ha hapciznak, akkor is pénz folyik az orrukból, ez biztos nem lehet az oka.

Akkor talán csak élvezi?

Folyamodna valaki rúdtáncoláshoz csak azért, mert élvezi? Rey az egész procedúrát, ami a táncolással jár, egyszerűen felfoghatatlannak találja. Ott van a szeme előtt az a része az egész táncnak, ami a saját identitás feladásával jár, ahogy valaki kiárusítja a saját testét, csak hogy néhány bankjegyet gyömöszöljenek a falatnyi fehérneműbe.

Ugyanakkor Rey látja a szépséget a mozgásában. Tegnap teljesen lenyűgözte, a férfi milyen hajlékony, és milyen kecsesen forog, az izmaira pedig úgy vetült a vörös fény, mintha csak egy avantgárd festmény tárult volna elé egy kiállításon. Rey gyomra görcsbe ugrik a gondolatra, hogy mennyire elkápráztatta az egész jelenet, mert igazán nem kellene így éreznie. Senkinek nem kellene így éreznie.

Úgy dönt, hogy feláll és elkezdi végre a gyakorlatot, amikor megérzi a derekán a kezeket. Ben hang nélkül lépett mellé, és ahogy rászorít a lány bőrére, Rey megérzi újra az illatát az orrába kúszni. Elfelejt levegőt venni, ahogy nézi a tükörképüket. Ben nagy árnyékként magasodik felé, szinte bekebelezi a testét, de Rey szíve ahelyett, hogy a félelemtől dübörögne, teljesen más okokból gyorsít fel. Nyelnie kell egyet, ahogy a férfi végignéz rajta.

- Feszült vagy - mondja, a hangja pedig tárgyilagos, de Rey látja a tekintetét elhomályosulni.

- Nem aludtam jól - mondja Rey, aztán ellép tőle, és megpróbál úgy ellazulni, hogy az égető kezek ne érhessenek újra hozzá.

- Akkor már ketten vagyunk - mondja Ben, és Rey meg szeretné kérdezni, mi az oka, merre volt este, miért fáradt, de talán az egyértelművé tenné, mi iránt érdeklődik igazán.

Ehelyett csak kiropogtatja a vállát.

Végül némán gyakorolnak, Ben vezet, Rey pedig követi a mozdulatait. Olyan szinkronban mozognak, hogy egy pillanatra Rey el is felejti, mi nyomasztja annyira, és csak a táncra koncentrál. Ben mozdulataira. A gyenge, kellemes kötelékre, ami a lépések között a lábuk alá folyik. Rey egy pillanatra elégedett, nyugodt és békés, és nem érti, hogy honnan jön az egész, de nem akarja kibogozni a szálakat, mert fél, hogy azzal el is törli az egész állapotot.

Ben nem mond semmit, ahogy Rey szinte tökéletesen másolja a lépéseit, és a nézése is kezd ellágyulni, ahogy néha rásegít Rey egy-egy mozdulatára. A kölcsönös megértés, és a perzselő pillantás megrendíti a lányt, de nem mond semmit. Nincs itt az ideje, most bizonyítani akar.

Két óra után aztán a Rey lépései darabosabbak kezdenek lenni, Ben pedig megszűnik tartani vele a lépést, aztán még egy fél óráig próbálkoznak, mire belátják, hogy itt az ideje pihenni. Rey a táskájához lép, ahonnan egy üveg vizet húz elő, Ben pedig ugyanezt teszi. A mozdulat közepette viszont felcsúszik a pólója, amire Rey azonnal fel is figyel, mert nem tud elmenni amellett, hogy egy óriási kék folt tündököl a férfi oldalán.

- Találtál valami érdekeset? - néz fel Ben, ahogy észreveszi a bámulást, Rey pedig a nyakáig pirul.

- Én... csak elmerengtem - mondja, de láthatóan nem győzi meg a férfit. - Hosszú volt a tegnap estém, és még fáradt vagyok.

Ben bólint, de a szája szélét rágja, ahogy a törölközőjével a nyakát dörzsöli.

- Gondolom, fárasztó a részegség és klubozás a barátokkal - dörmögi, Rey pedig egy pillanatra lefagy.

Vajon tud róla, hogy tegnap hol voltak? Akkor tényleg őt látta a színpadon, és ezek szerint akkor ő is látta Reyt? Hirtelen ezernyi kérdés rohamozza meg az agyát, Ben meg csak toporog egy helyben, mert nem érti, mit mondhatott, ami ennyire kiakaszthatta a lányt.

- Hux mesélt az estétekről - morogja végül, és Rey, mintha csak most bukna a víz felszínére, fellélegzik.

- Igen, ő is velünk volt. Igen - bólint, aztán megáll, mert valamit hirtelen nem ért meg. - Ti jóba vagytok?

Poe szólásra nyitja a száját, de aztán megáll, hogy átgondolja, mit is mondhatna.

- Inkább csak szeret megosztani velem dolgokat, amiket mások nem hajlandóak meghallgatni.

Rey elmosolyodik.

- Milyen kedves tőled, hogy te megteszed.

Ben meglepődve néz rá. Rey szórakozik a gondolaton, hogy talán ő az első, aki valaha ezzel gyanúsította.

- Csak még nem jöttem rá, hogy hallgattassam el - mosolyodik el ő is, Rey pedig erre melegséget érez a gyomra mélyén.

Aztán mielőtt észrevehetné, Ben kapkodva fordul el a saját szentimentalizmusának kimutatásától megrémülvén. Rey nem erőlteti tovább a beszélgetést, már attól is boldog, hogy Ben megnyílni látszik, és ő is egy kicsit zavarba jön a hirtelen előtörő elégedettségtől.

- Azt hiszem, sétálok egyet - mondja Rey, mert eszébe jut, hogy Poe a reggel említette neki, hogy az új koreográfia érdemes lenne a figyelmére, Rey pedig igazán kíváncsi lett, de nem volt benne biztos, hogy lesz lehetősége időt szakítani rá.

Ben csak bólint, Rey pedig egy utolsó pillantás, és egy izgatott mosoly kíséretében kisurran az ajtón.

- Hé - lép Rey Poe mellé, aki a nézőtérről figyeli a dolgokat.

Poe Zeusz szerepét kapta, így az istenek táncában részt vesz, és van néhány fontosabb jelenete is, de a többi koreográfia még a tapasztalatlanabbakra marad. Rey elégedetten néz a stábra, akik zöldfülűként még nem biztosak teljesen, hogy hogyan is kellene viselkedniük a próbák alatt. Ő is hasonlóképpen érezte magát két évvel ezelőtt, de mára valamennyire már magabiztosságot vert bele a tapasztalat.

- Hali - köszön Poe belemeredve a kezdők bámulásába, az ajka lefelé kunkorodik, ahogy az egyik táncos a mozdulat közben majdnem arcra esik. - Jézusom.

Rey a pózokat figyeli. Láthatóan valamilyen kiemelést próbálnak végrehajtani, egyértelmű, hogy sikertelenül. A legtöbb test összeütközve próbál kitérni az útból a pózok pedig kitekertek, és szörnyen kényelmetlennek látszanak. A tér túl kicsi, az emberek pedig túl sokan vannak.

- Mégis mi történik most? - néz szét Rey, a sorok között pedig kiszúrja a csalódott tekintetű Luke-ot is.

A férfi egy sóhajjal kísérve úgy dönt, hogy a jobb oldali kijáratot választja inkább

- Mi ez a jelenet? - néz vissza a színpadra Rey.

- Azt próbáljuk, amikor az emberek megkapják a tüzet, körülöttük pedig teljes káosz tombol, felgyullad a világ. Ezután jönnék én, hogy felfigyelek rájuk, aztán megbüntetem Prometheust, de semmire sem haladunk, amíg ennyire esetlenek a táncosaink.

Rey végignéz a földön ülő, fáradt embereken. Az egyértelműen látszik, hogy minden erejüket beleadják abba, hogy megvalósítsák az elképzeléseket, Rey pedig igazán tudja, milyen az, amikor nem a táncos hibája a sikertelenség. Ben is sokszor nehezen fejezi ki, hogy mit is akar látni a lánytól, de a hiba van úgy, hogy nem csak egy ember felelőssége.

- Pontosan hogyan kellene ennek kinéznie? - kérdezi Poe-t.

Poe a zsebéből kihúzva a kezeivel mutogatni kezd.

- Annak a csapatnak ott úgy kellene forognia, hogy egy nagy vörös posztó van a vállukra terítve, mintha csak égnének, de a forgás közben folyton a lábuk alá fut az anyag, mert nem egy helyben állnak, így ez elég nehéz feladat - magyarázza Poe. - Választhatnánk rövidebb köpenyt is, de az teljesen elvenné a hatást.

- Miért nem gyújtjátok fel a táncosokat, ha már itt tartunk? - próbál viccelődni Rey, hogy oldja a feszültséget, de láthatóan Poe nem vevő rá. - Vagy egyszerűen ki is vághatjátok a jelenetet.

Poe arca megvonaglik, aztán a kezeire nézve kerülni kezdi Rey tekintetét. Mintha csak a világban lenne valami nagy probléma, amiről mindenki elfelejtett szólni a lánynak.

- Az a helyzet, hogy a háttér és a koreográfia maga az egyik legmutatósabb része a darabnak. Luke erre játszik, a csillogásra, meg a fényűzésre - magyarázza Poe. - Ennek a darabnak most igazán robbannia kell.

Rey zavartan felnevet.

- Mégis miért? - kérdezi. – Máskor is mutattak már be átlagosan jó színvonali darabokat. Mármint, mivel másabb ez, mint a többi?

Poe bűntudat teljes tekintetétől Rey arcáról leolvad a mosoly, a gyomrába pedig kellemetlen aggodalom gyűlik. A férfi nem aggódó típus, teljesen szokatlan tőle a hasonló arckifejezés. Ő az, aki leginkább szorgalmazza az újító ötleteket, amik rizikósak, de hamar tönkretehetik egy darab jövőjét. Most mégis úgy áll egy helyben, mint aki előre látta azt a jövőt, és nem tud ellene tenni semmit.

- Poe, miről van szó?

A férfi sóhajt egyet, aztán újra a bukdácsoló táncosokra veti a pillantását.

- Az a helyzet, hogy a hely nem termel profitot. Már egy ideje nem, csak stagnál, Leia pedig nem igazán tudja, mit tegyen - mondja. - Ez a darab az utolsó reményük, vagy a hely bezár. Eladják.

Egy meglepett kis hang szökik elő Reyből, ahogy próbálja felfogni az új információkat. Sosem hallotta Leiát arról panaszkodni, hogy bármilyen baj lenne a társulattal. A nő szájából legtöbbször nem hallható más, csak biztatás és elvárások, és Rey valahogy mindig is a biztonságba burkolózva azt hitte, minden rendben van.

Az angliai társulat nevét mindig dicséret és diadal övezte. Komoly probléma lehet akkor, ha ilyen ötlet fordult meg a vezetőség fejében.

- Ez mégis hogy történt? - kérdezi Poe-t, aki csak megrántja a vállát.

- Az emberek megunják azt, amit sokszor látnak, és Luke nem volt hajlandó újítani az utóbbi időben - mondja. - A helyre pedig van kereslet, a telek sokat ér. Bent van a város szívében, jó környék.

- De a táncosok jók - próbál kapaszkodni valami Rey. - A tánc mindig kimagasló.

- Igen, de mondd el nekem, te hajlandó lennél csak azért moziba járni, hogy ugyanazt nézd meg újra és újra? - veti fel a kérdést Poe, Rey pedig hirtelen köpni-nyelni nem bír, és érzi, ahogy a hideg jég végigszáguld az ereiben. – Luke nem volt képes megfrissülni, amíg rá nem kényszerült, most pedig megissza a levét.

Rey nem felel semmit, csak a színpadhoz sétálva a kezét végighúzza a padlón. A bőre alatt érzi az eres parkettát, a csúszós fa anyaga viaszosan csillog a rávetülő fény alatt. Rey emlékszik, amikor először lépett rá. Emlékszek az őt feltöltő erőre, ami az első előadás alatt összeroppantotta a csontjait, és az erein keresztül érezte a világ szívének dobogását. Nem tudja elképzelni, hogy a jövőben más nem érezheti ezt az élményt. Nem hiszi el, hogy van erre is lehetőség.

- Akkor muszáj lesz teljesítenem - mondja végül. - Muszáj lesz sikert aratnom.

Poe szeme rá vetül.

- Rey, ne vedd magadra. Ez nem csak rajtad fog múlni - próbálja megnyugtatni Poe, de Rey keze remeg, ahogy a parkettába mar.

- Tudom - bólint. - Csak félek.

Poe pár pillanatig nem szól semmit, ahogy a botladozó táncosokat nézi. Aztán egy lassú mozdulattal Rey mögé lép, aztán összefűzi az ujjaikat.

- Én is.