Loki!!! on ice - 23. fejezet (vége)

Szóval befejeztem. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és köszönöm azoknak, akik velem tartottak és kitartóan olvasták a végéig. A közeljövőben is tervezek írni még történeteket, de egyelőre úgy gondolom, muszáj tartanom egy kis szünetet. (Jön az érettségi.) Az utolsó fejezetet elég hosszúra hagytam, de remélem, az Infity War küszöbén mindenkit felvidít az egész sztori cukormáza. Olvassátok egészséggel!

Loki halkan, magába mélyedve ül a taxi hátsó ülésén, Thor karjába kapaszkodik, és minden puha, csöndes és nyugodt. Nem számít, hogy rögtön tíz perces késésben van. Thor a telefonon csüng, SMS-t ír valakinek, aki talán fontos, talán nem, Lokit már nem igazán érdekli. Csak halad az árral.

Thor aztán befejezi a pötyögést, elrakja a telefonját, és átkarolja Lokit. A melege átjárja minden porcikáját, és ez most jó. Így akar maradni örökké.

A csapat már legalább három számot végignéz, mire Thor és Loki megérkeznek, kézen fogva, és szörnyen sietve, mert Loki még a közelében sincs a fellépő ruhájának, és egyáltalán valakinek eszébe jutott már, hogy milyen nehéz abba belepasszírozni egy egész embert? Szóval az öltöző felé veszik az irányt a pálya mellett haladva, Tony meg megafont hajtogat a kezéből, úgy próbál feléjük kiáltani.

- Nézzenek oda a teljesen hetero, baráti párocskára az öltözők felé igyekezve, ezen a cseppet sem meleg, totálisan buzítlanított versenyen - ordibálja. - Biztos vagyok benne, hogy nem terveznek semmilyen istenkáromló dolgot.

Steve a tenyerébe temeti az arcát. A tömeg haragosan felmorajlik.

- A kezemet fogod, Tony - sóhajtja a szőke.

Tony vérszemet kap.

- Hányszor kell még elmagyaráznom neked az öniróniát?

Bucky felköhög egy oda nem illő mondatot:

- Szerintetek, vajon mennyi időm lenne végigtapogatni a lehető legtöbb feneket anélkül, hogy elkapnak a biztonsági őrök?

Bruce válaszol.

- Tizenegy perc.

Bucky ijesztően határozottnak tűnik.

Thor elengedi Lokit az öltözők előtt, hogy az elkezdhessen végre készülődni. Loki szemében eleven szikra lobog, ahogy magára zárja az öltözőjét, Thor pedig hagyja, mert ez az ő pillanata. Megérdemli minden másodpercét.

Kint Natasha Fury mellett a pályát nézi, az angol versenyző éppen próbálja nem kitörni a nyakát. Thor kedves mosollyal lép mellé, a nő pedig hasonlóképpen fogadja.

- Köszönöm a segítséged - mondja Thor, Natasha meg csak megvonja a vállát.

- Bármikor szívesen segítek, ha ezzel elérem, hogy Loki ne szabotálja a saját életét.

- A bírákat is meggyőzted, hogy minél később léphessen fel. Ezt is köszönöm.

Natasha a zsűri és a szervezők felé fordul: a legtöbbet már a verseny kezdetén az ujjai alá csavarta egyesével. Mindenki manipulálhatóvá válik a megfelelő motiváció megtalálásával, és Natasha profi ebben. Olyan ez, mint a zárak feltörése. Csak itt éppen másik életébe piszkál bele.

- Egy kis piszka itt, egy kis nyulka ott. Egyszerű.

Mellettük az edző összeráncolja a homlokát.

- Nagyon remélem, hogy nem valami illegális dolgokról sutyorogtok itt mellettem - morog Fury, mire Natasha és Thor kicsit elbizonytalanodik. - Mert akkor kötelességem tudatni, hogy én magam semmi ilyenről nem hallottam.

Thor biztos benne, hogy Fury semmi ilyesmiről nem hallott.

Loki már a sminkjét igazítja, amikor hallja nyílni az ajtót. Először azt hiszi, Thor az, de az alak nem közeledik, szinte nem is lélegzik, csak csendben figyeli Lokit. A fekete hajú végül elfordul a tükörtől, és azonnal meg is torpan. Az aranyszínű arcáról leolvad a mosolya, ahogy végignéz a küszöbön várakozó Kurse-ön. A férfi tekintete olvashatatlan, de a kezében lévő baseballütő elég árulkodó ahhoz, hogy Loki egyből pánikba essen. Legalábbis legbelül. Kívül fenntartja a maró közönyt.

- Mindig túl gyengének tartottalak a versenyhez - mondja Kurse, a szeme nem fókuszál. - De mégis ide jutottál.

Loki hátrébb lép, de azonnal bele is ütközik a mögötte lévő pultba. Kurse furcsán türelmetlenül pislog, mint akinek a pupillái felrobbanni készülnek, és Loki látja, milyen mélyfeketék a szemei.

- Sosem akartalak bántani, vagy utálni téged. A dolgok csak így alakultak.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz - mosolyodik el a fekete hajú, mert legalább ez megvan neki. A lehetősége a beszédre. Mindig is ez volt az egyik legjobb fegyvere. - Nem kell ezt tenned.

- Igazság szerint, de. Ezt kell - sóhajt Kurse, aztán gondosan bezárja maga mögött az ajtót.

Loki erei kezdenek elpattanni gondolatban. 

- Vagy megnyerem a versenyt így, vagy a kis dopping problémám a felszínre szivárog - magyaráz. - Bárhogy is fog történni, így jobbak az esélyeim. Laufeynak jó ügyvédei vannak.

Loki lenézően végigmér rajta. Kurse egyike a valaha volt legjobb korcsolyázóknak, még akkor is, ha a technikája pontatlan és egyáltalán nem légies. Loki nem érez iránta sem tiszteletet, sem elismerést, de nem fogja tagadni azt, hogy képes lenne nagy dolgokat elérni a másik. Talán, ha nem a könnyebb utat választaná. 

- Meg sem kockáztatod, hogy akár tisztán nyerj - mondja Loki. - Milyen kétségbeesett lehetsz.

Kurse arca megvonaglik, de nem tesz semmit még. Csak egyet lép előre, aztán vár. Érti, hogy Loki milyen kiszámíthatatlan. Mindketten úgy figyelik a másikat, mintha egy-egy bomba lenne a tenyerükbe temetve, ami akkor robban, hogyha elég hirtelen mozdulnak. 

- Nálam vannak a papírok - szólal meg Loki, és azt hiszi, végre elér valamit.

Kurse csak keserűen felnevet.

- A drogtesztjeim eredménye? Nem te vagy az egyetlen, akinek megvan.

- Nem, de így már ugyanolyan eséllyel zsarolhatlak vele, mint Laufey - próbálkozik Loki, de Kurse talán fel se fogja a szavak jelentőségét. - Én is eljuttathatom a bíráknak.

- Betöröm a csinos kis koponyádat, mielőtt megtehetnéd.

Kurse úgy néz ki a vérben forgó szemeivel, mint egy veszett fenevad, de Loki próbálja beleakasztani a körmét a nyakörvébe. Minden kutya megnyugszik, ha visszafogja valami. Kurse sem más, csak egy nagy, vérengző öleb.

- Akkor majd a barátom juttatja el. Bármit is teszel, nem jutsz ki ebből jól.

Loki látja a másikon a félelmet, a bizonytalanságot, a kétségeket, és elégedettség fogja el. Megtalálta a póráz végét.

- Már itt kellene lennie - morog Thor, Natasha pedig az öltözők felé pillant.

- Gondolod, hogy valami baja van?

- Fogalmam sincs.

Loki egy lépést tesz felé. Kurse nem mozdul.

- Vagy akár, köthetünk egy kompromisszumot.

A nagyobbik férfi a földhöz üti az ütő végét, amitől Loki ugrik egyet. Még mindig laza talajon tapos.

- Pont olyan éles nyelved van, mint az apádnak. Miért bíznék benned, amikor benne se bízhatok? - ordítja Kurse. - Mindegy, ha itt most szépen összezúzlak, mint egy száraz dióhéjat, hogy azután csak egy kígyóval kelljen foglalkoznom.

- És mégis mit érsz el vele? - vág vissza hasonlóan vérmesen Loki. - Megölsz, hogy aztán a véremmel a kezeden várd az ítéleted? Felfogod egyáltalán a következményeit ennek? Mindenki látni fogja, mindenki tudni fogja, mindegy hol maradsz, a szabad ég alatt, vagy börtöncellába zárva.

- Muszáj megnyernem ezt a bajnokságot, hát nem érted? - kiabál tovább Kurse, és könny gyűlik a szemébe. Még mindig nem fókuszál. Túl nagyok a pupillái. - Ez az én kibaszott életem. És ő elveszi tőlem!

Loki elveszti a türelmét, olyan az egész hirtelen, mintha egy nagy, hisztis gyereknek próbálna értelmet magyarázni. Süket fülekre talál, ahogy Kurse a lapát kezeivel a hajába túrva elfordul tőle. 

- Gondolod, nem tudom milyen az? - köpi Loki, aztán hátralép. Távolabb Kurse-től. - Ha ezt megteszed, nem fog kiengedni a karmai közül. Egyre mélyebbre ásod magad, neki pedig egyre több lehetősége lesz a zsarolásra. Egy rohadt csapdába vagy ejtve.

- Tudom! - sír Kurse, és a fejéhez kap. - Tudom, tudom, tudom. Ő adta be legelőször, a szereket is, én meg hagytam. A legjobb akartam lenni. Most már csak abba akarom hagyni az egészet.

Egy pillanatra elhallgatnak, ameddig elcsendesedik köztük a levegő, aztán Kurse Loki szemébe néz, olyan mélyen és tisztán, hogy a kisebbik megijed, hogy talán csak képzelte az egészet. Ilyen látni egy elveszett lelket. Milyen érdekes.

- Muszáj, hogy megöljelek - mondja keservesen halkan Kurse, Loki meg újra levegőért kap.

Kurse ujjai az ütő körül megfeszülnek, Loki pedig kétségbeesetten keresi a szavait.

- Engedd meg, hogy én elintézzem Laufeyt. Közös az ellenségünk, tedd le azt a fegyvert. Megígérem, hogy segítek.

Kurse nem tűnik meggyőzöttnek, de nem tűnik teljesen ébernek sem. Lokit fojtogatja a halálfélelem.

- Vannak lehetőségeink. A barátom, Tony már felvette a kapcsolatot az ország legjobb ügyvédeivel. Segít nekünk.

Kurse nem reagál, csak megfagy a mozdulat közepén, a szeme pedig fennakad. Úgy rogy össze Loki előtt, akár egy rongybaba, akinek az őt tartó hálóit elvágták egy mozdulattal.

Csönd van, nem hallatszik semmi, csak szuszogás. Valaki felmorajlik a háttérben: a következő versenyző befejezte az előadást.

Loki nem mer lépni. Bizonytalan az egész teste, ahogy a mozdulatlan ellenfele csak a padlóra rogyva fekszik. Lokinak hívnia kellene a mentőket, jól tudja, de a nyelve alatt a keserű gyűlölet a felszínre tör, és mégis miért kellene segítenie valakinek, aki most akarta meggyilkolni?

Csak mert ez lenne a helyes? Fordított esetben Kurse a biztos haláláért imádkozna, nem pedig segítséget keresne. Talán rúgna is belé kettőt. Vagy többet.

Loki lehajol a testhez, aztán a nyakához nyúlva kitapintja az ütőeret. Kurse életben van, lélegzik, bár a pulzusa kicsit magas. Loki a pupilláit nézi, amik öklömnyire dagadt, fekete pirulák. Biztos benne, hogy a drogok ütötték ki, meg a veszekedés hevessége, csak éppen nem érti, hogyan. Aztán arra jut, hogy igaza volt. A szavai a legerősebb fegyvere.

Natasha és Thor az öltözők felé igyekszik, amikor Loki bezárja maga után az ajtót. Megtorpan, ahogy felfogja, kik állnak előtte, aztán Natashához lép, és súg valamit a fülébe. A nő csak bólint, aztán bemegy a kis szobába, gondosan becsukva az ajtót.

- Minden rendben? - ráncolja Thor a szemöldökét, és Loki hezitál, mert tudja, hogy el kellene mondania. Erről beszéltek. Ez a dolga.

- Később megbeszéljük - mondja, aztán elindul a pálya felé. Hamarosan ő következik.

Thor gyanakodva követi Lokit, de nem mond semmit. Csak türelmesnek kell lennie, és aztán a másik előbb-utóbb úgyis kinyögi, ha fontos.

Loki végül a pálya széléhez sétál, az előtte lévő kanadai versenyző széles mosollyal csúszik le róla. Hallja a nevét a bemondóban, hallja a tömeg tapsviharát, és úgy érzi, hirtelen mindenre készen áll.

- Menni fog, ne aggódj - suttogja neki Thor, aztán hátrébb lép, tisztességes távolságra.

Csak annyira messze, hogy senkinek ne váljon teljesen megkérdőjelezhetővé a közelsége. Hogy elszigetelje magát Lokitól, elég távol, hogy csak egy legyen a sok ember közül, aki körülveszi őt. A fekete hajú szíve összefacsarodik, mert nem ezt akarja. Thornak nem ez jár, mindenkinek tudnia kellene milyen különleges, és milyen nagyszerű.

Loki Thort figyelve mászik a jégre, aztán kezd el körözni rajta. Mintha a tekintetét hozzáfűzték volna, nem szakad el a kék szemektől. A zene már majdnem kezdődik, amikor Loki elrugaszkodik a kiindulási pontjától.

Túl merész, amit csinál, és egyszerre felemelő. Elborzad saját magán is, ahogy a korláton átnyúlva Thor tarkójába kapaszkodva közel vonja a szőkét. Thor egyedül az, aki nem lepődik meg, hanem engedelmesen simul az érintésbe, aztán belemosolyog a csókba.

- Nem számítottam buzikra, de nem vagyok csalódott - motyogja Tony, ahogy a figyelem középpontjában fürdőző párost nézi.

Körülöttük az emberek megbotránkoznak.

- Még mindig Steve kezét fogod - motyog Clint.

- Ez egy vicc volt, Egyértelmű Kapitány - sóhajt drámaian Tony. Itt nem értékelik elegen.

Bucky halálos közönyével megtöri a pillanatot..

- Nem volt. Azok általában viccesek.

Síri kuss telepedik rájuk. Steve fél, hogy Tony támadni akar.

- Ha ki akarod használni azt a 11 percet, akkor még most tedd meg, amíg van rá lehetőséged.

Loki, amire számít az öltözőjében, ledobva az aranyérmet az asztalára, az a látogató. Amire nem, az az erős ütés az arcán, és a vér íze a szájában. Laufey nem finomkodja el a jobb egyenest, Lokinak pedig meg kell kapaszkodnia az asztal szélében, hogy ne essen a földre. Az ujjai belemarkolnak a falap szélébe, ahogy maga elé mered. 

- Hogy volt merszed ott mindenki előtt szégyenbe hozni engem?! - ordít Laufey a dühtől felhevülten, de Loki nem ijed meg.

Nem néz a szemébe, ezért Laufey a vállához kap, hogy maga felé fordítsa. Úgy rángatja a fiát, mintha csak egy darab zacskó lenne, ami a szélben lengedezik. Loki próbálja a ráfonódó ujjakat lehámozni, de Laufey erősen szorítja.

- Tudod te, hogy mit tettél? - sziszegi Laufey, Loki meg csak keserűen elmosolyodik.

- Megnyertem a világbajnokságot.

Laufey meglöki Lokit, aki az asztalnak esik, de talpon marad. Úgy néz az apjára, hogy félő, talán a tekintetével felnyársalja, de Laufey nem riad vissza. Undorodva emeli fel újra a kezét, de ezúttal nem üt. 

- Szégyent hoztál a nevemre - szűri a fogai között Laufey, láthatóan minden erejével vissza kell fogni az indulatait.

Ő nem az az ember, aki bemocskolja a kezeit.

- Azt hittem, ezt próbáltad te is elérni - morog Loki, mintha nem is akarná, hogy Laufey meghallja. - Mi lett volna, ha sikerrel jársz? Eljátszod a gyászoló apa szerepét, miközben börtönbe dugod Kurse-t, mosva kezeidet?

- Nagyjából igen, ez volt a tervem - fintorog a férfi. - Nem gondoltam, hogy arra a szerencsétlenre még ennyit sem tudok rábízni. Tudod, ez milyen kiábrándító?

- El tudom képzelni - mondja Loki, aztán a kezével letörli a vért a szájáról.

Laufey egy pillanat szünetet hagy, hogy végignézzen a fián. Pont olyan ember lett belőle, mint amire számított, és a gyomra még sem tudja megemészteni az egészet. Loki a sérüléséből való felépülése során is képes volt úgy végigsöpörni a jégen, hogy az eddigi összes rekordot megdöntötte. Laufeynak büszkének kellene lennie rá, de a szemében nem más, csak egy mocskos torzszülött.

- Bárcsak olyannak születtél volna, aminek elképzeltelek.

Loki meglepődik a kijelentésen, főleg, mert van bennük egy apró remény, hogy talán egy másik világban, az univerzum egy másik verziójában Laufey elfogadná. Tisztelné. Szeretné is talán. De ez nem az az univerzum, és Loki rájön, hogy igazán nem is vágyik egyikre sem. Nem az apja az egyetlen, aki megadhatja ezt neki, és most, hogy tudja, már nem is vágyik rá. Nem maradt hátra semmi más, csak a keserű bosszúvágy.

- Akkor talán nem próbáltál volna meggyilkoltatni a vetélytársammal, akit drogokkal tömve próbáltál jobb formába hozni az ellenem való versenyben? - köpi Loki, Laufey pedig felnevet.

- Olyan könnyű volt Kurse-t irányítani. Még szép, hogy ki kellett ezt használnom, másképp esélye se lett volna - sóhajt Laufey. - És hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy pillanatra is megbántam, hogy megpróbáltalak megöletni vele.

Loki szemében felcsillan valami a mondatra, mint aki mindvégig erre a pillanatra várt. Apró mosoly játszik az ajkán, ahogy táskája felé nyúl, ahol a kabátjából kihúz egy telefont. Laufey nem ismeri fel, sose látta Loki kezében, de ő csak szájához tartja.

- Mindent felvettél, Stark? - kérdezi, és az apja arca teljesen lefehéredik.

Pár pillanat múlva egy reszelős hang szól vissza.

- Megvan a kis összetűzésed a másik Harisnyás Pippivel, meg az ősöddel is - mondja Tony a recsegő hangszórón keresztül. - Gratulálok, Mr. Laufeyson. Szerzett magának néhány finom évet letöltendőbe. Élvezze ki a szabadságát, ameddig még lehet.

Laufey szemei összeszűkülnek, ahogy Loki elrakja a telefonját. Nem mond semmit, pedig látszik rajta, hogy az idegei pattanásig feszülnek.

- Stark volt olyan kedves, hogy írt egy programot a telefonomra, ami felvesz minden hanganyagot, ami körülötte történik minimális energiafogyasztás mellett, és rögzíti egy internetes fiókba - magyarázza Loki, ahogy elégedetten zsebre dugja a kezét. - Emellett pedig nálam vannak Kurse drogtesztjei. Nem volt szükségem az ütésedre, de egy kis családon belüli erőszak igazán megspékeli a vádakat.

Laufey még mindig nem szól semmit.

- Előbb-utóbb én mentem volna hozzád, de megspóroltál nekem egy utat, szóval, köszönöm.

Ahogy az atmoszféra megszilárdul, Loki gyomra bukfencezni kezd. Nem gondolta, hogy ennyire kiábrándító lesz ez az egész helyzet. A gondolataiban nem így képzelte el. Ott nagy, meseszerű győzelem volt az egész, nem pedig ilyen kiábrándult, keserű veszteség. Loki úgy érzi, mintha valami összeomlott volna benne.

Laufey, mint aki most tér magához, megszilárdítja a tekintetét, ahogy Lokira néz. Az most lát először az apja szemében olyasmit, amit talán büszkeségnek lehet nevezni. Loki egy pillanatra megijed, hogy Laufey nem hagyja ennyiben az egészet, de csak maga alatt vágná a fát azzal, hogyha megpróbálna tenni is valamit.

- Jól játszottál - vicsorog Laufey, Loki pedig bólint.

- A legjobbtól tanultam.

- Akkor gondolom, nem jutok tovább a biztonsági őrökön?

Loki elmosolyodik.

- Én a hátsó kijáratot választanám, ha nem akarsz a kelleténél is nagyobb botrányt.

Laufey bólint, Lokit pedig fojtogatni kezdi valami, és úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy végre magára hagyja az apját. Felmarkolja a cuccát, és az asztalára ejtett aranyérmet, aztán az ajtó felé veszi az irányt. Laufey megállítja, mielőtt kilépne rajta.

- Eszedbe se jusson, valaha megkeresni.

Loki érzi a könnyeit a torkába marni.

- Nem szándékoztam.

Nem sokkal később Loki is a hátsó kijáratot választja. Thor meg a csapat már várja őt, egy nagy, fekete dzsip mellett, amiről Loki nem tudja, hogy Tony bérelte-e, vagy csak a zsebpénzéből vett egyet a hétvégére. Thor végül egy csontropogtató ölelésbe zárja. Loki csak beleolvad a nagy, védő karokba, és hagyja, hogy teljesen elvesszen bennük. Ekkora biztonságot már nagyon régen érzett.

- Minden rendben van? - suttog Thor a füléhez hajolva, Loki pedig bólint.

Minden a legnagyobb rendben. A botrány, meg a paparazzók még nem támadták meg. Még elszökhet a világ elől.

- Gratulálunk Elsa. Most már hivatalosan is te vagy a legsikeresebb barátunk - kiabál a háttérből Tony, és Loki elmosolyodik.

- Nem vagyunk barátok, Stark - csipkelődik, de végül ő is elengedi magát, ahogy közelebb sétál az autóhoz. - De azért köszönöm.

Thor kinyitja neki az ajtót, Loki pedig bepréseli magát a hátsó ülésre, aztán a szőke is követi.

- És ne aggódj az ügyvédek, meg a hatóság miatt. Laufey jól belemártotta magát a kakába - vigyorog Stark. - El sem hiszed, miket kapartam elő róla. Háztartáson belüli erőszak, zsarolás, emberölési kísérlet. A lista majdnem olyan hosszú, mint a f...

- Mint az imáid, amiket vasárnap a templomban mondasz, éljen Jézus! Ámen! - vág közbe Clint.

Bucky oldalba könyököli.

- Tony nem vallásos.

Clint készen áll, hogy ledobja magát a legközelebbi szakadékba.

Az ajtó aztán mellettük újra kivágódik, és Natasha büszkén lépked feléjük, aztán az aranyérmet Clint nyakába akasztja, miközben beül a kocsiba.

- Kurse a mentőben, nekem megvan az arany. Szóval ki éhes? - villantja meg a tökéletes mosolyát, és mindenki fellelkesül.

- Tony fizet - kiáltja el magát Steve, és mindenki egyhangúan megegyezik ebben, csak épp az említett van teljesen felháborodva.

- Két frissen csomagolt világbajnokkal ülök egy kocsiban, és mégis engem húztok le? - sóhajt drámaian. - Miért érzem azt, hogy csak kihasználtok?

- Nem nekünk van privát gépünk, Stark, hanem neked - morog Loki.

- Nekem, bizony - indítja be a kocsit Tony, aztán elkezd kitolatni a parkolóból. - És jobban szeret, mint bármelyiketek.

Steve agonizálva a tenyerébe temeti az arcát.

Loki furcsán békésnek érzi magát.

1 év múlva

Loki hazaérve ledobja a kulcsait a konyhapultra, aztán benéz a hálószobában. Thor a szakdolgozatával van nagyban elfoglalva, pedig ilyenkor már nem fog az agya, de az a baj, hogy igazán máskor sem, szóval legalább próbálkozik, és ezt Loki értékeli. Loki nem fejezte be az egyetemet, mert nem volt rá szüksége, és ez nem is igazán zavarja. Amióta Thorral Londonba költöztek, egy közeli jégcsarnokban vállalt edzői állást, így most a legtöbb délutánját tizenéves gyerekek tanításával tölti. Baldr élvezi az egészet a legjobban, pedig Loki megpróbál nem kivételezni vele. Általában nem sikerül.

Baldr hamar beilleszkedett az itteni iskolaközösségbe, ami jóval könnyebbé tette az összeszokást. Loki jólesően gondol vissza az első együtt töltött napokra, ami egymás kerülgetésével telt, aztán a rutin jóleső elfogadásába, hogy Loki az, aki reggel felkel, elviszi Baldr-t iskolába, hogy aztán egész nap otthon lustálkodhasson, míg Thor az egyetemen szívja magába a sok tudást.

Loki úgy döntött, hogy nem versenyez tovább. A lába nem bírná, meg aztán nem lenne már sok értelme. A sok botrány körülötte az apjával kapcsolatban, a negatív hullámok a szexualitását illetően, meg a felesleges stressz teljesen eltaszította a sport versenyszerű űzésétől, és nem is igazán bánja. Elérte, amit el lehetett, most pedig itt az ideje pihenni.

A táskáját ledobja a földre, aztán felmászik az ágyra, egyenesen Thor ölébe, aki jólesően túr bele a másik hosszú, fekete hajába. Loki a szőke hasfalába morog.

- Milyen napod volt? - kérdezi Thor egy könyvet egyensúlyozva maga előtt.

- Hosszú - nyögi Loki, ahogy belecsókol a kockákba.

Thor elmosolyodik, de nem mond semmit, csak tovább simogatja Loki haját. Belekényelmesedtek ebbe, mindketten látják, és egyikük sem bánja. Loki élete legszebb éve úgy telt el, hogy egyik pillanatát sem kívánná kitörölni az emlékezetéből. Voltak viták, de viták mindig lesznek, mert Loki továbbra sem könnyű eset, de fájdalmasan jólesik most neki minden.

A nyugalmukat Loki mobiljának a csörgése zavarja meg, aki csak egy fájdalmas nyögéssel áll fel, hogy a konyhába sétálva felvegye. Út közben a hűtő melletti parafatáblára esik a tekintete, meg a cikkre, amiben az apja ítéletéről írnak. Laufey több évnyi fogságra lett ítélve, de Lokinak még mindig keserű ízt hagy a szájában az egész incidens. Csak azokon a tárgyalásokon vett részt, amin feltétlenül muszáj volt, aztán a lehető legjobban próbálta elkerülni az ügyet minden lehetséges platformon. Kurse-t eltiltották a versenytől a dopping miatt a versenytől, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték emberölési kísérlet miatt. Igazság szerint, Loki nem szerette volna teljesen rákenni az egészet, elvégre a férfi bár egy seggfej volt, sosem önakaratából cselekedett. Lokit ma már csak ez az egy cikk emlékezteti az ügyre, de ezt próbálja szem előtt tartani. Ezt tartja a legnagyobb győzelmének.

A papír fecni mellett ott van kirakva egy bulvárújság egyik részlete is, rajta Loki átfonja Thor nyakát, ahogy mélyen megcsókolja. Majdnem mindegyik újságban ugyanaz a kép szerepel, Loki pedig majdnem mindegyiket teljesen imádja, bár ezt sosem mondaná el Thornak. A képet is a szőke szögezte a táblára, de Loki valószínűleg többet bámulja, mint a szerelme. A kommenteket sosem olvasta, mert nem számítanak. Loki boldog.

A telefonjáért nyúl végül, és a pultnak dőlve a füléhez tartja. Natasha ismerős hangja szól bele, és Loki végigborzong. Szörnyen hiányzik neki a nő.

- Milyen az idő Londonban? Olyan szomorú, mint a lelked?

- A szokásos - mosolyog Loki, ahogy összefűzi a karjait. - Befagyott már Clint segge Moszkvában?

Natasha hangja megrecseg a telefonban, ahogy felnevet.

- Jobban bírja, mint amire számítottam. Most éppen teheneket akar venni - meséli. - Elképesztő.

- Aranyos.

- Mi újság? Te és Thor megvagytok?

Loki a pultot kezdi kapargatni a körmével. Thor mostanában egyre furcsábban viselkedik, és Loki nem igazán tudja magában ezt hova tenni. Nem tesz semmit másképp, vagy botlik meg a nyelve a szavaknál, de Loki mégis úgy érzi, mintha titkolna valamit.

- Jól vagyunk - válaszol. - Baldr odavan az iskoláért. Én tanítom neki a jégkorcsolyát.

- Beteljesült az álmod - mondja Natasha, aztán egy nagy csattanás hallatszik a háttérben. - Bocs a zajért, Clint éppen a karámot barkácsolja.

- Ott este tizenegy van.

- Őt nem zavarja a hangzavar.

Loki felnevet, nosztalgikus az egész beszélgetés hirtelen.

- Már szinte hiányzol, Nat - mondja a telefonba, és el se hiszi, hogy ezt mondja. Thor teljesen megpuhította.

- Te is nekem. Meg a csapat is - mereng el a nő. - Küldött neked is képet Tony?

- Peter nagyon... emberi - nyögi Loki, ahogy visszagondol az üzenetben küldött képre, amin Tony arcát a gyermek almapürével borítja be, miközben Steve atyai jósággal néz mindkettejükre.

Igazán fogalma sincs, hogy mit lehet mondani a gyerekekről. Mindegyik ugyanúgy néz ki, és legalább egyforma mértékben undorítóan nyáladdzanak. Peter viszont egész értelmesnek néz ki, és Loki nem biztos benne, hogy ez Tony érdeme.

- Steve azt mondta, hogy Buckyt már egyszer felgyújtotta egy karácsonyi gyertyával. Nem mintha ő nem provokálta volna.

Egyre szimpatikusabbnak tűnik Lokinak a kétéves.

- Képzeld, van ez a kislány a jégkori kurzuson - meséli Loki. – Olyan tehetséges, mint te. Egy nap az utódod lehet.

- Akkor meg kell halnia - tűnik el minden élet Natasha hangjából. - Csak egy maradhat.

- Te vagy a példaképe.

- Nekem Marilyn Monroe. Tudod miért? Mert halott.

Loki felnevet, aztán elkezd pakolászni, hogy legalább elfoglalja a kezét, és egyből Thor kabátját szúrja ki az asztal melletti székre dobva. Érte nyúl, hogy felakassza a fogasra, amikor a zsebéből egy apró tárgy esik ki. Loki teljesen megdermed a látványra, ahogy a földön az apró bársony doboz fekszik.

- Basszus...

- Mi történt? - szól Natasha kétségbeesve.

Az utóbbi egy év felkészítette már minden lehetséges rossz hírre.

- Találtam valamit, amit nem kellett volna.

- Egy hullát? Azzal segíthetek.

Loki a dobozért nyúl úgy, hogy lehetőleg Thor semmit ne halljon abból, amit csinál, vagy amit mond. Lassan felpattintja a tetejét, benne pedig egy aranykarika foglal helyet. Loki szíve összefacsarodik.

- Ez egy gyűrű.

- Mocskos fajta?

- Eljegyzési fajta.

Natasha is megnémul.

- Le kell tennem - mondja Loki, és még hallja, ahogy a nő tiltakozni kezd.

- Ha most le mered rakni...

Natasha már nem tudja befejezni a mondatot, mert Loki rányomja a telefont.

Zsebre rakja a kis dobozt, aztán a hálószobába sétál Thor mellé. A fejében már összeállt a képlet, már csak meg kell valósítani, de fél, hogy a gyomra feladja a harcot az idegességével. Thor kíváncsian mered rá, ahogy Loki a küszöbön toporog.

- Szeretnél valamit? - kérdezi.

- Baldr már lefeküdt? - pislog Loki, Thor meg bólint.

- Most dugtam ágyba nemrég.

Loki közelebb lép, aztán összekulcsolja a kezét Thorral.

- Lenne kedved elmenni korizni egyet? Nálam vannak a teremkulcsok.

Thor azonnal felpattan, mert már nagyon elege van a sok tanulásból, aztán a korcsolyáért siet. Loki érzi a csomót a torkában.

Mire a terembe érnek, Loki úgy érzi magát, mintha mindene kocsonyává változott volna, de nem ez nem látszik. Igazából csak némi furcsa szikra pattog az íriszében, amit Thor is észrevesz, ahogy magával húzza a fekete hajút a jégre.

- Minden rendben van, Loki? - kérdezi Thor aggódva. - Mintha más világban járnál.

Loki mély levegőt vesz, mert minden erejére szüksége van ahhoz, hogy ezt most végig tudja csinálni.

- Igazából, el akarok mondani valamit.

Thor tekintetében látszik a fellángoló aggodalom, és Loki képtelen elhinni, hogy mennyire lágyan tud még mindig ránézni azokkal az igéző, kék szemekkel.

- Mi a baj? - siklik közel hozzá Thor, és összefűzi a kezeiket.

Loki nem tudja, hogyan kezdjen bele. Az egész nagyon kacifántos a fejében, hogy mi lenne a megfelelő megfogalmazás, de végül összeállnak a szavak, meg a sorok a fejében, és belekezd.

- Egész nap a fejemben volt ez a dolog, és azt hiszem, jobb, ha megosztom veled.

- Bármit elmondhatsz - biztatja Thor, és Loki megforgatja a szemét.

Nagy levegő. Mély arckifejezés.

- Ez az elmúlt év... - próbálkozik, aztán szünetet tart, mielőtt folytatná. - Egyszerűen ragyogó volt, és nem is lehettem volna boldogabb. De ez az utóbbi pár hét...

Loki látja Thor szemében a pánikot, de nem engedi, hogy félbeszakítsa.

- Valahogy másképp viselkedtél, és ezt nem igazán tudtam hova tenni magamban. Nagyon sokat gondolkodtam, emésztettem magam rajta, próbáltam megfejteni, de nem ment. Egészen mostanáig - fejezi be Loki, aztán belenéz Thor szemeibe. Ő türelmesen várja a folytatást. - Azért hoztalak most ide, mert a jégen léptünk a kapcsolatunk első szintjére, és itt is kell, hogy el is hagyjuk.

- Loki, kérlek, meg tudom magyarázni - próbálkozik Thor, de Loki elhallgattatja.

- Már döntöttem, Thor. Muszáj ezt megtennem - mondja, aztán a zsebébe nyúl.

Thor szinte látja a mozdulatából, ahogy a térdére ereszkedik, hogy mi fog történni. Egyszerre ég az arca tűzpirosan, és érzi úgy, mintha kapott volna egy hideg zuhanyt. Hitetlenül felnevet, ahogy figyeli Lokit felpattintani a kis doboz tetejét.

- Thor Borson...

- Te gazember - nevet fel kínosan Thor, mert nem lehet igaz, hogy Lokinak volt pofája a saját gyűrűjét használni.

- Fogd be - mosolyog Loki, ahogy felé tartja az ékszert. - Thor Borson, megengeded nekem, hogy a közeljövőben a férjemnek hívjalak?

Thor nem tud hova fordulni, mert túl boldog ahhoz, hogy tényleg haragudjon, de túlságosan zavarban van ahhoz, hogy felfogja, mi történik körülötte.

- Ezt magad tervezted így? Egyedül? - nevet fel, Loki meg bólogat. - Jézusom, ráadásul az én gyűrűmmel.

- Elég gyors gondolat volt - biztosítja Loki a másikat, aztán meglóbálja a dobozkát. Kezd fázni a térde. - Még nem kaptam választ?

Thor beletúr a szőke hajába, ahogy próbálja reálisan átlátni a dolgokat. Aztán rájön, hogy semmi értelme túlgondolnia azokat.

- Tudod a választ.

- Mondd ki - sietteti Loki, Thor pedig lehajol hozzá, hogy megcsókolja.

Édes, puha és meleg a csók, és Lokinak minden apró kétsége azonnal elszáll.

- Igen, megengedem - mondja Thor.

Nevetve borulnak hátra a jégen, ahogy kicsúszik Loki alól a korcsolyája. Thor a két tenyere közé fogja Loki arcát, aki boldogan mosolyog rá.

- Ezért még megfizetsz - suttogja Thor, ahogy újra az ajkáért hajol.

- Alig várom - válaszol Loki.

Igazat mond. Tényleg, igazán, szívből várja.