Loki!!! on ice - 21. fejezet

Mindenki annyira mosolyog. Ja meg amúgy verseny van. Az első előadás. Yep.

Thor a tábla fölé hajol. Steve lépései alaposan megfontoltak, kiszámítottak, de soha sem kockázatosak. Thor az első megérzése után megy, és leüti a futóját. Steve pár lépésből elveszi Thor királynőjét.

- Szóval, mit fogsz mondani neki? - kérdezi Steve, de nem néz fel a játékból.

Mellettük az esti felhők csendesen suhannak el. Már besötétedett, Thor úgy hiszi a kilencből éjfél lesz, de nem bánja, mert nem áll még készen a Lokival való találkozásra. Ráér majd másnap, amikor tiszta fejjel képes lesz összeszedni a gondolatait.

A repülőn Bucky, Clint és Bruce egymásra borulva, kihasználva a hátradönthető székek nyugalmát, mély álomba borultak, Tony pedig valamilyen kutatáshoz szerez éppen anyagot a laptopjára. Thor észreveszi rajta a komoly tekintetét, azt a fajtát, ami az általános jókedve alá van bújtatva. Amit igazán, minden nap visel az álca alatt.

- Még nem gondolkoztam ezen - mondja Thor, aztán lép a paraszttal. - Az a helyzet, hogy nem vagyok a szavak embere.

Steve elmosolyodik kedvesen, mert ismeri már jól a skandinávot, hogy tudja, ez mennyire pontos megfogalmazása Thor általános képtelenségének az érzelmei megfelelő kimutatására. Mindig is inkább az ölelkezős, bordarepesztő fajta volt, mint aki írásba, meg versekbe foglalja a szenvedélyes gondolatait.

De Steve tudja, hogy ez most nem így működik. Loki nem tűnik olyasfajta embernek, aki értékelné az ilyen érzelmi kirohanást minden előjel nélkül. Nem, neki szüksége van arra, hogy a saját játékaiban üssék ki.

- Tudod, Tony sem igazán a szavak embere - mondja Steve lágyan elmerengve, és Thor őszintén meglepődik a kijelentésen. - Mármint szeret beszélni, de valamilyen oknál fogva sosem a megfelelő dolgok jönnek ki a száján.

Thor elmosolyodik.

- Így a leginkább azon lepődtem meg az első veszekedésünk után, hogy mennyire néma maradt - folytatja Steve, a hangja kicsit komorabbra vált. - Azt hiszem attól félt, hogy valami olyat mond, ami még tovább rontja a helyzetet, így inkább nem is próbálkozott. Azt hiszem, Loki fejében is valami ilyesmi járhat: túlságosan félt attól, hogy elhagyod, így mindent megtett, hogy elkerülje ezt a lehetőséget.

Thor szeme elkomorul, mert igen, ezt már önmagában is tisztázta, egyértelmű volt Loki minden mozdulata és hangrebbenése. Tisztázta a tényeket, és Thor valamilyen szinten megértette. Ezért képes volt megbocsátani neki.

- Tudod, sosem gondoltam, hogy te és Stark egy nap együtt lesztek. Soha nem bírtatok tíz percig egy szobában lenni veszekedés nélkül - kuncog Thor, ahogy próbálja elterelni a figyelmét.

Valahogy a sakk már annyira nem is érdekes.

- Sok munka kellett hozzá, és türelem - mondja Steve. - Tony az egyik legmakacsabb ember, akivel valaha dolgom volt. De néha meg kell bocsátani egymás hibáinak.

Thor lép egyet, ledönti Steve egyik parasztját, aztán Steve a lovassal Thor egyik bástyáját. Az beletúr a hosszú, kiengedett hajába. Már a vállán túl ér, pedig Thor ügyelni szokott rá, hogy kordában tartsa. Most inkább csak hagyja szabadon lengeni, mert másra figyel, az elméjébe a szorongás úgy zsúfolódik, mint kosz a szőnyeg alatt.

- Tudom, hogy nem Loki hibája - szólal meg végül. - Azt mondják, hogy a szerelem vak, de azt hiszem az övé általános tagadásban él. Loki mindig úgy nézett rám, mintha visszatükrözném mindazt, amit ő lát. Azt hitte, csak a rossz oldalát veszem észre, mikor csak a legjobbra állt a szemem.

- Hogy őszinte legyek, én sem tudom, mit látsz benne - mosolyodik el Steve, és Thor érti, mert végül is Loki a külvilág felé mindig is nehezen nyílt meg, a szúrós külseje pedig könnyen megriasztotta az embereket.

- Amikor Starkra nézel, mit látsz?

Steve szeme Tony felé kúszik, aki hunyorogva borul a képernyő elé. A tekintete ellágyul, a szája pedig lágy mosolyba húzódik, és Thor tudja, hogy mit érez.

- Azt látom, amit más nem képes - mondja, Thor pedig bólint, és mattot ad.

Steve meglepődve pislog párat a táblára: ezt igazán nem így tervezte, de Thor csak feláll, és megpaskolja a vállát.

- Menj csak - motyogja, aztán arrébb mászik, hogy ő is az egyik székbe feküdve pihenjen.

Steve lassan feltápászkodik az asztaltól, elpakolva a néhány bábut, aztán Tony mellé lépked, és a tarkójára egy lágy csókot nyom. A barna hajú hátradől, kezeivel pedig nyújtózik egyet, éppen bele-belekapva Steve rövidre nyírt hajába.

- Jobb lesz, ha lepihensz, mert ez a sok asztali munka derékba töri a karriered - mondja a szőke, és Tony őszinte fájdalommal nyög fel.

- Nagyszerű, akkor majd tologathatod a székemet az öregek otthonában, ahova a gyerekeink fognak dugni minket a szörnyű apuka vicceid miatt - morogja, de hagyja, hogy Steve felállítsa a székből.

- Lesznek gyerekeink? - húzza fel a szemöldökét Steve, és Tony mosolyogva bólint.

- Legalább egy focicsapatnyi - mondja, aztán ásít egy nagyot. - Tetszik a Peter név.

- Igen, az nekem is tetszik. 

Loki könnyedén landol a talpán, talán egy kicsit megrogyik, mert a fájdalom nem múlt el teljesen. Talán nem is fog soha, de ez nem baj. Neki elég, ha csak a hétvégére összeszorítja a fogát, és nem lesz probléma.

Mégsem elégedett. Minden mozdulata olyan, mintha egy tollpiheként esne alá a levegőben egyenesen a jégre, és az olasz jég tényleg szépen takarított, egyenletes, és mindennek jónak kéne lennie, de van valami az egész koreográfiában, amit Loki már nem érez a magáénak. Mintha robotként mozdulna, ami tökéletesen van programozva, de ennek ellenére élettelen.

- Kíváncsi lennék arra, hogy mi járhat abban az elborult agyadban, hogy este tizenegykor is még a pályát próbálod betörni? - lép Fury tér szélére, ahol rákönyököl az elválasztó falra.

Loki nem tudja, mit mondhatna. Nem érti ő sem, hol van a probléma, hiszen eddig semmi baja nem volt az önkifejezésének. Mégis, mintha most nem találná a helyét a jégen.

- Azt hiszem, otthon hagytam a józan eszem - játszik Loki a kezén lévő kesztyűvel.

- Ha engem kérdezel, márpedig jobb, ha megteszed, csináld azt, amit az első gondolatod tanácsol - mondja Fury, és láthatóan fáradt, frusztrált, és igazán szeretné már, ha vége lenne ennek az egész bonyodalomnak.

Loki kimerülten elmosolyodik.

- Nem hiszem, hogy arra még van idő.

Fury szemében kétkedés csillan, ahogy összeráncolja a homlokát. Sosem hallott még olyasmit Loki szájából, ami arra engedne következtetni, hogy akár egy porcikája is feladja a harcot.

- Na, idefigyelj. Életemben nem állítottam pályára olyan játékost, aki komoly sérülések mellett is csak úgy jött le róla, hogy félő volt a végkimerülésből adódó elhalálozás - mondja az edző, Loki pedig egy pillanatra megilletődik. - Szóval, hogyha a primadonna kis segged több ezer kilométer repülés után úgy dönt, hogy nem teljesíti azt, amire képes lenne, akkor felesleges akár a jégre állnod. Most pedig jó éjszakát, akárhogy is töltöd azt.

Fury mérgesen eltrappol a kijárat irányába, és Loki igazán nem hibáztatja, a jet-lag alattomos dolog, de nem tud elmenni amellett, mennyire mélyen rezonálnak benne a szavak.

Talán Furynak igaza van. Talán még nem késő felrúgni minden eddigi tervüket, és előállni valami teljesen újjal. Az ugrások átrendezése, néhány gyakorlat, egy-két új elem még sikerülhet. Ha pedig mégsem jön össze, akkor marad minden a régiben. Mi vesztenivalója van?

Loki izgatottan siet végül a rádióhoz, és kisebb keresgélés után a telefonjában megtalálja a tökéletes számot.

Másnap reggel Thor izgatottan siet a csarnokba, ahol már teljes tömeg kerekedik az előtérbe, és próbál átjutni az emberek között, de nehéz dolga van, tekintve, hogy a lelkes rajongók mindent megtesznek a visszatartása érdekében. Egy csapat lány felismerve sikkant egyet, aztán mutogatni kezdenek, és végül Tonyék is beérik, ahogy a sorban ácsorog. Tony küld a rajongók felé egy sármos mosolyt.

- Chiao, bellas - vigyorog.

- Most elköszöntél tőlük - motyogja Bucky.

Mielőtt Tony válaszolhatna, a tömeg őrjöngeni kezd, és mellettük utat törve magának Loki lépked előre, mellette Fury határozottan ábrázata tartja vissza a merészebb rajongókat a cselekvéstől. Loki próbál nem oldalra figyelni, de a tekintete egyből megakad Thoron, ahogy a tömegből kikandikálva figyeli, aztán, mint aki szörnyet látott, fehérre sápadt arccal levegőért kapkod.

Thor pánikba esik: talán mégiscsak rossz ötlet volt idejönni. Már kapna Tony keze után, hogy azonnal menekítse ki a káoszból, de Loki hamarabb mozdul, és kihalászva őt a tömegből azonnal egy félreeső sarokba húzza. A csapat hűségesen követi őket, lehetőleg megtartva a tisztességes távolságot annak érdekében, hogy egy hirtelen mozdulat hatására az ő ruhájukra ne fröcskölődjön vér.

- Mégis mit keresel itt? - sziszegi Loki, és Thor nyel egyet, de Bucky válaszol helyette.

- Tony repülőjével jöttünk - kiabálja a háttérben. Loki egy értetlen pillantást küld felé. - Van egy repülője. És szerintem valamilyen komplexusa is. 

- Mondja ezt a férfi, aki nem tudja felkenni a szemhéjfestéket.

- Annyira alacsony - motyog Bucky, aztán Loki inkább visszafordul Thorhoz.

- Szóval? - várja a magyarázatot, és Thor lenéz a kezeikre.

Loki még mindig úgy kapaszkodik belé, mintha csak attól félne, hogy Thor elszabadul, és játékos kölyökkutya módjára feldúl mindent, ami a keze ügyébe akad. A szőke nem bánja, bár szinte égeti a markát Loki érintése, ugyanakkor a gyomra mélyéig beleremeg.

- Én csak... Tony felajánlotta a lehetőséget, én pedig szerettelek volna támogatni téged. Akár barátként - nyel egyet Thor, mert nehezére esnek a szavak, de talán ez az, amit most Loki hallani akar, vagy talán nem, de egyelőre ennyire futja a bátorsága.

Loki elengedi a kezét, és Thor egyből hiányolni kezdi a meleget.

- Semmi hátsó szándék - néz rá Loki kérdőn, Thor pedig megrázza a fejét.

- Semmi. Legalábbis tőlem. Tonyról nem állíthatom ugyanezt - mosolyodik el, és már a fekete hajú is mintha feloldódna kicsit.

- Én férjes asszony vagyok - sóhajt Tony a háttérből, aztán valaki Loki nevét kezdi kiáltozni, az meg hirtelen felocsúdik a kis beszélgetésből, és összekapja magát.

 A vállán a táska már majdnem a földre zuhan, ahogy visszakapja magára, aztán megigazítja a haját. Thor szíve a torkában dobog a látványra, pedig Loki még fel se vette az előadó kosztümjét. Végül a jégkorcsolyázó a szőkére néz, és talán mondani akar valamit, de megállítja a többiek vizslató szeme.

- Akkor majd később találkozunk - mondja, és elindul a tömeg felé.

- Sok sikert - kiált utána Tony, és Loki mintha megtorpanna egy pillanatra, majd mintha mi se történt volna, beleveszik a tömegbe.

- A következő versenyző Loki Laufeyson, a korábbi USA bajnok Nál Laufeyson egyetlen gyermeke, aki először mutatott be sikeres négyszeres Axelt világbajnokságon. Lokinak nagy elvárásokkal kell szembenéznie, tekintve, hogy az apja ezúttal ellene edzette az USA második képviselőjét, Algrim Kurse-t, akit szintén nagy esélyesnek tartanak az aranyéremre. Loki nagy akadályokkal nézett szembe a téli sérülése leküzdése miatt, de emellett különböző média visszhangot is generált a szexualitásáról szóló pletykák feltüzelésével. Úgy látszik, Loki nem a barátjával érkezett a versenyre, de persze a férfi bármikor felbukkanhat a nézőtéren, szóval érdemes résen maradni.

A bemondó egy pillanatra elhallgat. Mindenki Lokira figyel a pálya szélén.

- Most kaptuk a hírt, hogy Loki ezúttal nem a megszokott koreográfiát adja elő, az utolsó pillanatban pedig a zenén is változtatott. Meglepő fordulat, de nem rendkívüli. Loki első előadása a Papa címet viseli, és Stromae-től a Papaoutai-re fog táncolni. Sok sikert kívánunk az előadáshoz!

Loki lassan a pályára lép, kiélvezi a rászegeződő tekinteteket. Reméli, hogy az apja figyeli minden porcikáját, a mozdulataiban rejlő felgyülemlett feszültséget, és a neki szóló, leplezetlen haragot. A zene még nem kezdődik el, Loki pedig csak köröz, próbálja maga alá gyűrni az egész pályát, hogy utána kisimíthassa a korcsolyája éles fogaival. 

Néhányan a tömegben sikítanak, de tompa rezgés csak a levegőben minden, mert Loki süketté szelídül: nem marad más, csak ő, meg a jég. A kezében szokatlan energia pulzál, ahogy nyújtózkodni kezd. Látja, hogy néhányan megőrülnek tőle. Thort keresi a tekintetével, aztán amikor megtalálja, lágyan pördül neki egyet a jégen. Kötekedik, mint csali a hallal, de nincs komolyabb szándéka. Ez a játék most várhat.

A pálya közepére siklik, aztán valami benne a helyére kattan. Látja a szemeken az elborzadást, amikor elindul a dallam, berezegnek az elektromos hullámok a hangfalakba. Loki elmosolyodik, ahogy siklani kezd, táncmozdulataival pedig egy vonagló viperára emlékeztet mindenkit. A zöld, bőrként feszülő, pikkelyes ruhája is ezt a hatást kelti, ahogy a vékony testével a jégen körbeszalad. Az egész összkép veszélyesen hasonlít Laufey világbajnoki előadására.

Az első refrénnél aztán Loki ugrik, és mindenki álla tátva marad, ahogy a négyszeres Axelből tökéletesen landol a pályán. Az emberek őrjöngeni kezdenek, Loki pedig ebből, mintha csak energiát szívna, még erőteljesebben pörög. Néha meg-megáll a mozdulatok között kitekinteni az apjára.

Hol vagy, papa? Hol vagy? Hol vagy, hol vagy, hol vagy, hol vagy?

Laufey arca rezzenéstelen a választófal mögött, de Loki látja a belőle áradó feszültséget. Rezzenéstelenül ugrik tovább, a Salchow és a leszúrt Ritterberg is tökéletesre sikerül, aztán forogni kezd, ameddig el nem szédül teljesen.

Aztán a dal újra lassít, Loki pedig elsiklik Laufey előtt. A szeme nyugodt marad, de reméli, mindenki látja benne a vádat, mert Loki minden erejével szeretné mutatni.

Ki adott életet ilyen felelőtlen apáknak?

Loki örömmel veszi észre Laufey arcán a megrándulást, aztán izgatottan veti bele magát a koreográfia többi részébe. A második részben visszafogja magát, már nem megy olyan kemény ugrásokba, megtartja magában az erejét, mintha még készülne valamire. 

Aztán a dal a végére ér, és Loki, mint aki újra hallja benne megszólalni a saját lelkét, ugrik egy kombinációt, és landol. Megremeg egy pillanatra, de talpon marad. Szinte a nyelvén érzi már a sikert, de nem elég ez neki.

Hol vagy, papa? Hol vagy?

Loki újból nekiindul utoljára, és egy újabb négyszeres Axellel fejezi be a programját. A tömeg csöndben tekint le a kimerültségtől ziháló férfira a jégen. Egy pontnak látszik csupán, egy zöld kis piszoknak a nagy pálya kellemetlen, fehér jegén, de Loki legbelül a legnagyobb embernek érzi magát.

Aztán jön a tombolás, és Loki végre megengedi magának a megkönnyebbülést.