Loki!!! on ice - 20. fejezet

Megkésve bár, de törve nem, itt az új fejezet. (Jézusom, ha tudnátok, mennyire utálok szerkeszteni.)

Natasha könnyedén ül le Loki mellé. Folyosó melletti széket választott - az ablakból már annyit látta az alatta elsuhanó tájat, hogy az utóbbi időben teljesen rosszul van tőle. A kifeszített föld alatta a felhők takarásában az orosz talaj hóval borított emlékét idézi meg benne, és a szíve fájón szorul össze a honvágytól. Talán ideje lenne végre neki is abbahagynia ezt. A folyamatos utazás, meg a sürgő-forgó világ körülötte már nem neki való.

Natasha már elmúlt huszonnégy éves, a diplomáját éppen csak kézhez kapta, és Clintnél soha nem volt még odaadóbb partnere. Talán itt az idő tényleg valami másra fordítani a figyelmét.

- Megszerezted, amit kértem? - kérdezi Loki, Natasha meg a kezébe nyom egy pendrive-ot.

- Van még három másolata a lakásomban - mondja, aztán elhelyezkedik az ülésen.

Loki a kezében tartott kis szerkezetre néz, a szemében valami fájdalmas villan fel. Natasha jól ismeri ezt az érzést, amikor valaki sarokba szorít, és az egyetlen kiút az, ha mélyebbre süllyedsz annál, amit a moráljaid megengednének. A nő sosem riadt vissza az ilyesfajta tettektől, annál okosabb volt. De Lokinak mindez még új. Még alig érzi a tetteiből adódó izgalmat, csak a kétségbeesés zsong a fejében, meg a következmények komoly ígérte, mint egy megkongatott vészharang.

- Még meggondolhatod magad - mondja a nő, mire Loki csak zavarodottan rápillant. - Ez csak egy verseny. Milánó messze van a megbánáshoz.

Loki furcsa tekintettel néz rá, és Natasha szórakozottan figyeli az arcán egyre elmélyülő kétségbeesést.

- A verseny után is van élet, ha eszembe jutna a pálfordulás - mondja szárazon, Natasha pedig összezavarodik.

- Thor keddre már Londonban lesz.

Egy pillanatba telik az egész, hogy az érzéketlen tekintet valamilyen torz pánikba forduljon át, és Loki ajkai megremegnek, de nem akarja megmutatni a gondolatait. Elfordítja a fejét, nehogy véletlenül is Natasha a szemébe nézzen, ahonnan jól látható minden apró kis érzelme.

- Akkor majd szólj, hogy ne felejtsek jó utat kívánni neki - sziszegi, Natasha pedig feladja.

Loki mindig is kemény dió volt neki is, túl makacs és túl hajthatatlan. Lokinak a problémák olyanok voltak, mint egy félig levágott végtag, ami csak kényelmetlenül lóg a testünk mellett, mert szembe nézni vele és megválni tőle fájdalmasabb, mintha csak figyelmen kívül hagyjuk a létezését.

Natasha fáradt, hogy az ő végtagjával foglalkozzon. Helyette hátradől, előhalászik a táskájából egy vastag könyvet, és figyelmen kívül hagyva a férfit azt kezdi olvasni. Az út Milánóba hosszú, de egy pillanatra sem rendül meg a hite abban, hogy Loki hamarosan egy karral, vagy lábbal lesz kevesebb.

Thor erőtlenül nyit ajtót, aztán hátrahőköl az ott lévő tömegtől. Tony mögött kíváncsian feszít az egész csapat, és hirtelen a szőke nem tudja, hogy mit gondoljon, mert a csapattársa arca mégsem olyan kellemes, mint a többieké. Tony komor, mint aki most vesződik azon, hogy egy egész óvodáscsoporttól elvett egy évre elegendő nyalókakészletet.

- Hát ti mit kerestek itt? - néz rájuk Thor, aztán arrébb áll, hogy mindannyian bemehessenek.

A csapattársait szétszóródnak a kis lakásban: Bruce meg Bucky csak a nappaliban toporog, mint két eltévedt gyermek a szülei nélkül a bevásárlóközpontban, Tony leveti magát a kanapéra, csak, mint egy rongybaba, Clint a hűtőhöz igyekszik, Steve pedig gondosan bezárja maga mögött a bejárati ajtót. Thor szörnyen nyugtalanná válik, mert ritkán fordul elő, hogy csak így a semmiből, teljesen váratlanul előtoppan az egész bagázs.

- Csüccs le, izompofa - szól Tony, Thor pedig kérdőn, ügyetlenül helyet talál magának az egyik karosszékben.

A többiek köré gyűlnek, ki a földre ül, ki Tony mellé, Steve aggódó apukaként csak összefűzi maga előtt a karját. Úgy néznek Thorra, mintha komoly problémái lennének, amit nem lehet megoldani külső beavatkozás nélkül. A szőkében felmerül a lehetőség, hogy ez talán tényleg így van.

- Szóval, miért vagy még itt? - néz rá Steve, és hirtelen Thor megilletődik az atyai hangnemtől.

- Hát... Csak hétfő délután indulok Londonba - válaszol esetlenül, mire Clint kihalássza a szájából a mogyoróvajas kanalat, mielőtt megszólalna.

- Loki mellett kéne lenned szurkolni. Cici villantás, meg ilyenek. Vannak általános elvárások.

Thor meglepődik, és kelletlenül a tarkóját kezdi vakargatni.

- Loki és én... Nem hiszem, hogy örülne - nyögi ki, mire kap néhány értetlen pillantást.

Egyedül Tony arca rezzenéstelen. Ő mindent ért, és Thor egy pillanatra késztetést érez arra, hogy elszorítsa az összes ütőerét a teste minden egyes érzékeny pontján. Megérdemelné, hogy legalább olyan helyeken lila legyen, ahol a rendőrök nem szúrják ki azonnal a nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket.

Tudja, hogy Tony nem hibás mindenben, de lehetett volna diszkrétebb.

- Akkor ez most komoly? - fonja össze a kezét maga előtt Steve, Thor meg csak bólint, lenyelve a dühét.

- Jézusom, Thort komolyan dobták - döbben le Clint, mint akivel csak most tudatosul, amit hall. - Valaki jegyzeteljen: kelleni fog jégkrém, csokoládé és a Szerelmünk lapjai rendezői változat. Abból van olyan?

Clint Bucky-ra néz. A másik megvonja a vállát: fogalma sincs arról, mi az a Szerelmünk lapjai.

A többiek összeráncolt szemekkel néznek a férfira, aki a kabátja zsebében kezd turkálni, majd egy kis dobozt nyújt Thor felé.

- Van egy kis mentolos cukorkám, ha érdekel - mosolyog, mire Steve meglapogatja a vállát.

A figyelem lassan visszaterelődik Thorra, aki érzi a többiekből áradó szánakozást, meg a vigasztalni vágyást, de köszöni szépen, erre nincsen szüksége. Szörnyen kényelmetlenül érinti az egész, de nem akar megbántani senkit. Mégis mit mondhatna, amúgy is?

- Szóval, mi történt? - kérdezi Bruce, Thor pedig csak most jön rá, megtalálva Tony tekintetét, hogy a többiek semmiről nem tudnak.

Az csak magába roskadva, a kanapéba süllyedve hallgat. Thor nem hibáztatja, eleget jártatta már a száját.

- Volt egy ronda veszekedésünk, aztán mire észbe kaptam, minden romokban hevert - néz maga elé Thor, miközben az ujjaival játszik. - El akartam neki mondani Londont. Hogy azt akartam, hogy jöjjön velem. De aztán a dolgok csak valahogy elterelődtek.

Mindenki hallgat, mert tényleg, vészesen komolynak tűnik az ügy, amiről igazán senki nem akar úgy beszélni, hogy ne hagyjon utána rossz szájízt maga után. Bruce az egyedül, aki előre hajolva meglapogatja Thor vállát, aki csak hálásan rámosolyog. Ha az egész helyzetből mást nem is, a barátai törődését azért értékeli.

- Lenne itt egy szigorúan tudományos kérdésem, természetesen csupán kutatási célból - töri meg a csendet Tony. - Mondta neked, hogy soha többé nem akar látni?

Thor elgondolkozik. Mindenki élesen figyel.

- Nem. Vagyis nem emlékszem. Minden olyan gyorsan történt - dörzsöli meg idegesen a tarkóját a szőke.

- Utána kell menned - szólal meg Clint. - Kideríted, melyik hotelben száll meg, megkeresed, aztán egy doboz bonbonnal beállítasz az ajtaja elé, és megvárod, amíg észrevesz. Mármint romantikus filmhős módon, nem hátborzongató, perverz zaklatóként.

Mindenki ferde szemmel néz Clintre. Az nyel egyet.

- Jézusom, ez rosszul vette ki magát - temeti a tenyerébe az arcát, de senki nem figyel rá igazán, mert valahogy mindenkiben megszületett az a telepatikus egyetértés, hogy Thornak igen is tennie kell valamit.

Ezzel csak éppen Thor nem ért egyet.

- Nem mehetek. Nem akarja. Tiszteletben kell ezt tartanom - érvel Thor, és Bruce bólogat a támogatására, de Bucky előbb szólal meg.

- De igen. A melegek mindent fordítva gondolnak - mondja. - Mint, amikor Steve azt mondja Tonynak, hogy bazd meg, pedig úgy érti, bassz meg.

Egy általános sokk végighullámzik a társaságon.

- Hát, nem mond hülyeséget - vonja meg a vállát Tony, aztán kap egy oldalba könyökölést Steve-től.

Tony rájön, hogy Steve könyöke legalább olyan éles, mint az esze.

- Már Milánóban van, kezdődnek az előkészületek - motyogja Thor, aztán feláll, és a tévéhez lépve bekapcsolja azt, hogy egy sportcsatornát keresve figyelje, ahogy a közvetítés bemutatja a gyakorlásokat.

A képernyőn Loki éppen egy spárgával nyújtja az izmait, a kamera pedig tökéletesen mutatja az arcvonásait, ami hideg profizmust tükröz, semmi mást. Kezét maga fele nyújtja, majd a nyakát is tekergetni kezdi, a szűk ruha alatt pedig kilátszik minden egyes izomcsomó. A kommentátor persze elfelejt szót ejteni a sikereiről, mert mindenkit sokkal jobban érdekel a sportoló magánélete, ami miatt Thornak kiszárad a torka, szóval el is fordul az adástól. A többiek viszont tátott szájjal bámulják Loki nyújtó gyakorlatait.

- Nem gondolkozott azon, hogy kiveteti a lengőbordáját? - vonja össze a szemöldökét Tony, mire mindenkitől kap egy értetlen pillantást. - Elég hajlékony, hogy...

Steve egy újabb könyököléssel ajándékozza meg. Tony szemébe könnyek szöknek.

- Szerintem biztosan jól esne Lokinak, ha elmennél támogatni őt - mondja Steve, miközben a barátja levegőért küzd. - Akár csak barátként.

- Egyetértek Steve-vel - bólogat Bruce is, meg aztán a többiek is, és Thor úgy érzi csapdába szorult, mert az az igazság, hogy ő is egyetért. Ha tudna, hát mindent Lokinak adna, de ha csak a támogatására szüksége van, az is félsiker.

- Már csak az a kérdés, hogy hogyan adja el a lelkét a Sátánnak egy repülőjegyért, ami időben oda is viszi - motyogja Clint, mire felcsillan Tony szeme.

- Van egy privát repülőm - mondja.

A többiek azonnal vérig sértődnek a hangsúly hétköznapiasságán.

- Hogy mid van neked? - zavarodik össze Steve, mert tényleg, erről még ő sem hallott. Miért nem hallott erről?

- Bocsánat, dadogtam?

- Azt mondtad, van egy repülőd - segíti ki őt Bucky, mint aki tisztában sincs a szavak jelentőségével.

- Ja, a tizennyolcadik születésnapomra kaptam a szüleimtől - vonja meg a vállát Tony. - Nem olyan nagy szám, csak egy sima Gulfstream G450-es.

Bruce kezd rosszul lenni a hallottaktól, Bucky pedig fel se fogja igazán, mi történik. Clint tisztában van vele, hogy Tony melyik gépről beszél, és készen áll azonnal kibelezni őt, ha a fejében összeáll a tökéletes terv a repülő meglovasítására.

Thor néma marad, és az arckifejezése kétségbeejtő, csak úgy, mint Steve-é, aki egy általános sokkban lebeg.

- De a múlt héten én fizettem a vacsorádat - motyogja. - Egész héten.

- Amiért roppant hálás vagyok, igazán udvarias szokás - mosolyog pimaszul Tony. - Akkor megyünk? Ott lehetünk úgy... Nem is tudom, este kilencre.

- Szóval, ezt eddig miért is nem említetted? - néz körbe a gépen Thor, miközben a szűk ajtón bepréseli magát.

Belül lágy pasztellszínek uralkodnak, krémes bézs, és lágy fehér, a fából készült asztalok pedig erős, vörös mahagóniba vannak burkolva. Az egyik sarokban egy kávéfőző kapott helyet, a székek mellett pedig kicsi fiókokban Thor úgy sejti, hogy a legkiválóbb alkoholok találhatók, amiből  úgy érzi, nem ártana minél előbb szereznie. Az egész nap eddig egy kész vidámparki élmény a fejében. Már csak a hányás hiányzik.

- Elég nagyképűnek tűnne, ha ezzel kezdenék hencegni - mondja Tony, aztán belezuhan a legközelebbi fotelba.

A bőr a feneke alatt fájdalmasan felszisszen.

- Jobban szeretek azzal felvágni, mennyivel okosabb vagyok nálatok.

A kommentet inkább figyelmen kívül hagyják a többiek, ahogy bemásznak a repülőbe. Bucky és Steve, a két bennük élő kis brooklyni gyermek arckifejezésével néz körbe, Clint és Bruce pedig beletörődő bizonytalansággal kezdenek kóvályogni a fedélzeten.

- Fogadjunk, a segged is aranypelenkába fóliázták, amikor csecsemő voltál - húzza végig az ujját a csillogó polcokon Clint.

- Kínai selyembe, hasonló az árarány - ásít Tony. - Ne nyúljatok semmihez, ami olcsónak néz ki, valószínűleg többe kerül, mint a vesétek.

Bucky, mint aki ezt meg se hallotta, egyből beletenyerel a legközelebbi kis fali komódba. Az érzéketlen arcára zavarodottság ül ki, ahogy kiveszi egy kis tubust.

- Dolce Gabbana kézfertőtlenítő - olvassa a címkét. - Minek van neked ilyened?

- Ez most lehet, hogy vad ötlet lesz, de azt hiszem, kezet fertőtleníteni - forgatja meg a szemét Tony.

- A középkorban nem volt ilyenre szükségük az embereknek.

- A középkorban az emberek meghaltak leprában, Barnes.

Bucky kegyetlen sértettséggel pakolja el a zsebeibe a kis tubusokat.

- Szóval ezt el tudod vezetni? - fordul felé Thor, miközben a kezeit maga előtt összefonja.

- Az lenyűgözne titeket?

Tony mosolya ezer wattos. Steve elhaltan motyog.

- Az életben maradás nyűgözne le.

Erre Tony drámaiam úgy tesz, mint akit szíven szúrtak, és mindenki megpróbál úgy viselkedni, mint akiben van egy kis empátia. Clint eközben majdnem megfullad egy rúd csokin.

- Nos, van egy pilótám, hogy őszinte legyek - mondja Tony, majd egy kis távirányítóért nyúl, amin egy gombot benyomva a hangszórókból egy kellemes, brit akcentussal rendelkező hang szólal meg.

- Üdvözlöm önöket a fedélzeten.

- Halika, Jarvis - villanyozódik fel Tony, aztán a többiekhez fordul. - Jarvis egy általam fejlesztett beépített android rendszer, aki hangalapú utasításokat képes pillanatok alatt lefuttatni. Csinos kis darab.

- Ön is nagyon csinos ma, uram.

A megjegyzésre mindenki azonnal megforgatja a szemét, hiszen egyértelműen látszik a roboton a feltalálójának a keze nyoma.

- Szóval, akkor indulhatunk?

Kérdő szemek tekintenek Thorra. A tenyere izzadni kezd: ekkora hülyeséget sem csinált még soha életében. Átutazni a fél világot, csak hogy valaki még egyszer elutasíthassa? Valószínűleg merész ötlet és szörnyen naiv is.

Elmosolyodva bólint egyet.