PROMETHEUS

1. fejezet

Rey legnagyobb álma, hogy Luke-kal dolgozhasson. Ehhez Kylon keresztül vezet az út, aki alapvetően nagyon, nagyon frusztrált.

A teremben a táncosok lába alatt összegyűlik a por, ahogy az eligazításra várakoznak. Leia bejelentést hirdetett ki, csak éppen ő felejtette el a pontosság fogalmát a leginkább, de persze a hatalom legegyszerűbb bemutatása mindig is olyan egyértelmű, aljas módszerekben virágzott, mint a beosztottak megvárakoztatása. Poe hozzálát a bemelegítéshez, közben pedig a szeme le sem szakad az óra másodperc mutatójáról. Rey késik, gondolja, miközben a spárgáját próbálja egyre hosszabbra nyújtani. A lábán lévő cipő alatt a padló érdesen megvonaglik, ahogy végighúzza a talpát rajta biztosabb tapadásért, amikor felállva a korláthoz lép. 

Az ajtó ekkor csapódik ki a terem végében, rajta Leia sétál be, a kezében egy bögre kávét szorongatva, ami körbelengi a teremben lévők összes érzékét és Poe a nyelve alatt érzi felömleni a keserűséget, ahogy a korgó gyomra követelni kezdi a fekete nedűt. Leia magabiztosan lép a táncosok elé. Arcáról a macskaszem napszemüveget a hajába tolja, majd szippant egyet a fekete löttyből a tenyerében tartva, gondosan elidőzve a megízlelésén és fürödve a rászegeződő tekintetek kellemes hullámában.

Végignézve a társaságon azt találja, hogy nem elégedett a létszámmal és Poe látja rajta az elgondolkodó arckifejezésből, hogy azt latolgatja, érdemes lesz-e foglalkoznia az üggyel, vagy egyszerűen ezt is a szőnyeg alá söpri, mint Rey megannyi eddigi baklövését is. Leia különösen elnéző a lánnyal már a kezdetektől, ez pedig egy fajta féltékenységet fecskendez a férfi gondolatai közé, mert vele szemben a nő mindig egy kicsit távolságtartóan viselkedett. Poe nem igazán tudta ezt hova tenni magában soha és nem is vár választ. Egyszerűen reméli, hogy ebben a pillanatban is Leia enyhébb oldala van jelen köztük.

- Üdvözlök mindenkit a szezon első próbáján - köszönti őket végül a nő. A színes tekintetek mind határozottan tapadnak rá. - Mint sejthetitek, ideje elkezdenünk a felkészülést az előadásra, amit kitűzött a társulat. Maximális bedobást várok azoktól az előadóktól, akiket az általános iskolás tánctanárjuk rendkívülinek titulált, én pedig kegyeskedtem elismerni, hogy egy kicsivel jobbak, mint a tegnapi ebéd a menzán.

Poe elmosolyodik a kedves inzultusra, mert talán jól érzi, hogy ez külön neki szólt. Leia mindig is könnyen csipkelődött, de ennyi év hosszú munka után, talán megengedhette magának. A társulatot harminc éve szervezte a bátyjával, Luke-kal, aki néha hajlandó volt arra, hogy a próbákra betéve a lábát unott sóhajokkal fejezze ki általános fáradtságát és elégedetlenségét a világgal szemben. Olyankor mindig mindenki egy kicsivel precízebb tartással kísérelte meg a pliét és a pirouettet, mert talán azt remélték, hogy az akkora tehetség, mint Luke, majd felfigyel rájuk. De Luke érdektelenebb volt, mint egy tinédzser egy komolyzenei koncerten, így hát egy idő után a rutinosabb táncosok feladták a próbálkozást.

- Jobb, ha páran megbarátkoznak a lehetőséggel, hogy legjobb esetben a háttérben álló fa szerepe jut nekik, de aki már biztos abban, hogy nem szeretne részt venni a főszerepért folyó vérszomjas leszámolásban, ami esetenként polgárháborúba torkollhat, az most jelentkezzen.

Néhányan oldalra állnak, ezzel is jelezvén az egyértelmű szándékukat arra, hogy életben szeretnének maradni, és Poe elkezdi érezni a levegőben a verejték, a vér és az elszántság illatát. Olyan, mintha egyből csatatérré változott volna a terep, ahogy a nő száját elhagyták a buzdító szavak.

Leia körbenézve a fennmaradó seregen és a szemét összehúzva számolni kezdi az embereket.
Nem lett elégedett, a szája szeglete lefelé kanyarodva itatja át a táncosok szívét félelemmel. Akkor néz így, hogyha megválni szándékozik a társulat néhány tagjától és Poe érezni kezdi a zsigereiben, hogy talán erről lehet szó. A tekintete Huxra vándorol, aki a sor másik végéről kihúzott háttal figyeli az eseményeket. Hux nem fél, ő már várta ezt a pillanatot.

- Hol van Rey? - sóhajtott végül Leia beismerve, hogy nem húzhatja tovább a kérdést.

- Egy olyan világban, ahol nem ismerik a pontosság fogalmát - válaszol Poe helyett a vörös és a barna hajú ujjai megfeszülnek a tenyerébe karmolva, ahogy visszafogja az indulatait.

- Éppen édesanyát látogatni van - válaszolt Poe végül és Leia erre értetlenül elfordítja a fejét, ahogy Hux is, meg az összes pletykaéhes táncos körülöttük.

- Rey árva - köpi közbe végül a vörös, megtörve a tudatlanság álcáját.

- Azt nem mondtam, ki anyját látogatja.

A következő pillanatban az egyetlen dolog, ami a vérengzés kitörését megelőzi, az maga a téma megjelenése. Rey csapzottan loholva szalad be a terembe, rajta még az elméretezett kabátja próbálja visszatartani a levegőbe kapaszkodva, meg a táskája is majdnem magára hagyja a félúton. Leia előtt ér földet végül és próbálja nem észrevenni, hogy hirtelen mindenkinek ő került a fókusza középpontjába.

- Pont időben jöttél, hogy megnézhesd a házaspár családon belüli erőszaktételét - szól közbe valaki, amire Rey csak zavarodottan néz körbe.

Poe és Hux puffogva elfordul egymásról a komment hatására, Leia pedig csendesen várja a magyarázatot. A nő sosem kiabál előre, csak ha már biztos benne, hogy van rá oka.

- Elnézést a késésért - lihegi Rey, ahogy próbálja megtalálni az egyensúlyát. - A busz dugóba került és három sarkot kellett futnom.

A nő arca valamilyen lágy, törődő képződménnyé szelídül, amitől mindenki egy kicsikét megrémül, mert ilyenkor úgy tűnik, mintha egy teljesen más ember lépett volna Leia helyére, hogy felborítsa egy kicsit a világ megszokott rendjét. A nő csak bólint egyet végül, elfogadja a magyarázatot és int a lánynak, hogy csatlakozzon a többiek közé.

Rey gyorsan az öltözők felé veszi az útját, elhaladva Poe mellett vidáman mosolyogva jelezi, hogy semmi komolyabb baja nincsen. Csupán a szokásos. Hétköznapi Rey. És valami mozgolódik a kabátjában. Poe összehúzza a szemöldökét, de egyelőre nem megy utána. Majd a megbeszélés után.

- Ezúttal úgy látom, hogy anyukád elég gyors volt - lép Poe Hux elé, aki csak egy undorodó arckifejezéssel konstatálja a hozzá intézett szavakat.

- Igazán tudod, hogy milyen az, ugye? Gyorsnak lenni - vág vissza a vörös és Poe vérében egyszerre szabadul fel egy elemi undor és lenyűgözöttség.

Leia torokköszörülése vet véget az intenzív szemverésnek a két férfi között. Nem tűnik lenyűgözöttnek, amikor Poe felé fordítja a fejét, sőt, még a szemüvegét is visszatolja az orrára.

- Armitage, maga jöjjön velem kérem. A többiek folytassák a bemelegítést. Aki részt akar venni a meghallgatáson, az egy óra múlva álljon készen a legrosszabb rémálmára - mondja a nő, aztán a fejét a magasba emelve kisétál a teremből egy mérges Huxot vonzva maga után.




- Rey Kenobi! - ront be Poe az öltözőbe, mire a lány ijedten fordul hátra, és bármit is tart a kezében, egy hirtelen mozdulattal a kabátja takarásába rejti.

Rey arcán döbbeneten keresztül a lázas elszántságon át, a kérlelő kiskutya arcig minden érzelem átsuhan, ahogy Poe elé lépdel. A karját szorosan fonja maga előtt és Poe egy pillanatra már majdnem elhiszi, hogy csak nagyon fázik, legalábbis igazán szeretné elhitetni magával. Helyette Rey apró titka elkezd ugatni a vászon alatt.

- Meg tudom magyarázni - mondja megszeppenve a lány és Poe kezdi elveszteni a vért az ujjai közül.

- Tárd fel a kabátod, mielőtt valami olyat teszek, amitől megkérdőjelezem a saját szexualitásomat - fenyegeti a férfi és Rey egy pillanatra elgondolkodik, talán mérlegeli, hogy érdemes e feltüzelni a másik haragját, majd végül dönt és a zipzárért nyúl.

Poe nem lepődik meg. Rey rossz szokása, hogy mindent megsajnál, ami egy kicsivel is hátrányosabb helyzetben van mint ő maga, ezért általános nézeteltéréseiknek a gerince mindig az, hogy az albérlet nem bír el több élőlényt, mint kettejüket. Ennek ellenére Rey kitartóan szedi össze az utca minden elkóborolt lakóját remélve, hogy Poe egy nap majd megenyhül. Ez a nap pedig elég hatásosnak bizonyul.

- Nézd, milyen aranyos - nyújtja Rey Poe felé a kiskutyát, aki csak egy nagy nyálcsóvát lengetve maga előtt széles mosolyával liheg a férfi képébe.

Poe szeretne a falba öklözni, hogy a cukiság után újra férfinak érezze magát.

- Istenem, de aranyos - szorítja a fogai között látható fizikai fájdalommal. - Máris gyűlölöm.

A kutya ásít egyet és Poe lábai kocsonyává változnak, ahogy átveszi Reytől a kis jószágot. A border collie kölyök álmosan bújik a mellkasához, ami egy pillanatra teljesen összezúzódik Poe saját szándékai alatt. Már érzi, hogy képtelen lesz megfelelő ok nélkül búcsút mondania az állatnak. Nagyon, nagyon erősen kell koncentrálnia, hogy megtartsa az eredetei szándékait.

Rey elégedett arccal nézi, ahogy a férfi elolvad a kutya láttán és lehámozza magáról a kabátot, aztán a táskája mellé löki. Az edzőruhája már érkezéskor rajta volt, így csak a cipőjét kell átcserélni, miközben Poe egyértelműen szerelembe esik a kölyökkel.

- Ez mégis hogy történt? - nézi továbbra is az állatot Poe, de a szavait egyértelműen Reyhez intézi, aki csak egy fájdalmas tekintettel issza be a cukiság látványát.

- Egy adag szemétből halásztam ki, és muszáj volt nem ott hagynom, érted? - kapaszkodik a férfi könyökébe és Poe érti. - Muszáj volt.

Poe egyértelműen érti és nincs a világon semmi, ami megmásíthatja a véleményét, hogy a karjaiban tartott kiskutya a legjobb dolog, ami valaha történhetett vele. Még a saját agya hátsó részében ordító józan esze sem.

- Félre ne értsd, értem a motivációdat - motyogja Poe, mert aztán hirtelen eszébe jut még egy probléma. - De most lesz egy meghallgatás a főszerepre az új darabban, szóval addig... Mégis mit fogunk vele csinálni?

Rey bocsánatkérően néz a másikra.

- Eddig nem jutottam el fejben, amikor felkaptam az utcáról - vallja be és őszinte kétségbeeséssel.

- Ezt most úgy hangzott, mintha amúgy gondolkoztál volna - morogja a férfi és megpróbálja az alvó kisállatot úgy ráhelyezni a lány táskájára, hogy a legkisebb kényelmetlenséget se okozza neki.

Ketten hajolnak az alvó kölyökkutya felé és megpróbálnak nem teljesen elolvadni a látványra, de nehezen bírják. Végül Rey aggodalmasan megvakarja a fejét. Sosem gondolta, hogy valaha ilyen helyzetbe fog kerülni, de furcsa az élet.

- Szerinted, mi baj lehet, ha itt marad úgy egy másfél órára? - veti fel a kérdést a lány és összenéznek.

Másfél óra alvás reálisnak tűnik. Egy kölyökkutya szokott annyit aludni, nem? Mentálisan egyetértenek abban, hogy igen, szokott és ez esetben is ez lesz a történet.

- Amint vége a válogatónak hazamegyek vele - mondja Rey, és Poe arcán elgyötört arckifejezés söpör végig.

- Miből gondolod, hogy megtartjuk? - dörmögi és máris megbánja, mert Rey ártatlan szemei visszakozásra késztetik.

- Mert talán nem?

Poe leblokkol, és minden lehetséges válasz a létező univerzumban végigsuhan a fején, aminek valamilyen formában is van negatív jelentése, ellenző szavak töredékét tartalmazza vagy legalább hasonlít arra, hogy nem, de a szája cserbenhagyja, meg az agya se úgy dolgozik, ahogy egy huszonegy éves, egészséges, fiatal férfihez illik. Szóval csak artikulálatlan, összemosódó nyögéseket tud kiejteni, ami meggyőzi a lányt, hogy ezúttal ő nyert.

Rey úgy mosolyog, mintha a nap maga költözött volna bele az arcába, hogy felvilágosítsa Poe vereségét. A levegőben állott por szag van Rey léptei után és Poe még pár pillanatig kettesben marad az alvó ebbel, azt remélve, hogy maradt még valamennyi része az akaraterejének.



- Mi lesz a neve?

Poe mérgesen felhorkant, ahogy a cipőjét igazítja. 

- Tudnál a válogatóra koncentrálni, kérlek? - válaszol a lánynak, Rey meg végre meghúzza magát és ő is inkább nyújtani kezd.

A terem tele van és az emberek zsongása eltompítja Rey érzékeit, ahogy megpróbál egyensúlyban maradni. A gondolatai a szokás szerint szanaszét járnak, ezért meg kell kapaszkodnia egy pontos aspektusban, egy apró részletben, hogy koncentrálni tudjon. Általában senki nem ennyire izgatott egy szerep miatt, de a mostani különleges, mert Luke dolgozta fel a történetet és most mindenki az ő elképzelése szerint fog a színpadra állni, ami azt jelenti, hogy együtt kell vele dolgozniuk. 

A legtöbb táncosnak ez lehetett a valóra vált álom, amiről előbb vagy utóbb, de lemondtak. Csak éppen Rey maradt olyan makacs, hogy minden mozdulatával az öreg koreográfusnak akart imponálni. Leia mindig is értékelte benne ezt a kitartást, de a legtöbben egyszerűen csak kinézték a társulatból az elviselhetetlen ambíciói miatt. Poe viszont elfogadta, hogy Reyben vannak olyan célok, amik után talán hiába szalad.

- Rendben van, drágáim - lép be a terembe Leia kiszakítva Reyt a gondolatai közül.

A lány a bejárat felé nézve észreveszi, hogy a nő nem egyedül jött. Mellette Luke görnyed a szokásos megviselt ábrázatával és a másik oldalán egy magas, fekete hajú férfi lépked. Rey először megilletődik a látványára, aztán még inkább, amikor az intenzív fekete szemek egyből rászegeződnek és úgy vonaglanak végig rajta, mintha csak kirakati hús lenne. Poe talán észreveszi az egész jelenetet, de nem szól semmit, csak Rey mögé lép, figyelve a kis társaságot.

- Akkor azt hiszem, ha mindenki készen áll, el is kezdhetjük ezt a meghallgatást - tapsol egyet a nő, mire három ember azonnal pattan, hogy a terem széléről székeket hozzon nekik.

Az idegen inkább állva marad, és a fal mellett figyel. Mindenkiben egy kicsit meghűl a levegő a jelenlétére.

- Mint tudjuk, az ősi mítosz szerint Prometheus volt az, aki ellopva a tüzet Zeusztól feláldozta a szabadságát az emberiség fejlődése érdekében. A története hősies, de nem hibától mentes - magyarázza Leia. - Azt szeretném látni, ahogy megtestesítitek a titán esendőségét, ugyanakkor az ereje megtartásával eleganciát adtok a karakternek. Aki szeretné, az már kezdheti.

Senki nem mozdul csak értetlenül nézik a másikat. Nem tudják, mit kellene tenniük, igazából még magával a történettel is most találkoznak először, nem hogy egy egész koreográfiával előálljanak. Prometheus, egy ősi titán megformálása a legnagyobbaknak is nehéz falat lehet emellett. A mitológia nem meséli el, hogy mit élt át a harcos a leláncolása közben, és nem mondja el, hogy vezette-e más őt a saját hitén kívül,  vagy csak egyszerű arrogancia hajtotta arra az útra, ami a lopáshoz vezetett. Rey nem látja át a motivációkat, és a személyiséget, így hagyja, hogy más lépjen előre. A férfiak egyenként bemutatnak egy-egy táncgyakorlatot, mindenki egy kicsit másképp, de mindenki nyersen és erővel telve. A legtöbben úgy táncolnak, mintha bizonyítani akarnának valamit, ami aztán lassan, egyenletesen végigfolyik az ujjaik alatt, ki a markukból, hogy semmivé váljon. A zsűri nem mond semmit, csak némán, rezzenéstelen arccal várnak valamire. Valakire.

A teremben lévők végül lassan teljesen elfogynak, ahogy egyenként mindenki eltáncolja a saját nézeteit. Rey nem mozdul, a szemét az idegenen tartja szüntelen, végigkövetve a teste vonalát. Fekete öltönynadrágjában is látszik a jól kidolgozott izmok csomója, a fekete ing pedig a derekát emeli ki. Az egész alak kecses, és valamiért olyan rendszertelen, hogy Rey ki akarja törölni a látóteréből.

Az idegen szeme végül rávetül, az utolsó táncból talán egy pillanatot sem néz végig, de Rey gyomrában fellobban valami élettel teli, egy különös bizonyítási vágy. Ahogy a férfi szeme visszapattan a táncoló Huxra, és meglátja benne a keserű csalódottságot, az unalmat, mint aki már ezerszer látta ugyanazt az előadást, és Rey csak akkor érti meg. 

Megérti, hogy másfelé kell folyamodnia, egy olyan erőben kell majd kapaszkodnia, amitől nem tűnik minden mozdulata a felsőbbrendűség kinyilatkoztatásának. Prometheus azért teremtette hasonlóra az embert, mert talán ő is olyan akart lenni, mint a teremtményei. Talán ő is csak esendőségét próbálta rájuk vetíteni. A hibáit, a bizonytalanságát.

- Senki más nem szeretne jelentkezni a főszerepre?

Rey mellett egy csapat lány összesúg és az eddig kimaradt férfiak közül néhányan kényelmetlenül toporognak. Poe vesz egy mély levegőt, de végül nem lép előre. Csak áll egy helyben. Csak vár.

- Én szeretnék - sétál előre Rey hirtelen, mire a terem összes szempárja rátapad.

Érzi magán a szurok színű írisz kíváncsi fúrását, és a szíve hevesebben kezd verni a gondolatra. Luka érdeklődve felnéz az unott hallgatásából, Leia pedig csak elmosolyodik.

- Drágám, tudod ez egy férfi szerep - mondja kedvesen, remegő kezeit összefonja az ölében a jegyzetei fölött.

- Igen, tudom - bólint a lány, aztán zenét kapcsol és táncolni kezd.

A mozdulatait körbelengi egy furcsa biztonsághiány, a körülötte lévők közül néhány pár lépésnél azt várja, hogy mikor esik el a földre. Rey azonban megtartja az egyensúlyát, felbukva a saját önbizalmában próbál a levegő után kapni minden egyes mozdulatnál. Az ő mozdulatai nyersek, kapkodók, de minden ugrása és minden fordulata egyéni hangulattal rendelkezik. A táncára még Luke is felfigyel, a szeme viszont nem árul el semmit, amitől görcsbe rándul a lány gyomra.

Lassan befejezi a táncát, a zene fokozatosan elhalkul és Rey lassúra veszi a mozdulatait, a titán belefárad a menekülésébe és elfogadja a leláncolását. Amikor a dallam megszűnik, a teremben levegővételt sem lehet hallani. Mindenki mozdulatlanul figyeli a lányt, még Hux is egy pillanatra megrökönyödik. Végül Leia szedi össze magát a leghamarabb, feláll a székéről és a kabátja után nyúl. Rey kétségbeesetten nézi őket.

- Köszönjük az előadásokat, az eredményekről holnap tájékoztatunk mindenkit - mondja, aztán vissza sem nézve az ajtó felé indul.

Rey nem tudja, merre forduljon, mert úgy érzi, hogy zsákutcába futott, és fogy a levegője. A nő minden egyes lépésénél egyre inkább körülzárja a pánik, hogy talán valamit elrontott, nem jól gondolta a feladatot. A kezei remegni kezdenek és olyan elesettnek tűnik a szoba közepén, mint egy árva gyermek a hóviharban ragadva. Rey egy csodára vár, egy lehetőségre.

Az idegen végül ellöki magát a faltól és közelebb sétál hozzá. Rey furcsa ellenszenvet érez az első pillanatban, hogy a magas alak átszakítja az intim szféráját, de hagyja, hogy lenézve rá végigkövesse az alakjának a körvonalát. Az idegen arcán nem látható semmi, csak elgondolkozó kíváncsiság.

- Nem szükséges holnapig várni - szólal meg, mire Leia azonnal hátrafordul. - Nekem ő kell.