Loki!!! on ice - 18. fejezet

Na szóval ez néha már fluff. És még hosszú is. 

Thor mellé lépve a derekára fonja a kezét.

- Káprázatosan nézel ki - súgja hátulról a fülébe, és Loki beleborzong.

A teremben mindenki el van foglalva a saját kis világával, így a félhomályban senkit sem érdekel, hogy az ezüstérmes korcsolyázóhoz ki bújik hozzá. A vörös szőnyegen elég figyelmet kapott ő és Natasha, itt az ideje, hogy kisajátítsa az este többi részét. A sajtó így is eleget fog rágódni azon, vajon továbbra is csak barátság van-e kettejük között.

- Nos, mindent megtettem a cél érdekében - dorombolja a fekete hajú, miközben a pezsgős poharába mosolyog. - Köszönöm, hogy észrevetted.

Thor elmosolyodik, ahogy megkerüli őt, és elé lép. A haja egy egyszerű kontyba van fogva, és a borostája is ápoltnak néz ki, nem úgy, mint a fürösztetlen kóbor macskák szőre, amiért Loki roppant hálás. Részben ez az ő estéje is, így elvárja a maximális odaadást.

- Szóval, akarsz róla beszélni? - néz rá Thor egyfajta furcsa sebezhetőséggel a szemében, és Loki őszintén meglepődik, mert semmiről nem tud a birtokában, amivel képes lenne megbántani a másikat.

- Miről?

- A barátságunkról, nyilvánvalóan - prüszköli Thor, Loki fejében pedig a helyére pattannak a fogaskerekek. - A média szerint eléggé bensőséges.

Loki a cipőjét kezdi fixírozni, és próbál elpárologni a kietlen atmoszférába, hátha akkor megmenekül Thor vádló tekintetétől. A trükk nem jön be, mert a szőke továbbra is őt figyeli, és kitartóan vár. Talán egy csodára.

A csoda Tony személyében meg is érkezik, aki azonnal rácsimpaszkodik Loki szépen vasalt zakójára, és a férfinak késztetése támad a hirtelen felindulásból elkövetett emberölésre. Csak az állítja meg, hogy Steve szinte azonnal a segítéségére siet, és lekaparja Tonyt a sportoló válláról.

- Hé, Elsa, gratulálok a versenyhez - mondja örvendezve Tony, aztán átmászik Steve-re, hogy rajta élősködjön tovább. - De ne csüggedjen az orrod, a részvétel a fontos.

Loki idegei egy pillanatra pattanásig feszülnek a kiejtett szavakra. Bármelyik pillanatban készen áll a támadásra egy hirtelen mozdulat következtében, és őszintén van egy olyan érzése, hogy nem lenne egy cseppnyi lelkiismeret-furdalása sem.

- Gratulálunk, Loki - motyogja Steve, miközben megpróbálja befogni Tony száját.

- Steve - bólint az említett, aztán Thor is kezet fog az érkezettekkel.

- Hol vannak a többiek? - néz rájuk Thor, Tony pedig végre kiszabadul Steve tenyere alól.

- Natasha és Clint leléptek a McDonald's-ba, mert az itteni mosdó valószínűleg nem elég csicsa nekik - hadarja. - Bruce egész estét bulit tart magának, meg a fizika tankönyveknek, Bucky pedig... nos, kit érdekel az a mosómedve?

Steve megforgatja a szemét a kijelentésre.

- Bucky nem túl szereti az ilyen összejöveteleket - mondja Tony helyett, ő meg belecsíp Steve arcába.

- Szociális analfabéta, a szentem - sóhajt drámaian Tony.

Loki egy pillanatra elgondolkozik, hogy megkérdezi, Stark mit ivott, mert akkor ő is azt kér, de rá kell jönnie, hogy a legvalószínűbb eshetőség szerint a férfi csak a fejére esett az ágyból való kikeléskor, és ezért hozza a másfélszeresét annak az idegesítésnek, ami alapjáraton belé van programozva.

- Ez tudod, azt jelenti, hogy csak az én tulajdonomban van a figyelmed az egész estére - gügyögi Steve-nek Tony.

- Nincs annyi pénzed - sóhajt a szőke, de a száján játékos mosoly játszik.

- Fogadok a teljes vagyonomban, hogy van.

Loki és Thor némán figyelik őket, de látszólag semmire nem figyelnek egymáson kívül, így Loki kénytelen köhögni egyet. Aztán kettőt.

Tony aztán végre rápillant, és egy mindentudó mosollyal belekarol a nagy, izmos bicepszbe, majd maga után kezdi húzni a táncparkett felé. Steve csak megfáradt sóhajok közepette követni kezdi.

- Gyere, asszonypajtás, hagyjuk ezt a szerelmespárt magára - motyogja.

Loki figyeli, ahogy távolodnak, és a szívében egy bizonyos megmagyarázhatatlan erő valamiért azt kívánja, bár ne tennék. Tony és Steve kifogást adott arra, hogy ne nézzen szembe Thor teljesen jogos vádaskodásával, és most még nincs elég ideje arra, hogy megfelelően tálalja a nézeteit. Nem tudja, mit mondhatna, mert az érzései túl gyerekesnek hatnak. Nincs elég súlya a gondolatai között, ezért hogy is érthetné meg valaki, akire nem vetül rá a világ szeme.

Loki a markába fogva szinte összeroppantja a pezsgőspoharat, és ezt látva Thor jótékonyan elveszi tőle. Loki felnéz rá. Készen áll, hogy a legsebezhetőbb formájában kiöntse a szívét?

Thor csak kedvesen elmosolyodik, aztán közelebb lép és egy apró csókot nyom a homlokára. Loki szíve a torkában dobog, és hányingere van egyszerre, de a szőke csak leteszi a kezében tartott poharakat a mellettük lévő asztalra, aztán gyengéden összefűzi az ujjaikat.

- Gyere, táncoljunk - húzza maga után, Lokit pedig nem kell nagyon győzködni.

Közel lép Thorhoz, egyik kezét a vállán tartja, a másikat pedig a szőke erősen szorítja. A nyakához hajolva megpróbál nem a kék szemekbe nézni, de Thor ujjai a derekán égetik a bőrét a vászon puha anyagán keresztül is. Késztetést érez rá, hogy a lehető leggyorsabban olyan messzire szaladjon, amennyire a lábai bírják.

- Nem faggatlak, ha nem akarod, de megérdemled, hogy tudd, én nem szeretnék titkolózni - mondja Thor, és nincs szüksége arra, hogy felemelje a hangját, mert Loki fülében így is úgy cseng az egész, mintha a világ leghangosabb szavai lennének.

Nyel egyet, az arcán pedig semmi nem látszik a belső konfliktusából. Hogy öntse ki a gondolatait, ha sosem volt még rá egyetlen tisztességes alkalma sem?

- Az csak rám tartozik, hogy mit mondok az újságíróknak - morogja, aztán sikeresen arcon könyököli magát gondolatban, mert ezzel igazán nem segíti a jelenlegi helyzetet.

Thor elmosolyodik, Loki szinte hallja a hangján a keserű szórakozottságot.

- Megértem, hogy még nem állsz készen erre - mondja, miközben a hüvelykujjával lassú köröket ír le Loki derekán. - Csak ezt megbeszélhetted volna velem. Hogy tudjam, meddig mehetek el.

Loki érzi a vérében összesűrűsödni a bűntudatot, meg ahogy libabőrös lesz a nyaka tövében. Thornak igaza van, de honnan is juthatna ilyesmi az eszébe, ha ezelőtt sosem volt oka arra, hogy bárkivel egyeztessen bármit is? Senki nem állt soha olyan közel hozzá, hogy együtt hozzanak döntéseket. 

Végiggondolva ezt mérges lesz a világra, és mérges lesz Thorra is, hiszen tudja, milyen furcsa neki ez az egész kapcsolat.

- Azt teszek, amit csak szeretnék. Nem kell hozzá mások engedélye - morog.

Thor eltolja magától, annyira, hogy az arcuk egymás mellett legyen, és olyan komolyan néz Lokira, hogy az szinte beleremeg az elfojtott haragba, amit a kék, felhős szemekben lát. Mintha vihar tombolna benne, ami kész elpusztítani mindent, ami az útjába áll.

- Nem az engedélyemet akarom adni - mondja. - Hanem a támogatásomat.

Lokiban eltörik valami a hangsúly hatására, talán az ellenállás utolsó kis védőfala, mert a keze legalább annyira remeg, mint a szemében lévő tompa fény. Thor a tarkójára fonja az ujjait, mintha csak attól félne, hogy Loki bármelyik pillanatban elszaladhat. Pedig nem ezt tervezi. Végre feladja a futást.

- Csak félek - suttogja, és Thor érti, mert közel vonja magához a vékony testet, és Loki homlokának dönti a sajátját. - Amint kitálalok az embereknek, az egyetlen dolog, amiről felismernek majd az lesz, hogy én vagyok az a meleg jégkorcsolyázó. Senkit sem az fog érdekelni, mit értem el a versenyeken, mert többé nem az fog meghatározni. És az utálkozók... Ki tudja, mit tennének veled.

Thor bólogat, és Loki mintha egy pillanatra megkönnyebbülne.

- Én nem vagyok olyan, mint Stark - mondja, és hallja, ahogy a hangja megremeg. - Ő szinte fürdik a figyelemben, legyen az bármilyen indíttatású. Ő fegyverré kovácsolja azt, de nekem csak a titok marad, meg a ravaszság. Ez az én fegyverem.

- Loki, minden rendben van - nyugtatja meg Thor, és szorosan magához öleli. - Minden rendben lesz. Nyugodj meg.

Loki most veszi észre, hogy könnyezik, és Thor szorosan magához öleli. Loki úgy kapaszkodik belé, mintha az élete múlna rajta, mintha az utolsó, szakadozó cérnaszál, ami összetartja, az Thor lenne maga. Csendben ringatóznak tovább a lassú zenére, miközben Loki észre sem veszi azt a pár aggódó szempárt, ami körülöttük rávetül. Ebben a pillanatban teljesen magukra maradnak a saját kis világukban, ami Loki próbálja olyan mélyen belevájni a körmét, hogy sose tudjon belőle kimászni.

Három órával és kibírhatatlan mennyiségű alkohollal később Loki a mosdóba indul. A flancos, aranyvirágokkal keretezett tükörben végignéz magán, és elégedetten veszi észre, hogy a sminkje továbbra is tökéletes, csak a haja kezd omladozni a csatt alatt, ezért érte nyúl, és a kis arany díszt a zsebébe süllyeszti. A haja hullámosan hullik a vállára, ritka látvány, de túl egyszerű. Nem biztos benne, hogy ilyen állapotban vissza akar menni a terembe.

Az elmúlt pár órában el se lehetett szakítani Thor mellől, mert félő volt, hogy talán egyből összecsuklik alatta a világ. Loki olyan érzelmeket tapasztalt meg, amikről túl büszke beszélni, és túl makacs elfogadni. Az a kérdés pedig, hogy hogyan lesz képes rendezni magában őket, még a jövő talányai közé tartozik.

A kezét a csap alá nyomva hideg vizet folyat rá, aztán az ujjait a tarkójára tapasztva várja az enyhülés. Ha valóban itt az ideje elfogadnia, milyen kíméletlenül mélyen beleesett ebbe a gödörbe, legalább stílusosan fog az alján csücsülni.

Megigazítja a zakóját, aztán még egyszer a tükörbe néz. A tükörképe érzéketlen arca minden, csak nem hiteles, és Loki fél, hogy rajta kívül ezt más is látja. De másnak nincsenek olyan jó érzékei a hazugságokhoz, és mélyen, legbelül Loki érzi, hogy ez az oka annak, hogy sosem érdeklődött senki komolyabban a hogyléte iránt. Mert senki sem vette észre, hogy baj van. Talán csak Natasha.

De a nő most nincs itt.

Loki lerázza az ujjairól a vízcseppeket, aztán a kilincsbe kapaszkodva visszabotorkál a táncterembe. Thor a távolban szélesen mosolyog az aranyba öltöztetett terem középpontjában forogva, a keze között pedig Jane Foster felragyogó teste táncol, mint egy szélben játszó szalag. Loki érzi a torkába maró undort, és a szeme összeszűkül a látványra. Thor nem veszi észre, el van foglalva a nő szórakoztatásával, és Loki igazán nem érti, miért csalódott, vagy mégis miért várt mást Thortól, mint másoktól. Ő is csak ember. Ő is ugyanúgy látja Lokit, mint mindenki más.

Végül úgy dönt, hogy a ruhatár felé indul a kabátjáért. Az ott dolgozó fiú kísérletet tesz egy barátságos mosolyra, majd látván, hogy a fekete hajú készen áll egy mozdulattal eltörni a gerincét, inkább visszavonulót fúj. Loki türelmetlen, ahogy amikor a kezébe akad a  kabát, mert ügyetlenül kezdi magára rángatni azt. Észre sem veszi, mikor fonódik a karjára néhány erős ujj.

- Loki, minden rendben? - fordítja maga felé Thor, Loki meg egyszerűen lerázza magáról a kezét.

- Haza akarok menni - sziszegi, és Thor nem kérdez többet.

Ő is elkéri a kabátját, hogy aztán Lokit kövesse a parkolóba.

Az út Loki lakásáig kínos csöndben telik. Loki nem akar beszélni a témáról, mert érzi, hogy gyerekes és képtelen az egész, de ez nem segít azon, hogy milyen erősen szúr a mellkasa az emlékképre, Thor pedig tisztában van vele, hogy jobb nem kockáztatni a testi épségüket a vezetés közbeni veszekedéssel.

Aztán, amikor a kocsiból kiszállva Loki felsiet a lakásába, a szőke frusztráltan követi. Az ajtót a fekete hajú nem zárja be, ezt pedig Thor jelnek veszi, hogy talán nem kell hazáig kocsikáznia az éjjel.

Loki már a zakóját dobja a földre, amikor Thor belép. Láthatóan ideges, mert az ujjai remegnek, ahogy a fürdőszoba kilincséért nyúl. Thor követi őt, aztán az ajtófélfának dőlve figyeli, ahogy Loki egy nedves kendővel elkezdi leszedni az idő közben elmaszatolódott sminkjét.

Türelmesen várja, hogy Loki észrevegye, magyarázatot szeretne. A mellkasa előtt összefűzi a karját, úgy nézi, ahogy a másik a kagylóba dobja a kendőt, aztán a szélébe markolva a lefolyóba bámul.

- Mije van neki, ami nekem nincs? - kérdezi olyan halkan, hogy Thor csak két szívdobbanás között hallja meg.

- Kiről beszélsz? - kérdezi, de a hangja nem zavart. Tisztában van a válasszal.

- Pontosan tudod, kiről beszélek.

Thor tudja, mert az arcán végigsuhan valami, amit Loki haragnak fog fel, és nem biztos benne egyelőre, Thornak milyen joga van rá haragudni.

- Egyszerűen nem tudlak elhinni - motyogja Thor magának, ahogy Loki szemeibe néz.

- Még te nem tudsz engem? - csattan föl Loki, és egy pillanatra megtántorodik, meg az ereiben felbugyog az alkohol, de fél kézzel a kagylóba kapaszkodva megtartja magát.

- Loki, részeg vagy. Gyere, lefektetlek - lép közelebb Thor, de Loki hátrálni kezd.

- Teljesen józan vagyok - sziszegi. - Válaszolj a kérdésemre.

Thornál elszakad a cérna.

- Loki, van akár egyetlen racionális gondolatod is? Hogy hihetsz olyat, hogy én meg Jane...

- Ó, szóval most már idióta is vagyok - háborodik fel Loki.

- Igen, az vagy! - vágja rá Thor, és mindketten megilletődnek egy kicsit.

Valahogy ez a vita köztük most más, mint az eddigiek. Ennek megvan az  a kesernyés utóíze a torkukban, amitől Lokinak hányingere támad, és egyszerre szeretne annyit sírni, hogy kiszáradásban azonnal elhalálozzon. Ez komolynak érződik és ijesztően igazinak. Olyannak, ami elviselhetetlen következményekkel járhat, legyen bármi a végkifejlet.

Thor nem mond semmit, csak hátrál pár lépést, aztán megfordul és a pulton hagyott kulcsokért nyúl. Loki tompa léptekkel követi őt.

- Elmész? - ráncolja össze a homlokát.

Thor nem néz rá, csak a kabátjáért nyúl.

- El - mondja szűkszavúan, aztán a már a kilincsen jár a keze, amikor Loki utána szól.

- Akkor vége? - kérdezi, és remeg a hangja az apró szavaktól.

Thor megáll a mozdulat közben.

- Vége a vitának, igen - bólint. - Nevetséges az egész.

- Az, hogy féltékeny vagyok? - nevet fel keserűen Loki, és Thor végre visszafordul hozzá, de a szemeiben most nem látszik más, csak megbántott harag.

- Az a nevetséges, hogy képtelen vagy észrevenni, mennyire szeretlek - sziszegi.

Loki teljesen lefagy. Az agya képtelen feldolgozni bármilyen információt, ami a külvilágból beszivárog. A kinti elszáguldó mentő zaja tompaságba hanyatlik, a papírvékony falakon áthallatszó szomszéd tévéműsora csak statikus zaj, semmi több, és a szemei előtt egyedül Thor marad színes.

- Te szeretsz engem? - nyögi, és Thor szomorúan elmosolyodik.

- Örülök, hogy végre észrevetted - mondja a cipőjét bámulva. - Most pedig, jó éjszakát!

Loki figyeli, ahogy Thor nyitja az ajtót, de az egész olyan, mint egy pillanatba zárt örökkévalóság, szinte felfoghatatlanul lassú, ezért amikor eszébe jut, hogy tegyen valamit, Thor már a küszöböt lépi át.

- Én is szeretlek - mondja.

- Tessék? - rökönyödik meg Thor, ahogy visszafordul.

Loki felé lépdel, úgy húzza maga után vissza a házba.

- Nem fogom megismételni - morogja makacsul, de Thornak nincs szüksége rá, mert a nyakára fonódó kezek épp elég bizonyítékok.

Hagyja, hogy Loki lecsókolja a maradék tiltakozását az ellen, hogy itt töltse az éjszakát, ahogy azt is hagyja, hogy a vállán lecsúsztassa a kabátot.

- Egyszerűen az őrületbe kergetsz – lihegi Thor a másik szájába a szavakat, és Loki pimaszul elmosolyodik, ahogy maga után húzva a másikat, a kanapéra löki azt.

Lassú, elnyújtott mozdulatokkal Thor ölébe mászik, különösen figyelve arra, hogy minden lehetséges területen úgy dörgölőzzön a másikhoz, hogy annak elszoruljon a lélegzete is.

- Lenne pár ötletem, mivel szerettetném meg veled azt a felvágott nyelvemet - hajol közel Thor füléhez és érzi, ahogy a férfi ujjai megszorulnak a dereka körül.

A kék szemek ködössé válnak, ahogy Loki hátradől a sarkaira támaszkodva. Egy pillanatra a mellkasa szúrni kezd, ahogy a gondolataiban értelmet nyernek Thor szavai. Sosem állt hozzá ennyire közel még senki, és ez egyszerre rémíti meg, és törli el az összes józan gondolatát. Nem igazán érti, hogy miért így működnek a dolgok, vagy mi váltja ki belőle, hogy így érezzen, de rájön, hogy mindez nem számít, mert a világon a legtöbb dolognak nincsen semmi értelme.

Loki aztán újra közel hajol és mélyen megcsókolja Thort. A kezei bejutnak a másik inge alá, ügyetlenül rángatja ki azt a nadrág szorításából, aztán a saját ingjét kezdi gombolni. Thor megbabonázva figyeli, és Thor tekintete minden, amire Loki valaha vágyott.

Thor közel hajol, az ujjait Loki gyengén kapaszkodó ujjai közé fűzve a szájához emeli a másik öklét, és a borostájával felkarcolja a fehéren fénylő, vékony bőrt, miközben óvatosan csókot lehel rá. 

Semmi sem olyan, ahogy lennie kéne, főleg nem egy olyan lázas veszekedés után, mint amin az előbb mentek keresztül. Lokit szinte fejbe vágja a gondolat, hogy elveszthette volna Thort. Megijed attól, hogy akkora hatalmat adott a másik kezébe, amivel az bármikor könnyen tönkreteheti apró cafatokat hagyva maga után emlékeztetőül a gyors, szeleburdi szerelmükből.

Loki kétségbeesve kap a szőke csókja után. Nem engedheti meg magának ezt a gyengeséget, de erre az estére talán megenyhül.

- Olyan gyönyörű vagy - suttogja Thor, ahogy Loki hollószín hajával játszik.

A férfi kinyújtózik, mint egy ínyenc macska, szinte azonnal le is borulna a kanapéról, ha Thor jobb keze nem öleli körbe. Az erős kar szorosan tartja, Loki pedig a széles mellkasra kénytelen borulni, amit persze nem bán túlságosan.

- Nem vagy telhetetlen? - sóhajt egyet Loki némi tettetett elégedetlenséggel. - Nem kell tovább teperned, megkaptad, amit akartál.

Thor felnevet, aztán egy mozdulattal maga alá teperi a kisebbik testet, hogy aztán ketrecbe zárva felé hajoljon. Loki kihívással a szemében figyeli, ahogy Thor szőke haja felé hullik, és függönyként zárja el a külvilágot. Nem létezik csak ő és Thor. A szobán kívül üresség van, az ürességben pedig vákuum. Ez maradt a világ, ez a pár négyzetméter, meg az instant levesek a konyhában, a pislákoló lámpa fénye és a hajnalban kelő szomszédok zaja.

- Maradj itt velem örökké - dörgöli Thor az orrát Lokiénak. - Bekuckózunk, és miénk a végtelen.

- Thor, három hét után mindketten skorbutot kapnánk - morgolódik Loki, mert fél beismerni, hogy semmire nem vágyik jobban.

Thor elmosolyodik és az ujjaival apró köröket kezd vésni a másik bőrébe. A fekete hajú azt kívánja, hogy örök hegek mutassák a testén Thor nagy, erős ujjainak az útját, hogy bizonyítékként szolgáljon bárkinek, ez a pillanat egykor az övé volt.

- Sosem gondoltam, hogy egy nap ezt fogom érezni.

Thor szemében olyan odaadás van, amitől Loki szíve egyből összeszorul, és hiába próbálkozik, nem találja rá a magyarázatot. Az egész helyzet annyira mesebelien varázslatos, hogy nem érti, az univerzum hogy hagyhatja megtörténni. Mintha a zsigereiben érezné a bekövetkezendő történéseket, mint a vihar előtti csöndet, Loki úgy érzi most is a nyugodtságban rejlő veszélyt. Várja a mennydörgést, aztán várja a vihart. Egyelőre minden nyugszik a mozdulatlanságban, és Loki úgy dönt, hogy vár. Ráér a világvége később jönni.