Loki!!! on ice - 17. fejezet

Eljön az országos bajnokság. Nem úgy alakul, ahogy Loki szeretné. Ne utáljatok.

Loki a pálya előtt állva nézi a füstölgő, fehér jeget a talajon. Eszébe jut az első alkalom, amikor rálépett, és valamilyen felső erő hatására úgy érezte, végre hazatalált. Az anyja óvó kezekkel segítette siklani rajta, miközben olyan könnyedén nevetve megpörgette őt a felszín felett. Akkoriban valahogy könnyebbnek tűnt az egész, csupán játék volt, és nem egy harc az identitás bizonyítására. Talán, ha az anyja még mindig a lelátó sorai között nevetne rá, nem érezné akkora tehernek még mindig ezt a csatát.

- Ne stresszeld túl, fiam. Még nincs itt a világvége - próbálja nyugtatni Fury.

Loki lenéz magára, a fekete-zöld ruhája forog alatta, és a nézők között a legtöbb szem már most rátapad. Ekkora figyelem és ilyen bizonytalanság mellett ki ne lenne ideges?

- Az apám mindig azt mondta, hogy ha elesek a jégen, ne fáradjak azzal, hogy felálljak - mondja, miközben a pálya kordonjába kapaszkodik.

Fury elmosolyodik, keserűen, mint ahogy szokás az ilyen kijelentésekre, aztán összefűzi maga előtt a karjait. Loki úgy érzi, mintha a férfi azért lenne itt, hogy kioktassa a toxikus nézeteiről, ehelyett az teljesen más irányba indul.

- Az emberek hibáznak, Loki - mondja, miközben a szemével követi a lelátó vonalát. - Mindenki elesik néha. A trükk abban van, hogy fel mersz-e állni. Néhányan nem képesek rá, ezért félnek a hiba elkövetésétől, de neked nem kell ilyennek lenned. Tudod te is, hogy több van benned.

Loki nem szól semmit, csak a férfi kezéért nyúl. Fury összeráncolja a szemöldökét, majd megrázza a felajánlott tenyeret.

- Bármi is történjék ma, köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk. Igazán tanulságos volt - mondja Loki, aztán az edző megpaskolja a vállát, ahogy a jégre lép. A pálya közepére korcsolyázik, onnan körbenéz magán.

- Sok szerencsét - bólint Fury, majd hagyja, hogy Loki a pálya közepére korcsolyázzon.

Loki néhány kört tesz bemelegítésnek, a szemével végigköveti a jég ívét, és a fehér alapból kiemelkedő, fekete pontként vonzza az emberek figyelmét. Ez most az ő pillanata és hajlandó teljesen kiélvezni. Madzagon irányítja a tekinteteket, amiket az ujjaira fűzve markol és húz maga után. Aztán megáll a középpontban, megengedi a tömegnek, hogy egy pillanatra fellélegezzen, még mielőtt a lassú zene elkezdődne.

Egyetlen előadáson múlik minden, egyetlen apró hibába bukhat bele utoljára. Loki úgy hiszi, nincs több esélye az világbajnokságra, ha most nem kaparintja meg, mert egyszerű halandóként rá is ugyanolyan jellemző az öregedés, és a húsa lassan elenged, a csontjai pedig porhanyóssá válnak, így addig kell küzdenie, ameddig van erő a porcok között.

Az első ugrásnál elbízza magát, és a lendület kisodorja őt az érkezésből, de talpon marad végül. Fury szeme meg se villan a mozdulatra, ahogy Loki az egyensúlya után kap, és a korcsolyázó próbál a belé vetett bizalomra koncentrálni. A hitre, amit annyi támogatásból fakaszt. Az elvárásokra, amiket magának támaszt. A hatalomra, amit a közönségből nyer. Minden egyszerre ömlik fel a nyelve alatt és keserédes íze van, a dallamot pedig elnyomja a fülében dobogó vére.

Az újabb ugrás után felmorajlik a tömeg, és Loki elveszik a hangzavarban. Nem próbálja már követni a ritmust, a teste csak arra szolgál, hogy az éhező figyelmet elégítse ki, és táncba kezd valamennyi szempár vágyakozásával. A zsűri is megbabonázva figyeli őt. Csak Laufey vicsorít úgy, mint egy veszett kutya, ahogy a telefonjába ordibál a székek között állva. 

Loki elégedett, és talán a felvágó mutatvány az, ami a lába alá siklik az önelégültségével együtt, mert ezúttal a fordított axel ugrása megbénítja a térdét és összecsuklik, mint egy kártyavár a szellőtől. Úgy siklik, hogy félő, a lábát maga alá törte, a jeges verejtéket megérzi a jégen csúszva az orrába mászni, és kapaszkodik maga körül. A levegőbe kapva akar újra teremtődni.

Aztán szinte síri csönd lesz. A dallamnak vége, most már csak dob veri fel a pálya megrendültségét. Az előadásból még van fél perc siralmas fohász, a programban pedig két utolsó ugrás. Mindenki az elesett testet figyeli a fehér vászonra feszülve, vajon élni fog, vagy feladja, és örökre beleragad a jég fogságába.

Loki vért érez a szájában, ott van a nyelvére folyva a tömény vas és só, meg a kivehetetlen édes íz. Lassan befeszíti a könyökét, aztán a padlóba markol. Feltolva magát újra lábra áll, és valaki a háttérben felsikít, ahogy a csöpögő vért nézik a fehér jégre folyva. 

Loki belehasítja a korcsolyáját a cseppekbe, úgy indul meg az ugrásba. Az leszúrt ritterberg tökéletes, aztán a tripla axel is hibamentesen sikerül. Ahogy a program végére ér, Loki zokog, a pálya pedig tele van vékony, vörös vonalakkal. Ezúttal nem rogyik térdre, állva marad, ahogy kifeszíti maga mellé a kezeit és az ég felé emeli a tekintetét. 

Az ezt követő őrjöngést nem hallja tisztán, mintha víz alá nyomott fejjel csak felbugyogna mellette a hangzavar. Nincs jelen igazán, nincs a látóterében a saját győzelme, és a fülében sem jut be egy hang sem. Nincs közöttük, csak ő maga van, és az az elviselhetetlen zúgás az agya tövében.

Az anyjára gondol. Azokra a mély, szomorú szemekre és a gyenge kézre, ami őt a jégen tartotta.

Lokit a folyosón vezeti Fury, miközben egy fehér zsebkendővel próbálják elállítani az orrvérzést. Mögöttük riporterek hada igyekszik utolérni őket, nagy, fekete mikrofonokkal törnek be a férfiak személyes szférájába, és hangoskodva próbálják beleerőszakolni a kérdéseket az érintettek fülébe. Talán azt gondolják, hogy minél hangosabbak, annál meggyőzőbbek.

- Loki, Loki, mit szólsz a második helyezéshez?

- Mr. Laufeyson, mivel készül a világbajnokságra?

- Loki, megmondaná, hogy mégis mi van maga és Thor Borson között?

Loki az utolsó kérdésre megfordul, a szemében olyan tűz ég, amitől az összes riporter egyszerre torpan meg, de hátulról felvillan néhány vaku fénye, és a legtöbbet kíváncsi szemekkel merednek a sportolóra. Loki dühöngő vadként fújtat rájuk, és Fury keze megtartja őt attól, hogy azonnal a tömegbe vetve magát botrányt csináljon.

- Loki most nincs olyan állapotban, hogy kérdésekre válaszoljon. Köszönjük az aggódó megjegyzéseket, pár órán belül talán vállalhatóvá varázsolja magát a sajtótájékoztatóra - mondja szarkasztikusan, miközben próbálja fenntartani a rendezettség álcáját.

Loki mondani akar valamit, de végül úgy dönt, hogy magában tartja a dühét. Főleg, amikor meglátja, hogy Thor a tömeg mögött átverekedve magát felé tart. A riporterek elengedik, hogy azt Lokihoz csatlakozva segítse őt az öltözők felé. Az egyik kezét Loki válla köré fonja, közel húzva magához, és hallják maguk mögött a kattogó fényképezőgépeket.

Loki igazán nincs olyan állapotban, hogy most ez ténylegesen érdekelje. Csak egyedül akar maradni Thorral, és nem érdekli, hogy kinek a nyakát kell elharapnia hozzá.

Loki nem könnyen, de engedi, hogy Thor megtörölje az arcát, és leszedje róla a rászáradt vért. Az öltözőben a padon ülve várja csendesen, mire a szőke végez. Nem szólnak semmit, mert Loki egyelőre túlságosan zavarodott, hogy szavakba öntse az érzelmeit. Ennek ellenére hálás, hogy Thor sem kezd bele nagy beszédekbe és anekdotákba. A csönd az, amire most Lokinak szüksége van, ezért Thor ezt adja neki.

Amikor végez, feláll, és a mosdóba sétál, hogy a rongyot a kagyló szélére dobja, majd megmossa a saját kezét. Loki csak maga elé tekint üveges tekintettel, majd a nyakában lévő éremre simítja az ujjait. A szürke fém csillog a fehér bőre kontúrjában, és talán gyönyörű is lehetne, de az arany mindig is jobban passzolt hozzá. Mégsem érez dühöt, vagy elégedetlenséget, csupán megfáradt fásultságot.

- Talán abba kellene hagynom - mondja, ahogy a kezében forgatja az érmet.

Thor a tenyerét törölve lépked vissza hozzá, a szemét összeráncolva figyeli Lokit, ahogy egyre inkább magába roskad. A férfi összes fénye egy pillanat alatt kiveszett belőle, és Thor kétségbeesett, hogy visszaszerezze.

- Miről beszélsz? - guggol elé, kezeit Loki térdeire simítja.

Loki kerüli a tekintetét, csak az ezüst korongot nézi az ujjai között, ahogy csillog a megfakuló fényben. Thor aztán az álla alá nyúl, hogy felé irányítsa a figyelmét, Loki pedig nem ellenkezik.

- Loki, mégis miért adnád fel most, hogy már majdnem elérted, amit akartál? - mosolyog rá Thor gyengéden, és Loki érzi, hogy értelmes válasszal kellene előállnia, mert az, hogy ezt nem érzi sikernek, nem elég.

- Gondoltál már arra, hogy amit mondanak neked, amit gondolnak rólad, az talán mind igaz? Hogy talán az emberek nem egyszerűen gonoszak, de őszinték is? - motyogja, Thor pedig rásimítja az ujjait az arcára.

- Attól, hogy valaki őszinte, még nem jelenti, hogy igaza van - próbálja vigasztalni a másikat. - Már az első nap, amikor láttalak táncolni, megbabonáztál és ez nem változott azóta sem. Nem számít, hogy a bírók mit mondanak, vagy az ellenfeleid mit tesznek.

- Nem számítanak az ellenfeleim - szakítja félbe Loki. - Egyetlen egy számít csak. És úgy tűnik, Kurse képes arra, amire én nem. Talán itt az ideje, hogy belássam, még mielőtt szégyenteljesen elbukom egy világ szeme...

Thor rátapasztja a kezét Loki szájára. A nagy keze beleváj a másik bőrébe, és Loki szemei kikerekednek, azonban egy apró huncutság is megcsillan bennük. Nem számított erre a reakcióra, de ellenkezik.

- Semmi szégyenteljes nincs abban, hogy a második helyezett lettél. Ezzel előrébb vagy, mint az összes többi induló, aki mögötted végzett. Az elég sok ember – mondja Thor, majd látván Loki bosszús tekintetét, elengedi a férfi nyakát. - Nem számít, hogy a világbajnokságon milyen helyezést érsz el, mert az én szívemben mindig is az első leszel.

Loki megforgatja a szemét a kijelentésre.

- És ha így folytatod, már azt is tudom, hogy cukorbetegségben fogok meghalni - morogja, mire Thor csak felnevet, aztán lágyan megcsókolja.

Loki nem ellenkezik, sőt, még kegyesen a karját is a másik nyaka köré fonja. A csók puha és meleg, és minden, amire Loki fájó szívének szüksége van. Aztán az apró érintésre a lábán sem löki el a másikat, aztán a határozottabbra sem, és talán akkor sem, amikor a Thor úgy dönt, hogy segít neki átöltözni a versenyruhájából.

Loki kisimultan áll a tükör előtt a lakásán, rajta elegáns mélyzöld öltöny, fekete inggel, haját pedig egy fekete aranycsattal tűzi fel. Natasha egy órát bajlódott a férfi sminkjével, mire azt mondta, hogy érdemes benne emberek közé menni. A nő most a saját szempilláját igazítja a fürdőszoba tükrébe hajolva, ahova párát vet a forró lehelete. Loki meg se kérdezi, kinek akar tetszeni. Tudja, hogy az egész világ egy pillanatra csak rá fog figyelni.

Natasha aztán amikor végez, a vörös földig érő estélyiében libben ki a nappaliba, ahol Loki már zsebre dugott kézzel várja. Elmosolyodik a nő önbizalmán, de aztán eszébe jut, hogy Natashának sosem volt oka arra, hogy kételkedjen önmagában. Talán csak akkor, amikor Amerikába költözve elhagyott mindent, amit eddig ismert. A nő néha pont olyan elveszett volt ebben a nagyvilágban, mint Loki. Talán éppen ezért is kötődtek annyira egymáshoz már az első pillanatban.

- Hogy nézek ki? - fordul körbe a nő, Loki pedig cinkosan elmosolyodik.

- Tényleg megér neked ennyit Clint?

Natasha csak felnevet a megjegyzésre, aztán a fülbevalóit igazítja a fülébe.

- Eredetileg az elnököt vártam kísérőnek, de be kellett érnem mással - mondja, miközben a haját előre simítja a vállára. - Barack elfoglalt volt.

- Biztos vagyok benne - mondja Loki, mert nem akarja kijavítani.

Amikor Natasha végez, Loki is körbefordul előtte. A bőrcipője sarka kopog a parkettán, és reméli, hogy a csillogó sáv az oldalán majd elég figyelmet terel rá ahhoz, hogy az újságok címlapjára kerülhessen. Az estély, amire mindketten készülnek, már hónapok óta nagy izgalmat kelt a médiában, és Loki a világért sem hagyná ki, még a második helyezés után sem. Még inkább részt akar venni, tekintve, hogy az egész estét Thorral táncolhatja végig, mert a paparazzók ki vannak tiltva a teremből.

- Na és te? Karon ragadod Thort végre a vörös szőnyegen? - lép mellé Natasha. - Vagy lehetek én újra az oldalbordád? A rajongók megint odáig lesznek.

- Azt hiszem, még nem állok készen a tömeges hisztériára. Egyelőre megtartom a szexualitásomat magamnak - mondja Loki, aztán felkapja a fogasról a fekete vászonkabátját. - Mehetünk? - néz az órájára, aztán a nőre, aki csak lassú, puha léptekkel sétál felé.

- Thor rendben van ezzel? - húzza fel a szemöldökét, és Loki, mint aki karót nyelt, úgy szilárdítja meg az arckifejezését.

- Nincs sok beleszólása. Ez csakis rám tartozik - mondja, aztán kinyitja a nő előtt az ajtót.

- Biztos vagy benne, hogy ez a megfelelő hozzáállás?

Loki becsukja maga után a zárat, aztán szembe fordul Natashával. A hideg tél végi levegő ellenére a nő arca olyan fehér, mint a frissen meszelt vakolat, csak a szája vörös a rákent rúzstól. Minden olyan tökéletes benne, és minden olyan egyszerű neki. Hogy érthetné meg, hogy ez több, mintha azt osztaná meg a világgal, hogy arról hazudott, vajon jobb, vagy bal kezes?

- Az idő úgy is megmondja - zárja le a témát végül Loki.

Az út a parkolóig némán telik, ahol Thor már várja őket a kocsiban ülve. Loki szíve megdobban egy pillanatra. A széles mosoly, ami fogadja, úgy hat rá, mint egy csík kokain, és az erei összeszűkülnek, ahogy közeledik hozzá. Semmi másra nem vágyik jobban, minthogy világgá kürtölje, kihez tartozik. De ez most egy olyan luxus, amit nem engedhet meg magának.