Loki!!! on ice - 15. fejezet

Tudom, hogy azt mondtam, hogy fluff, de ez most inkább hurt/comfort lett comfort nélkül. Esküszöm lesznek boldogabbak is. Tényleg.

Az ebéd szörnyen lassan telik, és a kis asztalnál Loki úgy érzi, hogy a hatodik tag az maga a megtestesült feszültség. Odin egyetlen szeme tüzetesen szalad végig Loki minden porcikáján, és bár smink nélkül, kiengedett hajjal a férfi teljesen hétköznapian néz ki, mégis úgy érzi, hogy Odin gyűlöli az egész lényét. Thor az egyetlen, aki valamennyire megnyugtatja. A bal kezét folyamatosan a másik combján tartva próbálja megtartani benne a lelket, több-kevesebb sikerrel.

Frigga már az első pillanatban anyai gyengédséggel viseltetett iránta, ez pedig az asztalnál is látszik, ahogy boldogan kínálja mindenféle étellel a vendéget. Baldr játékos mosolya is felüdülés a helyzetben, így Loki próbálja elterelni a gondolatait a kínos, piszkáló pillantásokról, miközben azt figyeli, hogy a szőke gyerek a borsókkal játszik a tányérja szélén.

- Szóval, Loki - töri meg a csendet Frigga, mire az említett azonnal ráveti a tekintetét. - Jól hallottam, hogy jégkorcsolyázol?

Loki előveszi a legelbűvölőbb mosolyát. Odint ez nem hatja meg, ellenben Frigga azonnal belepirul a bájába. Loki gondolataiban szemet szúr egy új ötlet: ha nem szelídítheti meg a vadállatot, majd kifosztja az erejéből. Mindig mindenki azzal veszi körül magát, amit szeret, aminek az a hátránya, hogy ha elvesztik azokat, az az orruk előtt történik.

- Úgy van. Emellett képzőművészeteket tanulok az egyetemen. A versenyek miatt jelenleg passzív a félévem, de tervezem befejezni - cseveg.

Frigga elbűvölten hallgatja. A gyengédség, a szeméből áradó esztétikai finomság biztosítja Lokit abban, hogy betalált a nőnél. Odin szemei viszont szikrákat szórnak, Thor pedig némán figyeli a beszélgetést.

- Biztosan nagyon szeretheted a szép dolgokat - mondja a nő, majd visszafordul a tényárjához.

Loki Thor arcát kezdi fürkészni, aki felé fordul. Egy furcsa, émelygő érzés járja végig a fekete hajút, ahogy a szemei ott ragadnak a kíváncsi tekinteten.

- Igen. Valóban így van - motyogja, és reméli, hogy Thor érti, mert Thor kék szemei elkezdenek csillogni egy olyan fénnyel, amit Loki soha nem látott még azelőtt.

Odin egyértelműen nem tetsző torokköszörülése vet véget az intim pillanatnak, és Loki visszafordul az étel felé, mert a fejében zsongani kezdenek a gondolatokat, és talán egy picit rosszul is lesz magától, ahogy feldolgozza a saját természete szentimentalitását. Elmegy az étvágya, a villájával szinte csak kapargatja a krumplipürét, meg a zöldborsót, de nem akar illetlen lenni azzal, hogy ott hagyja érintetlenül. Nem így lett nevelve. Bár igazából, sehogyan sem lett nevelve, szóval nem kellene érdekelnie, mégsem tartja jó ötletnek, hogy ilyesmivel piszkálja a házigazdát.

- És mondd, fiam, mégis mit lehet kezdeni ezzel a diplomával? - kérdezi Odin megtörve a kínos csendet, Loki meg sóhajt egyet.

Ha meg kellene számolnia a kezein, hogy hányszor kérdezték már tőle ezt, akkor kettőnél valamivel több végtaggal kellene, hogy rendelkezzen.

- Nem mondhatnám, hogy bármit, ami érdekel - mondja kegyetlenül őszintén, és Odin szemében felcsillan legalább ennek az elismerése. - Szeretnék az egyetem után a sport világában elhelyezkedni.

- Apa, korcsolyázhatok én is? - vág közbe Baldr teljesen váratlanul.

Odin megbotránkozó arcára Loki majdnem kiköpi a szájában lévő ételt, de visszatartja az érzelmi kitörését, pedig nagyon-nagyon felvillanyozódik az ötletre. Még Thor arcán is derültség látszik, pedig Odin mellett nem sok érzelmet mutat.

- Persze, hogy korcsolyázhatsz, kincsem - válaszol Frigga Odin helyett és a gyerek diadalittas mosollyal fordul vissza a táljához.

- Nagyon sok koncentrációra és testi erőre lesz szükséged, kölyök - mondja neki Thor, mire Baldr csak megforgatja a szemét.

- Én erős vagyok, tökfej - vitatkozik vele, felemelve a gipszbe gyömöszölt kezét befeszíti az izmát.

- Ja, legalább, mint egy frissen préselt turmix.

A hangulat oldódik valamelyest az asztal körül, egy kicsit még Loki is enged a védelméből maga körül, és próbál felüdülve nem tenni semmi megbotránkoztatót. Valamiért a zsigereiben vágyik rá, hogy elfogadják őt Thor szerettei, ha nem is az összes, de a java, és ez pedig teljesen új számára, mert soha senkinek nem vágyott az elismerésére az apján kívül. Talán ezt teszi egy emberrel egy komoly kapcsolat?

- És mi lesz veled, Loki, az egyetem után? - kérdezi Odin tovább érdeklődve a teljesen érdektelen és egyelőre kilátástalan jövőről. - Mármint, ez a sportág inkább a fiataloknak kedvez.

- Mint mondtam, előnyben részesítem a jeget a diplomával szemben - mondja Loki elgondolkodva. - Lehetnék edző, vagy tanár. Még nem gondolkoztam el komolyan.

Odin láthatóan rágódik Loki válaszán és nem teljesen elégedett vele, de nem ad hangot a gondolatainak, ezért a férfi úgy dönt, hogy nem is próbálja meg vitatni. Odin olyan embernek tűnik, aki nem szereti, ha valaki erővel akarja kihúzni belőle a szavait. Helyette Loki a türelmet választja.

- Thor remélem, be fogja fejezni a diplomáját - mondja végül, és Loki szeme Thor elnyúzott tekintetére suhan.

- Apám... - próbálja visszafojtani a férfi szavait Thor, de az leinti.

- Lehetőleg Londonban.

A társaságra néma csend ülepszik. Loki szíve a talpáig süllyed a hallottakra, mégis érzi a fülében dobogni a vérét. A szemével Thor tekintetét keresi, de ő erőteljesen kerüli azt, ezért inkább a tányérjára fókuszál.

Nem biztos benne, hogy jól hallotta. Szeretné azt mondani, hogy teljesen félreértette Odin szavait, de két apró szón nem lehet nagyon megbicsaklani. London, London, London - visszhangzik a fejében. London. Emlékszik gyermekkorából Londonra, emlékszik a szmog illatára és a felhők örökkön szürkén való derengésére. Az utcák mindig nedvesek voltak a nagy, kerek cseppekben hulló esőtől, és a kanálisok szélein a fekete tollú, károgó madarak itták fel a vizet. London utcáin a betörő, nagy, vörös buszok voltak az egyetlen színfoltok, és azok is olyan természetellenesen erőszakosnak látszottak.

Thor nem illik a képbe. Hogy kerülne Thor Londonba?

A téma a családban is tabu lehet, mert Frigga arcáról is eltűnik minden nyugodtság. Érzéketlen csendességbe burkolózva hagyja, hogy Odin kiterjessze akaratát a beszélgetés uralmát illetően. Még Baldr is abbahagyja az étel piszkálását. Minden élettelenné fajul.

- Már megmondtam, apám - morog Thor Loki mellett lehajtott fejjel. - Nem akarok Londonba utazni.

Odin megtörli a száját a szalvétával, és aztán a tányérra dobja azt.

- Már megmondta, hogy ez nem vita tárgya - dörmögi, és Thor már készülne visszavágni, de Frigga feláll az asztaltól.

- Elég volt, fiúk - mondja feszülten. - Ezt nem ebédnél kell megbeszélnünk. Loki, lennél szíves segíteni behozni a desszertet?

Loki hálás, amiért Frigga, átlátva a helyzetét, kimenekíti őt a férfiak közül. Még mindig kicsit megszeppenve, lassan áll fel. A mozdulatai alatt felcsikorog a szék, aztán a nő mellé sétálva követi őt a konyhába. Frigga nem kérdez semmit, és Loki is néma marad, amiért hálás, mert szüksége van ennyi időre egyedül, a gondolataiba mélyedve, hogy átlássa, mi is történik.

A konyhában nem beszélgetnek, csak egy apró, vigasztaló érintés érezteti Lokival, hogy az érzelmei a felszínre törve egyértelműen látszanak. Frigga a kezébe nyom egy kést, meg pár tányért, ő maga pedig a pultról felveszi a citromtortát.

Lokinak nincs étvágya, csak üveges tekintettel mered a savanyú édességre. Hát ilyen, amikor valakinek összetörik a szíve.

Az út hazafele csöndes és rettentő kínos. Loki a kabátjába bugyolálva próbál minél kisebbre zsugorodni, hátha eltűnik az autó rései között és kiesik valahol a világ nagy, büdös talajára, aztán eltűnik még ott is, belezuhanva a férgek és giliszták mocskos, felemésztő birodalmába. Loki nagyon-nagyon nem akar jelenleg egy légtérben lenni Thorral.

A szőke is érzi a másik megbántottságát, mert a szokásos tündöklő atmoszférája, amit mindig maga körül hordoz, olyan most, mintha jégeső tombolna benne, és fekete felhőkkel lenne bélelve. Az ujjai elfehérednek, ahogy a kormányt markolja, és Loki ettől valamilyen keserű elégtételt érez, mert úgy jogos, ha mindketten szenvednek.

- Akarsz róla beszélni? - töri meg a csendet Thor, és Loki a lehető legélesebb pillantását veti rám.

- Talán úgy nézek ki, mint aki csacsogós kedvében van? - vág vissza Loki, és újabb kellemetlen némaság telepedik rájuk.

Thoron látszik, hogy keményen megfontolja, mit mondjon, de Loki a legkisebb jelét sem adja annak, hogy bármit is szívesen meghallgatna. Az egész helyzet teljesen kifordítja önmagából, és rosszul van a saját érzelmeitől. Eszébe jut újra, hogy ez lehet az, ami miatt elszigetelte magát az emberektől; mert bármilyen közömbös is ő maga, mindig akad valaki, aki még érzéketlenebb, és előbb-utóbb a porba tiporja.

- El akartam mondani - suttogja Thor, és a hangján ott van a megtörtség, de Loki van olyan önző, hogy ne hallja meg.

- És mégsem tetted.

Thor ujjai szorosabban fonódnak a kormány kellemetlen bőrkötésére. Loki nem néz rá, nem néz a szemébe. Kerüli az egész lényét, mert a savó kellemetlen íze a nyelvén elvonja a figyelmét.

- Nem... nem fogok Londonba költözni, Loki - nyögi Thor, láthatóan küzd a saját érzelmeivel.

- Engem akarsz ezzel meggyőzni, vagy magadat?

Loki felé fordítja végre a tekintetét, és Thor megkönnyebbül, mert nem lát benne haragot, de ami kavarog a zöld íriszekben, az sem egészen megemészthető számára. Úgy dönt, hogy megteszi azt a merész lépést, hogy az ujjait Loki combjára simítja, ő pedig nem löki el. Csak kíváncsian figyeli a másikat.

- Csak arra kérlek, hogy bízz bennem - mondja, aztán csak azt veszik észre, hogy Loki lakása előtt állnak.

Loki még utoljára Thorra pillanat, valami árulkodó jelet keres rajta, hogy ez csak valamiféle őrült játék számára, egy kegyetlen vicc, vagy bármi, amiben kedvét lelheti és Lokinak kára származik belőle, de egyelőre nem tudja eldönteni. Nem tudja, hogy mit gondoljon, zsong a feje, zúg a füle és minden olyan rendszertelen.

Csak lesöpri magáról Thor kezét és kiszáll a kocsiból. A lakása felé kezd sétálni, és az ő léptei az egyetlenek, amik hangot vernek az elfáradt utcára. Thor nem követi őt. Loki valamiért újra érzi a szívét darabokra törni.

Loki hat napja nem alszik rendesen és a doktornő éles pillantásokat vet a szeme alatti táskákra. Annyira nem érdekli, mint amennyire kellene. A zsebében a mobilja erősen húzza le a föld felé, mert a több tucat SMS megtölti a lelkiismeretét téglákkal és egyre nehezebben érzi magát, de nem tudja magát rávenni arra, hogy megnézze az üzeneteket.

Dr. Hill éppen a leleteit nézi az asztal másik oldalán, Loki pedig megpróbál ráfókuszálni, mert az orvosi szoba fehérre mázolt falai bántják a szemét. A nő arcán elégedetlenség suhan át, Loki pedig egyre türelmetlenebbé válik. Nem igaz, hogy ilyen nehéz leolvasni néhány adatot.

- Szóval...? - néz rá a nőre kérdőn. - Hogy van a lábam?

A doktornő ledobja a csomó papírt a kezéből az asztalra, aztán egyszerűen bámulni kezdi Lokit. Nyilvánvalóan megfélemlítően akar hatni a másikra, de ezzel csak azt éri el, hogy a férfi még idegesebb lesz.

- Egyértelmű, hogy nem számít a szavam. Akkor minek kérdezed? - teszi fel szemrehányóan a kérdést Dr. Hill, mire Loki idegesen sóhajt egyet.

A levegő a szobában a tüdejére tagad, egyre nehezebb egy helyben maradnia. El akar párologni a világ kis réseibe, hogy aztán semmivé válva elhagyhassa az univerzumot. Ez a terve.

- Áll fel - utasítja az orvos, Loki pedig gyanakodva, de megteszi. - Most ugorj egyet.

Loki megteszi, és ahogy földet ér, máris érzi a fájdalmat végigcikázni a lábában. Megpróbálja nem mutatni az érzést, viszont megrándul egy ideg az arcán, és Dr. Hill elégedett tekintettel újra a papírjaiba mélyed.

- Fájt, ugye? - kérdezi végül, Loki pedig makacsul hallgat. - Valamennyit javult a törés, bár még mindig nem ajánlom az intenzív fizikai terhelést, de nyilvánvaló, hogy ezt a javaslatot meg se hallod. Viszont, ami a drasztikus súlycsökkenést illeti... Jobban tennéd, ha odafigyelnél az étrendedre. És a szemed alatti fekete karikák sem néznek ki jól.

Loki az elmúlt héten három kilót vesztett, ami nem tűnhet soknak, de ez pont elég volt ahhoz, hogy az egészségtelen zónába jusson vele, és ez azt is jelenti, hogy az izomzata is meggyengült. Az általános fáradtság pedig a gyakorlásán is láttatja magát, mert Fury egyre frusztráltabb az egyre romló teljesítmény miatt, és Loki sem kezeli túl jól a sikertelenségét.

- Loki, nem tudom, mi történik a magánéletedben, de... - kezdi a nő, és Loki tudja, hogy csak a jó szándék vezérli, de félbeszakítja, mert nem szorul rá senki szánakozására.

- Azt megoldom magamnak, köszönöm szépen - hallgattatja el az orvost, és bár az meglepődik, nem kutakodik tovább.

- Rendben van, akkor azt hiszem, végeztünk - teszi a leletet Loki elé, az meg felkaparja a papírhalmazt. - Nem tudom az edzésterved milyen, de ha folytatod, akkor azt hiszem, nem lesz probléma. Az lenne a legjobb, ha abbahagynád, de ha jól sejtem, ez ki van zárva. Emellett, ha szeretnéd, összeállíthatok neked egy étrendet, ami segít felszedni pár kilót.

Loki igazán ellenséges akar lenni, de tudja, hogy a nő nem érdemli meg, és tisztában van azzal is, hogy szüksége van a segítségre. Most jobban, mint bármikor előtte, ezért csak bólint, Dr. Hill pedig jegyzetelni kezd.

A telefonja a zsebében rezegni kezd, de csak egy mozdulattal elnémítja azt. Nem tud még ezzel foglalkozni. Nem hajlandó rá.