Loki!!! on ice - 12. fejezet


Ebben a fejezetben már történik valami. Nem sok minden. De valami igen.






Loki hagyja, hogy Thor magához szorítsa a takaróba gabalyodott testét, a férfi illata áthatja az egész szobát és kényelembe borulva tűri Loki a kényeztetést. Thor ujjai finoman futnak végig az oldala mentén, ahogy szőke tincs a látóterébe hullik. Loki nem készült fel erre sosem, hogy egy nap talán valaki ölelésében fog majd nyugodtan aludni, és nem bánja a nappal eljövetelét. Eddig minden partnere reggelre eltűnt és jobb is volt ez így, a legtöbben csak idegesítették volna amúgy is, a kevesebb pedig meg sem próbált úgy tenni, mint aki maradni akar. Loki így pedig össze van zavarodva, egyszerre szenved ebben az új érzésben és örömmel megmártózik benne.

Most valahol hajnal körül járhat az idő. Egy pillanatot sem aludt, de egy apró szellem benne azt mondja, hogy ez így helyes, hiszen lemaradt volna azokról a mozzanatokról a valóságban, amikor Thor szuszogása egyenletessé válik, és amikor az álomtól ittas sóhajai a sötétségbe szöknek.

Loki ráfonja az ujjait az őt ölelő tenyérre, és Thor ekkor húzza magához közelebb, hogy a nyakába csókoljon.

- Min gondolkodsz? - dörmögi, hangja kásás a reggeli fáradtságtól.

- Semmin - hazudja Loki egyszerűen.

Loki érzi, hogy a másik mosolyog, ahogy egy csókot nyom a vékony, sápadt bőrére, aztán a lélegzetével felborzolja a pihét a haja szegletében.

- Akkor miért nem alszol?

- Inszomnia - dorombolja Loki, aztán átfordul a másik oldalára, hogy szembe nézhessen Thorral.

- Szeretnéd, ha adnék rá egy puszit? - hajol közel a szőke, Loki úgy simul a mozdulatába, mintha örökké ott lenne a helye.

- Igen, kérlek.

Thor teljesíti a kérést, Loki úgy olvad el, mint az aszfaltra ejtett fagylalt a nyári tűző nap melegében és Thor felé mászik, bele túr a fekete, selymes tincsekbe. Loki száján keresztül harapja a levegőt, ő meg alatta hagyja, hogy Thor azt tegyen, amit csak szeretne, szóval valahogy túl hamar elharapódzik a pillanat és Loki nincs jelen teljesen. Csak az érzéseket hagyja áramlani kettejük között, és az olyan, mint a futótűz.

- Istenem, hallom, ahogy kattog az agyad - hajol el tőle hirtelen Thor, a könyökeire támaszkodik és a gumi a hajában nehezen tartja meg szálakat, függönyként borítja körbe Lokit néhány elszabadult tincs. - Mondd el, mi a baj.

Loki sóhajt egy drámait.

- Nem tehetnénk úgy, mintha csak most ismerkedtünk volna meg egy piszkos bárban és a reggel úgyis lelépsz majd, mi pedig nem találkozunk soha többé, csak a hírekben, amikor elvesztve az eszemet felgyújtok néhány lakóövezetet, amibe történetesen a tied is beletartozik, ezért most, a jövőnket figyelembe véve, teljességgel felesleges lelkiznünk? - morog Loki az orra alatt, Thor csak felnevet.

- Ha most elmondod, reggel nem foglak ezzel nyaggatni - piszkálja tovább a szőke mosolyogva.

Loki arcán végigsuhan némi sebezhetőség. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy bárki meghallgassa, vagy bárkit érdekeljen a mondanivalója, ha az nem Natasha. Ez a felállás furcsa neki, csomóba köti az ereit a húsa alatt.

- Csak félek - suttogja, ahogy elkezdi masszírozni Thor tarkóját. - Nem veszíthetek.

A szőke megértően bólint és rásimítja a tenyerét Loki arcára.

- Miért olyan fontos ez az egész neked?

Loki egy pillanatig nem válaszol, próbálja megemészteni a válaszait, mielőtt a valóságba köpné azokat. Megremeg Thor ölelésében és nem érti, miért nem fagyhat meg örökké a pillanat.

- Azt hiszem - mondja végül -, ez az egyetlen esélyem, hogy bizonyítsak. Az apám mindig azt mondta, hogy haszontalan vagyok. Selejt. Értéktelen. Ha megnyerném a versenyt és tovább jutnék, mint ő, akkor bebizonyíthatnám, hogy sosem volt igaza.

Thor a szemével követi Loki szájának mozgását, aztán megpróbálja leolvasni az érzelmeit az arcáról, de a sötét homályba takarja az apró jeleket, ezért hát feladja és csak sóhajt.

- Miért hagyod, hogy az életed egy olyan ember körül forogjon, akinek az életébe te nem vagy elég fontos, hogy beletartozz?

Loki felhorkant.

- Végül is, ki ő nekem? Húsz évig házat adott a seggem alá, meg ellátást.

Thor felnevet a szarkasztikus hozzászólásra, aztán lehajol Loki kulcscsontjához.

- Tudod, hogy értettem. Nem vagy értéktelen - duruzsolja a sima bőrnek a szőke, Loki pedig bele kapaszkodik a szikár vállakba.

- Mi volnék hát? - suttog a sötétségbe, érzi, hogy Thor ajkai lejjebb csúsznak.

- Csodálatos vagy.

Thor egyre lejjebb halad, a kezeit maga után húzva feltérképezi Loki elrejtett porcikáit.

- Nekem mindig is győztes leszel.

- Éltetni fogsz engem? - kérdezi Loki, a hangja elcsuklik, ahogy Thor beleharap a csípőcsontjába.

- Ha erre vágysz - bólint a szőke, a haja teljesen kiengedett már a gumi fogságából, és ahogy felnéz Lokira, a kék tengerek a szemébe rejtve felmorajlanak.

- Imádni fogsz engem? - kapaszkodik Loki a párnába a feje alatt, a légzése kezd szaggatottá válni.

- Ha úgy akarod.

Thor lejjebb gyűri köztük a takarót.




Loki hatalmas mosollyal mászik le a jégről, ahol Fury büszke tekintete fogadja. Ez az érzés új, mindig csak elutasító közömbösség vagy csalódottság várta eddig, de Fury belekarol a kezébe és egy erős szorítással meglapogatja a vállát.

- Ügyes voltál, kölyök - dicséri és Loki szívébe egy furcsa meleg érzés kezd csörgedezni, amiről inkább nem vesz tudomást, mert mint a gyerekkel is, amikor csokit etetnek, később ő is kívánni fogja ezt a pillanatot.

Loki hátra megy a pihenő padra Furyval meghallgatni a pontját, és a szíve összeszorul az izgalomtól. Eszébe jut Thor ámult tekintete és rájön, ha nem is kap elég pontot, már megérte végigcsinálni.

- Loki Laufeyson pontja pedig... 89.91. Ezzel a ponttal egyéni rekordot döntött és második helyen áll jelenleg a délutáni második program előtt. A versenyzőknek jó pihenést kívánunk egyelőre.

Loki szemébe könnyek szöknek, ahogy a meghallja a pontszámát. Megelőzte Kurset és egyéni csúcsot döntött, és bár még nem áll első helyen, a kötelező elemek sosem voltak az erősségei. Mindig inkább a szabad programban jeleskedett, ezért hát a keze remegése és a szíve őrjítő dobogása megbénítja a hallását, de nem veszi el a reményét.




Loki kényelmetlenül ül a kamerák kereszttüzében, előtte a tömegben több tucat riporter harcol csak azért, hogy minél hamarabb feltehessék a kérdéseiket. Loki szeme előtt fénypacák táncolnak, ahogy a villogó kamerákba néz és hirtelen úgy érzi, hogy a hófehér mosolya nem vonja el eléggé az emberek figyelmét, a szemében lévő rémület egyre jobban a felszínre bukik.

- Loki, Loki, mi a szabad programod témája? - kérdezi egy temperamentumos, barna hajú nő. - Ugyanazt adod elő, amit az előző fordulóban?

Loki közel hajol a mikrofonhoz, az sípol egyet, a fekete hajú pedig elfintorodik.

- A szabad programom változatlan - mondja Loki tömören, a tollak karcolása felerősödik a teremben.

Fury egyetlen szemével szigorúan figyeli Lokit, előtte a kezei a mellkasa elé vannak fűzve. Loki úgy sejti, hogy még sosem volt része ilyesfajta sajtóinterjúban, de ennek ellenére a közömbös tekintete és a hideg hozzáállása pont olyasmi, amire Lokinak szüksége van ahhoz, hogy nyugodt tudjon maradni.

- Loki, mondd csak - veszi át a szót egy szőke férfi. - Nyilvánvalóan tisztában vagy vele, hogy a tavalyi második helyezést elért Peter Quill miatt ebben az évben két képviselőt küldhet az USA a világbajnokságra. Ha sikeresen helyet szereznél magadnak, ki lenne az, akit szívesen látnál magad mellett társadnak és egyben ellenfelednek?

Loki megemészti a hallottakat, mielőtt válaszolna. Vigyáznia kell arra, hogy mit mondd, mert a média nem a barátja, ezt pedig észben kell tartania. Egyszerű nyelvbotlás miatt is olyan balhéba keveredhet, amiből nem jön ki szépen és mégis, a vére arra ösztönzi, hogy képes legyen élt csempészni a mondanivalójába.

- Mindig van egy kevés hely a szívemben különösen a toleranciának, megértésnek és együttműködésnek. Nem szeretek utálkozni, így nyilvánvalóan bármelyik kollégámat és jövőbeli társamat elfogadom, és szívesen várom magam mellé. Persze, néhányat kevésbé preferálnék.

A tömegben összesúgnak a válaszra, néhányan ferde szemmel nézik Loki piszkos mosolyát. Még Fury is oldalról rásandít a férfira, ahogy az az ujjai közé szorítja a pulóvere ujjának a végét. Ez a hozzászólás a címlapon fogja végezni másnapra, mellette pedig spekulációk lesznek végignyomtatva: Ki lehet Loki titkos ellensége?

Loki meg csak mosolyog magának, az emberek ezért jöttek, hogy legyen miről beszélniük. Mi rossz van abban, ha dob egy kis csontot a kutyák elé?

- Mr. Laufeyson, hallottunk a sérüléséről - szólal fel egy újabb riporter. - Tudna mondani róla valamit?

Loki megnyalja a száját és újra a mikrofonhoz hajol.

- A jobb térdem egy szerencsétlen baleset során megsérült, ami csupán annyit jelent, hogy az ugrások során a testem tömegét át kell helyeznem az ép lábamra, emiatt pedig gyakran kell cserélnem, hogy melyikről indítom az elemeket - magyarázza Loki.

- Nem nehéz átalakítani a koreográfiát eszerint?

- Sosem jelentett nehézséget elérni a céljaimat - mosolyog Loki a mikrofon előtt, Fury pedig csak hitetlenkedve oldalra fordul, hogy a mosolya ne látsszon teljesen a kamerák kereszttüzében.

Ő emlékszik a sok esésre, amit a profi jégkorcsolyázó produkált, amikor egyszerűen ennyit kért tőle, hogy másik irányból közelítsék meg a dolgokat.

- Loki, kérem - mosolyog egy vörös hajú nő, Loki szájában epe gyűlik össze a kék szemek látványára. A nő minden mozdulata ellenszenvet sugároz. - Úgy hallottam, hogy egy pár hete néhányan látták egy helyi kis cukrászdában egy szőke férfival mély beszélgetéseket folytatni. Végre rászánta magát, hogy felvállalja, hogy meleg?

Loki szeme összeszűkül a kérdésre és az arcáról a mosoly azonnal le is olvad, a nő ellenben úgy mosolyog, mintha aranyba tenyerelt volna. A kamerák kattognak, kíváncsi szemek olvadnak Loki tekintetébe, ő meg úgy áll előttük, mint őz a reflektorfényben. Aztán erőt vesz magán, a szemek végigkúsznak a karján, a gerince mentén, le a talpáig.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a kislányos képzelgéseiből, de azt hiszem, ideje levennie a rózsaszín szemüvegét - mondja hűvösen Loki, a nő csak tovább mosolyog.

- A beszámolók szerint nagyon intim volt a hangulat - mondja, mögöttük az újságírók hada idegesen mozgolódni kezd.

Loki már veszi a levegőt, hogy válaszoljon, de Fury elhúzza a mikrofont és ő veszi át a szót.

- Elég is volt mára ennyi kérdés. Köszönjük ezt a tartalmas vallatást, de Loki hamarosan újból a jégre áll és igazi díva, ha nem dugom ágyba a délutáni pihire - morogja, aztán felállítja Lokit és maga után húzza.

Feszült nyugtalansággal sétálnak ki a teremből, hallják maguk mögött a hirtelen hangzavart és Loki próbál nem a másnapra gondolni. Ma csak a verseny számít. Csak a győzelem.



Loki vár. Előtte már mindenki befejezte a programját és a küszöb a jég mellett felnéz rá kíváncsian, ezer meg ezer vágásnyom ékeskedik benne. Loki hasít belé egy újabbat, ahogy a pályára lép. Ott köröz néhányat, megízleli az ízét, meg a zamatát, hogy milyen erők hozhatták létre és, hogy mennyi fájdalmat bírt már ki a testét érő szaggatások miatt. A középpont felé igyekszik lassan, mert be kell kerítenie az célpontját, mint egy igazi ragadozó, aztán amikor odaér, megtorpan és vár.

Emberek ezrei figyeli a mozdulatait és tudja, hogy izgulnia kellene, hogy foglalkoznia azzal, mennyien láthatják a bukását. Hány ezer szem tapadhat rá ebben a pillanatban azt várva, hogy a végén a padlón köt ki? Mindig emiatt izgult. Ehelyett most nyugodtan áll a pálya közepén, a szemével pedig csak egy embert figyel. Thor biztatóan elmosolyodik a lelátóról, aztán szégyenlősen köszön.

Loki ereiben forróság folyik végig és ez az a pillanat, amikor a lassú zene elkezdődik. Megindul a lágy dallammal, el is felejti az első lépést, ahogy csak az egyensúlyára koncentrál, de ez nem számít, mert csupán egy tánc elem, és ami utána következik, azt egyből megugorja. A tripla axel után a tömeg őrjöngeni kezd és Loki egy önelégült mosollyal issza magába a hangos visításokat, a mozgása olyan, mintha csak vízből lenne és a szél úgy formálja, ahogy kedve tartja.

Loki fekete szoknyája majdnem a lába alá szalad, de ügyesen kivédi, aztán ugrik egy tripla salchowt, és bár a landolásnál elveszti az egyensúlyát, szinte azonnal siklik is tovább, a magabiztosságában nem tesz kárt. Fury egy apró mosollyal, hátra fűzött karokkal nézi őt, ahogy előtte forog egyet lágyan a jégen, kelleti magát a közönségnek és ezt az emberek tudják is, a sikítások mindig is Loki előadásainál voltak a legnagyobbak.

A következő két ugrása hibátlanra sikeredik, aztán jön egy kombináció és Loki gyomrába csomó keletkezik az emlékre, amikor legutóbb versenyen próbálta ezt. Elrugaszkodik és egy toe-loop meg egy lutz után hibátlanul érkezik a földre, a közönség el van ragadtatva, Loki lélegzése pedig megnyugodni látszik.

A lába hasogat, mintha kést szúrtak volna a térde alá, amit megforgatnak minden egyes fordulásánál, de kizárja a fejéből a lehetőséget, hogy megálljon, hiszem már majdnem vége. A programot egy mérleg forgással zárja, majd a jégre zuhanva drámaian összecsuklik. A fények kihunynak a teremben, nem marad hátra csak Loki, a dobogó vér a fülében és az elvakító sikerélmény.


Megjegyzések

  1. Oh Istenkém!
    A zárójelenetet szinte együtt izgultam végig a főhőssel, miközben csak az kattogott az agyamban, hogy igenis meg tudja csinálni. Meg fogja csinálni és ez az érzelmileg kissé sérült emberke meg fogja mutatni a világnak és az édesapjának, Kursenek, hogy márpedig ő nem értéktelen. Thornak igaza van, Loki egy csoda. És ez a történet is az. Imádom, az érzést, amikor meglátom, hogy elérhető az új fejezet. Aprócska pillangók a gyomromban. Elképesztő az az erő, küzdeni akarás, ami Lokiból árad. És hiába van ott Thor, meg a többi karakter, nekem Loki a legnagyobb hős ebben a történetben. Nagyon szeretem azt a karaktert, amivé formáltad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik továbbra is a történet.:D Abban egyet érthetünk, hogy érdemes Lokiért izgulni, de persze meg lesz még a maga baja a történet során, szóval érdemes lesz tovább követni szerintem.:D Köszönöm a kommentet.:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon