Loki!!! on ice - 9. fejezet

Egy hosszú este a kórházban, aztán egy verseny, temérdek könny és az író pokoli nevetése a háttérben.

Csend van a pasztell csempékbe öltöztetett folyosón; csak egy félig részeg férfi alszik a műanyag padokon, meg valahol az ajtók között egy beteg infúziót tologat. A fény gyéren esik le rájuk, és minden koszos sárga; Loki gyomra felfordul a keveredő szagokra a levegőben. A szemei lefelé ragadnak, de Baldr szuszogása ébren tartja még egy ideig; Thor éppen a papírokat intézi. A gyermek nagyokat pislogva dől Loki vállának; a személyes tér valahogy az első pillanatban elpárolog körülöttük és Loki hagyja, hogy Baldr belé kapaszkodjon a kabátjába.

A kék szemek aztán felnéznek rá; Loki nyugtatóan mosolyog. Már éjfél felé jár az idő és túl késő van a gondolkodáshoz.

- Te a testvérem pasija vagy? - kérdezi csendesen Baldr, miközben ásít egy nagyot. A karját magához öleli; senki sem siet az ellátásával.

- Olyasmi - bólint Loki és feljebb tolja magát a székén, mielőtt lecsúszik teljesen és beveri a fejét.

- Azt hittem, a fiúk csak lányokat szerethetnek - motyogja Baldr.

Loki összehúzza a szemöldökét; Odin valószínűleg átadta a világnézete minden kis porcikáját a gyermekének.

- Miből gondolod, hogy szeretem? - sóhajt Loki; túl késő van ehhez a beszélgetéshez.

- Úgy nézel rá, mint ahogy apa szokott anyára.

Loki ledermed egy pillanatra; sosem vette észre, hogy másképp nézne Thorra, mint bárki másra, de ő nem látja magát kívülről. Talán tényleg úgy néz rá, mint a tinilányok az első szerelmükre az iskolapadban; vagy a megfáradt öreg házasok egymásra a vasárnapi közös ebéd alkalmával; vagy talán izgatott, érett szerelemmel, mint amit mindig is próbált elkerülni. Nem biztos benne, hogy egy gyerek szájából hiteles lehet azt hallani, hogy szerelmet látnak benne; de ugyanakkor egy gyerek miért hazudna?

Loki végül megsimogatja Baldr haját, ő meg csak fáradtan mosolyog rá.

- Maradhatna ez a mi titkunk? - kéri; Baldr bólogat.

Egy pár percig újra csend van közöttük; Loki tekintete Thor alakjára zuhan, ahogy egy nővel beszélget a nővérpultban. A szőke nő széles mosollyal bólogat, csavargatja a haját, ahogy jegyzeteli az elhangzott adatokat; Thor viszont láthatóan észre sem veszi, mert a szeme vissza-vissza vándorol Loki tekintetéhez. Thor rámosolyodik; Loki gyomra pedig bukfencezik egyet.

Inkább visszafordul Baldrhöz; még mindig nem mondta el, hogy mi okozta a törést.

- Hogy szerezted? - kérdezi Loki csendesen; előttük a részeg férfi átfordul a másik olalára.

- Elestem - dörmögi a gyerek és Loki arcára egy néma mosoly mászik; emlékszik rá, amikor ennyi idősen ő is különböző sérülésekkel mászott haza és még annál is különbözőbb magyarázatokkal.

- Egy lábban? - húzza fel a szemöldökét; Baldr erre összehúzza magát, mint egy kiskutya, akit most feddtek meg.

- Lehet - suttogja.

Loki egy pillanatra olyan szimpátiát érez magában, amit legszívesebben azonnal ki is törölne, hogy nyoma se legyen még a létezésének sem. Baldr alacsony a korához képest és gyenge is; a hosszú, szőke haja pedig sok olyan sértésre adhat okot, amit a fiatal fiúk előszeretettel kihasználnak.

Lokinak eszébe jut a sok kigáncsolás, meg a hajhúzgálás; később a furcsa nevek, furcsa tekintetek, az erős ütések zaja és a sérülések utáni tompa fájdalom. Eszébe jut és összeszorul a torka.

- Miért nem mondod el Thornak? - kérdezi a gyerektől, az meg csak megrázza a fejét.

- Mindig csak aggódik. Nem akarok terhére lenni.

- Miért nem csinálsz akkor valamit? - húzza fel a szemöldökét Loki; eszébe jut az is, hogy ő mennyire nem hagyta magát. Legtöbbször ez szülte a sérüléseit.

- Kisebb vagyok, mint a többiek - szuszogja a gyerek és megfáradva fészkelődik a székén. - Mit tehetnék?

- Tudod én mit csináltam ennyi idősen? - mosolyodik el Loki.

A gyerek csak megrázza a fejét.

- Felvettem videóra, ahogy az egyik seggarc egy másik gyereket ver éppen - magyarázza Loki. - Aztán elküldtem az anyjának, meg az igazgatónak a felvételt. A következő héten ki lett csapva. Aztán volt egy eset, amikor egy másik gyereknek kést rejtettem a táskájába, és szóltam egy tanárnak.

Baldr meglepve elmosolyodik; a szeme hitetlenséget sugároz, de teljesen felvillanyozódik az ötletre.

- Király - nevet.

Thor ekkor lép vissza hozzájuk; az arca fáradt, de a szemei örömmel csillognak, ahogy azt figyeli, hogy Baldr izgatottan néz fel Lokira. A kezében egy papírcsomót szorongat; megállva előttük összeesik kicsit a tartása.

- Miben sántikáltok ti ketten? - kérdezi; Loki és Baldr összenéznek.

- Semmi különösben - hazudja Loki és feláll a kényelmetlen műanyag székről.

Thor valószínűleg nem hisz nekik, de rájuk hagyja.

- Gyere, tökfej - teszi a kezét Baldr vállára. - Csinálunk egy röntgent.



Valamikor hajnal háromkor érnek haza; Loki már nem igazán fogja fel az idő fogalmát. Ahogy az ajtót nyitja, Thor nagy léptekkel besántikál rajta; az egyik kezével a nyakába kapaszkodva Baldr mélyen alszik; a másik gipszbe gyömöszölve az ölében pihen.

Thor ledobja őt a kanapéra; a gyerek meg se rezzen, ahogy leszedi róla a kabátot és betakargatja. Loki a küszöbön állva figyeli a jelenetet; a szeme alatt minden pillanatban egyre sötétebbek a karikák. Thor aztán ott hagyja Baldrt, és Loki elé lép. Összemosolyognak fáradtan; aztán egy csókkal enyhítik a kimerültség marcangoló nehézségét.

Tíz perc múlva már mindketten az ágyban fekszenek; Thor szorosan magához húzza Lokit és a szájával végigköveti a másik vállának éles ívét.

- Köszönöm, hogy velünk jöttél - suttogja Thor; az este kong a lélegzetvételüktől.

- Nem mintha lett volna választásom - horkant Loki. - Ha elindulok haza, még a végén megkéselnek.

Mindketten nevetnek, aztán Thor nyom egy apró csókot a fekete haj alá Loki nyakánál. Az beleborzong.

- Köszönöm, akkor is - ásít egyet a szőke. - Nagyra értékelem.

Loki vár egy pár pillanatot mielőtt újra megszólal; hosszú ujjaival a feje alatti párnába kapaszkodik. Négy órája van, mielőtt fel kell kelnie és az agya csak most kezd el kattogni. Végül úgy dönt, hogy megosztja a gondolatait.

- Thor - szól csendesen, az pedig közelebb húzódik.

- Igen? - mondja elhalóan.

Loki vár; meg akarja ragadni a megfelelő pillanatot.

- Azt hiszem - kezdi. - Azt hiszem, kezdek beléd szeretni.

Thor egyenletes szuszogása betölti a teret; Loki a meghallgatatlan szavakba burkolózva lassan álomba zuhan..



Loki a korlátba kapaszkodik, ahogy a föld felé hajol. Mellette Kurse a jégen épp egy tripla axelt csinál; éppen véget ér a programja, a tömeg pedig felsikít, ahogy lesiklik a pályáról. Laufey kezet fog vele, ahogy lemászik a jégről; Loki csak a szeme sarkából figyeli a párost; a tekintete jeges, érzéketlen.

A kötelező elemeket a nap elején bemutatták; Loki jelenleg a második helyen áll Kurse mögött, aki magabiztosságának minden cseppjét kisajtolva mutatott be a két középső ujjával az összes versenytársának a jégről lesétálva. Loki próbált nem tudomást venni róla.

A szemével Thort keresi a nézők között; a szőke a tinilányok közé passzírozva figyeli Natashával a pályát; a szemében őszinte izgalom csillog és Lokinak eszébe jut a reggel, meg ahogy egymásba kapaszkodva keltek fel a rendetlen ágyban. Eszébe jut a száján a másik íze; a testének a melege, meg az a méz illat, amit Thor mindig magával cipel, bárhol legyen. Loki megnyugszik egy pillanatra, ahogy felmászik a jég hűvös tetejére.

- Kurse Algrim pontszáma 90.25 - jelenti be a kommentátor. - Nehéz lesz ezt felülmúlni, de a következő versenyzőnek jó esélye van rá. Utoljára Loki Laufeyson lép a pályára, a nagy Nál Laufeyson egyetlen fia, aki húsz éve hasonlóképpen világbajnoki babérokra tört, ma pedig Loki edzője. Egy elbűvölő produkciót várhatunk tőle Chopin cisz-moll noktürnjére, bár ha a híresztelések igazak, Loki komoly sérüléssel áll a pályára. Meglátjuk, hogy mit fog tudni ebből kihozni.

Laufey ekkor odalép Loki elé, az arcán egy cseppnyi kedvesség sincs, csak rideg profizmus és egy pillanatra Loki azt hiszi, hogy talán meg akarja ütni, ahogy a kezét felemeli. Végül csak haját igazítja meg; Loki elhúzódik az érintés elől.

- Ne hozz szégyent a nevemre - köpi Laufey; Loki elrugaszkodik a korláttól.

- Ahhoz nincsen rám szükséged - válaszol jegesen és elsiklik a pálya közepére a pozíciójához.

Mélyen belélegzi a jéghideg levegőt; a zene lassú kezdetére várva az agyából kiűz minden gondolatot. A lába némán sajog; a térdszorító az öltözőjében a táskájába csomagolva pihen.

Aztán elkezdődik a lassú zene és Loki vele együtt siklik. Az első ugrása rögtön a szám elején van; fejben egy pillanatra elbizonytalanodik, de aztán elrugaszkodik. A tripla axelből csak egy dupla lesz, de a tömeg sikít, és ez Loki próbál erre koncentrálni, nem pedig a pulzáló fájdalomra a lábában. Arany-fekete ruhájában úgy száll a jég éles peremén, mint egy szellem; megbabonázza a közönséget, megbabonázza bírókat; a szeme szélénél látja, ahogy Thor tátott szájjal nézi.

Ezután Loki még hármat ugrik; mindegyik tökéletes és mindegyiknél a jó lábára érkezik. Elégedettség érzése suhan át rajta; a tömeg pedig őrjöng, ő meg adja alájuk a lovat, ahogy táncközben csókot dob nekik. A legnagyobb kritikája mindig is ez volt; túlságosan a közönségnek akar tetszeni.

A nagy hévben aztán el is felejtkezik a fájdalomról; ezért éri teljes meglepettséggel, hogy amikor kombináció után a rossz lábára érkezik, az összecsuklik alatta. A kezével tompítja az esését és egy fordulattal újra a jégen van; viszont mindenhol meglepett szemek ölelik körbe. Loki nem szokott hibázni; még sérüléssel sem. Ez valami új fajta megaláztatást indít el csörgedezve az ereiben; de még van fél perc az előadásából, muszáj fojtatnia.

Drámaian a jégre zuhanva fejezi be az előadását; ez az elem tervezve van, de így is néhányan felszisszennek a nézőtéren. Loki Thor tekintetét keresi; a szőke a szája elé tartva a kezét figyeli minden mozdulatát. Ahogy összefonódik a tekintetük Thor felmutatja a hüvelyk ujját; Loki szeretne megnyugodni, de a szíve a torkában dobog és lemászik a jégről. A lába kibicsaklik alatta egy pillanatra, de megragadja az egyensúlyát, ahogy lelép a jégről. Az apja erős kezei tartják meg, hogy ne essen arccal a padlóra.

- Loki Laufeyson pontja 86.51. Ezzel a ponttal pedig a negyedik helyezettként tovább jut a selejtezőbe - harsogja a bemondó.

Lokinak megkönnyebbülést kellene éreznie; de az apja szeme dühöt árasztanak és tudja, hogy nem lesz olyan egyszerű túltennie magát a negyedik helyezésen. Megkapaszkodik a korlátba és fél kézzel lehúzza magáról a korcsolyákat, aztán némán elsétál az első helyezést ünneplő Kurse mellett. Biceg; de ami még inkább zavarja, hogy a könnyektől nem tud, csak lehajtott fejjel sétálni.



- Bazd meg, bazd meg, bazd meg - szűri a fogai között Loki, ahogy lehámozza magáról a szűk ruháját. A haja a szemébe lóg, ahogy a térde fölé hajol. Duzzadt és lila; ahogy az idő múlik egyre erősödik benne a pulzáló fájdalom. Egy nagyobb részben még a bőr is lejött róla; vér szivárog a fekete vászonra.

Laufey beront az öltözőbe; valószínűleg vége van a médiával való elbájoló beszédének, összehazudta milyen büszke mindkét versenyzőjére, a szeme rebbenése nélkül ejtette ki a bűnös szavait és mindenki hitt neki. Csak most látszik rajta a dühe; Loki nem is biztos benne, pontosan miért tombol benne ezúttal a harag. Mögötte Thor és Kurse jön; a szőke azonnal Loki mellé térdel.

- Jézusom, Loki, fel tudsz állni? - kérdezi Thor aggódva; Kurse csak malacként röhög a háttérben.

- Nézzenek oda, a barátnője hogy aggódik a kis féreg miatt - röfög; Thor egy fordulatból behúz neki egyet.

- Megszólalt a legnagyobb...

Kurse az orrához kapva esik a falnak; vér csöpög az ujjai közé, Laufey pedig erre taszít egyet Thoron; szemtől-szemben vicsorognak egymásra, mint a vadállatok.

- Még egyszer hozzáérsz a versenyzőmhöz és tőből harapom le a kezedet, megértetted? - sziszegi Laufey; Thor állja a kemény pillantást és az összes ideg az öklében megfeszül. Loki látja rajta, hogy újabb ütésre készül; a feszültség majdnem szétrobban körülöttük.

- Befognátok végre és elvinne valaki végre kórházba? - ordít fel Loki a padon a lábát magához ölelve.

- Megmondtam, hogy nem korcsolyázhatsz, erre itt teljesen szégyenbe hozol a zsűri előtt - ordít Laufey, Thor meg csak Loki oldalához nyúl és megtámasztva őt magával húzza a kijárat felé.

- Én pedig megmondtam, hogy leszarom magasról.




- Nem korcsolyázhatsz tovább. Megyek elmondom a bizottságnak - mondja hidegen Laufey, Loki meg a poros kórházi ágyon fekve a plafont nézi. A szavakra összerezzen.

- Nem mész sehova - préseli ki a száján a szavakat.

Laufey a kilincsre fonja a kezét; az idegességre vörösre színezi a hegyes füleit a rövid haja alatt; a szeme talán vérben forog, talán méregben, Loki nem igazán tudja eldönteni. Az apja felhúzza a szemöldökét; egyelőre megőrzi a hidegvérét. Elég ronda lenne egy kórházban botrányt rendeznie.

- Ha azt hiszed, hogy a nevemet adom a te bohóckodásodhoz, akkor nagyot tévedsz, édes fiam - sziszegi; Loki nyel egyet a hangra.

- Akkor ne add - mondja fáradtan Loki és beletúr a felborzolt hajába.

Laufey akkor robban; minden jóindulat, ami maradt benne, elpárolgott a szavak hatására. A falba ver egyet az öklével; erre Loki is lustán ráemeli a tekintetét. Az ujját feltartva fenyegetve közelebb lép; a szája habzik, mint egy veszett kutyának.

- Te, mocskos kis buzi, úgy gondolod itt, hogy minden csak körülötted forog, de ha azt hiszed, hogy én hajlandó leszek elfogadni ezt a fajta hozzáállást, akkor nagyot tévedsz - üvölti. - Nekem már megvan a győztesem, biztos beruházás és te meg itt nyavalyogsz, mintha lenne bármi beleszólásod a dolgokba. Nem volt esélyed a győzelemre épen, és most nem tudsz veszteni törötten.

Loki összeszorítja a száját egy éles vonallá; nehezére esik lenyelni a hallottakat. Lassan felemelkedik az ágyról; a lába erős gézbe van bugyolálva; még csak most veszi észre, milyen vakító is a kontraszt.
Nem szól meg néhány percig; Laufeyt ez csak tovább ingereli, ezért amikor újra felé néz, nem lát mást, csak egy elborult elmét táncolni penge élen maga előtt.

- Töröld ki a neved a papírjaimról és ígérem, soha többé nem látsz engem, csak amikor az arany medált a nyakamba akasztják - mondja hidegen Loki; Laufey pedig keserűen felnevet.

- Szeretném azt látni - köpi.

- Próbálj megállítani - húzza össze a szemöldökét Loki kihívóan.

Laufey nem mond semmit, csak újra a kilincs felé nyúl; dühöngve csapja be maga után az ajtót. Loki percekig ül maga elé nézve magányosan; a fejében visszhangzanak az eredményhirdetés kongó szavai.

Negyedik, negyedik, negyedik...