Loki!!! on ice - 8. fejezet

Túlságosan élvezem ezt írni. (Warning: Tony a láthatáron.)

- Nagyszerű, Tarzan elhozta a barátnőjét is - liheg Tony a hoki maszk alatt és mindenki csodálkozik rajta, hogy miben fárad el mindig annyira, amikor az egyetlen dolga a kapuban ácsorgás.

Thor a lelátó felé tekint; Loki összefűzött karokkal figyeli a játékukat, szóval Thor mosolyog, mint egy idióta, amíg az ellenfél egyik játékosa gyomron nem térdeli. Aztán eszébe jut újra a korong és a játék heves menetébe belefeledkezve iktat ki mindenkit, aki az útjába kerül.

- És Natasha is itt van - kiabál Tony, Clint meg nyilván meg se hallja, de a szeme egy villanásából észreveszi a nő vörös haját a rengetegbe veszve. Aztán lő egy gólt. - Steve, legyél jó pasi, menj fel és te is szurkolj nekem, mint egy ügyes pompomlány.

- Csak szeretnéd, Stark - mosolyodik el az említett, miközben besiklik egy ellenfél alá.

- Nem ezt mondtad nekem tegnap este - csipkelődik tovább a kapus és Steve odasiklik hozzá; arcukon ezer wattos mosoly.

- Ezzel tudnék vitatkozni.

Valahol a pálya közepén egy csattanás hallatszik; Fury a széléről úgy káromkodik, hogy azt egy hetvenes éveiben járó tengerész is megirigyelné és Bucky akkor töri meg a kis pillanatukat, ahogy Steve vállára rakja a nagy, kesztyűbe bújtatott kezeit.

- Ti ketten abba tudnátok hagyni a szem-dugást egy pillanatra? Egy kicsit elfoglaltak vagyunk itt - kiabál Clint és Steve elpirul egy pillanatra; Tony meg az elégedettség minden magabiztosságával nyújtózkodik egyet.

- Tartsd csukva a szádat, Stark és játssz - morog Bucky, azzal elsiklik magával húzva a szőke barátját.


Eközben Loki végigfuttatja a szemét Natasha természetellenes hozzáállásán, miszerint a rózsaszínű jégkását illik hokimeccsen halálosan komoly tekintettel inni, miközben a szemét fekete, vintage napszemüveg takarja. A nő a semmiből jelent meg és egy pillanatra Loki azt hiszi, hogy nyomkövetőt rakhatott rá, talán azért találta meg ilyen könnyen. Pedig napok óta nem válaszol egy hívására sem; Thornak is csak az SMS-ét látta, amiben meghívta őt a válogatóra.

Az elmúlt három hetet együtt töltötték, mert Lokinak nem volt sokkal jobb dolga, mint otthon ücsörögni néhány üveg víz társaságában, Thor pedig kötelességének érezte gondoskodni arról, hogy valami értelmeset és laktatót is bevigyen a szervezetébe. Emellett határtalan mennyiségű csókkal és öleléssel árasztotta el, amitől Lokinak felfordul a gyomra, ha visszagondol rá; viszont egy pillanatra sem ellenkezett.

Csak a lábán lévő merevítő nehezítette meg számára bármilyen fajta mozgást. Ennek köszönhetően, meg valamilyen gonosz erő hatására elkezdett az elmúlt pár napban egy fekete spirálban lefelé zuhanni a Föld magja felé és még nem jött rá a módjára, hogy kimásszon belőle. A lába most is a térdmerevítőbe szorítva pihen mellette; nem hajlandó tudomást venni róla.

- Szóval, mit tervezel tenni? - szív egy recsegőset a kásából a nő; Loki csak elfintorodik.

- Versenyzek - rántja meg a vállát. - Nyerek.

- Könnyűnek tűnik - mosolyodik el Natasha. - Végül is nincs mit vesztened. Csak a lábad, a karriered és a becsületed.

- Tudnál ennél biztatóbb lenni? - horkant egyet a férfi és a súlyát áthelyezi az ép lábára.

- Legalább mindenki rólad fog beszélni, ha a jég az arcoddal ütközik először.

Loki nem mond semmit; csak úgy nézi a meccset, mint egy öt éves kisfiú, akinek nem vettek meg egy játékot, amit nem kért, de titokban akart. A pályán az ellenfél csapata éppen szarrá verve, hulla fáradtan töröli a verejtéket a jég tetejéről, miközben Bruce elhajt mellettük fél vállal fellökve a legtöbb támadót.

- Nem próbáltad a programodat már vagy három hete - tapint Natasha az érzékeny pontra; aztán jól bele is ereszti a karmait. - Nem fog menni tökéletesen.

- Több tehetség van a kisujjamban, mint az ellenfeleimben összesen. És tudom a programomat - húzza össze magán a pulóverét Loki; aztán a hajába nyúl és kihúzza belőle a hajgumit. A fekete loknik lebegve terülnek szét a vállán.

Megvakarja a tarkóját; az érzés egy pillanatra csitítja a fejében zsongó gondolatait.

- Nekik viszont két jó lábuk van.

Loki egy pillanatra talán megsértődik; Natasha nem biztos, mert még sosem látta a férfit igazán, valóban sértődöttnek.

- Azért vagy itt, hogy kigúnyolj? - kérdezi; a nyelve alatt talán méreg pihen, mint a kígyóknak és Natasha hirtelen talán megijed, hogy megharaphatja.

Le is rázza magáról az érzést, amikor eszébe jut, hogy Loki legtöbbször csak ugat és nem harap. Egyelőre.

- Áh, csak kíváncsi voltam - fordítja a figyelmét a játékosokra a nő; Loki száján megjelenik egy játékos mosoly.

- Biztosan azért vagy itt, hogy a jólétem felől érdeklődj. Meg arról, hogy milyen vastag errefelé a jég.

- Na most ki gúnyolódik - viszonozza a mosolyt a nő.

- Én nem hazudok legalább.

Natasha fél szemmel a férfire néz, ahogy szív egy újabb adag jégkását a rózsaszín szívószálon keresztül.

- Azt nem mondtam, mire vagyok kíváncsi.

Loki legyőzötten fonja erősebben maga köré a karját.

- Ez igaz.



- Kedves James, legközelebb megköszönném, ha nem hagynád az ellenfélnek, hogy rituálisan megerőszakolja a tisztességemet, miközben te a hokiütődön barkóbázol - morog Tony, miközben az orrát törölgeti egy zsebkendővel.

- Mi értelme akkor annak, hogy itt vagyok - mosolyodik el az említett, Tony meg ökölbe szorítja a kezét, de nem mozdul. Még nincs itt az idő. Még kivárja a pillanatát.

- Valószínűleg ennek a nagy kérdésnek a megoldásáról írom majd a szakdolgozatomat - morogja egyszerűen, miközben megigazítja a hátán a táskát.

A csapat a kijárat előtt várakozik Thorra, aki bent még megvárja Lokit, hogy a tömegtől elszakadva hozzáakaszkodjon. Egy csókkal fojtja belé a szót; Thor két nagy tenyere közre fogják Loki arcát és ő meg beleolvad a csókba; a lába és a karjai szétfolynak a körvonala közül.

- Milyenek voltunk? - kérdezi Thor, Loki pedig belenevet a mosolyába.

- Vadállatiasok - dörmögi, miközben megpróbálja lefejteni magáról a makacs kezeket, mert túl sok ember láthatja meg őket egyszerre.

- Imádtad, valld be.

Loki nem mond semmit, csak cinkosan mosolyog; most a világ valahogy egyszerűbb és kellemesebb. Arra vár, hogy valaki mikor töri össze a köréjük kialakuló buborékot, mert ami elromolhat, az el is romlik egyszer.

- Akarsz jönni velünk megünnepelni a győzelmünket? - kérdezi Thor; a szemében buzgó izgalom csillog. - Hozd Natashát is.

- Holnap versenyem van.

- Nem maradunk sokáig - ígéri Thor és összefűzi az ujjaikat; Loki szemében valami megenyhül.

- Te fizetsz - sóhajt és elindulnak a kijárat felé.



Szóval ott ülnek mind egy asztal körül az egyik helyi kocsmában; kalózos témája van, Lokinak meg felfordul tőle a gyomra, mert az asztal kormánykerék alakú és rövid szoknyába öltöztetett lányok hozzák nekik a fakupákban a sört. Láthatóan ez csak őt zavarja. Thor ujjai szüntelenül a lábába kapaszkodnak, a másikkal a korsóját tartja és olyan széles mosoly ül az arcán, amitől egy kicsit Loki is jobban érzi magát. Lágyan elsimul az érintésben és hagyja maga körül történni a dolgokat; csak akkor vesz részt benne, ha valaki belekényszeríti.

- Szóval, mi lennél inkább: kopasz vagy ősz, amikor megöregedsz? - teszi fel a kérdést Clint, Bucky meg üveges tekintettel bámul bele az előtte lévő italába.

- Hogy őszinte legyek, előbb halnék meg - suttogja; a hangja olyan, mintha most jött volna temetésről.

- Miféle kérdés ez? - horkant fel Tony. - A legendák, mint én, nem öregednek meg. Olyan vagyok, mint Batman.

- Kár, hogy hiányzik az intelligencia meg a háznyi bicepsz - nevet Clint és vele együtt mindenki.

Tony nem látszik megsértettnek; csak hátradől a széken, miközben iszik egy kortyot a söréből.

- Minden lehet izom, ha elég erősen próbálkozol, Barnes. Néz csak ott azt a nagy fasírtot - mutat Thorra, az meg meglepődve figyel a rá szegezett ujjra. - Fogadok, hogy neki még az agya is izmos.

- Asztrofizikus vagyok, Stark - nevet fel a szőke. - Legyen egy kis tiszteleted.

- Anya ma csak ennyit csomagolt - rántja meg a vállát és a beszélgetés valahogy elterelődik egy pillanatra.

Loki Steve mellett ül, aki szintén Tonyba kapaszkodik; Loki úgy gondolja azért, hogy el ne szökjön és tönkre ne tegyen bármit felelősségteljes fennhatóság hiányában. A kék szemek aztán Lokira vetülnek; kedvesség van benne, meg valami szimpatikus csillogás, amiről Loki még nem tudta eldönteni, hogy valóban rokonszenves-e.

- Szóval Loki, holnap versenyed van - próbál beszélgetést kezdeményezni, a fekete hajú meg csak bólint. - Sérüléssel nem lesz könnyű. Nem vagy mérges?

- Van, amikor egyszerűbb elfelejteni a dolgokat - motyogja Loki a pohara felé hajolva.

- Valószínűleg ezt nem abban a helyzetben találták ki, amikor egy ismeretlen, csuklyás alak meg szándékozik gyilkolni - szól közbe Tony és néhány kíváncsi szem feléjük vetül; Loki meg kényelmetlenül érzi magát a tekintetek kereszttüzében.

- Loki jól van és ez a lényeg - próbálja feloldani a megkövesedett pillanatot Thor, aztán egy csókot nyom Loki feje búbjára, amitől mindenki rögtön más irányba néz inkább.

Egyedül Steve figyeli még a kettősüket; ő valamiért nagyon határozott.

- Csak azt mondom, hogy szerintem is tenned kellene néhány lépést az ügy érdekében...

- Köszönöm, Steven, de azt hiszem, magam is el tudom dönteni, hogy mi a jó nekem - szakítja félbe hidegen Loki; a szemével ölni lehetne.

Többet nem firtatja tovább a témát Steve és Thor is elfoglalja Lokit a fecsegésével, szóval az este végül nem fullad kudarcba, csak Clint figyel összehúzott szemekkel.

- Ő mindig ilyen? - hajol Natashához suttogva.

- Vérmes vagy mesés?

- Mindkettő - válaszol Clint megszeppenve. - Nem akarom tudni, hogy milyen lehet az ágyban.

- Ennél az asztalnál, szerintem te vagy eddig az első.


Az este végére Loki mérsékelten ittas; Thor lakása felé tartanak és olyan dolgokon nevet, amiken általában a száját sem húzza el. Thor úgy néz rá a lámpafények alatt, mintha ő lenne az egyetlen értékes dolog a világon; mintha úgy fénylene, mint ezer tonna arany és az univerzum minden ékköve. A koszos lámpa alatt Thor mély csókba fojtja a nevetését; Lokinak a húszas évek néma filmjei jutnak róla eszébe, meg a melodrámák esetlen főhősnői, ahogy a szerelmükbe kapaszkodnak az elválás keserű pillanatában. Aztán a pillanat megtörik, ahogy Thor a karjánál fogva maga után húzza őt a sáros utcakövön; a tömbházak sorai között biztosan haladva keresik a céljukat.

Végül megérkeznek a lakáshoz; a lépcsőházban botladozva teszik meg a néhány lépést, Thor meg figyelmezteti, hogy ilyen hangerővel a szomszédok két lábbal fogják őket seggbe rúgni, de Loki csak nevet és a szőke hátához simul, ahogy ő megpróbálja a kulcsot beleerőszakolni a zárba.

- Tudod, utálom a barátaidat - suttogja Loki, ahogy Thor nyakához hajol és finoman beleharap az érzékeny bőrbe.

Thor sóhajt egyet; a keze még jobban megremeg, pedig nem ez az első alkalom, hogy Loki ilyen közel kerül hozzá.

- Igen, én is - motyogja, aztán végre kattan a zár. - Nem is jövünk ki egymással.

Thor egy mozdulattal maga elé rántja Lokit és a következő, amit a fekete hajú észrevesz, hogy a folyosó falának van préselve, miközben Thor a kezeit végigsimítja a gerincénél.

- Ezt a kabátot is utálom - sóhajt, ahogy megpróbálja lehámozni a ruhadarabot Thorról.

A mozdulat szakadozó és megakad a szőke könyökénél a vászon; szóval csak nevetnek, ahogy kifordítva a padlóra hajítják.

- Elégetem, ha akarod - suttogja a szájára Thor, miközben elkezdi Lokiról is leszedni a fekete kabátot.

A nyurga testről a ruha könnyen lesiklik; a lábuk mellett fekszik egy nap, gyűrt kupacban, de egyikük sem figyel rá, mert csókok zaja tölti be a teret és Loki beleliheg az érintésekbe; Thor nyelve végigszánt az ajkain és a mozdulatai egy éhes zsákmányszerzésbe torkollanak.

Aztán valahogy a szőke borostája a torkát égeti, és a csókjai elterelik a figyelmét, ahogy az Ádám-csutkája megvonaglik a cirógató érintés alatt; és Thornak emellett arra is van lélekjelenléte, hogy az alsó testüket egymáshoz préselje és Lokiból ekkor kiveszik minden önuralom.

A keze a másik hajába siklik; ujjaival közre fogja a szőke loknikat és megtaszítja Thort a föld felé.

- Térdelj - suttog; a hangja kiéhezett és a szeme vadságára Thor csak egy türelmetlen nyögéssel válaszol.

A szőke nem nyúl a nadrágjához; csak a kezével feljebb gyűri a fekete pólót, ahogy a hasfalat kezdi cirógatni és a leheletét a dudorodó pont felett tartja. Loki szeme őrületbe kergetve forr a gödrében; az erei robbanni látszanak, amikor Thor egy csókot nyom a farmer reszelős anyagára.

- Bassza meg - liheg Loki kétségbeesetten.

Aztán valami leesik a konyhában; egy pohár koppan a parkettán és mindketten megdermednek. Összenéznek egy pillanatra kérdőn, Thor meg értetlenül rázza meg a fejét; fogalma sincs, mi okozhatta a zajt. Loki magához húzza a szőkét, aki megigazítja rajta a pólót meg a nadrágot és a kis helyiség felé veszi az irányt; a kezét hátra feszítve óvón maga mögött tartja Lokit.

Amikor lámpát kapcsol, egy ijedt gyermeki szempár néz vele szembe. Tizenegy lehet, vagy talán kevesebb.

- Baldr - lepődik meg Thor; Loki pedig teljesen összezavarodik.

Thor a gyerekhez lép, akin egy pufi pulóver van meg egy vörös sapka. Alóla kikandikál a hosszú, szőke haja és a kék szeme pont olyan árnyalatú, mint a Thoré. A hasonlóság egyből látszik; Lokinak mégis nehezére esik feldolgozni.

- Szia, Thor - köszön a fiú megilletődötten. A fiatal arcon félelem van és egy kevés szégyen; Lokinak eszébe jut, amikor ő is ennyi idős lehetett.

- Mit keresel itt? - lép mellé Thor és kiveszi Baldr kezéből a műanyag poharat, amit a földről felvéve szorongat. - Hogy jutottál be? Mióta vagy itt?

- A kulccsal jöttem, amit anyának adtál - magyarázza a gyermek; a szeme összeakad a Lokiéval, aki összefűzött kezekkel figyeli az eseményeket.

Loki végigméri őt újból; a kezét természetellenesen oldalasan tartja.

- Thor, nézd meg a karját - mondja, a szőke pedig azonnal hozzá lép és feltűri a pulóvert a vékony karon. Az duzzadt, lila és nagyon kétségbeejtő.

- Mégis mi történt veled? - néz ijedten a gyermek szemébe.

- Azt hiszem eltörtem és nem akartam hazamenni, mert apa megölne - magyarázza a fiú, a szemébe csillogó könnycseppek gyűlnek és az épp kézfejével próbálja letörölni.

- Ezt látnia kell egy orvosnak. Mégis mióta ücsörögsz itt? Miért nem hívtál fel? - kérdezi Thor haragosan; Baldr pedig teljesen megszeppen a kérdésre.

Loki ekkor közéjük lép és nyugtatóan lefejti Thor kezét a gyermek karjáról. A mellettük lévő székről gyorsan leveszi az apró kabátot és óvatosan segít a gyermekre feladni azt, miközben Thor idegesen a hajába túr és a telefonjáért kotorászik a zsebében.

- Hívd fel apádat - mondja Loki, és Baldrrel elindulnak az ajtó felé. - Én addig beindítom a motort a kocsiban.

- Loki, neked nem muszáj jönnöd - lép mellé Thor és a vállára simítja a kezét. - Tudod, holnap verseny meg minden...

- Áh, inkább veled tartok - mosolyodik el és Baldrt előre engedi az ajtóban. - Amúgy sem tudtam volna aludni.

Thor elmosolyodik; hálás mosoly ez és Loki gyomrába pillangók költöznek, ahogy arra gondol, hogy mindez miatta van. A szőke egy csókot nyom a szájára, aztán visszafordul a földön hagyott kabátokért. Az egyiket felsegíti Lokira, a másikat pedig a saját vállára dobja.

- Menjünk - sóhajt. - Hosszú esténk lesz.




(na szóval tudom, hogy nem kéne vezetni ittasan, de Amerikában nincs olyan, hogy zéró tolerancia, szóval... azért senki ne próbálja ki otthon)