Loki!!! on ice - 7. fejezet

Bocsi srácok, de szörnyen beteg vagyok, szóval a cor meum. a héten elmarad. Helyette itt egy adag cukormáz.
- Kiválasztottad már a rövid előadást?

Kurse éppen nyújt és Loki gondolatai között felbukkan az a téveszme, miszerint az összes műkorcsolyázó feneke egy műalkotás; vagy talán nem téveszme, csak épp Kurse össze izma és hajlata absztrakt, modern művészet, amit az olyan egyszerű, szimpla gondolkodású halandó, mint ő, nem érthet. Loki éppen a bokájáig hajol; gyönyörű  ívbe görbíti a hátát, mint a macskák, akik kéjencen felkínálják magukat a társuknak, csak éppen a karmait is kiereszti, bármelyik pillanatban készen állva a támadásra.

- Frederyk Chopin egyik darabjára táncolok - válaszol Loki, majd magára veszi a korcsolyáját és a pályára siklik.

Fehér, feszülős póló van rajta, ami kiemeli minden kecses porcikáját és erős kontrasztot alkot a fekete nadrággal; fekete körömmel; fekete hajjal. Kurse morogva követi őt a pályára; még mindig egy kicsit féloldalasan sántikál, a keze a hasfala mellett szellemként ingázik.

- Patetikus - prüszköl az orra alatt, Loki meg csak elmosolyodik, ahogy siklani kezd a jégen.

A korcsolya lassú, csendes karcolásának zaja zeneként irányítja a férfi minden mozgását; egy pillanatra tollpihének érezve magát megfordul a tengelye körül. Kurse csak nagy, lomha mozdulatokkal követi.

- Csak azért mondtam el, hogy tudd, mivel kell majd versenybe szállnod - mondja Loki és elsuhan a másik férfi mellett. - Megmutatom, milyen is egy minőségi előadás.

- Mintha nem tudnám - morog tovább a másik és tovább gyakorolnak, ameddig még több ember ömlik a pályára és a jég tömve van; mindenki csak nehezen mozog, de Loki teljes kecsességgel halad a sok szürke test között.

Kurse undorral figyeli, és Loki érzi maga körül áramlani a taszító auráját, de valahányszor közel engedi magához, mint a pillangó a nyári nap alatt, továbblebben és Kurse utána kaphatna; látja áramlani a feszültséget a szemében, de csak a levegőbe markolna, így hát nem mozdul.

- Ne merd egy percre is azt hinni, hogy nem tudom, hogy te támadtál meg a sikátorban - sziszegi Loki a fülében, ahogy elhalad mellette; látja Kurse-ön, hogy egy pillanatra megdermed, de nem tart ez sem sokáig.

Lerázza magáról a szavakat, mint a tavaszi napok porát és elsiklik Loki mellett.

- Nem tudom, miről beszélsz - dünnyögi, Loki meg mosolyog, mert a vérében van a macska-egér játék, szóval ösztönös, hogy piszkálja a ragadozó karmait.

- Persze, hogy nem tudod - nevet és minden rendben van egy pillanatra.

Amire nem számít, az Kurse erős kezei a hátába markolva, meg a jég fájdalmas érintése a homlokának csapódva.



Loki a fejét a csempének támasztja és a szoba összeszűkül körülötte. Úgy érzi magát, mint a szörnyeteg gyomrában, ahol minden mozdulat felerősíti maga körül a maró sav hatását; a fehér csempék köröznek és hullámzanak a falnak csapódva, a padló pedig örvénybe fordul a lábai alatt.

Valaki hozzászól, de a feje zsong és aztán leöltöztetik; türelmetlen kezek kezdik el rángatni rajta a ruhát és aztán a gépek csak vicsorognak rá. Dr. Hill aggódva figyeli, ahogy fájó tagokkal öltözködni kezd; vér ízét érzi Loki a szájában, pedig tisztában van vele, hogy semmije sem vérzik.

- Enyhe agyrázkódásod van - mondja neki a nő, ahogy az íróasztala elé ülteti.

Nagy, kék lapokat illeszt egy lámpa elé; Loki látja rajta a térdében végigzuhanó repedést és vicsorog. Nem hiszi el a saját szerencséjét; ennyi felesleges leplezés után egy apró esés lehet az, ami véget vet a versenyre való felkészülésének.

- Pár nap pihenést javasolok neked - folytatja az orvos, Loki meg bólogat, mint a jól betanított kutya. - Ellenben a másik dolog... Ez elég komolynak tűnik.

Loki reméli, hogy az a harag, amit a tagjaiban érez, eléggé látszik a szemén keresztül is, mert szeretné elijeszteni a nőt a további beszédtől; nincs szüksége olyan szavakra, amiket nem akar hallani, mert nem lesznek rá hatással. Kívülről tudja az összes lehetőségét; vagy pihen és vár még egy évet, remélve, hogy ugyanilyen jó formában van a nyeréshez, vagy tovább próbálkozik és esélyt ad egy életen keresztül gyötrő sérülés győzelmére.

- Úgy gondolja, hogy nem szabad tovább edzenem.

A hangja nem remeg, legalábbis nem úgy, ahogy hiszi. Düh van benne, meg kétségbeesés, de semmi több. A kezével a szék karjába kapaszkodik; még mindig zúg körülötte a világ.

- Egyértelműen - mondja Dr. Hill. - Hat hét térdrögzítőt javasolnék és intenzív fizioterápiás torna mellett semmilyen egyéb sport űzése nem ajánlott.

Loki szemei érzéstelenek; üvegesek.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni - szűri a fogai között a szavakat. - Az első versenyem három hét múlva esedékes. A legkésőbbi, amin pontot szerezhetek az két hónap. Ha az elsőt még ki is hagynám, edzés nélkül lehetetlen a bejutásom a bajnokságra.

- Megy tovább az élet és biztos vagyok benne, hogy egy év múlva nem lesz vége a világnak - dől hátra a székében a doktornő, Loki meg keserűen elmosolyodik.

- Talán magának már annyira nem számít a kor, doktornő - köpi a férfi -, de a műkorcsolya az a fiatalok sportja, és ha jól tudom, nem találtak még ki semmilyen fiatalító főzetet az orvostudomány varázsában, valamint visszafele sem tudunk még utazni az időben. Így tehát, ha nem haragszik, nem szalasztom el talán az utolsó esélyemet a győzelemre.

Dr. Hill szeme meg se rebben, csak lenyűgözötten elmosolyodik; Loki nem biztos, hogy a szavai képesztették el vagy a kitartása.

- Tönkre fogod tenni magadat - mondja nyugodtan a nő, Loki meg feláll a székről és betolja a helyére az asztal elé.

- Majd pihenek, ha halott leszek.

- Ha így folytatod, elég jó esélyeid vannak rá - sóhajt a doktor. - Legközelebb már a gerincedet fogod eltörni.

- Ne aggódjon - fonja a kezét Loki az ajtóra. - Legutóbb, amikor megfigyeltem, nem rendelkeztem vele.



Loki ezután napokig fekszik az ágyában; a hányingere úgy kínozza, hogy a föld a talpa alatt is kicsúszik alóla, amikor a kanapéról a konyháig merészkedik. A nappaliba húz egy hosszabbítót; ez tartja életben, meg a töltőre forrasztott telefonja; körülötte néhány extrudált kenyér papír és egy üveg víz.

A telefonja képernyőjére tapadva figyeli a felugró üzeneteket; mellette a tévé statikus mormogása háttérzajként tölti be a teret.

Mikor láthatlak megint?

Loki elmosolyodik az üzenetre; Thor képes még a huszonegyedik században is úgy írni, mint egy középkori lovag a szende szűznek.

éppen haldoklom thor

Loki lusta nagybetűkkel meg veszőkkel bajlódni, csak viszi a kezét a képernyőn; a szájából közben kilóg a nyelve és kifúj a szeméből egy tengődő hajszálat.

Újraéleszthetlek. Szájból-szájba, profi vagyok.

sokszor csináltad már?

Eggyel kevesebbszer, mint amennyiszer szeretném.

Loki újra mosolyog, mint egy tizenéves kislány az első szerelménél és egy pillanatra messzire tartja magától a telefont, mert lélegeznie kell és a szíve a torkáig ugrik, ahogy Thor szemét és mosolyát képzeli maga elé. A plafont bámulja egy kis ideig, mert régen érezte ennyire izgatottnak magát és megijed egy pillanatig; csak hogy az a pillanat egyből el is múljon, ahogy a telefonja újra pittyeg.

Mondj egy címet, és én leszek a legjobb ápolónő, akit valaha láttál.

Loki vigyorogva írja le a házszámot meg az utcát és a telefonját a kanapé végébe dobja izgatottságában; a lábai lelógnak a bútor pereméről, ahogy lóbálni kezdi. Percekig próbálja nyugtatni magát; nem is érti, hogy miért lángolnak fel a gondolatai, mert sosem érzett még ilyet. Amikor rájön, hogy a szíve nem gyengül le, felugrik a kanapéról, elfelejtve azt, hogy szörnyen rosszul kellene lennie és azonnal szedegetni kezdi a földről az elhajított galacsinokat meg használt ruhát.



- Feküdj vissza, most beteg vagy.

- Nem vagyok beteg, csak bevertem a fejem.

- Engedd, hogy elkényeztesselek!

Loki a leves állagából ítélve kétli, hogy luxusnak számít az a bánásmód, amit Thortól kap, de nem ellenkezik, csak a férfi dereka köré fonja a karját és a homlokát a széles hátnak hajtja. A zacskó papírja eldobva a pulton pihen és Loki kényelmetlen komfortossággal gondolja; ezt meg tudná szokni.

Thor egy kicsit megszeppenve rontott be először a nyitott ajtón és egy szatyorral a kezében meg egy derűs mosollyal hajolt Loki felé, aki a kanapé elnyűtt támlája mögül kukucskált rá; aztán egy mély csókkal fojtotta belé a szót. Loki a szája szegletében elraktározta Thor ízért; napsugár és menta és a kezét a szőke tincsek közé fúrta és karakteridegen volt tőle, hogy mennyire belesimul az ölelésbe.

Aztán Thor a gáztűzhely felé vette az irányt, Loki meg hűségesen követte és követte figyelemmel, hogyan teszi tönkre Thor az egyetlen ehető dolgot a lakásában, ami még fellelhető a konyhapultok között.

- Nem tudtam, hogy tudsz főzni - dünnyögi Loki; a hangjában egy rejtett élnyi szarkazmus.

- Huszonkét éves felnőtt, egyedül élő férfi vagyok - húzza végig Loki kezén az ujjbegyeit, s azt libabőr követi az útján.

- Csoda, hogy nem fenyeget az éhhalál - sóhajt Loki és egy hosszú mozdulattal kizárja a levest, mert fél, hogy Thor odaégeti.

A szőke csak megrovóan néz rá, majd kisimítja Loki fekete tincseit a szeme elől és a két tenyerébe veszi a markáns arcot.

- Hát te nem vagy hozzászokva, hogy ápoljanak téged, ugye? - gügyög hozzá a másik.

Loki összehúzza a szemét; gyermek volt még, amikor utoljára betegség miatt az anyjának megesett rajta a szíve. Olyankor csokit kapott reggelire, ha azt kért, mert boldogsághormon volt benne, meg varázslat, legalábbis ezt hitte; akkor még minden vidámabb helynek tűnt és az apja is néha mosolygott rá. Akkor voltak pillanatok, hogy azt hitte, a létezése is lehet elég ok arra, hogy valaki értékelje. Akkor még volt elég indok arra, hogy ne próbáljon meg mindenben versenyt látni, mert valakinek versengés nélkül is lehet az első.

De az anyja már halott és a gyengédség is kiveszett Loki életéből

- Nem veszed komolyan a tekintélyem - fonja össze maga előtt Loki a karját. - A saját lakásomban.

- Az olyan egyszerű tevékenységben való egyértelmű alap tudásomban kételkedsz, mint a főzés - dörmögi Thor közel hajolva; a hangja szórakozottságra utal. - Mégis hogyan vennélek komolyan?

Loki felnevet.

- Amikor először jártam nálad, csak poptarttal kínáltál meg - veszi fel a szemkontaktust Loki; a harc elkezdődött. - Nyilvánvaló, hogy kételkedek.

Thor egy pillanatra sértettséget színlel; Loki meg kíváncsi az utóhatásra, szóval állja a tekintetét és vár. A szőke gondolkodik pár pillanatra, majd egy mozdulattal a fazékba vág egy kanalat és megkavarja levest.

- A wikipédia definíciója szerint ez a trutyi itt megfeleltethető ehető levesnek, ezáltal pedig sikeresen megcáfoltam ama feltevésed, miszerint képtelen vagyok a konyhai tudásom kamatoztatására - darálja egy levegővel, majd Lokit a vállára kapva a kanapé felé veszi az irányt.

A férfit egy dobással a bútordarabra ülteti és körbetekeri egy takaróval. Loki maga olyan, mint egy rúdnyi, mérges sushi, és Thor megigazítja a szája előtt a vászont, hogy legalább levegőt kaphasson a másik.

- Szörnyű ápoló vagy - morogja Loki, Thor meg személyes kihívásnak veszi.

- Azt akarod, hogy ezt is cáfoljam meg?

Loki egy pillanatra elborzad, és a szeme előtt felelevenedik annak a képe, ahogy Thor kórteremmé varázsolja a lakást és az ajtón keresztül infúziós állványt tologat; kezében injekciós tűk, rajta meg valami förtelmes, fehér szoknya.

- Rendelhetnénk inkább pizzát?



Szóval pizzát rendelnek és Thor valahogy Loki mögé kerül a kanapén, kezeit körbefonva az vékony testen. Egy meleg takaróba bugyolálva néznek valamilyen értelmetlen tehetségkutatót a tévében; a versenyző férfi a szájával égő késeket egyensúlyoz; Thor a telefonján beadandót jegyzetel, és az egész helyzet hirtelen átvált valami kényelmes elégedettségbe Loki részéről. Mögötte a meleg test pulzál, ahogy a fejét az erős mellkasnak hajtja; Thor a nyakát cirógatja elmélyülten.

Lokinak sosem volt része még ilyesfajta figyelmességben, de kétségtelenül élvezi és az egész atmoszféra feszültsége egy pillanatba sűrűsödik; talán ezeket simogatja ki a bőre alól Thor, ahogy a nyaka vékony pereme felé nyúlik. Loki sóhajaival kiveszni látszik a gondolatai közül minden aggodalma.

- Még mindig a versenyzésen gondolkodsz? - töri meg a csendet Thor; Loki szemei csukva vannak, ahogy bólint egyet.

- Van egy szép esélyem, hogy teljesen eltöröm a térdemet ilyen megerőltetéssel - morogja a műkorcsolyázó, Thor meg egy pillanatra megmered mögötte.

- Ugye nem gondolod, hogy folytatnod kellene?

Nem érkezik válasz, mert Loki nem akar gondolkodni a kérdés súlyán, szóval csak megrázza a fejét, mert bizonytalan és ez az érzés kimar minden józan észt a fejéből; nem akar és nem tud ilyen kérdést megemészteni.

- Nem lenne jó, ha bajod esne.

Loki lerázza magáról az aggodalmat.

- Túlértékeled a pillanatnyi állapotomat - morogja. - Egyébként nem szoktam ennyire könnyen feladni a harcot.

Thor nem beszél; Loki bőrét csiklandozza a levegő, amit kifúj. Aggódva fordul hátra, hogy szembe nézzen a szőkével; a lába furcsán tekeredik a férfi ölébe és a zoknija talpa fekete, éppen csak kilátszik a takaró alól, de nem érdekli egyiküket sem; csak némán figyelik egymás tekintetét.

- Aggódsz értem?

Thor megszeppenve a szája elé fogja a két fehér kezet és csókot lehel a csokorba fűzött ujjakra. Loki próbál szigorúan nézni rá, de megremeg a gyomra.

- Nem én akarom megmondani neked, hogy mit tegyél - tér ki a válasz elől a szőke. - De úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolnod ezt az egészet.

- Lépjek vissza azért, mert olyan szépen csillog a két szép szemed? - húzza fel a szemöldökét.

Thor elmosolyodik.

- Lenne még mit felajánlanom - súgja és lehúzza Lokit a tarkójánál fogva egy mély csókra.



Szóval Loki pár nap múlva ott áll a pálya szélén, a kezét húzza a táskája és hálás, hogy a hideg levegő enyhíti az amúgy múló hányingerét. Az apja közeledik felé a jégről; látja a szemében a dühös tüzet, amivel felperzseli maga mögött a jég füstölgő felszínét. Kurse egy apró pillantást vet rá; majd el is kapja a tekintetét. Talán megijed a következmények lehetőségétől; talán csak nem érdekli az ellenfele jelenléte. Lokit sem érdekli igazán.

- Mi a francot keresel itt? - lép elé Laufey és nagy fellegek fúj az orrán, mint a dühös bikák.

- Jöttem gyakorolni - mondja Loki egyszerűen és leül az egyik padra lehúzni a cipőjét.

- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy engedlek így a pályára lépni - szögezi le az edző, Loki meg csak felhúzott szemöldökkel néz a felé tornyosuló emberre. - Maximum a kispadról nézheted végig az edzést.

Egy szavát sem veszi komolyan és egy pillanatra sem hatja meg, hogy mit parancsol neki.

- Nem kell a pályára lépnem ahhoz, hogy formában maradjak - mondja Loki hűvösen. - Elférek az konditeremben is. Nyújtani ülés közben is tudok.

Laufey egy pillanatra úgy néz ki, mint aki a két kezével megmarkolja a fiát és kidobja a csarnok bejárati ajtaján keresztül; toporzékol, mint egy hisztis kis gyermek és felrúg egy vizes palackot.

- Tudom, hogy mire megy ki ez a játék, nem vagyok hülye - vicsorog.

- Akkor már ketten vagyunk - áll fel Loki, hogy szembe nézzen vele.

- Meg akarsz szégyeníteni, igaz? - szegezi neki a kérdést Laufey és Loki a szemébe akar köpni; megint minden csak róla szól.

Végül csak nevet a feltételezésen, mert fekete epeként érzi a szájába visszaömleni a gondolatait és keserű utóíze van; olyan, mint a bosszú, ami csak egy karnyújtásnyira van tőle, ez pedig nevetséges. Miért érzi kétségbeejtőnek, hogy az a személy, akit gyűlöl, ilyet feltételez róla?

- Egész életemben mást se próbáltam, csak az elismerésed elnyerni - mondja Loki és egy pillanatra megakad a szavaiban. - Te meg mást se tettél, csak kiakasztottál, amikor csak lehetett.

Laufey nem mond erre semmit, de az arcán színtiszta undor tükröződik.

- Talán félsz, hogy megdönteném a rekordjaidat? Egy ilyen kis buzi, mint én, többre viszi, mint a saját apja. Szégyenteljes lenne számodra, nem igaz? - markol rá Laufey gyenge pontjára Loki és élvezettel figyeli a haragba forduló arcot. - Igazi idiótának nézhetsz, ha azt hiszed, nem jöttem rá, hogy te küldted utánam Kurse-t.

Laufey arcon vágja a fiát; Loki érzi, hogy kicsattan az alsó ajka és egy apró vércsík végigfolyik a száján.

- Eltakarodsz innen és addig nem lépsz a pályára, amíg fel nem épülsz - mondja. - Ha megpróbálsz lejáratni, legalább úgy csináld, hogy esélyed is legyen benne.

Loki letörli a kezével a vért az álláról; egy pillanatra újra érzi a hányingert a fémes íz miatt a nyelvén.

- Én a helyedben egy kicsit óvatosabb lennék - sziszegi. - Túl sok itt a szem és neked túl törékeny a hírneved. Nem akarunk még egy Tony Harding incidenst, ugye?

Felveszi a földről a ledobott táskáját, majd kiegyenesedve az apja szemébe néz. Nem lát benne mást, csak állatias vadságot és csalódott keserűséget. Loki nem biztos benne, hogy kiben is csalódott.

- Sajnálom, hogy nincs semmi bizonyítékom - lép a kijárat felé Loki, majd még egy pillanatra visszanéz. - De legalább majd figyelhetem az arcodon az örömöt, ahogy feltartom az aranyérmet.

- Az egyetlen dolog, amin mosolyogni fogok, az a bukásod lesz.

Loki szomorúan elmosolyodik.

- Majd meglátjuk.