Loki!!! on ice - 10. fejezet

Szóval megjelenik Fury. Nem kell megköszönni.



Újból nyílik az ajtó és egy pillanatra Loki azt hiszi, hogy az apja jött vissza; a keze ökölbe szorul és úgy ül fel a kórházi ágy fehér lepedőjébe kapaszkodva, mintha az életét fenyegető szörnyeteg közeledne felé. Aztán a vörös haj meg a fáradt tekintet megnyugtatja; Natasha kezében egy zacskót szorongat; az illatokból ítélve fish and chips és Loki a világ legszerencsésebb emberének érzi magát. Versenyek után mindig ezt eszik; Natasha pedig most sem felejtette el.

- Hé - lép felé, aztán ledobja a zacskót az ágyra. - Minden rendben?

Loki cinikusan felhúzza a szemöldökét.

- Rendbennek nézek ki?

Natasha elmosolyodik a kérdésre és leül az ágyra; a semmi súlya alatt a matrac alig rogy meg és Loki egy szörnyen féltékeny; aztán az idő apró töredéke semmivé lesz és megint csak egy átlagos egyetemista, akinek nincsenek olyan kötelezettségei, mint a súlyára való figyelem.

- Szóval negyedik lettél - vakarja meg Natasha a Loki büszkeségén ékeskedő sebet.

- Te pedig gondolom első - mormog Loki és előveszi az ételt a zacskóból. Puszta kézzel tömi a szájába.

- Most nem döntöttem rekordot - húzza meg a vállát a nő.

Loki felhorkant.

- Milyen nagylelkű tőled.

Néhány percig csöndben maradnak; Loki bőszen tömi a szájába a sült krumplit és próbál nem gondolni arra, hogy pontosan mit is vesztett. A helyezése biztosította a továbbjutását a következő körbe; ugyanakkor a sérülése az orvosok szerint nem javul, az esés hatására csak még tovább repedt a csontja. A legkisebb mozdulatok szörnyű fájdalommal kínozzák a testét és a kérdés a fejében nem hagyja nyugodni, mert választ kell találnia rá, egy módszert vagy egy egérutat, bármit. Ki kell találnia, hogy fog versenyezni két hét múlva.

- Jobbnak kell lennem legközelebb - dörmögi; Natasha meglepődve fordul felé. - Elfogadhatatlan, amit most produkáltam.

- Sérülve álltál a jégre - próbálja a nő átadni az értelem legkisebb cseppjét, de Loki csak felhorkant.

- Nem én vagyok az első.

- És nem te lennél az első, aki így töri ki a nyakát - veszi fel Natasha a szigorú arcát és Loki megijed egy pillanatra; nem hétköznapi tekintet ez.

Nyel egyet; az étvágya azonnal el is megy, ahogy arra gondol, hogy van abban valami, amit a nő mond. A rizikó, hogy talán soha nem állhat még egyszer kompetitíven jégre, benne van minden mozdulatában; de eddig sikeresen ignorálta. Meg aztán túl sokat harcolt ezért, már nem adhatja most fel. Túl sok embernek kell bizonyítania; köztük önmagának és ez a teher úgy nyomja a vállát, hogy nem tud többé egyenes gerinccel járni.

Natasha végül feláll, leporolja a farmernadrágját, meg a fekete pulóvert, amit a dereka köré kötött. A szemében kíváncsi fénnyel, a kezét maga előtt összefonva figyeli a fekete hajút.

- Thor kint vár rád - mondja végül; Loki próbál nem a szemébe nézni. - Beengedhetnéd.

- Nem hiszem, hogy jó szemmel nézne rám - dörmögi Loki némi bűntudattal. - Teljesen tönkre tettem magam.

Natasha biztatóan rámosolyog, ahogy az ajtóhoz lép.

- Csak beszélj vele. Hidd el, nagyon büszke rád.



Loki végül lassan kimerészkedik a kórterem elé. Thor a műanyag székben összefűzött kezekkel a padlót nézve ül, mintha imádkozna a fenti istenekhez jó szerencséért. Loki lassan odabiceg hozzá és megköszörüli a torkát. A szőke azonnal felkapja a fejét; a mosolyába belebújik egy csöndes megkönnyebbülés, ahogy feláll. Erősen magához szorítja Lokit; belelélegzik a vállgödrébe és mindent, mindent megjavít abban a pillanatban, ami romlott, kopott vagy törött volt eddig.

- Hé, jól van, rendben vagyok - dörmögi neki Loki; Thor meg elhúzódik annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Annyira... - csuklik el a hangja a szőkének. - Mit mondtak neked?

- Nem kellene korcsolyáznom egy darabig. A szokásos - rántja meg a vállát Loki és mindketten elmosolyodnak. - Most talán még állnom sem kellene.

Thor azonnal kapcsol és Lokit a székhez segíti; a korcsolyás öregembert megszégyenítő módon ereszkedik a műanyag bútorra és felnyög, ahogy kinyújtja a sérült lábát.

- Annyira büszke vagyok - ül mellé Thor és ujjai közé veszi a kezét.

Lokin eluralkodik az érintés hatására az elemi harmónia és megnyugvás; eszébe jut a szörnyű esése, meg a negyedik helyezés; a szégyen, amit a verseny miatt érzett és rájön, hogy mindez most nem számít. Thor úgy mosolyog rá, mintha ő jelentené a napot és amíg ez így van, addig Loki megtartja magának ezt a pillanatot. Kisöpör belőle minden negatívat; megszűnik létezni a világ, csak ketten vannak, körülöttük üresség és csend; csak a szívverésük üteme ébreszti rá, hogy a valósághoz vannak kötve.



Zsúfolva ülnek a kávézóban a kis asztalnál; Loki Thor karjával takarózik a válla körül, mert senki nem figyel rájuk. Az emberek észre sem veszik kettejüket; ennek ellenére Loki szokatlanul kétségbeesetten reagál az érintésre. Az emberek látni fognak - mondja Thornak és ő meg csak nevet, mintha a világon sosem léteztek volna ezzel kapcsolatos problémák. Aztán Loki elfogadja, hogy talán nem mindenki akarja felnyársalni a tekintetével.

Thor csapattársai kicsivel később érkeznek; Tony az élen gratulál neki. A férfi lehajol és egy csókot nyom Loki kezére; ő meg csak zavarodottan, de azért önelégülten fogadja el. Lassan mindenki leül elé; a hely megtelik élettel.

- Szóval, akartam küldeni neked egy kártyát, hogy jobbulást - mondja Tony -, de sajnos sehol nem találtam olyat, amire az van írva: Remélem, mihamarabb felépülsz a pasidon való lovaglásban szerzett csípőficamból.

Loki sunyin elmosolyodik.

- Tudom. Az összeset felvásároltam neked és Steve-nek.

Az asztalon nevetés fut végig; Steve a mondatra kiköpi a kávéját, Tony meg csak összeszűkült szemekkel bólogat.

- Ezúttal te győztél, szép fiú.

A nevetés lassan elhal és Bruce kitűnve a tömegből összedadogja a gondolatait.

- Szóval, azt akarom mondani, hogy nagyon jó voltál, Loki. Mármint a versenyen - mondja és megereszt egy biztató mosolyt.

Thor boldogan megszorítja Loki vállát; ő meg csak bólint egyet. Nem igazán akar udvariatlan lenni, meg nem akar belekötni egy olyan ember szavába, aki legszívesebben a csendbe burkolózik, de a versenyen igazán nem hozta azt a teljesítményt, amit elvárt önmagától. A harag meg a csalódottság most is emészti; csak éppen már jobban leplezi az idő múlásával.

- Ja, mindannyian néztük a tévében- bólogat Clint; erősen próbálkozik mindenkit a látókörében tartani. - Nagyon király előadás volt, bár a melegséged majdnem megolvasztotta a jeget.

Loki kedvesen karóba húzatja tekintetével.

- És azt is hallottuk, hogy nincs edződ - jegyzi meg csak úgy Steve, mert amúgy Steve figyel az ilyenekre és Loki először veszi észre, hogy egy felnőtt is ül közöttük. Aki egy óvodás kezét fogja az asztal alatt. Bájos.

- Sajnos, ez valóban igaz - bólint egyet Loki. - Ezt a problémát pedig minél előbb meg kell oldanom.

- Oké, szóval itt a mentális képet - hajol előre Tony; olyan elszánt, hogy majdnem kicsattan a saját bőréből. - Fury jégtánc edzőként.

Mindenki arcán horror terül szét.

- Nem kell megköszönnötök.

Loki összehúzza a szemöldökét; fogalma sincs kiről beszél Tony, de a többiek hirtelen elborzadt ábrázatától semmi jóra nem számít. Bucky arca egyedül csak nyugodt; ő megvonja a vállát és beleiszik a jó erős, fekete kávéjába.

- Szerintem működőképes.

Loki továbbra is zavarban van.

- Bocsánat, de ki az a Fury?

Tony drámaian levegőért kap.

- Ő, kérlek szépen, a Fenyítés Istene -magyarázza Tony; és a szavait követő kézmozdulatai igazán meggyőzőre formálják a mondanivalóját.

Bucky felhorkant.

- Ő az edzőnk - motyogja. - Stark csak furcsán vesz levegőt, mert izgul rá.

- Pofa be, mosómedve.

Az asztalnál csönd lesz egy pillanatra; Loki látja a gondolkodó arcokat, meg a lehetőségeket, ami elé tárult. Thor arca nem mond semmit, pedig Loki felnéz rá segítségért; csak elmosolyodik csendesen.

Clint közben inkább elkezd keresztrejtvényt fejteni.

- Szerintem lenne értelme megkérdezni - mondja Thor; Loki pedig hisz neki, mert mikor hazudott neki Thor valaha is, meg aztán sok lehetősége nincsen.

- Működhet - bólogat Steve.

- Bögyörő - motyogja Clint; aztán beírja a betűket az üres kockákba.




Loki Fury irodájában toporog, mellette Thor és Tony lazán, zsebre tett kézzel mosolyog a mérges edzőre. Lokinak az a benyomása a férfiról, hogy a zord a külső még zordabb személyiséget takar; bár a testtartása meg a kisugárzása magába burkol valamilyen furcsa tiszteletet parancsoló erőt. A férfi úgy néz rá, mint aki citromba harapott; olyan érzés vele beszélgetni, mintha Loki beletenyerelt volna egy rozsdás szögbe, és most az anyukájának tetanuszért kell vele szaladnia. Egyiküknek sem kellemes a téma; de kikerülhetetlen.

- Szóval, csak, hogy tisztában legyünk a dolgokkal, hét darab holdkóros eldöntötte helyettem is, hogy egy kislányt felkészítek a hétvégi táncműsorra?

- Nagyjából úgy van - bólogat Tony; az arcán egy önelégült vigyor terül szét. - Nem mondhatod, hogy hülye ötlet. Hét agy dolgozott rajta.

- Láttam már majmokat okosabb ötlettel előállni, Stark - horkant fel Fury, aztán ledob egy dossziét az asztalra és összefonja a karjait.

Loki összehúzott szemekkel nézi, ahogy a hosszú, fekete kabátja suhog utána. Ami furcsa, mert nincsen huzat. Talán a tisztelet lebegteti. Ki tudja.

- Tisztában vagytok vele, hogy nem rendelkezem megfelelő képesítéssel sztreccsnadrágok meg flitterek koreografálásához? - húzza fel a szemöldökét Fury.

- A lényeg amúgy is a név, meg a morál megtartása, amiben viszont, elhiheted, hogy tökéletes vagy, kedves edző - pislog rá szépen Tony; Fury mintha feladná a harcot, a tenyerébe temeti az egyetlen megfáradt szemét.

- És mégis mi hasznom származna ebből? - sóhajt.

- Reklám, hírnév, étel-ital és egyéb juttatások - tolja feljebb Tony az arcán a napszemüvegét.

Loki most veszi észre rajta; az egész annyira összeolvadt a férfi lényével, hogy eddig fel sem tűnt neki. Annak ellenére sem, hogy esik az eső. És egyébként fedett helyen vannak.

- Ha nagyon szeretnéd, még egy csókot is kaphatsz. Bár nem az első randin. Én nem olyan nő vagyok.

Fury összeszorítja a száját; a keze egy pillanatra ökölbe szorul, de nem lép előre, hogy megtegye azt, amire Loki is gondol. Egy jó atyai pofon talán nem is ártana néha Tonynak.

- Ki volt ezelőtt az edződ? - fordul Lokihoz Fury; ő meg egy pillanatra megszeppen.

- Nál Laufeyson - mondja csendesen; az edző arca grimaszba fordul.

- Az a kurafi? - kérdezi teljes hitetlenséggel; Loki meg csak bólint. - Nagy dolognak számított ám a maga idejében.

- Tudom - sziszegi Loki. - A fia vagyok.

Fury szemében értelem csillan és rájön, hogy ez valamivel többről szól, mint egy kölyök egyszerű törekvő kísérlete azzal kapcsolatban, hogy nevet szerezzen magának és egy okot, ami miatt később a történelem emlékezhet rá. Ez mélyebbről fakadt; és bár nem akar belefolyni igazán, Loki elszánt tekintetében van valami igazán meggyőző.

- Egyelőre igent mondok erre az eszement ötletre - mondja végül a férfi; Tony arcán meg szétterül egy csillogó mosoly. - De ha nem nyered meg a következő meccset, Stark...

- Ne aggódj, edző - fog vele kezet a férfi. - Már megnyertem a közönség szívet. Az nem elég?

- Az anyukád nem számít, fiam.




Loki a falnak szorítva húzza maga felé Thort; a szőke hajba kapaszkodva mosolyog bele a csókba, ahogy Thor próbál távolabb húzódni tőle.

- El fogok késni - leheli Loki ajkaira.

A lépcsőház kong az ürességtől, de így is behúzódtak egy kis sarokba a véletlenül arra járó szemek elől. Az egész csak egy búcsúcsóknak indult és most Thor teste hozzátapad Loki minden kis porcikájához; ő meg próbál kihozni az egészből egy macska-egér játékot.

- Szóval nem akarsz felkísérni? - kap egy újabb csókért a műkorcsolyázó, Thor meg felnevet.

- Talán akkorát estél, hogy elfelejtetted hol laksz? - hajol hátra, hogy a másik szemébe nézhessen; aztán egy kis komolyságot próbál összekaparni. - Találkoznom kell az apámmal, Loki.

- De rossz a lábam - nyöszörög és a szőke nyaka köré fonja a karját. - Valakinek segítenie kellene feljutnom.

Thor egy pillanatra talán elcsábul; a szemében felcsillan egy éhes ösztön és Loki már majdnem győztesen elvigyorodik, de akkor Thor megint megtöri a pillanatot.

- Teljesen jól vagy, Loki - mondja Thor, aztán nyom egy csókot a másik arcára és távolabb lép.

Loki gyorsan elé ugrik, belekapaszkodva a vörös ingébe; a kockás flanel szépen simul Thor kidolgozott alakjára.

- Biztos vagy benne? - kötekedik Loki és Thor ölébe borul.

A szőke megforgatja a szemét és belecsókol Loki nyakába.

- El fogok késni - próbál újra kiszabadulni Loki fogságából, de ő megint belecsimpaszkodik a nyakába és a falnak szorítja.

- Nem az én problémám.

Thor hagyja, hogy Loki mély csókba forrassza kettejüket; a nyelve hegyén még érződik a vaníliás kávé, meg a rágógumi íze; aztán hosszú, ügyes ujjak kezdenek játszani a nadrágja szélénél. Thor kemény, ahogy Loki hozzá passzírozza magát; a torka mélyéről feltör egy ösztönös morgás.

- Nagyon fontos lenne, Loki - lihegi.

Loki hátrébb hajol; Thor majdnem a vörös ajkak után kap, de még marad annyi józan esze, hogy megállítsa magát. A fekete hajú lassan összeszedi magát, aztán megigazítja Thoron is az inget, meg a haját. Egy pillanatra hezitál, majd egy újabb csókot nyom a szájára.

- Ki kell engesztelned engem - néz rá komolyan Loki; Thor csak elmosolyodik.

- Ki foglak - bólint és búcsúzásnak megcsókolja a másik homlokát, majd sietve távozik.

Loki sóhajt egyet, ahogy megindul a lépcsőn. A zárral való vacakolás után a házba bejutva ledobja magát a kanapéra. Aludnia kellene, mert holnap Fury reggel hétre várja a jégpályán, de a gyomrában a pillangók felkavarják a gondolatait, meg a szeme alatt bizsereg az izgalom és egy pillanatra elfelejti, hogy a világon létezhet bármi probléma.