Loki!!! on ice - 6. fejezet

Muszáj felhívnom a figyelmet az egészségügyi veszélyekre, ami ennek a történetnek az elolvasásával járhat (pl. diabétesz).



Loki az öltözők előtt siet éppen; már vége van régen az edzésének, de ő újból tovább maradt a pályán. Rossz megszokás az egész, de amikor az ember szeme előtt lebeg a siker lehetősége, annak a világra való vakság a mellékhatása. Szóval Loki minden tagja fáj, ahogy átöltözik; a szűk pólót nehezen húzza át a feje fölött; zsong a füle is. A térde kegyetlenül fáj; próbál a fémajtó csapódására koncentrálni, ahogy az öltözőszekrényt becsapja maga után.

Pár lépést tesz meg; a csarnok ilyenkor már kihalt, de az apja irodája felől beszédet hall. Loki hazudhatna, hogy nem szokása ilyet tenni; meg, hogy általában annyiban hagyja azokat a dolgokat, amik nem rá tartoznak, de igazság szerint a vérében van, hogy minden lében kanál legyen, ezért elindul a hang irányába.

Laufey ideges, de a szavaknak még nincs értelmük; massza az egész a levegőben és Loki a sarkon megáll; csendesen a falnak lapulva hallgatja a férfi mély, reszelős hangját.

- Ha már olyan szerencsétlen vagy, hogy képtelen voltál normálisan eltörni a nyomorult lábát, legalább korcsolyázhatnál olyan jól, hogy esélyt adjak neked a világbajnokságra való bejutáshoz - ordítja a férfi; Loki lefagy egy pillanatra.

- Akár a nyakát is kitekertem volna, ha nem nyomja a gyomromba a kibaszott kulcsait - morogja az, akihez Laufey beszél; Loki egyből megismeri Kurset. - Akkorát rúgtam a lábába, hogy csoda, hogy még megvan neki.

- Még mindig megvan és olyanokat ugrik vele, amiket te sose fogsz, ha nem veszed komolyan ezt az egész versenyt - sziszegi az edző.

- Akkor majd legközelebb próbálja meg maga megnyomorítani azt a kis férget - köpi vissza neki Kurse; Loki hallja, ahogy megindulnak a léptei felé.

A fekete hajú a fal mellé lapul; Kurse nem veszi észre, ahogy elhalad mellette. A szíve valahogy időközben Loki torkáig szaladt; egyenként érzi minden dobbanását, ahogy a szemeivel a semmibe mered. Az agya fel akarja dolgozni az információkat; de egyelőre minden a homályba vész és egy pillanatra elveszti a kapcsolatát az univerzummal.

Amikor a földre zuhan végre magához tér; minél gyorsabban elhagyja a csarnokot.



Loki nincs hozzászokva a bulikhoz; még az olyan kis összejövetelekhez sem, amit most Thor rendez. A nappaliban a tükör előtt állva valahogy idegennek érezi magát. Mintha csak a legjobb barátja hátba szúrná, ahogy magára néz; az összhang kirívóan borzalmas. Az általános szemhéjtus és a kevés púder az arcán elemi bájt kölcsönöz neki; a szűk fekete farmer és a szaggatott póló pedig egy kevés élt ad a megjelenésének; de nem elégedett. Az egész túl erőltetettnek tűnik.

- Hogy nézek ki? - kérdezi Natashát, ő meg érdeklődő hidegséggel fordul felé.

A nőn vörös rúzs van, ami még inkább feltüzeli a lángoló haját; magára fekete csillogós nadrágkosztümöt vett, csak épp az inget hagyta ki a blézer alól. A fekete magassarkú tökéletes pontossággal illik a lábára és a kiegészítőként pedig a hideg szemérmességét ölti magára.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? - húzza fel a szemöldökét Loki, Natasha meg megrántja a vállát.

- Nem akarok egy olyan világban élni, ahol nem lehetek ennyire extra. Mellesleg lenyűgözően festesz. El kell mondanom minden egyes alkalommal?

Loki visszanéz magára; a fekete haja lengén öleli körbe a nyakát és puhán omlik a vállára; nem sokszor engedi ki, talán ezért is érzi magát olyan furán.

- Muszáj könyörögnöm érte minden egyes alkalommal? - fújtat a férfi, Natasha meg elmosolyodik és mögé állva a kezét Loki vállára fekteti.

- Ha szerencséd van, még éjfél előtt megfektetnek - dorombolja a nő, Loki meg elmosolyodik és félre lépve magára veszi a hosszú, fekete vászonkabátját.

- Nem ellenkeznék annyira - suttogja, majd a nő felé dobja az ő kabátját. - Jössz?

- Hát hogyne.


Thor köszönti őket és amire Loki nem számít, az a csontropogtató ölelés. A férfi arcán vörös rózsafoltok vannak; valószínűleg nem csak a nagy nevetésben melegedett ki. Natasha a kezébe nyom egy üveg kimondhatatlan nevű pezsgőt, a szőke hokis pedig kezet csókol neki. El vannak bájolva egymástól; Loki pedig egy pillanatra megnyugszik. Talán még sem lesz olyan szörnyű az este, mint, amire számított.

A nappaliba érve köszön a többieknek; legalábbis a józanabbik felének. Steve úgy tűnik, jól állja a sarat; szokásos megfáradt óvóbácsi ábrázatával dajkálja a kanapén az ölébe hullott Tonyt; a férfi egyik kezével a kapitány kék pólójába kapaszkodva sír, másik kezében egy üveg rumot szorongat.

- Most dobta ki a barátnője - mondja neki Thor, miközben néhány zacskó chipsszel meg üdítőkkel foglalatoskodik.

Loki csak együttérzően megpaskolja a férfi hátát; sosem törték még össze a szívét, és nem tudja elképzelni, milyen érzés lehet; de megpróbálja az összes empátiáját összegyűjteni, hogy hitelesnek tűnjön az apró érintése. Nem az.

Végül a kanapé elé ül; Bruce magába zárkózva nézi Bucky mellett a filmet. Clint valahol a szoba egyik sarkában figyeli az eseményeket; jobban lát onnan, azt állítja, Loki meg hisz neki, mert nem akarja megkérdőjelezni az egyértelmű logikai hibát. Natasha viszont elég érdekesnek találja, hogy hozzá csatlakozzon. Végül Thor is visszatér a szobába és Loki mellé ül; egy pillanatra összeér a combjuk és Lokit megrázza egy apró áramütés.

Az este csendesen halad az éjfél felé és Loki úgy érzi, minden rendben van egy pillanatra; aztán Bucky felhozza az ötletet arra vonatkozóan, hogy mindenki közös beleegyezésű öngyilkosságot kövessen töménytelen mennyiségű alkohol segítségével.

- Szóval van a Zoolander- mondja, és úgy tesz, mintha csak ő lenne elég művelt, hogy tudja, melyik filmről van szó. - És a lényeg, hogy inni kell, ha a csávó megcsinálja azt a hülye arcot. Meg ha valaki említi a Kék Acélt. Meg ha Will Ferrel úgy néz ki, mint a kutyája.

Szóval egyetértenek, hogy ez egy szörnyen rossz ötlet, ezért mindenki magához ölel valami töményet és a film első felében a társaság nagy része ájulásig issza magát.




- Minden oké? - kérdezi Thor, Loki meg össze van zavarodva, mert azt várta, hogy minden nem lesz oké.

Loki belenéz a kék szemekbe és jobban érzi magát. Fél órával vannak éjfél előtt; a kezében valamiért mindig akad egy pohár rum, szóval nem panaszkodik. Értetlenül áll a küszöbön; a Ragyogás megy és valamiért Tony képes volt felkelni és összeszedni magát rá; csak hogy kifejthesse az elméletét a Holdon való landolás hiteltelenségéről.

- Stark elkérte az erényövemnek a kódját - mondja Loki, Thor meg csak zavartan elmosolyodik. - Miután elmondtam, hogy nincs erényövem, megkérdezte, hogy akkor az apám hogyan vigyáz a szüzességemre. Aztán újra elkezdett sírni Pepper miatt, Rogers viszont elég tapasztaltnak tűnik a megnyugtatását illetően.

Loki iszik egy kortyot, mielőtt folytatja.

- Clint és Natasha megették az összes mini hotdogot, és úgy hiszem, hogy Bruce eltörte az egyik étkezőszéked lábát, amikor Tony felhozta neki az antigravitációs technológia kivitelezésének egyik leegyszerűsített módszerét.

Thor összehúzza a szemöldökét; talán már neki is megártott az alkohol.

- Bucky viszont csendes. Kedvelem őt.

- Ő is téged - bólogat a szőke, Loki meg elmosolyodik.

- Néha morog rám.

- Azt jelenti, hogy kedvel téged.

- Különös.

Thor és Loki egyszerre néznek össze, a férfi pedig megfogja a fekete hajút és a konyhába húzza. Nem kapcsolnak villanyt; a kinti éjszakából beszűrődő fény meg a tűzijátékok pattogása betölti a teret és az egész furcsán meghitt. Loki régen érezte magát egyszerre ilyen nyugodtnak és próbálta visszatartani a hányingerét.

- Örülök, hogy eljöttél - mondja Thor és vészesen közel állnak egymáshoz, de egyikük sem lép hátra.

- Nem olyan rossz, végül is - mosolyog a fekete, és megéri Thor biztos kezeit a derekánál.

- Tudod, van éjfélkor ez a hagyomány - dörmögi; a lehelete végigsimít Loki arcélén.

Loki nem mozdul, csak finoman érzi a száján az apró nyomást; a puha ajkakat, majd egy meleg leheletet. Olyan ártatlannak tűnik az egész egy pillanatra; egy apró puszi, amire még ráfogható, hogy nem jelentett semmit. Loki, ha elég erősen akarja megmagyarázni, akkor ráhúzhatja a hazugságait és bebugyolálhatja olyan szavakba, ami elrejti az igazi szándékokat; de amikor Thor ujjai erősebben markolnak a bőrébe és az egész mozdulat valami hevesebbé vált át, már Loki sem gondolkozik a tettei álcázásán. A csók elmélyül valami ösztönössé; fekete lakkos ujjak futnak végig Thor tarkóját a hajába túrva; Loki fogakat érez az alsó ajkán és egy merész, követelőző nyelvet. A lélegzetük összegabalyodik, ahogy a szőke a falnak passzírozza a kisebbet; egy pillanatig tart az egésznek a varázsa.

Léptek hangzanak fel és Loki ellöki magától Thort. Clint áll a küszöbön; a villany fénye úgy telepedik rájuk, mintha vallatószobába kerültek volna.

- Ne zavartassátok magatokat, csak épp mindenki rátok vár - mondja, majd lehajol, benyúl a hűtőbe egy üveg pezsgőért és visszasétál a nappaliba.

Loki  egy pillanatig kerüli Thor tekintetét; az meg csak felé lép és az álla alá nyúl. A szőke úgy néz rá, mintha biztosítani akarná; a világ is összeomolhatna körülöttük, akkor sem lenne máshol semmi pénzért.

Loki megnyugszik és kifújja a benntartott levegőt.



Hajnali három van, amikor elcsendesül mindenki és elalszanak abban a pontban, ahol a tévé hagyta őket. Loki Stark és Clint közé szorul; az előző a mellkasához bújva horkol, a másik pedig a plafonra mered nyitott szemekkel. Loki nem biztos benne, hogy alszik-e vagy ébren van. Úgy sejti, valahol a kettő között.

- Hé, Hófehérke - dörmög a vállának nyomva az állkapcsát Tony. Loki pólóján egy óriási nyálfolt díszeleg. - Megtört-e már átkod a szerelem vad tüze?

Loki összehúzza a szemöldökét; Bruce ekkor húzza le a wc-t a harmadik hányása után.

- Elnézést? - suttogja Loki, Stark meg közelebb fészkelődik.

- Te meg Tarzan, dugtok?

Steve-ben ekkor ébred fel a tisztességes erkölcsöt képviselő szellem és a kanapéról lehajolva tarkón rúgja Tonyt.

- Hívjatok rendőrt, Rogers meg akar gyilkolni - sír fel az érintett, és Lokinak viszket a tenyere, hogy tőle is kapjon egy nyakast. - Csak egy kérdés volt, Steve, te "szent-szűzként-meghaló" legfelsőbb lény.

Steve csak prüszköl egyet, Tony meg úgy dönt, hogy mellé mászik a kanapéra. A többiek már régen mélyen alszanak, ezért már csak Loki hallja, ahogy Stark magában mormog.

- Tudod, ha egy krumpli lennél, igazán jó krumpli lennél, Kapi.



Loki szörnyű fejfájással ébred és enyhe zavarodottsággal; körülötte mindenki még az igazak álmát alussza, Clint ijesztően merev pozícióban, és csak neki pattan ki a szeme egyből, ahogy a nap a horizontot eléri. Loki rossz szokása, hogy az alkoholtól nem képes hosszú ideig aludni, ezért a szervezete felkészíti őt mindig a csendben pihenés órákig tartó roppant kínos procedúrájára. Hosszú percekig fekszik mozdulatlanul; közben végigszemléli a szobát. Percekig tart észrevennie, hogy Thor eltűnt a földön fekvő kupacból.

Úgy dönt, hogy a konyhában keresi őt, szóval átlép a mélyen hortyogó Bartonon és Natashán, meg vet egy pillantást a kanapén egymásba gabalyodó Stark-Rogers párosra. Loki elmosolyodik, ahogy látja a kapitány pólóját átázni Tony csorgó nyálától. Bruce a sarokban teljesen tönkretettnek látszik, mellette Bucky gubbaszt egy karosszékben; kezeit maga előtt összefűzve lehajtott fejjel pihen.

Thort Loki a konyhában találja, arcán a tenyereibe temeti, ahogy az asztalon könyököl. A szék lába, amin ül, szikszalaggal van összeillesztve. Loki lassan felé nyúl, a hajába túrva a kezét végigsimít Thor tarkóján; lassan élvezi, ahogy a bőrén végigsimítanak a méz színű hajszálak; Thor meg csendesen hajol bele az érintésbe.

- Mennem kellene - suttogja Loki; Thor meg feláll és szembenéz vele. - Nem sokára edzésem van.

Thor bólint egyet és közelebb lép; Loki úgy érzi, túl kevés levegő szorul közéjük és megfullad; szóval valamit tennie kell, legyen az vagy egy lépés hátra, vagy egy előre.

- Azt mondják, az ember egész évben azt csinálja, amit az év első napján - suttogja Thor; a kezei valahogy Loki derekára fonódnak idő közben. A szája szegletében egy apró mosoly bujkál, de csak akkor látszik igazán, ha a fény rásüt. - Nagyon szeretném, ha megnyernéd az arany medált, hogy utána megcsókolhassalak úgy, ahogy most szeretnélek megcsókolni, szóval megengeded?

Loki elneveti magát és körbefűzi Thor nyakán a karját.

- Igen, kérlek.

Thor csókja fűszeres és kemény; de megpuhítja vele Loki végtagjait. A műkorcsolyázó érzi a hajába mászni Thor kíváncsi, merész ujjait és egy pillanatra el is felejti azt, hogy miért indult. Nehezen szakítja el magát a szőkétől, de végül egy apró mosollyal hátra lép.

- El fogok késni - mondja, Thor meg csak bólint egyet és az ajtóhoz kíséri.

Eközben Tony a nappaliban fészkelődni kezd Steve mellkasánál, arcát a másik nyakához nyomja, úgy lélegzi be az illatát.

- Hé, Steve.

- Mi az, Tony?

- Biztos, dugnak.

Steve sóhajt egyet.

- Hé, Steve.

- Mi az?

- Nekünk is kellene.