Loki!!! on ice - 5. fejezet

Lokinak egzisztenciális krízise van. Tiszta hülye.


Thor lassan lép el tőle; mintha a melegsége folyamként áramlana körülöttük, aztán megszűnik az egész és Loki egyedül áll a küszöbön, miközben Thor ajtót nyit. Egy fehér szakállas férfi lép be rajta; kezében esernyőt szorongat, egyik szemét pedig fedő takarja. Loki végigméri; semmi különleges nincs benne és mégis fenyegetésként érzékeli minden mozdulatát.

A férfi átöleli Thort, ő meg megszeppenve viszonozza. A kezdeti meglepettség átszelídül egy őszinte mosolyba, majd megpaskolja a férfi hátát, ahogy ellép tőle.

- Apám, nem szóltál, hogy látogatóba jössz.

Loki fejében vészjelzők ezrei hangzanak fel egyszerre; mindegyik sikít, mint valami veszett állat. Nem készült fel még erre; az ösztönei egyszerre visítják a fülébe: menekülj!

- Volt egy kis dolgom nem messze innen és ha úgy alakult, hát gondoltam, meglátogatlak - mondja a férfi, Thor meg bólint, ahogy beljebb tessékeli. Loki még mindig egy helyben figyeli a jelenetet. - Anyád is hiányol. Többször kellene felhívnod.

- Igen, nekem is hiányzik - bólogat Thor és a tekintete ráakad Lokira; ő csak segélykérően fonja össze maga körül a karjait. - Apám, ő itt az egyik barátom, Loki Laufeyson.

A férfi végigméri Lokit; a szeme megállapodik a lakkcipőkön, amit visel. Ez a divat; a lakkcipő meg a hipster stílus, a vállán leomló majdnem göndör, puha loknik és a szemhéjtus. Loki zöld szemeit kiemeli a fekete vonal.

- Micsoda öröm, egy Laufeyson - morogja a férfi és a kezét nyújtja. - Odin Borson.

- Nagyon örvendek - fogadja el a kezet Loki; a szorítása erős, határozott.

- Az egyetemről ismeritek egymást? - húzza össze a szemöldökét; Thor kényelmetlenül felnevet.

- Inkább a jégről - válaszol helyette Loki, és végre valami kíváncsiság is gyúl Odin szemeiben, de Loki azonnal el is oltja. - Műkorcsolyázok.

Odin úgy látszik, elgondolkozik, majd bólint egyet. Az arcán nem látszik undor, meglepettség, semmi keserűség vagy harag; de a szemei villognak, mint éjszaka a rókáké az erdőkben.

- Hallottam apád sikereiről még fiatal koromban - mondja. - Azt hittem, manapság már csak a nők űzik ezt a sportot.

Odin az utolsó szavaknál élesen letekint Loki vékony alakjára; meg arra az átkozott szemfestékre és Loki egy pillanatra érzi, hogy ég az arca, de nem elég veszélyes a helyzet, nem elég forró, tovább kell szítania a tüzet, mert ilyen a természete; szereti megégetni magát.

- Úgy látszik, belőlem kispórolták a férfiak állatiasságát - húzza fel a szemöldökét.

- Fiatalok és a mániájuk - dörmögi a férfi; Loki meg hagyja.

Ellép az útból; engedi, hogy Odin egyetlen szeme meglepetten villanjon és a szobába lépve felkanalazza a padlóról a táskáját, majd a kabátjáért nyúl a kanapén. Thor bocsánatkérően néz rá; aztán már csak a földet bámulja.

- Jobb, ha megyek is - mondja Loki újra eléjük lépve. - Örültem a találkozásnak.

- Hasonlóképpen - bólint a férfi és Loki elindul az ajtó felé, Thor meg követi, mint egy kiskutya.

A szőke bezárja maguk mögött a bejáratot, ahogy a lépcsőházba érnek, Loki meg kíváncsian néz rá. A becsülete egy kicsit sebesen lóg a levegőben közöttük, de semmi menthetetlen nem történt. Thor őszinte sajnálattal próbálja kiharcolni tőle a megbocsátást; Loki pedig kegyes, ezért elhiszi neki, hogy amit érez, az szívből jön.

- Bocsánatot kérek az apám miatt - mondja. - Elég régimódi.

- Nem, igazából teljesen elbűvölt - viccel Loki és egy megkönnyebbült kis nevetés tör ki kettejükből.

A légkör megfeszült csendje átszelídül egy közös egyetértésbe és végül Thor közelebb lép hozzá; az egyik kezét az ujjai közé veszi és puha ujjbegyivel végigsimít a fehér bőrön. Loki szíve újra erősebben kezd verni, emiatt pedig őszintén a föld alá kívánja magát; még sosem volt ennyire ideges egy ilyen apró érintéstől.

- Lesz egy kis karácsonyi összejövetel a héten. Ha lesz kedved, akkor... Nagyon örülnék, ha láthatnálak ott.

A kettejük között lebegő kérdés hatására a fekete hajú összehúzza a szemöldökét. Loki meglepődik; nem sűrűn hívják sehova, meg amúgy sem szereti a nagyobb társaságokat; de be kell vallania, hogy a hokicsapat eléggé a kedvére volt az előző találkozásuk alkalmával, szóval nem mond egyből nemet. Thor szemébe néz bizonytalanul, ő meg csak mosolyogva megszorítja a kezét.

- A barátaim is kedvelnek téged.

- Nem vagyok ebben olyan biztos - húzza el a száját a férfi; őt általában nem sokan kedvelik.

- Kérlek, miattam...

Thor hangja megremeg; csak amikor kimondja, veszi észre a szavak súlyát. Biztosan szeretne a szájára csapni, meg ordítani egyet; kirúgni egy kukát az utcasarkon, bármit, amivel enyhítheti a hirtelen beállt feszültséget. Loki lép végül; közel hajol a férfihez és egy apró csókot nyom az arcára.

- Hozzak valamit, vagy...? - néz rá kérdőn, a szőke megrázza a fejét.

- Csak magadat - villanyozódik fel Thor, végre úgy néz ki, mint a napsugárba tekert horizont; pont ahogy Loki emlékezett rá.

- Akkor majd írj egy SMS-t a részletekről - lép el Loki és belekapaszkodik a táskájába. - Ott találkozunk.

Thor bólogat, mint egy izgatott kisgyerek és Loki is nagyon rosszul leplezi a higgadtságát, szóval amikor kiér az épületből, ő tényleg felrúg egy szemetest.



Loki pálya fehér jegén egyensúlyozva próbálja megtalálni a nyugodtságát. A lába sajog, de néha, ha már túlságosan koncentrál egy ugrásra, akkor csak a landolás pillanatában eszmél rá az őt kínzó fájdalmakra. Az arca nem mutat semmit, csak közönyt, ahogy körbe-körbe ring a jégen. Elveszett szellemnek tűnhet annak, aki a fenti székekről a pályát kémleli, és Loki leng a semmiben. Az agya tompa, a teste fáradt; már régen haza kellett volna indulnia.

Kopogás töri meg a jég karcolásának sikolyait; Natasha vörös haja hamar feltűnik Loki előtt, ahogy hátra siklik maga mögött összefűzött karokkal. A tartása kimért, miközben a nőt nézi. Natasha nem szól semmit; csak némán veszi magára a korcsolyákat, lába alatt a pengék egyszerre gyönyört keltőek és fenyegetőek, ahogy a felvágják nagy, éles csíkokban a jeget.

-Minden rendben? - siklik el mellette a nő; Loki figyeli, hogy bemelegítés nélkül majdnem a feje felé emeli az egyik lábát.

- Mégis mit csinálsz itt? - támad vissza a férfi egy kérdéssel; nem akar az érzéseiről beszélgetni most.

- Nem tudtam aludni - rántja meg a vállát Natasha; és Loki elhiszi neki. A nő mindig is éjjeli bagoly volt; legtöbbször este, az üres csarnokba jár edzeni, amikor már senki sem hallja, ahogy a jégen elhasal.

Natasha mosolyog; veszélyesen nyugodt az egész atmoszféra és Loki fél elejteni egy pillanatra is, hogy milyen aggodalmak áskálódnak benne, mert túl ritkán van része efféle csendben. A nő ugrik egy dupla axelt és Loki követni akarja, de a lába nem hagyja nyugodni, ezért csak lágyan siklik körbe-körbe a jégen, friss darát hagyva maga után a pengék alatt.

- Szóval, te mit csinálsz itt? - siklik el mellette Natasha újra; Loki kénytelen lesz válaszolni, mert a másik úgysem hagyja annyiban. - Talán agyalsz valamin?

- Elég kíváncsi kedvedben vagy.

- Talán Thorról van szó, a mesés szőkéről?

Loki feladja a terelést; helyette nekirugaszkodik, lendületet vesz és ugrik egy dupla ritterberget; az ép lábával ugrik és arra is érkezik, mégis megrogyik, ahogy kiegyenesedve tovább halad. Natasha végig nézi, de nem szól; megtanulta, hogy Lokira úgysem hathat, ha a korcsolyáról van szó.

- Most éppen egy buliban lenne a helyem vele - mondja a férfi csendesen; Natasha úgy tesz, mint akinek fontosabb azt figyelni, hogy melyik lába van elől. - Éppen csak... nem éreztem helyesnek, azt hiszem.

- Ez új - mondja a nő egy kis hallgatás után. - Sosem gondoltam, hogy egy nap lelkiismeretet növesztesz.

Loki csak egy gúnyos mosollyal válaszol.

- Miért nem mentél el?

A férfi nem válaszol, csak megáll a korlát mellett és belé kapaszkodik; az ujjai kékre duzzadnak a kifejtett erőtől; Loki biztos benne, hogy ha elég ideig szorítaná a műanyag lapot, akkor elérné, hogy az ujjai egyenként essenek le a kézfejéről.

- Találkoztam az apjával - válaszol végül, Natasha pedig őszinte meglepettséggel siklik az oldalához.

- Elég gyorsan haladtok, nem gondolod?

Loki szemei megvillannak; de nincs benne harag, csak kétségbeesett bizonytalanság.

- Nem terveztük előre, egyszerűen csak betoppant a legkellemetlenebb pillanatban - sóhajtja, és megkeresi a nő tekintetét. - Nem kedvel engem.

Talán ha Natasha nem lenne olyan kimért, akkor most elröhögte volna magát; de kitartóan fenntartja az álcáját azzal kapcsolatban, hogy nem gondolja teljesen nevetségesnek Loki aggodalmait arra vonatkozóan, hogy a még nem pasija apja hogyan vélekedik róla.

- Már ne is haragudj, de téged ez miért is izgat? - húzza fel a szemöldökét; biztosan nagyon jól szórakozik. - Eddig már több tucat embert rontottál meg nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólad a szüleik.

Loki újra a pályára siklik és a hosszú, fekete hajába túr. Az egész helyzet elég drámai; egyetlen apró ember a nagy, jeges pálya közepén. Natasha látja benne a költőiséget és teljességgel elragadtatja; Lokinak mindig furcsa érzéke volt a belső dívaságának kifejezésére.

- Ez most más - sóhajt a férfi. - Nem tudom mi bajom van, de úgy érzem, hogy szükségem van az elismerésére. Jobb akarok lenni.

Natasha megrázza a fejét és belekarol Lokiba; körbe-körbe kezdenek forogni, mintha a nő csak hipnotizálni szeretné a másikat.

- Ez sosem más. Mindenki pont ugyanolyan - magyarázza, Loki pedig megforgatja a szemeit. - De ha neked Thor kell, akkor menj és szerezd meg.

- Könnyű ezt olyannak mondani, aki elbűvöl mindenkit, aki csak ránéz - fújtat a férfi; Natasha úgy látszik, hogy élvezi a társalgást. - Mindig mindenki kedvel téged.

- Ezért vagy te az egyetlen barátom - nevet a nő; a hang egy ragadozó halk morgására emlékezteti a férfit. - Mondd csak, megéri ő neked?

- Tessék? - lepődik meg Loki.

- Megéri neked a fáradtságot? Hogy tovább próbálkozz, úgy is, hogy hátrányból indulsz?

Loki ezúttal igazán le van taglózva; meg is áll egy helyben a jégen és hagyja, hogy Natasha körülrajongja. Még sosem gondolkozott ezen a kérdésen; ő nem olyasfajta, aki ilyen jelentéktelen dolgokba huzamosabb ideig nagyobb energiát fektet. Jobban érdekelte mindig is a sport, amit űzött és a győzelem ígérete; de Thor viszont valamiért másnak látszik, az egész lénye boldogsággal öleli körül, simogatja és megpuhítja a feszült kiállását, és egyszerre rémül meg ettől az érzéstől és vonzódik hozzá.

Megszokta már, hogy rajonganak érte, istenítik; de mindez érzelmek nélküli attrakcióból adódott és soha sem tartott tovább pár napnál. Thor viszont hetek óta kínozza a gondolatait és hiába próbálkozik, nem tudja elfelejteni.

- Kedvelem őt - mondja végül; alig veszi észre, hogy a kezei remegnek, ahogy az arca elé tartja őket. - De a bajnoksága kell most koncentrálnom. Nem engedhetem meg, hogy elvonja a figyelmem.

- Tudod, amikor kicsi voltam, volt egy apró macskám - mondja Natasha, majd ugrik egy dupla lutzot és lágyan siklik tovább a jégen. - Nagyon imádtam őt, elég jó macska volt. Nagy, puha, fehér szőre volt és Hercegnőnek hívtam. Minden alkalommal, amikor elmentem egy versenyre egy másik városba, egyedül hagytuk otthon a kertben és amikor hazamentem, a kapuban várt rám, hogy átöleljem. Egy nap, amikor elnyertem az arany medált, nem láttam őt a vasrácsok előtt, szóval hátra mentem az udvarba. Medvecsapbába lépett, miközben én a pályán voltam.

Loki leül a hideg jégre, ahogy hallgatja a nőt és a mese végére éles zavarodottság ül az arcára; nem érti, hova akar kilyukadni a nő a halott macskájával. Natashát nem zavarja különösen, mert nem beszél tovább, de Loki ideges hangja sem zökkenti ki őt a gyakorlataiból.

- És akkor? - kérdezi Loki felháborodva. - Thor is medvecsapdába lép, ha egyedül hagyom, vagy mi?

- Soha többé nem tudtam ránézni arra a medálra - mondja Natasha; Loki úgy érzi, értenie kéne.

Pár pillanat eltelik, mire Loki megemészti a hallottakat, aztán a nőre néz, akinek egy sunyi mosoly ül az arcán.

- Ezt csak most találtad ki, igaz?

Natasha megrántja a vállát.

- Lehetséges.

A férfi egy nagy sóhajjal nyújtózik el a jégen; a lámpák tompa fénye a szemébe világít, ahogy a vasvázat nézi a plafonon nyújtózkodni.

- Utállak téged.

- Nem igaz.



Napok telnek el, mire újra találkozik Thorral; a véletlen műve az egész. Loki csak éppen megérkezik a csarnokba; Thor pedig elhagyni készül. Az előtérben látja meg először Loki a szőkét és mély levegőt vesz, ahogy felé veszi az irányt. Thor meglepettnek látszik; ez uralkodik az arcán leginkább.

- Szia - lép elé Loki; a testtartásában van egy leheletnyi meghunyászkodás.

- Szia - áll meg Thor; a szeme szomorúan villan. - Nem jöttél el.

- Volt ez a vizsgám, ami az utolsó pillanatban jutott eszembe és... muszáj volt tanulnom - rak össze Loki gyorsan egy hazugságot, de magát sem igazán győzi meg vele.

Pedig a hazugságokban jobb szokott lenni; talán Thor közelsége van rá ilyen negatív hatással.

- Semmi gond, tényleg - mondja a szőke és egy kellemetlen csend telepedik közéjük; Loki ki akarja magyarázni az egészet, de a nyelve valahogy összecsomósodik a szájában és Thor megelőzi. - Figyelj, ha nem akarsz találkozni, én megértem.

- Nem erről van szó, szörnyen szeretnék - szakítja félbe gyorsan Loki, még mielőtt olyasmibe mennek bele, amit megbán. - Csak nem vagyok nagy partiállat.

Thor elmosolyodik és a feszültség elkezd szivárogni közöttük; talán egy apró mosoly is visszatér a szőke arcára.

- Figyelj, lesz szilveszterkor egy kis összejövetel - mondja. - Semmi nagy buli, csak pattogatunk popcornt, leülünk a kanapémra és mindenki elhozza a kedvenc legszörnyűbb filmjét, amit talál. Egész estés maraton, szívesen várunk, ha van kedved.

Loki elmosolyodik; ezúttal őszintén bólint a kérésre.

- Honnan tudtad, hogy a szörnyű filmek a gyenge pontom?