Loki!!! on ice - 4. fejezet

Ennek a fejezetnek az alcíme: eternal cockblock. Tényleg.  (Playlist itt.)

- Azért hívtál ide, hogy bemutasd nekem a pályát?

Loki hangja játékos, Thor meg azonnal felvillanyozódik, ahogy felé fordul a jégen. Egy szürke pulóver van rajta meg egy fekete mackónadrág és szörnyen aranyosan néz ki, ahogy a pengéken egyensúlyozik. Loki szíve egy pillanatra összefacsarodik, ahogy a korláthoz lép, Thor pedig felé siklik vidáman.

- Elfoglalt vagy talán?

- Most már nem - húzza el a száját Loki, de nem tudja visszafogni a mosolyát.

- Az jó - bólogat Thor lelkesen. - Akkor segíthetnél nekem. Elhoztad a jégkorid?

Loki feltartja a kezében a pár korcsolyát, a könnyű súlya megszokott társsá vált már az évek alatt a kezében. A pengék olyan élesek, hogy Loki fél, hogy felhasítja vele az emberek tekintetét. Hamar magára erőlteti a lábbeliket, aztán a jégre lép; olyan kiegyensúlyozott és kecses, hogy Thornak nyelnie kell egyet a látványra. Loki testére úgy tapad a fekete sztreccs nadrág, hogy kirajzolódik minden kis ér rajta. Felülre csak egy fekete pólót húzott, de azon keresztül is élesen vonaglik a szikár alakja.

- Szóval, mit szeretnél? - néz Thorra kérdőn, az meg magához tér egy pillanatra és mellé siklik.

- Taníts nekem valamit - mosolyog idiótán és Loki őszintén meglepődik, de nem lehet elég őszinte, mert Thor semmit nem vesz észre; ugyanazzal a mohó lelkesedéssel figyeli a választ.

- Azokkal a masszív fegyverekkel alattad nehéz lesz bármit is tanítanom - mutat rá, hogy különbség van a kettejük korcsolyája között.

Thor valószínűleg ezt észre sem vette, mert megilletődve néz le a saját lábára; mintha nem is a saját testrészei lennének, úgy figyeli. Loki észreveszi, hogy gondolkodás közben a férfi úgy összehúzza a szemöldökét, hogy alig látszik a szeméből egy darabka is. Pedig élénk tengerkék szemei vannak; olyanok mint Finnország fagyott tavai.

- Ó, gyerünk már - kéri Thor, mint egy gyermek. - Valamit csak tudsz mutatni. Ha te mutatsz valamit, akkor én is.

Loki elmosolyodik; olyannak hat az egész, mint az óvodás gyerekek titkos kis alkui, amiről senki nem tud és ez jobb is, ha így marad. Emellett senkit sem érdekelt még ennyire az, amit csinált, szóval Thor tudja, hogyan hathat rá.

- Ígérd meg nekem, hogyha megsérülsz, az én nevemet soha többé nem is említed senkinek. Mintha nem is léteznék - morogja, Thor meg csak bólogat.

Végül megfogja a férfi kezét és a pálya közepére húzza.

- Csináld utánam - mondja, majd lassan megpördül maga körül.

Thor ügyetlenül követi, a lába alatt kissé kicsúszik a vastag penge és egy pillanatra elveszti az egyensúlyát; Loki lenyűgözve figyeli a próbálkozást.

- Nem rossz - mondja, Thor arca meg felvillanyozódik. - Már csak tartás kellene és egyensúly, meg egy kevés tehetség.

- Van tehetségem - tettet felháborodást a szőke, de Lokiba kell végül kapaszkodnia, hogy ne essen el. - A hoki is van olyan nehéz, mint a műkorcsolya.

- Igen, csak veletek ellentétben, nálunk fontos, hogy a talpunkon maradjunk.

Thor nem szól semmit, csak egy pillanatig farkasszemet néz Lokival. A fekete hajú érzi a vesztét, amikor Thor keze eltűnik a látóteréből és az egyik combja alá nyúl. Nincs ideje védekezni, vagy kapaszkodni; amikor újra érzékeli a környezetét, a jégen fekszik és Thor felette nevet.

- Meg akarsz gyilkolni, nem igaz? - próbálja lehámozni magáról a szőkét, de Thor túl nehéz és nem úgy látszik, hogy bárhova szívesen menne. - Szállj le rólam, te melák.

- Látom, a híres egyensúly meg a tehetség elhagyott - nevet Thor. - Miért beszélsz itt gyilkosságról? Semmi bántódása nem esett senkinek.

- Csak azért beszélsz, mert te legalább puhán landoltál - szűri Loki a fogai között, de annak ellenére, hogy szörnyen veszélyesnek akar látszani, egészen kedvére való a helyzet.

Thor meleg teste vészesen közel simul hozzá, a lábai furcsán össze vannak gabalyodva a másikéival, és a mellkasa kiszorítja a tüdejéből a levegőt; de egyébként is eláll a lélegzete, ahogy észreveszi, hogy Thor csak pár centire van tőle.

- Egyébként sem tudnálak bántani téged - suttogja Thor és Loki érzi, hogy lassan közeledik; az agya riadót fúj, a keze pedig remegni kezd a férfi vállaiba kapaszkodva; arra vár, hogy minden meleg lesz és puha.

De nem jön semmi. Az ajtó hangos csapódása jön csak.
- Hohó, vannak itt kamerák is, vagy az egész műsor miattunk van? - kiabál a pálya széléről Tony, szóval Thor összekapja magát és lemászik a Lokiról. - Csak, mert azt kell mondjam, el vagyok ragadtatva.

Loki most veszi észre; Thor csapattársai mind mezbe vannak bújva, kezükben hoki ütőt szorongatnak és mind túlságosan egyszerűnek tűnnek, hogy igazi sportolók legyenek. Öten vannak, a magas szőkét és a pimasz kis feketét már ismeri, de a többi kellemetlenül idegen a tekintetének.

- Oké, akkor bemutatkozási - áll meg a korlátnál Tony, a többiek meg körülötte. - Én Anthony Stark vagyok, bizonyára ismersz, ha nem, akkor guglizz rám. Ez a kis fahéjas csiga Steve Rogers, ő a kapitány, mellette pedig Bucky, közügyi rendfenntartó és ő felel a pénteki burrito estéért.  Mellette ott a tünemény Bruce Banners, kívül elég visszafogott, de az aranyos külső zord szörnyeteget takar, szóval semmi nyulka-piszka. Itt van még Clint Barton, nagyot hall szegénykém és szájról olvas, szóval csak a háta mögött beszéld ki. És azt hiszem, Thorral már találkoztál. Bár ebben nem vagyok biztos.

Loki a rászegeződő szemektől egy pillanatra zavarba jön; sosem volt ennyi ember érdeklődésének a kereszttüzében, szóval csak integet nekik.

- Én Loki vagyok. Laufeyson.

- Tudjuk, kedves - húzza el a száját Tony. - Minden hallottunk már rólad. De ne aggódj, semmi rosszat. Persze, jót sem.

Loki Thor tekintetét keresi, de ő csak makacsul a jeget bámulja zsebre dugott kézzel; muszáj megeresztenie egy mosolyt a gondolatra, hogy talán Thor pont olyan átéléssel beszélt a barátainak róla, mint amennyire visszafogottan tette Loki.

- Szóval Loki, szeretnél játszani velünk? - töri meg a beállt kínos csendet Steve, ahogy a pályára lép. Loki sosem volt a hoki híve; általában a gyenge természete miatt kimaradt a hasonló agresszív sportokból; a túl sok sérülés hamar eltiporta volna.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

- Próbálj meg nem az arcodon korcsolyázni, és minden rendben lesz - paskolja meg a vállát Clint, ahogy elhalad mellette.

Loki Thorhoz fordul, az meg belekarol a férfiba és magával húzza.

- Gyere, jó móka lesz - mondja a szőke, Loki meg kénytelen hinni neki.



- Stark, úgy játszol, mint akinek karót húztak a seggébe - nevet Clint; az említett férfi meg felháborodik. - Legközelebb szólok Peppernek, hogy óvatosabb legyen az ágyban.

- Ez előfordul néha, amikor az embernek aktív a szexuális élete, Barton - siklik el mellette Tony, Clint meg csak elhúzza a száját.

Loki végül jól szórakozik, annak ellenére, hogy legalább háromszor érzi azt, hogy az élete komoly veszélybe kerül. A legtöbbet figyelnek a testi épségére; eleve furcsán kilóg a nála nagyobbak közül. Egyedül Stark az, aki alacsonyabb nála, ő is a kapuban tölti az ideje nagy részét.

Thor minden pillanatban rajta tartja a szemét, ez pedig melegséggel tölti el Loki mellkasát; nem érti miért, nem is igazán érdekli. Azt sem tudja, hogy igazából miért jött el, amikor Thor felhívta őt; nincs ideje más emberekkel foglalkozni, így is elég probléma a saját jövője egyengetése; de nem igazán tudott ellenállni, amikor a meleg hang a telefonban megszólalt.

Loki nem jó a hokiban; minden ütése céltalan hadonászás, de legalább eléri vele azt, hogy a korong távol maradjon tőle. Thor ragyogó mosolya rátapad a szemeire és nem eresztik; az egész túl abszurd és Lokinak mosolyognia kell tőle. Aztán Thor véletlenül neki rohan, Loki meg lerogyik a földre. Először nincsen baj, nem érzi a lüktető fájdalmat a térdében; csak zsong feje és a szeme kettőt lát. Thor aggódva guggol le mellé és a többiek is megállnak a mozgásukban.

- Minden rendben van? - kiabál nekik Steve; Thor szemében Loki ugyanezt a kérdést látja.

- Minden - bólogat Loki, ahogy feláll; Thor ügyetlenül tartja őt a könyökénél fogva. - Csak a térdem...

- Mondtam, hogy mutasd meg valakinek - húzza össze a szemöldökét Thor; Loki csak megforgatja a szemét.

- Akkor most nem lehetnék itt.

Thor követi őt, ahogy lemászik a pályáról és elkezdi leszedni magáról a korcsolyát. Végignézi, ahogy a kibontja a fűzőt és lehúzza, majd felhajtja magát a nadrágot. Loki térde dagadt és egy-két lila folt keretezi; Thor grimaszol a látványra.

- Van egy ismerősöm. Még nem orvos, csak egyetemre jár, de szerintem érdemes lenne vele megnézetni - mondja, Loki meg úgy néz rá, mintha a tekintetével akarná elmetszeni a torkát.

- Igazán nem...

- Ragaszkodom hozzá - dönti el Thor; Loki gyomra megremeg a határozott hangra, szóval csak bólint. Nem tetszik neki a gondolat, de végül is ebből nem lehet baj. 


- Elmozdulás nélküli törésnek tűnik - mondja Jane, ahogy Loki térde mellett guggol. Az ujjával megnyomja a férfi térdkalácsát, amitől Loki szemébe könnyek gyűlnek, de a világért sem adna ki egy hangot sem.

Thor lakásában vannak és szörnyen világos az egész; túl otthonos, túl tágas és pont olyan, amire Loki emlékszik. A kanapé még mindig kényelmetlen, szóval maga alá gyűri a tenyereit, mint egy türelmetlen gyermek; Thor csak összefonott kezekkel figyeli, ahogy Jane megvizsgálja a műkorcsolyázót.

- Persze, nem vagyok benne biztos, egy röntgen kép sokat segítene és sajnos, és nem vagyok Supermen - mondja, miközben feláll és összepakol.

- És akkor? - lép hozzá Thor. - Mit kellene tenni?

- Abbahagyni az edzéseket és elmenni egy igazi orvoshoz.

- Szó sem lehet róla - ellenkezik Loki, amire kap egy aggódó pillantást Thortól és egy zavartat Janetől. - Nem hagyom abba az edzést. Januárban versenyem van.

- Loki - szólal meg Thor; a hangja kérő és puhán néz rá, de Loki csak lehúzza a nadrágja szárát a lábán és összefonja a karját.

- Ez az én döntésem.

- Ha meggondolnád magad - néz rá a lány -, akkor készülj fel, hogy 4 hét gipsztok vár rád és napi torna. Komoly gondok adódhatnak, ha nem nézeted meg valakivel.


Thor beszélget még Jane-nel az ajtóban, amikor elköszön; a lány szeme úgy csillog, hogy azt a csillagok is megirigyelnék és a bejáratnál elejti az orvosi táskáját, Thor meg segít neki összeszedni a cuccát. Loki csendesen nézi őket a konyhából állva; Jane minden mozdulata imádatot sugároz. A mosolya majdnem szétrepeszti az arcát, a keze pedig remeg, ahogy a füle mögé gyűri a hosszú, barna haját.

Loki ugyanúgy ér a sajátjához; a fekete tincsek selymesen siklanak ki a kezei között. Vajon tényleg az ilyen viselkedéssel lehet elnyerni egy férfi szívét?

Thor mosolyog, ahogy a lányra néz, de nem igazán hallgat a mondandójára; Jane szája megállíthatatlanul jár; Loki fél, hogy összetöri a fogait. Végül nehezen, de Thor kirakja a házból és gondosan bezárja utána az ajtót, hogy aztán Lokira nézzen.

A fekete hajú megtörten áll előtte; semmi jót nem hallott, de ez nem fogja eltántorítani a világbajnoki címtől. Thor elé lép, egy fél méter választja el őket; Lokinak fel kell néznie rá, mert az ajtófélfának dőlve meggörnyedt a súlya alatt.

- Nem tudtam, hogy barátnőd van - mondja végül és szórakozva nézi Thor arcán a merő zavarodottságot.

- Hogy mi?

- A barátnőd - bök a fejével Loki az ajtó felé.

- Jane? - húzza össze a szemöldökét Thor; nem érti, hogy Loki hogyan lyukadt ki ennél a megállapításnál.

- Bármi is legyen a neve - rántja meg a vállát a férfi és a cipője orrát kezdi pásztázni.

- Ő nem... Mi nem vagyunk együtt - próbálja kimagyarázni magát Thor, Loki meg csak elmosolyodik a próbálkozásra. - Mégis miből gondolod ezt?

Abból, ahogy viselkedsz vele - akarja mondani Loki. Thor puhán beszél hozzá, mintha csak a legkedvesebb játékszere lenne; a kezei mozgása nem töredezett és hirtelen, hanem nyugodt, mintha a levegőt is simogatni akarná. A kék szemek pedig meglágyulva nézik a mogyoró színű hajat; Lokinak Jane-ről egy mókus jut eszébe; Thornak bizonyára egy vad oroszlán.

- Amikor rád néz - mondja végül -, úgy néz, mintha te lennél az egyetlen ember az egész világon.

Thor idegesen mosolyog; a kezével beletúr a hosszú, szőke hajába.

- Milyen kár, hogy nekem valaki más tetszik - mondja és közelebb lép Lokihoz, ő meg megfeszül, mert már megint az a furcsa érzés van a gyomrában; nem pillangók, hanem veszett, éhes macskák.

- Milyen szerencsés lehet ez a valaki - súgja és már érzi Thor melegének a közelségét; az meg magabiztosan mosolyog rá, mert Loki biztos benne, hogy látja a fakó arcának a pirosságát.

- Valóban nagyon szerencsés - mondja és lehajol.

Loki puha ajkai egy pillanatra hozzá érnek Thoréhoz; érzi rajta a napsugarat és a téli, hideg szellőt. Nem csók ez még, csak egy apró érintés, de teljesen elmegy tőle az esze és a vére elkezd zsongani és többet akar, de amikor Thor nyakához érne, hogy az ujjait köré fűzve magához húzza, kopogás hallatszik az ajtón.