Loki!!! on ice - 3. fejezet

Elmennek salátázni. Ennyi a sztori.



Szóval a salátázóról kiderül, hogy nincs saláta, meg igazán túl sok zöldség sem, meg hogy a saláta taco, de Loki feleannyira sem bánja, mint kellett volna. A teste ételért könyörög és az illatokat már méterekről megérezi; Thor csak nevet a fájdalmas ábrázatán.

A kis bódéban Loki eldönti, hogy a világ legfinomabb tacóját kínálják, mert legalább hárommal végez, mire elindulnak hazafelé Thorral és még akkor is kettőt csomagoltat magának. A szőke lenyűgözve nézi a farkasétvágyat.

- Szóval angol vagy - dugja zsebre a kezét Thor a hideg elől.

- Az akcentusom árult el talán? - húzza fel a szemöldökét Loki. Az út jeges, de valamiért örül neki, ahogy csúszkál a köveken.

- Meg az, hogy úgy beszélsz, mint a nagymamám.

Loki felnevet a hozzászólásra; sosem kritizálták még a szóhasználatát.

- Mondja ezt a nagy, megtestesült viking isten - mosolyog maga elé. - Norvégia vagy Dánia?

- Svédország.

- És nyilván egyetem miatt vagy itt - néz rá Loki; túl gyorsan haladnak, túl gyorsan közeledik a lakásához. - Mindenkit az egyetem hoz ide, nem az egészségügyi rendszer.

- Nos, itt az egyik legjobb az asztrofizika - rántja meg a vállát Thor, Loki meg döbbenten megtorpan.

- Most viccelsz.

- Mi az? - neveti el magát a szőke, Loki meg csak hitetlenül nézi.

- Nem úgy nézel ki, mint egy fizikus - nyögi ki végül Loki, és újra útnak indulnak.

- Tudom, hiányzik a szuperhősös pólóm és a nagy, fekete keretes szemüveg - bólogat Thor; már hozzászokott az előítéletekhez és legtöbbször csak nevet rajta.

Loki úgy érzi, közbe kell szúrnia valamilyen szarkasztikus kis mondatot, hogy visszaszerezze a fölényt a beszélgetésben.

- Nem. Egyszerűen csak hülyének tűnsz.

Thor újból felröhög, Loki meg úgy érzi, ma este már elért valamit. Talán nem a legjobb ötlet egy tök ismeretlen kukkolóval randizni, meg talán nem is randi, de nem zavarta. Az idő kellemes volt és szórakoztatónak találta a szőke társaságát; másnap majd visszatérhet a megszokott, komor edzésekhez.

- És te? Lefogadom, hogy ezzel a pimasz hozzáállással valami ősi boszorkány szokásokat tanulmányozol - néz rá Thor, Loki meg halott szemekkel figyeli őt.

- Bűnügyi nyomozónak tanulok - mondja csendesen, Thor meg lefagy egy pillanatra és pánikba esik.

- Szent szar, tényleg?

Loki egy pillanatig fenntartja az álcáját.

- Dehogyis. Képzőművészetekkel foglalkozom.

Thor fellélegzik; a mosolya visszatér az arcára és a helyzet megkövesedik Loki elméjében, minden egy pillanatra szilárdra fagy; érzi, hogy egy nap ebből szép emlék lesz.

- De igazából csak a papírok miatt csinálom - folytatja. - Mindig az volt az álmom, hogy világbajnok legyek. Vagy halott. Amelyik előbb jön.

- Elég fényes jövő - mondja Thor lenyűgözötten. - Akkor semmi család? Gyerek?

Loki keze ökölbe szorul; ez nem olyan téma, amiről szívesen beszélne. Sokat gondolkozott már azon, hogy szeretne-e egy nap gyermeket, de a gondolatai mindig visszatértek arra a pontra, hogy lehetséges, hogy belőle is olyan szörnyű apa lenne, mint Laufey. Elhúzza a száját; nem tudja, mit mondhatna.

- Nem vagyok túl jó a gyerekekkel - ismeri be, Thor meg hátba veregeti.

A keze meleg nyomot hagy Loki lapockáján.

- Én sem vagyok az - mondja Thor.  - Ráülnék egy nap egyre és észre sem venném. Ő meg csak fuldokolna a fenekem alatt, miközben nézem a Super Bowlt.

Loki agyában felelevenedik a kép; szürreális és szörnyen vicces. Gondolataiban mélyedve lép előre, a lába azonban meg is akad az egyik kiálló járdaszigetben. Egyensúlyát éppen csak megtartja Thorba kapaszkodva, de a száján egy fájdalmas kiáltás szökik ki. A térde elevenen lüktet.

- Minden rendben? - tartja meg a könyökénél Thor a fekete hajút.

- Csak a térdem - próbálja lerázni a témát magáról Loki; sikertelenül. - Egy kicsit még fáj.

Thor aggódva méri végig; Loki hazugságai valakinek talán könnyű kis semmiségekként búgnának a füle mellett, de Thor érzi a hangsúlyban a bizonytalanságot.

- Meg kellene mutatnod egy doktornak - mondja; Loki grimaszolni kezd.

- Nem olyan komoly, csak egy kis pihenésre van szükségem.

Thor nem hisz neki, de nem akarja ráerőszakolni a dolgot.

- Tudod, ha megerőlteted, komolyabb problémáid is adódhatnak, mint egy kis fájdalom - próbálja elmagyarázni az álláspontját úgy, hogy Loki ne érezze, hogy próbálja irányítani. - Én már csak tudom.

- Muszáj edzésben maradnom - rázza meg a fejét Loki és újra útnak indulnak. - Ha most elmennék vele orvoshoz, akkor eltiltana a jégtől.

Thor megérti; de nem múlik el az aggodalma.

- Rendben van - bólint. - De ha rosszabbodik, megígéred, hogy meglátogatsz egy szakértőt?

Loki megtorpan; nincs hozzászokva ehhez a mértékű aggodalomhoz. A legutóbb, amikor valaki ennyire gondolt rá, akkor az anyja kérése miatt hagyott ki három hétnyi edzést; utána alig bírta behozni a lemaradását. Viszont a meleg levesek illata, meg a vizes borogatás a lázas homlokán; ezek az emlékek örökké a nyomában vannak.

- Rendben. Megígérem.

- Add a kisujjad.

Loki meglepődik.

- Tessék?

- Add a kisujjad - mondja Thor vigyorogva, és felemeli a sajátját.

Loki felé nyújtja, a szőke meg csak összeakasztja őket; láncként függ kettejük között.

- Most ígérd.

- Ígérem - mondja Loki; szeme zavartan pislog.

- Király - ragyog fel Thor.

Loki szíve egy pillanatra összefacsarodik és olyan újszerű neki ez az egész; az örökké fakadó  pozitivitás meg az a furcsa báj a mondatok végén. Minden-minden csak zűrösnek tűnik és egy kicsit megijed, hogy mennyire jól érzi magát a másik boldogságában lubickolva.

- Bolond vagy - vigyorog.

Thor végül hazáig kíséri.




- Lélegezz.

Az orvos hangja közönyös; az orvos hangja fáradt. Loki az általános ellenőrzésen van; a falak szokásos fehérek, a levegőben pedig terjeng a fertőtlenítő szaga. Minden steril és halott; Loki otthon érzi magát. Ritka pillanatok egyike, hogy nyugodtságra lel egy bútorokkal túlzsúfolt kis szobában. Pedig a gumik a falakon elmegyógyintézetekre emlékeztetik.

Dr. Maria Hill megvizsgálja a tüdejét, aztán megvizsgálja a vérnyomását; kétséggel telve figyeli a számlálót, ami egyre nagyobb számokat mutat.

- Szerelmesek vagyunk? - húzza össze a szemöldökét; Loki válaszra sem méltatja. - Egy kicsit magas, de belefér.

Loki unottan tűri a vizsgálatot; szemével elbarangol az apró szoba minden pontjára. Egy poros csontváz áll a sarokban, kezei lustán lógnak a bordák mellett; csavarok lógnak ki a térdéből.

- Van esetleg valami panaszod, amiről tudnom kellene? - kérdezi végül a doktornő, miközben a mappájába mélyedve adatokat firkálgat; Loki üveges tekintete csak lustán vándorol végig az arcélein.

- Semmi.




Kopognak az ajtón, Loki lustán kiált, hogy nyitva van. Natasha lassú léptekkel sétál be a házba, a talpa alatt kopog a padló, ahogy lerúgja magáról a cipőit. Kint már reszket a hideg, minden fa kopaszra vetkőzött és az este túl hamar telepedik le, de Loki nem bánja, mert így lehetősége van végiglustálkodni az estéket. A nő úgy lépked, akár egy ragadozó; vörös haja az egyetlen, ami elárulja a jelenlétét. A tüzes vörös úgy ég a pasztell színek között, mint az erdőtüzek Kalifornia kiszáradt rengetegeiben.

- Ez nem olyasmi, amit általában bárkinek megteszek - mondja Natasha és Loki felé hajít egy zacskó chipset.

A férfi grimasszal az arcán kapja el, közben még inkább bekuckózik a maga köré tekert takaróban. A tévé zaja felszakítja a ház csendjét, Natasha meg mellé ereszkedik a kanapéra; Loki a zokniba bújtatott lábait ráveti a nő térdére.

- Ha sejtéseim igaznak bizonyulnak, az egyszerű kérésem nem foglalja magába egy államfő meggyilkolását vagy ártatlan csecsemők lemészárlását egy elhagyatott raktárépületben, szóval pár csomag chips megvásárlására igazán képes vagy te is - motyogja Loki, a távirányítóval kapcsolgat az adások között. - Nem mintha a másik két opció ki lenne zárva.

- Akkor most kedves leszek és elnézem neked ezt a hozzászólást.

Natasha mosolyog, ezért Loki nem igazán gondol bele abba, hogy komolyan vegye a kommentet. A lány kiegyenesítette a haját, a sminkje pedig visszafogottan emeli ki a kék szemeit; az elegancia finom vonásai lágyabbá teszik az éles vonalait.

- Csak nem konferenciáról jössz?

Natasha a sportegyesület kiemelkedő szószólója; főleg a feminista ügyekben vállal szerepet, amellett, hogy általánosan aranyérmet hoz el minden női műkorcsolya megmérettetésén. A férfiak csodálják és félnek tőle; ezért is tartja olyan fontosnak hallatni a hangját a nőket ért inzultusokkal kapcsolatban.

- Nem akarják emelni a felszerelésünk megújítására fordítható pénzösszeget. Egyelőre.

Natasha előveszi a mobilját. A képernyőn megjelenő képen az egyesület igazgatója elég kompromittáló helyzetben található, kezei finoman simítanak az asszisztense combja közé. A nő nem tűnik meglepettnek, ahogy Natasha sem. A vöröske rendelkezhetett akármilyen jó szókinccsel; sosem félt mocskosan játszani.

- Egy nap talán én is rettegni fogok tőled - fordul vissza Loki a műsorához; a nagy, színes szerencsekeréktől megfájdul a szeme.

- Akkor jön majd meg az eszed.

Loki csak elmosolyodik és enni kezdi a chipset; vigyáznia kell az alakjára - mondja Laufey mindig -, szóval rendszeresen tart egy napot külön csak az egészségtelen ételekre, és a tacóval elkezdődött a baj. Nem látszik meg rajta túlságosan; valahogy a metabolizmusa gyorsabban dolgozik, mint egy átlag emberé.

- És veled történt valami? - néz rá Natasha.

- Mire vagy kíváncsi? - nyammogja Loki, a nő meg csak megrántja a vállát.

- Nem tudom. Más vagy most, mintha ragyognál - mondja unottan, miközben lejjebb csúszik a kanapén; Nat mindig is kicsavart pózokban érezte jól magát. - Mintha találkoztál volna valakivel.

- Te kémkedsz utánam? - tanulmányozza Loki a nő arcát, az meg egy ravasz mosolyt ereszt meg csak.

Ritkán van olyan, hogy valaki pár jelből bármilyen következtetést levon Loki életével kapcsolatban, de most ez történik. A nő ránéz, szemtelenül pislogni kezd és leolvas vele minden lehetséges kimenetelt az univerzumban, ami Loki életét érintheti.

- Mégis ki után nem kémkedek? - mosolyog; Lokit kirázza a hideg. - Egyébként van a kabátodon egy húsz centis szőke hajszál, és ha nem változtál golden retriverré...

- Thornak hívják - szakítja félbe Loki; felesleges hazudnia.

- Aranyos.

- Az. Voltunk randizni.

- Csak nem?

Natasha hangja nem meglepett; Loki nem tudja, miért játsszák el ezeket a megszokott köröket. Talán jobban esik a nőnek azt hinni, hogy Loki megbízik benne és amúgy is megosztaná vele ezeket az információkat; de ő annyira nem bízik benne, hogy ne magától találja ki a történéseket.

Loki nem csodálkozik. Natasha orosz származású, a jeges Szibériából jött Amerikába, az akcentusa pedig az idővel még nem kopott le teljesen. A patrióta amerikaiak előszeretettel néznek rá ferde szemmel, amikor a beszédéből leszűrik az anyaországát; az előítéletek mélyen gyökereznek az emberek szívében a szabadság országában.

Amikor először találkoztak a fiatal lány mozgása a jégen elbűvölte az ifjú Loki gondolatait, de semmi többet; ez pedig magát Natashát késztette kíváncsiságra. A különcségük és a műkorcsolya iránti szenvedélyük hamar összekovácsolta őket barátként; ez pedig töretlen a jelen minden mozzanatában.

- Sokkal aranyosabb, mint én - mondja végül Loki, Natasha meg megforgatja a szemét.

- Ne gyere nekem a nálam-jobbat-érdemel szöveggel.

Loki elmosolyodik a feltételezésre; sosem ejtett még ki ilyen alábecsülő mondatot a száján. A nő láthatóan az érzékenyebb oldalába próbál kapaszkodni ezzel a gondolattal, de Loki csak lerázza magáról.

- Félreértesz. Arra gondoltam, hogy teljesen tönkre fogom tenni.

Ez már inkább a férfira vall; Loki nem rendelkezik túl jó szociális készségekkel, mindig túl kegyetlen és egyenes. Nem fél manipulálni, nem fél hazudni, és lassan az idő elteltével rá kellett jönnie, hogy ezek a tulajdonságok nem hasznosíthatók egy egészséges párkapcsolatban. Ezért régebben mocskosan játszott, elvett az emberektől mindent, amit felajánlottak, és felemésztette őket, amíg megunta a velük való játékot. Sosem gondolta komolyan egyik partnerével sem; nem volt ideje arra, hogy tényleg érezzen is valamit. A szeme előtt mindig az érmek és a győzelem hajhászása csillogott.

De most Thor valamiért másnak érződik. Ő napsugárként tündököl a felé nyúló olajos, mocskos ujjak tömegében, amiknek a szorításából Loki valaha is kisiklott.

- Helyes - bólogat Natasha. - Vannak férfiak, akik kívánják, hogy olyan emberek tegyék tönkre, mint te.

A nő is hasonlóan vélekedik a szerelemről; bár ő radikálisabb nézeteket vall. Ha egy férfi fel tudja ajánlani, amire éppen szüksége van, hasonlóképpen kizsigereli áldozatait és nem marad utánuk csak a vágyódásuk büdös szaga.

- Thor nem érdemli ezt - töri meg a beállt csendet Loki, Natasha meg kérdőn néz rá.

- Az emberek azt kapják, amit kapnak. Ez nem arról szól, hogy ki mit érdemel.

Loki nem ért egyet; az emberek azt kapják, amiért megharcolnak. De Natashával nem érdemes vitázni, így enged neki. Veszélyesen elmosolyodik, ahogy a nő köré fonja a karjait.

- Valószínűleg ezért van az, hogy a barátom vagy - motyogja pimaszul.

Natasha megereszt egy kendőzetlen, gyilkos mosolyt.

- Ó, drágám... Ezért vagyok én a te egyetlen barátod.