Loki!!! on ice - 2. fejezet

Folytatódik hőseink útja fluff-országban. *Megjelenik Tony, yay!*

- Egy kicsit sápadt, de amúgy készen áll a menetre, ha engem kérdezel. Szerintem, biztos elbírja a te szörny...

- Tony!

Steve hangja megrovón hasítja fel a beállt döbbenetet, Tony meg csak röhög magának, ahogy kukucskál az ajtórésen a szendergő Lokira. A műkorcsolyázó végigaludta az éjszakát, és a reggel egy részét, a nap meg úgy simogatta végig a testét a vörös takaró alatt, hogy Thornak egy pillanatra elállt a lélegzete is.

A két csapattársa tíz perccel ezelőtt érkezett, nem várt látogatás az egész, csak beugrottak köszönni egy harapásra, ahogy Tony fogalmaz. A férfi különös élvezettel viseltetett a nappaliban alvó látogató iránt.

- Bocsika, csak én személy szerint nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy fiúkat hozzak haza, akiktől aztán a szállásért nem kérek valamit cserébe - ül fel Tony a konyhapultra, Steve és Thor az asztal mellől figyelik, aztán Steve szúrós tekintetére Tony felteszi a két kezét. - Meg amúgy a fiúk hazahozatalához sem.

Thor nyúzott arccal fordul vissza Steve-hez, kezét összefonja maga előtt, mintha valami mélyen eltitkolt információt szeretne megosztani.

- Megtámadták tegnap este - szuszogja. - Látnotok kellett volna. Kész alagutat vájt a csávó gyomrába.

- Ó, tüzes. Ez tetszik - mosolyog Tony, a kezébe meg valahogy egy zacskó ropi kerül. Thor lakásában évek óta nem volt ropi.

- És felelősségednek érezted, hogy felhozd magadhoz?

- Elvesztette a kulcsát, és nem hagyhattam ott - magyarázza Thor, a hallgatóság meg bólint.

- És nyilván semmi köze nincs ahhoz, hogy nagyon formás a feneke latexruciban - mormogja Tony, Thor meg kezdi elveszteni a türelmét.

Pár pillanatig néma csend ülepedik rájuk, de csak a hatás kedvéért. Tony kivárja a pillanatait.

- És mi a terv? - ropogtat, miközben a lábát lóbálja. - Mármint, nekem lenne néhány javaslatom, de a fele nem lenne legális, a másik fele pedig nem helyénvaló.

- Talán felhívhatnánk a rendőrséget - vakarja meg az állát Thor. - Vagy valami. De nem hiszem, hogy ezt Loki támogatná.

- Nem hinném, hogy bármit is tudunk tenni - jegyzi meg Steve, szemét a társára emeli. - Te nem láttál semmit az elkövetőből és nem hiszem, hogy Loki bármivel többet meg tudott fejteni.

- Mellesleg én csak egy rendőr számát ismerem, és ő 40 rugóért dolgozik. És csak vízi pisztolya van fegyverként. De esküszöm, megéri az árát.

- Azt hiszem, passzolnám - szólal meg egy idegen hang és Loki csapzottan, megtörten áll a szoba küszöbén.

Thor azonnal feláll, Tony meg csak mosolyog, mint egy idióta és hirtelen mindenki idióta a környezetben, csak Loki tűnik értelmesnek a szigorú tekintetével meg a kócos hajával. Jól áll neki a reggel - dönti el Thor és megakad a gondolatában, mert ez messze túl jó gondolat ahhoz, hogy továbbálljon tőle.

- Nézzétek, Hófehérke megébredt - viccel Tony, Loki meg a szemével akarja átdöfni a nyelőcsövét. - Ne nézz így ránk, egyikőnk se csókolt meg.

Loki arcáról eltűnik a kényelmetlenség, helyette egy ravasz mosoly kerül a helyére és kinyújtózik annyira, hogy a póló egy vékony csíknyi fehér bőrt enged megmutatni a közönségének a hasfalán.

- Kár, nem tudod miről maradtál le - jelenti ki és fürdik a tekintetekben. - Azt hiszem, jobb ha most megyek.

Thor elé áll, eltakarva őt a rá szegeződött szemektől.

- Kikísérlek - mondja, majd segít Lokinak összeszedni a cuccát, aztán hirtelen már az ajtónál állnak, Thor meg az egészet nem így tervezte.

Loki kényelmetlenül tipeg a lépcsőházban állva, Thor meg félig még a lakásban áll, ahogy szembe néz vele. A fekete hajú nyúzott és erőtlen, de már nem biceg, ami jó; minden jó, ami vajul - dönti el Thor, szóval próbál pozitívan hozzáállni a búcsúzáshoz.

- Köszönöm az estét.

Thor idegesen kuncog, mert az egész olyan, mint egy rom-kom, csak épp a lovashintó hiányzik meg a szex szag a levegőben. Kínos az egész, de valamiért boldog, amiért így alakult.

- Semmi gond - mosolyog. - Jöhetsz máskor is.

Thor hirtelen eltűnik, aztán újra az ajtóban áll, kezében egy tollat szorongat és Loki tejfehér csuklójára írja a számát.

- Ezen elérhetsz, ha szükséged van bármire.

Loki elmosolyodik.

- Te leszel az első, akit hívok, ha egy kényelmetlen kanapéra lenne szükségem.

- Igen, azzal szolgálhatok - kacag Thor és egy pillanatra minden leülepedik, és észreveszi, hogy minden a lehető legjobban alakul.

- Vigyázz magadra hazafelé  - köszön el Thor, Loki meg már a lépcsőről fordul vissza hozzá.

- Mint mindig.

Loki késésben van, ez pedig még soha nem fordult elő vele; de persze az sem, hogy megtámadják egy szűk sikátorban az este kellős közepén, szóval a dolgok másképp alakultak, mint amire ő számított. Úgy tervezte, hogy korán fog kelni, felhívja Natashát, hogy a nagy orosz betörő tudásával kinyissa a lakás ajtaját, ahol a pótkulcsot felkapva megfürdik és utána rohan is edzeni a jégre. De persze a sorsát keresztülhúzta az az apró bökkenő, hogy kedves Thor Névtelen betört az álmaiba és átvette az irányítást.

Loki nem akarja elismerni, de Thor mosolya mélyen a gondolatai közé fészkelte magát; szinte már fájt neki másra gondolnia. A konyhába toppanva megilletődött; akkor az egyetlen logikus lépésnek az tűnt, hogy minél előbb rohanjon a tett színhelyéről, mert a makulátlan hírnevén makacs szennyfoltot hagyhat az, hogy ha elterjed, hogy egy férfi lakásán töltötte az estét. Így is elég cikk boncolgatta már a szexuális identitását.

Végül pánikolva esik be az öltözőterembe, a tegnapi edzőcuccát ledobva maga mellé kezd öltözködni. Kurse már épp a korcsolyát próbálja a lábára préselni, amikor Loki áthúzza a nyaka felett a pólót és lecseréli a fekete sport felsőre.

- Mit látnak szemeim - nézi végig Kurse. - Az aranyfiú megtisztelt minket a jelenlétével.

- Pofa be, Kurse.

A férfi meglöki Loki vállát, amikor elhagyja a termet, ő meg csak idegesen prüszköl egyet. A hajába még mindig sárdarabok vannak ragadva, ezért amikor átöltözik, csap alá hajol, hogy kimossa belőle.

Tíz percet késik, Laufey pedig szinte kipukkan a méregtől.

- Azonnal takarodj dolgozni. A késés miatt plusz két hossz.

- Igenis, uram - bólint Loki és a pályára lép.

A vizes haja jéghidegen öleli körbe a vállát, a ruhája pedig kényelmetlenül feszül, de leginkább a térde zavarja. A ropogó, mély fájdalom egyre lüktet, ahogy ránehezedik és az ugrásai közben bizonytalanul meginog. Összeszorítja a fogát, összeszorítja az izmait; a mozdulataiból kifakul minden báj, de legalább nem zuhan meg.

Hallja mellette, hogy a három másik férfi összesúg, és észreveszi azt is, hogy Kurse furcsán oldalasan siklik a jégen. Kezét gyakran emeli maga mellé, mintha óvni próbálná a csípőjét a környezettől.

- Jó estéd volt, Kurse? - siklik mellé Loki, az említett pedig még inkább magába zárkózik.

Csak vicsorog, ahogy a másik férfit nézi. Barna szemei ellenszenvet árasztanak meg gúnyt, keze védő pozícióba áll.

- Menj a picsába - köpi és már fordulna Loki felé, de Laufey a pálya széléről félbe szakítja őket.

- Ti ketten, még öt hossz. Rosszabbul néztek ki, mint az udvaromon a kutyaszar - üvölti. - Loki, tőled többet várok.

Loki meghunyászkodva kezd újra siklani a jégen.

- Igenis, edző.

- Szóval elhagytad a kulcsodat - állapítja meg Natasha.

Natasha barna nadrágot visel fekete bőrkabáttal és vörös toppal, ami kiemeli a dekoltázsát. Szinte már lenyűgöző, hogy a magassarkú bakancsán guggol az ajtó előtt. Ha Loki a nőket szeretné, most gyönyörködne a látványban; ellenben csak unottan várja, hogy a Natasha végre kinyissa az ajtóját. Reszket mindene a fáradtságtól, a pólója izzadt és mocskos; már nem foglalkozott azzal, hogy átvegye.

A telefonban Nat hangja unott volt, de segítőkész és majdnem hamarabb ért a házhoz, mint a férfi maga. Viszont a zár kioldása nem ment olyan könnyen, mint amire Loki számított.

- Igen, elhagytam. Ezért kell feltörni a záramat. Meglepő, tudom - gúnyolódik a férfi, mert kezdi egyre inkább feladni a hitét.

Natasha elmosolyodik; mindig is szórakoztatta őt Loki szeszélyes természete.

- Csak arra akartam kilyukadni, hogy nem vagy éppenséggel az a szétszórt fajta, aki bárhol csak úgy elhagyja a dolgait.

Natasha akcentusának meg a beállított hajának legalább kormányhivatalokat kellene összedönteni, és diktatúrákat kellene porba égetve eltipornia, ehelyett Loki egyszerű kis hazugságának igazában kételkedik. Loki nem érti, hogy a lány mit csinál Brooklynban. Minden tehetsége és esze meglenne a legkitűnőbb diplomaták tisztjének betöltésére, vagy parlamentek uralom alá hajtására; de most itt térdepel Loki előtt, hogy egy húsz éves zárat sikeresen tönkretegyen. Szürreális.

- Natasha, figyelj - sóhajt Loki. - Tudom, hogy nehéz elhinned, de elég zűrös éjszakám volt, és bűzlök, mint egy három napos partra vetett döglődő hal. Szóval, ha be tudnál engedni, hogy vegyek egy forró zuhanyt, aztán lázasan az ágyba essek aztán meg kómába legalább három napra, én lennék a legnagyobb adósod valaha.

Natasha elmosolyodik, mint akinek sötét, zűrös titkai vannak.

- Hidd el, hogy nem.

Loki úgy dönt, hogy nem vitatja.

Natasha néhány percig még bajlódik a lakattal, Loki lábában az erő meg kezd elfogyni, de aztán csoda történik és az ajtó nyitva áll a férfi előtt. Fáradtan dobja be a táskát, majd a nőhöz fordul.

- Köszönöm - nyögi.

- Ezt le fogod cserélni, ugye? - mutat Natasha a kilincsre, Loki meg megforgatja a szemeit.

- Mert annyira valószínű, hogy valaki megtalálja majd a kulcscsomót, és talán pont egy médium lesz az, aki majd kitalálja hol lakok, és aki eltalál a lakásomig, hogy este bemászva az ajtón halkan kizsigereljen.

- Sosem tudhatod, mi fog történni - rántja meg a vállát a nő, és az arcán megint az a ravasz mosoly ül, amit Loki úgy gyűlöl.

- Köszönöm, még egyszer.

- Tartozol.

- Az biztos - bólint Loki és belép az előszobába, de küszöbben megakad az ajtó.

Natasha arca nem látszik, de a hangja olyan tiszta, mintha szűrőpapíron keresztül jönne.

- És amúgy Loki; sántítasz.

Loki három napja nem hallott Thor felől, a kezéről meg kezdett lekopni az alkoholos filc a számokkal, pedig valamiért azt kívánta, hogy bárcsak a bőre alá ivódna a tinta, hogy nyomot hagyjon rajta az írás örökre.

Nem hívta fel; nem volt ideje, nem volt bátorsága és az egész annyira abszurdnak hatott az agyában, hogy kirázta tőle a libabőr, akárhányszor csak rágondolt. Az arcán egy bárgyú mosollyal járkált az egyetemen, Professzor Heimdall is megjegyezte, hogy feltűnően jókedvébe van, pedig az edzéseken egyre hanyatlott a teljesítménye. A lába nem akart javulni a folyamatos megerőltetéstől, de nem hagyhatta abba egy pillanatra sem a gyakorlást; a verseny napja egyre közeledett.

Aztán csütörtökön Loki alig lépett a jégre, amikor a pálya szélén az üveglapra támaszkodva egy széles mosollyal találta szemben magát. Thor még a mezében volt, kezében ütő, meg egy ocsmány sisak. Szörnyen aranyos hatást keltett, mint egy nagy golden retriver, aki viszont látja a rég elvesztett gazdáját.

- Mit csinálsz itt? - siklott oda hozzá Loki, a gyomra görcsbe rándult, és hirtelen minden porcikájában érezte száguldani a vérét.

- Jöttem megnézni téged - mosolyog Thor még szélesebben. - Mármint nem úgy, mint egy kukkoló.., de egy kicsit úgy.

- Ó, meg vagyok sértve - viccel Loki és egy pillanatra minden leülepszik körülöttük; csendes a pálya és csak ketten vannak rajta, ketten vannak az egész világon.

Thor elkezd fészkelődni, és megszakítja a szemkontaktust; talán zavarban van?

- Nem hívtál - mondja Thor. - Csalódott vagyok.

- Nos, mint láthatod, nem vagyok veszélyben - forog egyet Loki a jégen, a teste kecsesen hasítja fel a levegőt maga körül.

- Nem is tudom, azok a pengék elég élesnek tűnnek a lábad alatt.

- Tudod, a trükk benne az, hogy felette kell maradnod - csipkelődik Loki. - Ha szeretnéd, megtaníthatlak rá.

Thor öblösen felnevet, olyan fajta nevetés ez, amitől Loki úgy képzeli, hogy lányok tömegei rogynának térdre, csak hogy újra hallhassák és ő is eldönti, hogy annyiszor fogja kicsikarni a férfiből, ahányszor csak lehetséges.

- Mikor végzel? - néz végül a szemébe Thor; Loki írisze remeg.

- Egy óra múlva.

- Ha gondolod, elmehetnénk valahova enni - ajánlja fel Thor, Loki fejében meg megszólal a vészcsengő.

Ez veszélyesen úgy hangzik, mint egy randi.

- Szigorú diétám van, a verseny meg az edzés miatt...

- Saláta? - vágja félbe Thor, és túl lelkes és ez ráragad Lokira is. - Azt biztosan eszel. Tudok egy nagyon jó helyet, csak pár sarokra van innen. Sétálhatnánk egyet odáig.

Loki igent akar mondani, a szíve úgy kalapál a gondolatra, mint egy őrült, de próbál nyugodt maradni, hiszen ez nem jelent még semmit. Nem jelenthet.

- Nem tudtam, hogy a te fajtád eszik mást is steaken kívül - próbálja elviccelni a dolgot, de Thor hajthatatlan.

- Csak amikor megunom a lakmározást az ellenségeim húsából - vonja meg a vállát. - Megvárlak itt, ha szeretnéd.

Loki egyre inkább zavarban van; és nagyon reméli, hogy nem látszik. Próbálja minél közönyösebbnek mutatni az arcát.

- Az edzés után adj tíz percet és az ajtóban találkozunk.

- Oké - bólogat boldogan Thor. - Ott leszek.

- Hát persze.

Loki visszasiklik a többiekhez, és csodálkozik rajta, de felülmúlja mindegyiket a teljesítményével a pályán.