Loki!!! on ice - 1. fejezet

Loki műkorcsolyázik, éppen a VB-re készül, miközben Brooklyn egyetemén képzőművészeteket tanul. Thor meg szereti a jégkorcsolyát és a csinos fiúkat. Mellesleg hokizik. Mármint sportol. Nem vagyok jó a leírásokban. (Bosszúállóknak hívják a csapatot, Fury az edző és mindenki meleg, mint egy túlfűtött kályha. Amúgy fluff. Rengeteg fluff.)




- Mit csinálsz itt?

Loki kihúzva áll a férfi előtt; egy üvegfal választja el őket, meg az ismeretlenség, de a szőke mosolyog. Lokin a fekete edző felső megfeszül, szinte körvonalazódik minden apró kis ér a testébe ágyazva, és valamiért szörnyen meztelennek érzi magát a kék tekintet kereszttüzében. A lábán a korcsolya felkarcolja a jeget.

Csak ketten vannak, Loki kortársai még nem öltöztek át, mert el vannak foglalva a szombat esti programjuk részletes átbeszélésével. A nagy csarnok kong az ürességtől, meg gyéren van megvilágítva; ha Loki nem ismerné minden apró kis karcolását a jég felszínének, komoly gondjai lennének az egyensúlyban maradással.

- Én... - gondolkodik a férfi, és Loki nem érti, miért látja a tekintetében a felhőtlen szórakozást.

- Minden egyes csütörtöki és szombati edzésemen itt voltál az elmúlt három héten. Gúnyolódni jöttél? - fonja össze a kezét Loki, a másik meg csak kínosan elneveti magát.

- Nem, nem... A nevem Thor.

Thor dadog és egyébként magasnak tűnik, bár az egyik műanyag széken ül és nagy, bélelt kabát van rajta, meg fekete kesztyűk. A szeme olyan, mint a befagyott pálya, de sokkal-sokkal melegebb, mert a mosolya napsugarat áraszt magából; Lokinak a nyári égbolt jut az eszébe.

- Nem ezt kérdeztem - nyel egyet Loki, mert már hirtelen nem is haragszik annyira.

Thor a szemébe néz és bólint, a szelíd mosolya meg még mindig levakarhatatlan.

- Másfél órával a tiétek előtt szokott lenni edzésünk, én meg a múltkor későn öltöztem át utána és csak kíváncsi lettem. És aztán, valahogy csak elkápráztatott az egész.

Loki összehúzza a szemöldökét, mert amennyire megilletődik, legalább annyira zavar telepedik a gondolatai közé.

- Te is korcsolyázol? Nem tudtam, hogy Laufey-n kívül van más edző a városban.

- Igazából hokizok.

Loki végre elengedi magát, a testtartása nyílni próbál a férfi felé, Thor meg csak mosolyog, mintha már legalább ezer éve ismernék egymást. Loki összefogja a fekete haját a gumival, amit a csuklójáról legörget, Thor meg ámulva figyeli.

- Szóval te is szereted a jeget.

- Igen. Mondhatjuk - dörmögi Thor, aztán a beszélgető társa háta mögé tekint, a többiek gyülekezni kezdenek a pályán. - Nem akartalak zavarni. Elmegyek, ha szeretnéd...

- Nem szükséges - állítja meg Loki; be kell vallania, imponál neki a rajongó. - Egyszerűen csak furcsa volt itt látni valakit, aki nem csúfolódni jött.

- Miért akarna valaki csúfolódni? - mosolyog a férfi, aztán Loki összeráncolt szemöldökére elhallgat. - Szóval nem bánod, ha megnézem az edzést?

- Ha senki mást sem zavarsz, az én részemről maradhatsz - húzza fel Loki a kesztyűit; fekete ujjatlan bőr darabok; csupán az edzéseken használja.

- Oké. Király - dől hátra Thor. - Egyébként mi a neved?

- Loki.

- Loki. Az szuper. Én Thor vagyok. Még mindig Thor.

- Örülök, hogy megismerlek, Még Mindig Thor.

Thor felprüszköl az ócska viccen, Loki meg csak kecsesen félre siklik tőle a társaihoz, a nyurga tagjai szinte szárnyakként lebegnek körülötte.



Loki minél gyorsabban öltözik, a fekete pólót nehezen hámozza le magáról, mert a vékony felsőteste minden porcikájával ragaszkodik hozzá. Mellette három társa nevetve szórakoztatja egymást viccekkel; a nevetésük olyan, mint az éhes disznók röhögése, Lokinak meg felfordul tőle a gyomra.

Az öltöző ezen kívül üres, és most úgy döntött, hogy nem zuhanyzik. Minél hamarabb el akar tűnni a vizslató szemek elől; általában hamarabb kezd a társainál, ezért Laufey megengedi neki, hogy hamarabb is végezzen. De ma csípős kedvében volt és Lokinak emiatt feláll a szőr a hátán.

- Hé, Loki - szólal meg Kurse, és a hangja gúnnyal teli. - Mit csinálsz ma este? Van kedved esetleg néhány golyóval játszani?

A másik kettő csaholó kutya felnevet, szinte kiesik a szájukból a foguk, ahogy előre dőlnek. Loki közönyös arcára Kurse elhallgat, de az undorító vigyor nem hervad le a pofájáról.

- Megyünk játszani egy kis biliárdot.

- Kösz, de akárhányszor a kezembe veszek egy botot - szűri Loki a fogai között -, mindig eltöröm.

Kurse felprüszköl és közelebb lép, a széles mellkasán csillog az izzadtság, a fogait meg kivillantja a prédájára, mint egy éhes tigris. Loki egyre inkább hányni szeretne.

- Ne aggódj, az én botommal biztos nagyon óvatosan bánnál - mormogja, arca pár centire van csak Loki fülétől.

Loki alsóbbrendűnek érzi magát a férfi előtt állva, aki felé magasodik és testével szinte körbezárja az ő vékony alakját. A vérében felperzselődik valami, a dacos ellenállás kitartó érzete feltüzeli benne a visszavágás vágyát.

- Akkor most egyenes leszek - emeli fel az állát; Kurse szeme összeszűkül. - Előbb halnék a lehető legkétségbeejtőbben szörnyű halált, amit az ember el tud képzelni, minthogy bárhova is elmenjek veled.

Hátul a két fiú nevetésben tör ki, de Kurse; az ő keze ökölbe szorul, a szája felett az apró ránc összegabalyodik és végigterül a szeme alatt. A foga kivillan - sárga és éles.

- Figyelj, mit ejtesz ki a csinos kis szádon, Laufeyson - köpi. - Vagy valaki majd befogja helyetted is. Az edző biztos nem bánná, ha eggyel kevesebb repülő jegyet kellene foglalnia a VB-re.

Loki elmosolyodik a szavakra. Nem többek, csak ócska ámítások, meg dobálózás a gondolatokkal. Kurse nem nyúlna hozzá, túl gyáva és nem elég vakmerő, a szemhéja pedig remeg, amikor túlságosan ideges.

- Biztosan nagyon sok minden tudsz az apákról - fordul vissza Loki a szekrényéhez és pakolni kezd. - Elmeséljem milyen érzés az, ha van egy?

Kurse prüszköl egyet hitetlenségében, hátul meg a fiúk már a földön fetrengenek és a helyzet szürreális, de Loki lubickol benne, mert végre valakin felülkerekedik, végre nem csak megjátssza a felsőbbrendűségét. Minden új, minden mókás és Kurse nem tud mit lépni.

- Nehéz dió vagy - nyel egyet Kurse, nyelvével csettint egyet. - De elég erős kezeim vannak, hogy összetörjelek.

- Legközelebb használhatnád azokat az erős kezeket a landolásod tompítására is az arcod helyett.

Loki a nyertesek magabiztosságával sétál ki az öltöző ajtaján, a lépései nyomában még hallja Kurse veszett ordítását.


Sötét van a sikátor szűk utcáiban és Loki valamiért nem érzi jól magát, pedig már ezerszer végigkoptatta az utcaköveket a lakásáig. A hideg csontropogtató, pedig csak október közepe van; a rozsdás bádogcsövek a házak oldalán esőcseppeket ejtenek maguk alá. Loki jobban összehúzza a kabátját, hátha akkor ő maga is eltűnik az éjszakában, de a sarka kopogása elárulja őt, bármerre is lép.

Aztán megáll egy pillanatra, mert mintha zsongana a füle; kettőt hall a lépteiből. A kopogás elhallgat és hiába néz hátra, mindent árnyék takar. Lassan újra elindul, a táskája egyik zsebében kutakodni kezd. Újabb lépések hangzanak fel, nehezebb, ritkább lépések, Loki meg az artériáiban reszket. Kezei közé fogja a kulcscsomóját, lába megfeszül, mert a férfi, aki mögötte áll magasabb és csuklyába van, a fény meg nem érkezik elég hamar, hogy láthassa, ahogy a falnak vágja a gyenge testet.

Loki a fejét beveri a téglafalba, a szemei előtt pedig ugrálni kezd a sok vízcsepp. A támadó a ruhája alá nyúl, elkezdi tépni a nadrágját, az ujjai között pedig erre megfeszül a csomónyi fém. A keze előre lendül, és a következő pillanatban a támadó hátrál, az ujjai között meg nincs más csak levegő meg vér.

- A kurva... - nyög a férfi, ahogy az oldalához kap.

Loki lesiklik a fal mellett, maga köré fonva a karját előre dől. A férfi hátrál pár lépést, de mielőtt végleg elmenne, Loki behajlított térdébe rúg egyet, amitől az felkiált. Ropogás hallatszik a késő esti csendben, és egy elhaló, fájdalmas zokogás.

Pár pillanat múlva Loki egyedül fekszik a térdébe kapaszkodva a hideg, vizes földön; ajka már kékké fagyott, szemeit erősen szorítja. Újabb lépések törik meg a csendet, Loki pedig fel akar ugrani, hogy meneküljön; de nincs se lelki, se fizikai ereje hozzá. Mint egy eldobott rongybaba, fekszik a sáros földön.

- Jézus - szólal meg mellette valaki, és a hangja puha, meleg, mint a nyári delek. - Hé, jól vagy? Loki!

Loki felnéz, a szeme alig akarja elhinni, hogy Thor guggol felette, ahogy megpróbál feltápászkodni. Térdnadrág van rajta és egy vörös pulóver, ami nevetséges, az arcán pedig aggodalom terjed szét. Olyan fajta, amit Loki már régen tapasztalt.

- Ja, jól vagyok - bólint, ahogy felül, a térdét kezdi masszírozni.

Thor keze a vállán van, megpróbálja felállítani, de Lokinak a falba kell kapaszkodnia, mert megszédül. Az adrenalintól hányingere lesz, és előre hajol, de nem jön ki semmi a torkán, csak egy kétségbeesett sóhaj. Sírni akar, de nincs hozzászokva a közönséghez.

- Bassza meg - szorítja a kezét a hasára.

Minden olyan zavaros.

- Tudsz járni? - tartja Thor még mindig a vállánál, ő meg bólint.

- Azt hiszem - sóhajt Loki, ahogy ránehezedik a térdére. Fáj, meg ropog, de működik. - Kösz.

- Hívjak valakit vagy, ...?

Thor olyan elveszettnek tűnik, mint amilyennek Loki érzi magát.

- Mennyit láttál? - kérdezi.

Thor grimaszol, de van az arckifejezésében egyfajta furcsa lenyűgözöttség.

- Jól meglékelted a gyereket, de azon kívül semmit.

- Jobb, ha ezt is elfelejted - nyögi Loki, majd elengedi Thort és összeszedi a táskáját. - Akkor én most haza megyek.

Thor elmosolyodik, mintha a világ legjobb viccét mondta volna.

- Most viccelsz, ugye?

- Miért viccelnék? - húzza össze Loki a szemöldökét, Thor meg megfogja a karjánál és maga után húzza.

Tiltakozni próbál, de Thor nagyon erős, és magabiztosan kapaszkodik Loki csuklójába.

- Bolond lennék, ha megengedném, hogy ezek után egyedül hazavándorolj - magyarázza, Loki meg hisz neki. - Pár tömbre lakok innen, nálam töltheted az éjszakát. Meg amúgy is, a kulcsod a srác mája közt ragadt.

- Basszus - jön rá Loki, hogy Thornak igaza van, mert a keze már nem szorongatja a kulcsait és este van, tíz körül lehet az idő; a lakatosok ilyenkor már nem igen dolgoznak.

- Aludhatsz a kanapémon - mondja Thor és végre nem kell tovább húzni a műkorcsolyázót, mert bicegve, de követi a szőkét.

Percekig sétálnak csendesen, mert Loki feje kavarog a sok gondolattól. Ki lehetett a férfi? Talán csak egy hajléktalan, aki nem gyűjtött aznapra elég pénzt és az éhség elvette az eszét. Vagy talán valaki komolyabban bántani akarta. De az is lehet, hogy csak rosszkor volt rossz helyen. Az ember kiábrándító figurákba tudott belefutni, ha nem figyelte eléggé, melyik sikátorba kívánja levágni a hazaútját.

Loki Thorra emeli a tekintetét, akinek a meleg tenyere még mindig a bőrére kulcsolódik. Nem úgy tűnik, hogy Thort zavarja a hideg, vagy a késői óra; egész vidámnak látszik ahhoz képest, hogy most nézett végig egy laza késelést. Loki hálát ad az égnek, hogy ő jött ki belőle nyertesen.

- Mégis mit csináltál erre, egyébként? - töri meg a csendet Loki.

- Éppen futni voltam.

Loki nevetni akar.

- Október van. És este 10 óra.

- Éjszakai bagoly vagyok - nevet a szőke. - És a hideg nem igazán zavart sohasem. Tudod, hogy megy ez.

Loki tudta. Neki a lételeme volt a jég, a hideg és minden, ami a műkorcsolyához köthető; de utálta az őszt. Az az évszak-emberkének a taknya volt, legalábbis így gondolta magában egész kiskorától és a véleménye azóta sem változott egy pillanatig sem.

- Egyébként le a kalappal. Jól elbántál azzal a gyerekkel.

Loki elmosolyodik.

- Meglepettnek látszol.

Thor nevetése olyan, mint amikor megrázzák a fákat a nyár végén, hogy lehulljon a sok alma róla, és aztán a fűből felszedegetve azokat kosarakba pakolják. Olyan, mint a búzatáblák rajza az elsős gyerekek papírjain, és minden arany színű a hangtól Loki szeme előtt.

- Igen. Elég kicsi vagy.

- Majdnem akkora vagyok, mint te.

- Úgy értettem, hogy törékenynek látszol - áll meg Thor az egyik panel előtt. - Jó tudni, hogy nem vagy az.

Thor gyakorlottan üti be a kódot, Loki meg követi őt a lépcsőházba. Három emeletet sétálnak, mire Loki újra meg tud szólalni.

- Furcsa vagy.

Thor nagyon jól szórakozhat.

- Te is.



- Szóval ez itt az én kis királyságom - lép be Thor a lakásba maga után húzva a vendégét, Loki meg nem igazán tudja, hogy kellene viselkednie.

Szinte sose ment át máshoz, általában nála is csak Natasha járt, ő is csak akkor, ha segítségre szorult. De a lakás barátságos. Egy vékony folyosó vezet a konyhához, oda egy apró asztalka van bezsúfolva két székkel, meg egy kopott mikró és egy furcsán duruzsoló hűtő. A tűzhely úgy néz ki, mint amit soha nem használtak, de talán pont ettől kezdi elveszteni régi báját. A falak pasztell színűek, amitől Loki furcsán megnyugszik és a szőnyegek a lába alatt még nincsenek csonkig taposva, puha a lába alatt.

A mellette jobbra egy ajtó nyílik egy szobára - Loki úgy hiszi, az lehet a hálószoba - mellette még egy ajtó a fürdőre, balra pedig egy másik szobába vezeti őt Thor, ahol egy kopott, sárga kanapé fekszik, előtte egy tévé meg egy rozoga kávézó asztal. Loki ledobja a táskáját a bútordarab mellé és lerogy rá. A lába már kezdi halálra kínozni.

- Kérsz valamit? - lép mögé Thor a támlára támaszkodva. - Egy kis fájdalomcsillapítót? Kaját? Van például pop-tarts. Vagyis igazából csak ez van.

Loki kényelmetlenül érzi magát, de bólint.

- Egy pohár vizet elfogadok - mondja, Thor meg azonnal ugrik.

Egy pillanat alatt tér vissza, vastag ujjai között egy nagy pohár vízzel, a hónalja alá szorítva meg néhány takaró küzd az életéért.

- Itt is van - adja át, Loki meg úgy iszik, mintha most jött volna haza a három napos sivatagi kirándulásából. - Szóval, mi lesz ezután?

- Holnap hívok egy lakatost, majd elrendezi a bejárati ajtómat.

Thor bólint és kicsit kényelmetlenül áll egyik lábáról a másikra, úgy dobálja a súlyát, mintha csak pille lenne. Loki ránéz, mert nem érti mit akar, de Thor a takarók alól előhúz egy kis tasakot, benne törlőkendő meg sebtapasz.

- Szabad? - lép közelebb Lokihoz, ő meg hagyja.

Thor guggolva letörli Loki arcáról a sárfoltokat, különösen vigyáz a felsértett hússal a szeme alatt. A korcsolyázó észre se vette, hogy felszakadt a bőre; a sokk tompította az összes érzékét. A szőke pillanatok alatt betapasztja a szivárgó sebet, aztán feláll újra.

- Köszönöm.

- Itt van néhány takaró az éjszakára, néha bedöglik a fűtés - mondja Thor. - Remélem, azért megfelel az ellátás.

- Minden rendben lesz, köszönöm - bólint Loki és hagyja, hogy Thor az ajtó felé sétáljon.

- Rendben van, akkor pihenj és... holnap majd alakul valahogy.

Az egész szituáció kínos, de Loki lát benne valami bájosat, hogy Thor mennyire zavarban érzi magát annak ellenére, hogy az egészet ő javasolta. Végül a fekete hajú úgy dönt, hogy megkegyelmez a másiknak.

- Akkor jó éjszakát - mondja, és egy takarót magára húzva szétterül a kanapén.

- Jó éjt - köszön el Thor, és bezárja maga után az ajtót.

Loki még percekig képtelen elaludni.