cor meum. - sextus

Nem, ebben a fejezetben nem lesz szex. A beszélgetésé most a színterep.

Rey némán ül Kylóval szemben az Ach-To üres asztalai között, a férfi meg rágja a száját; a feszültség tapintható, és Rey meg szeretné fogni, hogy apró darabjaira tépje szét. A nadrágja szakadt gombja fájdalmasan lóg a csípőjénél, a pólója gyűrött és olyan dolgokat szívott magába, amibe Rey belegondolni se akar.

Nem bánta meg ami kettejük között történt, egyszerűen csak nem érti, hogy történhetett meg.

Kylo az előtte lévő kávéhoz nyúl, az ujjbegyei remegnek; olyan, mint egy őzgida, aki először áll lábra. Rey feje zsong a látványra; ezer kérdést akar feltenni, szóval elkezdi rendszerezni egyenként, hogy talán melyik is lenne a legmegfelelőbb. A férfi kerüli a pillantását és Rey nem tudja eldönteni, hogy ez azért van, mert fél, vagy szégyelli magát.

- Mióta? - töri meg végül a csendet Rey.

Kylo felnéz, az agya elkezdi megemészteni a tényt, hogy beszélnek hozzá, válaszolnia kell, zűrzavar minden.

- Túl régóta - sóhajt a férfi.

Az egész testtartása furcsán védekező, Rey még sosem látta őt ennyire magába zárkózni, pedig az a fajta hozzáállás Kylo természetes mechanizmusa. Gyengének tűnik és fáradtnak, az egész nem illik Reynek a róla alkotott képébe.

- Hux... - nyögi Rey. - Ő is benne van.

Nem kérdez, mégis ott van benne a remény, hogy az egész csak egy vicc és valamit félre értelmezett.

- Nyilvánvalóan - bólint a férfi és Rey egy pillanatra összezárja a szemeit; meg kell nyugodnia.

- A gyógyszerek...?

- Nem én szerzem be. Én főleg a szállító vagyok - mondja Kylo; a hangja megremeg, de tudja, hogy Rey ennyivel nem elégszik meg. -  Néha eladok. Néha begyűjtöm a pénzt. Mikor mivel bíznak meg. A felsőbb évesek könnyebben hozzátudnak férkőzni a készletekhez, adminisztrációs csalásokat csinálnak meg miegymást.

- Ez undorító - köpi Rey, homlokát a kezébe temeti és most néz rá először Kylo az ittlétük alatt. - Hogy vagy képes erre?

- Ezek csak tabletták, Rey - védekezik a férfi, de Rey csak elhúzza a száját.

- És pont nekem akarod magyarázni a fontosságukat?

Kylo mondani akar valamit, de inkább magában tartja; csak szigorú tekintettel dől hátra az apró széken. Szürreális az egész helyzet, és Rey nem akar itt lenni. Átkozza magát, amiért nem hallgatott annyi ember intő jelére; még Kylo is próbálta elüldözni, ő meg csak ment a saját feje után.

- A sebek honnan vannak?

Kylo megfeszül, keze elkezd játszani a kocsi kulcsával az asztalon és újra kerülni kezdi Rey tekintetét.

- Mondjuk úgy, hogy a munka velejárója - szűri a fogai között; Rey nincs lenyűgözve.

- Jobb, ha elmondasz mindent, mert kitudja meddig tartom a szám - mondja, a hangja súlytalan fenyegetés, de elég, hogy Kylo előre dőljön.

Közelebb kerül a lányhoz, a szeme fekete színe még inkább beleolvad a pillanatba; az arca nem tükröz semmit, de Reyben jéggé fagy a vére. Végigméri a lányt; talán most dönti el, hogy már úgyis mindegy, mennyit tud, ahol most tart, az is túl sok.

- Van egy vezetőnk, Snoke - meséli, mintha a reggeli hírekről lenne szó. - Nem kezeli túl jól a kritikát. Elég radikális eszközökhöz nyúl, ha valakit meg akar leckéztetni.

- Ő tette ezt veled?

Rey csak most veszi észre, hogy a hangja remeg.

- Néhányat tőle kaptam - bólint a férfi; szinte meg se rezdül a gondolatra. - Néhány... Van, amikor az embernek meg kell küzdenie a pénzéért.

Rey úgy dönt, hogy nem akarja tudni, de a kíváncsisága felemészti; mintha minden porcikája azon lenne, hogy saját magát pusztítsa el.

- Szóval, mit akarsz most tenni? - néz rá kérdőn Kylo; őszintén kíváncsinak hangzik.

Rey tanácstalan; fel se fogta igazán az információt, amit hallott. Az agya kattog, szinte hallja benne a fogaskerekeket, táncol a szeme előtt a látvány. Mindenre számított, szóval nem érik meglepetésként a tények, de ettől még szörnyen nehéz megemésztenie.

- Haza akarok menni - mondja végül.

Kylo meglepetten húzza össze a szemöldökét.

- Nincs több kérdésed?

- Kellene, hogy legyen? - vág vissza Rey.

Az ő keze is remeg az idegességtől; nem találja önmagát és kellenének a gyógyszerei, de semmi nincs nála. A füle is elkezd sípolni; éjfél körül jár az idő, a szeme kezd letapadni, szóval csak feláll és elkezdi magára venni a kabátját.

- Nem akarsz a másik dologról beszélni? - áll elé Kylo.

Rey arca elvörösödik a gondolatra; sosem beszélt ilyenekről és nem most akarja elkezdeni. Legszívesebben egyszerre felejtené el az egészet és gondolna rá minden pillanatban, mert érzi a bőrére tapadva Kylo ujjait és a száján a férfi ízét; a szemhéja alatt nagy csomókban simogatja őt a Kylo ében haja és az egész túl bódító, felemésztő. Valami olyan erő húzza őt a férfihoz, amit még nem ért meg teljesen.

- Nincs miről beszélnünk - dönti el, de Kylo még közelebb lép és megfogja a könyökét.

- Nekem lenne mit mondanom - súgja a férfi; Rey szeme ijedten pattog az arca minden pontján. - Számomra ez nem valami játék volt, vagy hiba. Minden porcikám akarta és újra megtenném.

Rey torkára forrnak a szavak; nem tudja mit mondhatna, mert az agyában éppen háború dúl a józan esze és az ösztönei között és fogalma sincs, mit gondol, vagy mit tehetne, csak létezik az időben és a térben biztos pont nélkül.

- De jobb, ha mostantól tényleg nem keressük egymást. Egyáltalán - lép hátra Kylo.

Rey vérében felforr a düh; talán, ha lenne ereje, képen vágná a férfit, de ehelyett csak hitetlenül nézi, ahogy a kulcsokért nyúl az ajtó felé veszi az irányt.

- Ha tudnád - szól utána Rey, ezzel megállítva Kylót -, hogy hányszor hallgattam végig ezt az egész "békén-kell-hagynod" szöveget az elmúlt időszakban. Nem csak tőled, mindenki mástól. Az univerzum maga sem akarja, hogy együtt legyünk, de te önkényesen mindig felbukkansz és lehetetlenné teszed, hogy egy pillanatra is elfelejtselek.

Kylo visszafordul, a szemében kétségek lángolnak, de Rey átlát rajta; minden szóra egyre nagyobb remény gyűlik össze a bőre alatt és ott fellobban, felemészti a szervezetét. Ez lesz a vesztük - gondolja Rey -, ez, meg a kitartás.

- Ne gyere nekem ezzel megint, mert pont te leszel az, aki megszegi az egész egyességet.

- Akkor mit akarsz, mit mondjak? - néz rá kérdőn a férfi, Rey meg a hajába túr idegességében, mert fogalma sincs, mit szeretne hallani. - Azt gondolod, biztonságban leszel azzal, hogy mellettem maradsz?

- Azt akarom, hogy végre komolyan gondold és ha elhatározod magad, maradj hű a döntésedhez - magyarázza a lány, a szemébe könny gyűlik a visszafogott idegességtől. - Csak jártatod a szádat, mint egy döntésképtelen gyermek, szóval szedd végre össze magadat és ha ezt akarod, hát hagyj békén engem.

Kylo megdöbben a kifakadáson, a szája széle megremeg, Rey meg végre összeszedi magát és visszafogja a hangját; a lovak a szívében meg a tomboló tűz a gondolatai között végre megnyugszik.

- Most pedig haza akarok menni.

Kylo mélyen beszívja a levegőt; látszik az arcán, hogy önmagával viaskodik és Rey egy pillanatra megrémül a haragtól, amit a fekete szemekben lát. Végül a férfi csak bólint egyet és kilép az ajtón.

Rey egész úton hallgat, majd köszönés nélkül száll ki a kocsiból és sétál végig az úton egészen a szobájáig, ahol csak leveti magát az ágyra és utána egész este nem jön álom a szemére.



Rey másnap reggel nehezen ébred; nem beszél se Finnel, se Poe-val, de ők amúgy is egymással vannak elfoglalva, szóval nem zavarja a csend. BB8 kíváncsi szemekkel figyeli az asztalnál ülve és bármilyen aranyos is a kutya, Rey azt kívánja, hogy bár eltűnne, hogy ne emlékeztesse őt arra a bizonyos illetőre, akit minél inkább el akar felejteni.

- Nincs jogod felettem ítélkezni - néz az állat szemébe, ahogy az értetlenül oldalra billenti a fejét.

Reynek a gondolatai égetnek, ezért jeges vízben zuhanyzik, hátha megnyugszik, de csak azt éri el vele, hogy reszketni kezd a csempére lépve. A tükörbe állva lassan végigvizsgálja a testét: csontos, vékony kezei vannak és a bordái leheletnyire kilátszanak a melle alatt. A kulcscsontján látszanak az este nyomai; vörös és lila foltok keretezik a vállövét. A csípőjén kékre festették Kylo ujjai a bőrt és ahogy hozzáér, felszisszen.

Leül reggelizni az asztalhoz is, de a gyomra kétségbeejtően émelyeg a rántotta látványára; pedig tudja, hogy ennie kell, megtanulta az összes lehetséges végkimenetelét az éhezésnek; anorexia, bulimia, éhhalál és a szemei előtt táncol a szürkévé fakult hullája gumiszerű képe. Pont olyan, mint a boncasztalon lévők; üveges és nyálkás. Kloroform szagú.

- Minden rendben, Rey? - lép mögé Finn, és Rey megborzong a jelenlétére; teljesen elveszett a gondolataiban.

- Persze - néz rá a lány; szemei alatt fekete karikák villognak. - Miért ne lenne?

- Legalább öt perce próbálod szemmel verni azt a szerencsétlen tojást. Add fel, már halott.

Rey elmosolyodik, de a kedve továbbra is a földig húzza; mintha az agyába cérnaszálakat fontak volna, ami szétfeszíti a gondolatait, kong minden és zúg a világ. Az alváshiány fejfájást eredményez; Rey örül, mert érzi, hogy él.

- Olyan furcsa vagy - ül mellé Finn, Rey felhúzza magához a lábát. - Történt valami tegnap, amiről tudnunk kellene?

Rey egy pillanatra elgondolkozik, hogy beavatja a férfit. Hogy megosztja a vállára telepedő hirtelen súlyt, meg tanácsot kér, mert egyszerűen nem tudott mit kezdeni az információval. Talán nem is kellene vele semmit; úgy tesz majd, mint aki sosem ismerte Kylót, mint aki nem létezett. Csak vár.

De aztán Finn szemébe néz, és a keze remegve fogja meg a másikét, ahogy az a térdére támaszkodik. A meleg bőr az ujjbegye alatt megnyugtatja és rájön: nem akar veszélybe sodorni senkit.

- Csak túl sokáig tanultam tegnap, ennyi az egész - hazudja és magára erőltet egy mosolyt; Finn meg nem hisz neki, de elfogadja.

Nem fogja beszédre erőltetni a lányt.

- Akkor ezt itt most megeszem, ha te nem kéred - húzza maga felé a tányért egy mozdulattal, Rey meg hagyja neki.

Már fél órája késésben van.



Rey megviselve fordul a pulthoz, ahol meg is tántorodik, ahogy a szeme eléri a vendég arcát. Hux vörös haja vészjelzőként ég a szeme előtt, és egy pillanatra az ösztönei azt súgják, hogy rohanjon, olyan gyorsan, ahogy csak bír, de aztán a józan esze végül felül kerekedik az ingerein.

A férfi ragadozóként méri végig az egész testét, amitől a lánynak hányingere lesz; mintha csak egy kirakatban állna meztelenül. Hux mosolya szélesedik, olyan mint egy repedező vászon.

- Nézzenek csak oda, valakinek kemény estéje lehetett - akad meg a szeme a lány nyakán. - Bár azt kell mondjam, egész jól áll néhány kék folt.

Rey megigazítja a gallérját, a zsebében érzi az alapozó nehéz dobozát lengeni. Nem hitte, hogy ennyire feltűnő; talán a ruha nyaka elkente a sminket.

- Mit adhatok? - préseli ki a száján Rey.

- Mi a napi ajánlat? - fordítja oldalra kíváncsian a fejét Hux; feltűnően jól szórakozik.

- Ajánlhatom neked a kijárati ajtót - szűri a fogai között a lány, mire Hux csak felnevet; kettejük között gyűlni kezd hirtelen a feszültség.

- Nem is tudtam, hogy itt így bánnak a vendégekkel - nevet a férfi, de a hangjában nincsen semmi vidám. - A végén muszáj lesz elkérnem a panaszkönyvet.

Rey sóhajt egyet; nem kellene ilyen ellenségesen viselkednie mindenki előtt. Nem tudja, hogy Hux mennyit tud róla, Kylóról, bármiről az elmúlt napokban, szóval próbál megnyugodni. Szemeivel körbekémlel a kávézóban, lassan hordozza a tekintetét, amikor megakad a pillantása egy nagy fekete pacán a sarokban.

Hux követi a tekintetét; feltűnően fordul hátra, hogy Kylónak mosolyogva köszönjön, az meg csak összeszorított ajkakkal bámul a kettősükre. Lassan visszafordul Reyhez.

- Ó, ne aggódj, ő nem fog idejönni - súgja. - Túl nagy az a tökfeje, hogy kihúzza a saját seggéből, szóval... Netán csak nem elvárásaid kezdtek támadni?

Hux hangja fenyegető, de Rey nem retten meg. Mélyen a férfi szemébe néz és vicsorít.

- Csak nyögd ki, hogy mit akarsz.

Hux arcáról viaszként olvad le a mosoly; lassan és kimérten. Mint a diktátorok, meg a nagy szószólók, megigazítja magán a kabátot; lassan áthajol a pulton, rátenyerelve az ott lévő papírokra meg a műanyag tálcára, mintha csak az övé lenne a hely.

- Nem tudom, mennyi információval rendelkezel és nem is érdekel - kezdi; minden mozdulata és szava kimért. - Annyit szeretnék megosztani veled, hogy jobb, ha nem szalad meg az a csinos kis nyelved abban a csinos kis pofikádban. Ha valamilyen módon mégis megtörténne, megvannak az eszközeink arra, hogy elérjük, hogy átgondold minden egyes kis szót, amit valaha kiejtettél a szádon. Ben igazán csalódott lenne, ha baja esne a kis állatkájának.

Hux vár néhány másodpercet, a teste melege és a túl sok kölni felforgatja Rey gyomrát, aztán végül visszalép, arcán semmi jele az elhangzott mondatok hatásának; közönyös és érdektelen, Rey viszont reszket. Kylót keresi újra; a férfi feszülten figyel, készen állva a közbelépésre, ha erre van szükség.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondja végül Rey; egy pillanatra sem néz Huxra.

A férfi elmosolyodik, ahogy néhány pennyt tesz a borravalós bögrébe. Kezével megpaskolja a lány arcát; Rey meg hagyja, mert a sokk és az undor megfagyasztja.

- Helyes. Látom, máris tudod a dolgodat.