cor meum. - septimus

Rey végre csinál valamit. Tényleg. Nem viccelek.

Még szivárog az erekből a vér, ahogy Rey hozzáér a boncasztalon lévő eleven, nyers szívhez. Valaha ez az egyetlen kis húscafat egy egész embert határozott meg; magában hordozott egy történetet, minden bánatot és keserűséget; minden boldogságot. Rey keresi benne a fekete, megcsomósodott vér között az üszök nyomait, a kórt ami elpusztította és az okot, ami üregesre rágta; de semmit nem talál, előtte csak egy egyszerű kis szövetcsomót. Vénákat és kamrákat; bennük elzárt titkokkal és Rey feladata az, hogy a szikét beléjük hasítva feltárja az összeset.

- Mindenki válasszon egy párt - mondja a professzor és alig jut el hozzá, csak amikor Kylo Finnt megelőzve mögé áll. - Sajnos, csak párosával lesz elegendő felszerelésünk.

A férfi fekete árnyként tornyosul felette, érzi, ahogy a kezei keretet alkotnak a vékony alakja körül és megijed egy pillanatra. Szemeivel egy pontot keres az asztalon, amibe kapaszkodni tud; a szív vörös csomója megfelel. Kylo lazán hajol előre; a szája majdnem súrolja a lány fülét és Rey szinte hallja, ahogy a férfi vére előre tolul az ereiben. Homály fedi a mozdulatait; a szike lassan szánt végig a nyers húson és vékony szeletet vág a szövetbe.

- Nem harapok - suttog Kylo, ahogy figyeli a lány apró mozdulatait. Rey azt kívánja, hogy bárcsak a saját szíve lenne az asztalon.

- Tudom - válaszol végül és a szemét nem veszi le a feladatáról.

Megremeg, ahogy Kylo hideg, fakó ujjai körbeölelik a kézfejét. A férfi biztos kézzel vezeti a kést, és Rey próbálja figyelmen kívül hagyni a gyomorgörcsöt, ahogy megérzi a férfi mellkasát a hátának nyomódni.

- Mit mondott neked Hux? - suttog Kylo; a férfinak bárhol lehetnek fülei. - Mit mondott egy hete? Megfenyegetett?

- Nem mondott semmi érdekeset - hazudik Rey és próbál nyugodtnak látszani, de egyre inkább ökölbe szorul a bal keze az asztal hideg lapján.

- Akkor miért félsz? - szorítja meg Kylo a kezét, és Rey ellép tőle, hogy szembe nézhessen vele. A szemében olyan tűz ég, ami reméli, hogy megijeszti Kylot, de a férfi csak határozottan felé lép.

- Nem félek - köpi a lány; erre Kylo csak elmosolyodik.

- Akkor miért remegsz? - kapja el újra a kezét, Rey meg újból elszakítja magát tőle.

- Nem félek - hangsúlyozza a szavakat.

Kylo elmosolyodik; elismerő és szomorú mosoly ez, aztán megszakítja a szemkontaktust és zsebre teszi a saját kezét. Rey visszafordul a szívhez; a boncolás felével már lassan végeznek. Siet, mert nem akar a szükségesnél több időt a férfi mellett tölteni; akárhányszor egy légtérben vannak, teljesen összekuszálódik tőle a gondolata.

- Óvatosan - nézi mögötte Kylo, ahogy munkálkodik.

Rey nem kér a segítségéből; inkább próbálja eltolni magától a férfit, aki mágnesként tapad rá.

- Hátrébb tudnál lépni? - töri meg a csendet a lány és érzi, ahogy Kylo a kezeivel belekapaszkodik a derekába.

- Tudnék - suttogja, de nem tesz egy lépést sem és ettől Rey egyszerre lesz dühös és válik remegő kocsonyává a lába. - Szeretnéd, ha megtenném?

- Hagyd ezt abba.

Rey hangja fenyegető, Kylo pedig végre nem játszik tovább a tűzzel; pedig a szemében kihívás gyúl, a tagjai vibrálnak a ki nem mondott versenytől. Rey próbálja kitalálni, hogy miért csak most jött; talán eddig tartott az akarata? Eddig tudott ellenállni a kíváncsiságának? Kylo szeme semmit nem árul el, ezért Rey eldönti magában, hogy az agya nem úgy működik, mint a normális embereké.

- Amit csak szeretnél - mondja végül és hátrébb lép.

Rey egy pillanatra megkönnyebbül, de nem tudja leplezni, hogy hiányzik mellőle a másikból áradó melegség. Mindig is azt hitte, hogy egyszer gyűlölni fogja a másokból áramló csimpaszkodó ragaszkodást; elvégre szinte egyedül nőtt fel, sosem tartozott senkihez és soha nem is akart, azután, hogy megtudta, a szülei önszántukból mondtak le róla.

De Kylo valamiért más; vonzza és taszítja a férfi lénye, de a közelsége egy pillanatra sem kelt benne kényelmetlenséget. Nem olyan, mint az első szerelem bódultsága. Rey nem igazán emlékszik az első szerelmére, érzések vannak meg és apró emlékfoszlányok. Egy Willows nevű kisvárosban lakott, tizenhat éves volt és szörnyen naiv. A fiúnak nagy, barna keretes szemüvege volt és mindent tudott a Marvel képregényekről, szóval Rey általánosan azt hitte, hogy teljesen beleesett. Csak egyszer csókolóztak, az volt az első csókja, aztán két hétre rá el is költözött Vancouverbe egy másik nevelő családhoz. Csak azután jött rá, hogy ez nem volt igaz szerelem, amikor már a fiú nevét nem tudta felidézni.

- Szóval, megfenyegetett? - néz rá Kylo kérdőn, Rey meg feleszmél a gondolataiból a mély hangra.

Nem tudja, mit válaszolhatna, meddig mehet el, kivel oszthat meg mit és ez a kötöttség szétfeszíti a gondolatait; olyan mintha leláncolták volna a szabad akaratát.

- Mégis mit gondolsz? - kérdi végül és lát egy apró undort végigfutni Kylo arcán.

- Tudni akarod, mit gondolok? - húzza fel a szemöldökét. - Azt gondolom, hogy azt hiszed, ellened vagyok. Én csak segíteni akarok, Rey.

A lány lecsapja az asztalra a szikét; nagy csörömpöléssel csattan a fémlapnak. A teremben lévők szeme feléjük szegeződik, de nem tulajdonítanak nekik nagyobb jelentőséget. Csak Finn néz rájuk kételkedően, majd egy aggódó pillantás után ő is visszafordul a szerv boncolásához.

- Azt hiszem, volt egy egyességünk - néz rá  Rey, Kylo pedig nyel egyet; megint ugyanott tartanak.

- Az még akkor volt, amikor Hux nem pofátlankodott eléd - mondja, Rey meg csak felnevet az abszurditáson. Kylo mindig talál valami kifogást.

- Talán, ha végre leszállnál rólam, akkor ő is látná, hogy nincs miért tartania.

Kylo közelebb lép, a lány füléhez hajol és úgy beszél, hogy Rey sem hallaná meg, ha nem koncentrál rá erősen.

- Hux intelligens - mondja. - Tudja, hogy tudsz valamit. Nem fog elengedni a kezei közül csak azért, mert hirtelen csökken az érdeklődésem irántad.

Rey megremeg egy pillanatra, de aztán kihúzza magát és a férfi szemébe néz; Kylo kérdőn néz rá.

- Segíteni akarsz?

A férfi bólint.

- Akkor hagyd abba ezt az egészet - néz rá a lány. - Mindenkinek tennél vele egy szívességet.

Kylo arca nem változik a szavakra; ha lehet inkább csak még jobban magába zárkózik és Rey megijed egy pillanatra; talán rosszat mondott, nem így kellett volna rávennie, de végül erőt vesz magán. Hiszen csak az igazat mondta.

- Úgy gondolod, még nem próbáltam? - köpi a férfi a szavakat. - Mit gondolsz, honnan vannak a hegek a testemen? 

Rey egy pillanatra megdermed; nem gondol bele a következményekbe soha, de hogy láthatná át a dolgokat, ha sose volt hasonlóban része.

- Ez nem olyan, mint amikor csak úgy felmond valaki. Túl sokat tudok, túl mocskosak a kezeim.

- És engem is bemocskoltál velük - méri végig Rey; a hangja fásult, beletörődő. - Minden pillanatban egyre mocskosabb leszek, amikor beszélünk.

- Hidd el, nem ez a szándékom - mondja bocsánatkérően a férfi, Rey pedig hisz neki, mert belegondol; talán a férfi is olyan magányos lehet, mint valaha ő volt. Talán bele sem gondolt eléggé Rey életének a felborításába, amikor vállalta a kockázatot, hogy közel engedte magához.

Rey egy pillanatra megérti, hogy Kylo miért kockáztatta a társaságát; neki is szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Rey pedig igazán szeretne neki segíteni, de igazi önzés volt a férfitől olyasmibe kevernie, amihez semmi köze.

- Csak aggódom miattad - mondja Kylo, Rey pedig visszafordul a boncoláshoz, mert nem tudja tovább a másik arcát figyelni. - Már nem törődtem senkivel, úgy igazán... egy jó ideje.

Kylo küszködik a szavakkal; de legalább próbálkozik és Rey egy pillanatra megbocsát neki. Egy pillanatra.

- Utálhatsz engem, ahogy csak érzed- folytatja Kylo. - Csak azt szeretném, ha biztonságban lennél.

- Nem akarom megmondani neked, hogy mit tegyél - mondja a lány; a keze gépszerűen jár a szívbe markolva. - Te magadnak kell rájönnöd.

Egy pillanatra csend telepedik közéjük, ahogy Rey végez a feladattal. Kylo újra felé hajol, kezét az ujjaira csúsztatja. Egy sebből élénk, elven vér szivárog Rey ujjain.

- Megvágtad magad - suttogja Kylo, Rey pedig megbabonázva figyeli a serkenő vért.

- Tudom.


Zárás van, a legtöbb vendég már elhagyta a kávézót, csak pár éjjeli bagoly lézeng még az asztalok között, meg a kései vizsgázók a laptopjuk előtt görnyedve figyelik a képernyőn megjelenő betűk halmazait. Rey a váltópénzt számolja, amikor mellé lép Maz és a pultot kezdi törölgetni.

A lány sokat gondolkodott az elmúlt pár napban és sok minden megfordul a fejében, de egy valami mindig ott ragadt: tennie kell valamit. Csak éppen abban nem volt biztos, hogy hogyan fogjon hozzá. Nem volt tapasztalata bűnügyi dolgokban és Finn-nek meg Poe-nak nem beszélhetett az egészről, mert egyből leszűrték volna belőle, hogy Kyloról beszél. Neki pedig tanácsra volt szüksége. Hasznos tanácsra.

- Kérdezhetek valamit, Maz? - fordul az asszonyhoz Rey, mire az a nagy szemüvegei mögül kedvesen felé tekint.

- Bármit, kedveském - mondja kedélyesen és Rey egy pillanatra fellazul; a nő mindig nagyon kedves volt hozzá, most is biztosan a segítségére válik.

- Tételezzük fel, hogy... Ha tudnál valamilyen illegális dologról, de ha beszélnél a rendőrségnek róla, akkor bajba sodornál valakit, aki fontos neked, mit csinálnál? - nyögi ki nehezen Rey, Maz pedig elgondolkodik.

- Mégis mi ez az illegális dolog, Rey? - teszi le a törlőkendőt a pultra és a teljes figyelmét az egyetemistának szenteli. - Csak mert egy gyorshajtás is illegális, mégsem csinálunk belőle nagy ügyet, ugye?

- Azt nem mondhatom el - kezdi bámulni a cipője orrát a lány; azt kívánja, bárcsak apróra zsugorodna, hogy egy résbe bújva eltűnhessen a világ elől. - Valami komoly. Nagyon komoly.

Maz bólint egyet és összeszorítja a száját; az ősz haja majdnem olyan fakóvá válik, mint az arca. Megvakarja a homlokát, majd sóhajt egyet.

- Látom, hogy miről van szó, gyermekem - mondja; a hangja megfásult és évekkel megöregíti a testét; Rey sosem látta még ennyire fáradtnak. - Nos, én átgondolnám, hogy megéri-e, ha szólok bárkinek erről az egészről. Aztán szükségem lenne bizonyítékra, szükségem lenne erőre, hogy megtegyem ezt a lépést azzal szemben, aki igazán fontos nekem.

Rey bólint; a füle zsong attól, hogy a gondolatai ordítani kezdenek. Eszébe jut a kocsi forró ülése, Kylo csókjai, a keze lüktető ereje; aztán eszébe jut a csalódottság a gyógyszeres fiolák láttán; és eszébe jut a sok eleven, maró seb a férfi hátába, fehér húsába vájva.

- Meg kell állítani az egészet - mondja határozottan, Maz pedig bólint. - Ez a dolog, amiben részt vesz... Véget kell, hogy érjen.

- Akkor meg van a válaszod, nem igaz?

Rey belenéz az asszony szemébe; nem talál benne mást csak elszánt hitet és ettől csak még több akarat gyűlik a gyomrába; szinte már lépne ki azonnal az ajtón, hogy elkezdje kitervelni, hogyan is fogja összedönteni a felépített drogbirodalmat.

Aztán a szeme előtt megjelenik két sötét írisz.

- De nem árulhatom el őt így - esik össze minden határozottsága egy pillanatra, és meg kell kapaszkodnia a pultban.

Miért nem? Miért nem? 

A gondolatai kántálják a kérdést: miért nem? Kylo hazudott neki, Kylo bajba keverte, nem törődve az érzéseivel és a választásával. De Kylo nem direkt csinálta, nem ez volt a célja; nem ezt akarta.

- Az árulás olyankor a legrosszabb, amikor hiúságot merítesz belőle - töri meg a gondolatait Maz, és mellé lép. Ráncos kis kezét nyugtatóan Rey vállára teszi és megigazítja magán a szemüvegét. - Neki is jót teszel, ha közbelépsz, nem?

Rey elgondolkodik, de nem tudja rávenni magát a döntésre. Túl zajos körülötte minden, pedig a kávézó már teljesen kiürült.

- Drágám, az élet nehéz, de még nehezebbé teszed, ha vak vagy az egyértelmű válaszok felé.

- Nekem annyira nem egyértelműek - sóhajt a lány és leoldja magáról a kötényét.

Maz mosolyogva bólogat és a kezébe veszi újra a rongyot. A remegő ujjaival gyűrögetni kezdi, beletörölve a nem lévő pont az ujjbegyei végéről.

- Amikor fiatal az ember, minden annyira súlyosnak tűnik. Pedig csak akkor az, ha azzá teszed.



Rey habozik, ahogy az épület régi tégláit nézi, kezével végigfuttatva a bőrét a göcsörtös falakon. Az ajtó felett egy tábla hirdeti a rendőr kapitányságot és a lány mellett elhaladva emberek tömege nézi meg az egy helyben topogó Reyt. A szíve dübörög a mellkasában, de most már nem fordulhat vissza. Túl sokat utazott a buszon és túlságosan sokáig tévelygett a városban ahhoz, hogy most visszaforduljon.

Rey még sosem járt rendőrségen, ezért ahogy belép, nem is igazán tudja, hogy merre fordulhatna. A sok ember sem segít a helyzetén, minél inkább szabadulni akar a túlzsúfolt helyiségből. A tenyere izzadni kezd, szóval megkapaszkodik a hátizsákjában, de a zsongás a fejében nem hagy alább és sodorni kezdi őt az emberek áramlata, alig bír kiszabadulni az elragadó folyamból, de megtorpan a lábán.

Egy íróasztal előtt áll meg, kis műanyag keretes táblába foglalva virít a szélén az információs pult.

- Miben segíthetek? - néz rá egy apró, öreg emberke, Rey meg nagy levegőt vesz és kizárja a lüktetést a fejéből.

- Egy bűnesetet szeretnék bejelenteni.