cor meum - quintus

Elkezdenek kiderülni dolgok. Oh boi.




Másnap Rey még alszik, amikor Kylo kimászik az ágyból, magára kapja a ruháit és reméli, hogy még időben le tud lépni ahhoz, hogy ne kelljen kínosan magyarázkodnia. Imái nem hallgattatnak meg, mert a szobából kilépve azonnal két szempár szegeződik rá. Poe Dameron meglepően nagy szarevő mosolyától egyből a falra tudna mászni, de Finn csak összehúzott szemekkel méregeti; ezt az egyet legalább Kylo is megérti.

- Halihó, cukipofa. Milyen volt az estéd? - köszön neki Poe, ő meg csak kínosan toporog az ajtóban állva. - Csatlakozz hozzánk, sütöttem palacsintát. Én Poe vagyok.

Kylo elhúzza a száját; mintha nem tudná. Az egész iskola Poe Dameron szurkolólánykáitól hangos a folyosókon és nincs egy olyan tanár se, aki ne olvadna el az elragadó mosolyától. Kár, hogy kilométerekről süt róla, hogy meleg.

- Azt hiszem, kihagynám - próbál meg az ajtó felé indulni Kylo, de Finn megállítja.

- Akkor most tisztázzuk, sötét lovag, leülsz mellénk és eszel - szólal fel, Kylo meg kihívásnak érzi a hangját, szóval csak ráharap a nyelvére és kihúzza az asztalfőn a széket Finnel szemben.

- Ez a méregzsák itt Finn - mondja Poe kettejük közé rakva egy tál palacsintát. - A légynek se tudna ártani.

Kylo elmosolyodik, Finn meg csak puffog valamin.

- Úgy érzem, hogy muszáj tisztáznom veled, hogy bármilyen módon ártasz Reynek, kinyírok minden egyes embert a szobában veled kezdve.

- Biztosan - bólogat szarkasztikusan Poe.

- Poe-val kezdve.

Poe végre leül kettejük közé, és elszakítja az egyre sűrűsödő gomolyfelhőt a két medikus között; 

Kylo elszántan néz maga elé. Láthatóan nem hatott rá a megfélemlítés.

- Ne is zavartasd magad - mondja Poe. - Csak félti Reyt.

Kylo csak elmosolyodik, kezeit összefűzi maga előtt. A fölénye még egy kicsit elbódítja a gondolatait.

- Mégis miért viselkedsz úgy, mintha olyan törékeny lenne? - húzza össze a szemöldökét, Finn meg felháborodik.

- Mert az is.

- Csak azért, mert gyógyszereket szed, nem gyengébb, mint bárki más. Nem kevesebb - szűri a fogai között Kylo. Sosem hitte, hogy egyszer ebbe a beszélgetésbe fog belebonyolódni.

- Ja, a probléma csak a bizalmi nehézségeivel meg az elhagyásos komplexusaival kezdődik.

Kylo összezavarodik, mert nem érti, hogy Finn, hogyan lyukadt ki erre a pontra. Reynek sok problémája van; forrófejű, naiv, néha manipulálható, a szociális szorongása pedig gyakran készteti arra, hogy kerülőutakat találjon egy feladat teljesítésére, de a legtöbbet mindig a javára tudja fordítani. A bizalom hiánya, vagy az elhagyatottság érzése új volt, ismeretlen, Kylo meg nem értheti.

- Miről beszélsz?

Finn előtt Poe szólal meg, visszafogva ezzel a lakótársát.

- Hát nem tudtad? - húzza össze a szemét, és ijesztő, ahogy komoly lesz az arca. - Reyt örökbe fogadták.

Kylo megdöbbenve nézi a két férfit, és a fejében összeáll egy kirakós, ami pillanatokon belül lerombolja minden eddigi gondolatát.

- Ezt nem tudtam - ismeri be, Finn meg győztes mosollyal dől hátra.

- Hát igen, ez nem olyasmi, amiről csak úgy bárkivel beszél.

Kylo feláll a székről és az ajtó felé veszi az irányt. Poe kérdőn utána fordul, Finn meg tüntetőleg összefonja maga előtt a karját. Kylo ujjai már a kilincsen vannak, amikor meghallja a másik orvos tanhallgató hangját.

- Jobb, hogyha békén hagyod, mielőtt még te is összetöröd

Kylo ujjai megfeszülnek a kilincsen, de nem fordul vissza; a gondolatai között szöget ver egy elhatározás, amit a provokáció dühítő ténye sem tud megingatni.

- Köszönöm a reggelit - mondja Kylo, aztán becsapja maga után az ajtót.

Rey a vizsgákra készül és az elmúlt hetek alatt kevesebbet alszik, mint ami egy felnőtt patkány számára egészséges lenne. Ezt tanulta meg a könyvekből. A baj csak az, hogy másra nem emlékszik.
A vizsgaidőszak valahogy kiesik neki, mert könyvek és jegyzetek tömegeiben fürdik és úgy sejti, talán trauma érte az agyát; azt mondják, a rossz emlékeket törli az elménk.

Szóval valahogy túléli a vizsgákat, a javán át is megy. Újévre csak egy marad neki, szóval pihenni akar és végkimerülésben meghalni egy kicsit, amikor Maz hazaküldi a kávézóból.

- Mindjárt karácsony, legyél kicsit a szeretteiddel - mondja, Rey meg bólint, mert hogy mondhatná meg neki, hogy a karácsonyt egyedül tölti.

Otthon betakarózik a paplanok alá, magára húzva az összes takarót, amit a szobában talál és megkönnyebbülve legalább három napig alszik. Vagyis úgy érzi.

Amikor Finnt újra látja, elégtétellel vizsgálja meg rajta a fellelhető szenvedés nyomait; a szeme alatt hordhatja a könyveit a táskáiban, a keze pedig remeg a túlzott energiaital beviteltől. Együttérzéssel fogadják egymást és egy egész délutánt a tévé előtt gubbasztanak, hogy aztán mélyről jövő gyűlölettel nézzék végig, ahogy Poe kisimultan és élettel telin végigugrál a nappaliban.

- Utállak - suttogja Finn, ahogy a barátjuk mellé zuhan a kanapéra.

- Mindketten nagyon csinosak vagytok - mondja Poe, ők meg csak felnyögnek. - Adnék értetek, úgy három tevét.

Reynek a következő pár nap megint kiesik, mert az egész a vizsgák utáni levertségének regenerálódásával telik. A gyógyszere elfogy, de úgy dönt, hogy nem vált ki új adagot, amíg az új szemeszter nem kezdődik. Valahogy, amikor feleszmél a ház tele van karácsonyi dísszel, Finn pedig egy fát díszít a TV mellett. Mézeskalács illat terjeng a szobában; Poe és a köténye elválaszthatatlan társakká váltak.

- Mit kerestek még itt? - nevet Rey, mert úgy volt, hogy a fiúk otthon töltik az ünnepeket.

- A szüleim Guatemalába utaztak, nekem pedig nem volt túl sok kedvem repülőre ülni - mondja Poe, 

Finn meg küzd a szúrós ágakkal, ahogy a tartóba erőszakolja a fát.

A fenyő egy nyekkenéssel adja meg magát.

- Én csak huszonötödikére megyek haza. A szüleim egy köpésre laknak.

Szóval a Szenteste jól telik, mert Poe pulykát csinál meg legalább egy hadseregnek elég édességet; olyan tömény az összes, hogy Rey önmagával hadakozva tömi a szájába az összes falatot. Valahonnan pezsgő is kerül, így a lány már felettébb jól érzi magát, amikor valaki kopogtat az ajtón.

A mosoly azonban döbbenetté fagy, mert Kylo felé tornyosul az ajtóban és egy szörnyű nagy kabátban teljesen elveszik az alakja.

- Te... - nyögi ki Rey, mert a harag elkezd gyűlni az öklében.

Kylo azóta nem mutatta magát, amióta Rey összefoltozta a lábát. Nem jelent meg az egyetemen; vagy ha igen, hát jól titkolta. A vizsgáit talán januárra tehette, vagy teljesen más időpontokba, mint Rey, mert az elmúlt hetek alatt egyszer sem találkoztak.

- Én... - jön zavarba Kylo; ő is érzi a feszültséget. - Remélem nem zavartam meg semmi fontosat.

Rey kilép az ajtó elé, bezárva maga után azt és a pulóverét jobban összehúzza maga körül. Már elkezdett havazni.

- Csak egy kicsit ünnepelünk - süti le a szemét Rey; az indulatai egyelőre megnyugszanak. - Nem láttalak egy ideje.

- Csak egy kis szünetre volt szükségem - sóhajt Kylo és mindketten tudják, hogy ez csak egy ócska próbálkozás.

- És hogy vagy? - kérdezi Rey, de a hangja nem igazán árulja el, hogy mennyire nem érdekli. Csak a megszokás.

A férfi keze remeg, az egyiket a kabátja belső zsebébe rejti; Rey úgy hiszi, talán újabb seb van ott.

- Rendben vagyok. Csak gondoltam beugrom, hogy odaadjam ezt. Aztán megyek is.

Rey kezébe egy apró, vörös dobozt nyom, ami arany szalaggal van bekötve. Rey értetlenül veszi át tőle és a torkáig telik a bűntudat; ő nem vett semmit.

- Én nem is gondoltam rád - dadogja, Kylo meg elmosolyodik.

- Semmi gond. Megvan rá az okod, hogy...

- Köszönöm - szakítja félbe Rey és elveszi a pulóvere zsebébe a dobozkát.

- Lenne még valami - húzza elő a belső zsebéből Kylo a kezét és valami szőrös van benne.

Rey először nem látja a gyér fényben, de aztán kiveszi az apró állat fejecskéjét, ahogy ásít egyet Kylo kezében. Az apró corgi lassan pislog párat, Rey meg azonnal elolvad a látványra, ahogy átveszi a férfitől.

- Jézusom, de aranyos.

- Mesélted, hogy Poe szeretne egyet - magyarázza Kylo; mintha újra zavarban lenne.

Rey ringatni kezdi az apró ebet, az meg a nagy, fekete szemeivel csak kíváncsian nézi; apró orra a lány haját szimatolja. Kylo ellép mellőle, és csak halkan figyeli, ahogy Rey a kutya fejét simogatja.

Végül a lány ránéz és az ajtó felé lép egyet.

- Várj meg, mindjárt jövök - mondja, Kylo meg hallja bentről a felkiáltó Poe izgatott hangját.

- JÉZUSOM, BB8!

Nevetés, meg csörömpölés hallatszik, és egy pillanat múlva Rey megint előtte áll, arcán sugárzik az öröm, és ettől Kylo arca is egy kicsit meglágyul.

- Boldog karácsonyt - mondja, majd a férfi ajkaihoz hajol és egy apró csókot lehel rá.

Kylo megszilárdul az ajkai alatt, csak hogy utána a semmibe kapva hajoljon a lány után. Rey szégyenlősen néz a férfira, ő meg zavartan fohászkodik a szívének, hogy csendesedjen le, mert talán felébreszti az egész környék figyelmét, ha nem hallgat el azonnal.

- Boldog karácsonyt - suttogja végül, és darabos léptekkel megindul a kocsija felé, aztán elhajt, Rey meg csak az ajkaira simított ujjbegyekkel figyeli a távolodó autót.

Rey nem találta a helyét a teletömött kávézóban. Újév estéje van, kezében pezsgő és egy fekete koktélruhába bújtatta magát, remélve, hogy elmerülhet a kedvtelenség édes mocsarában; valahogy érezte, hogy úgysem fog eljönni az, akire vár. A tüdeje nehezen telik meg levegővel, ahogy az emberseregre telepedik a tekintete, ezért iszik, amennyit bírt.

Az Ach-To elég népszerű helynek bizonyul a szilveszter ünneplésére, még úgy is, hogy az utakat fél méteren hó teperte el a reggeli viharban, és a legtöbb ember inkább otthon maradt ünnepelni. Rey is ezt tervezte, de Finn karon ragadta, és megtiltotta, hogy a jó öreg hagyományos buliból kimaradjon. Rey nem ismeri a jelenlévők negyedét sem.

Poe végül a rágcsálnivalóknál találja meg; Rey szégyentelenül benyomott már öt minifánkot és most a koktélvirslivel szemez.

- Mikor tervezed elmondani nekünk? - lép mögé, Reyt meg kirázza a hideg. Ijedten fordul szembe Poe-val.

- És te mikor tervezed elmondani neki? - vág vissza Rey, arcával egyenesen Finnre bök.

Poe csak idegesen lépeget egy helyben, kezében a sörösüveget megszorongatja. Igazán csinosan öltözött fel, állapítja meg Rey; a fehér ing és fekete nadrág kettőséhez különösen jól passzolt az aranyozott, csillogós mellény.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondja Poe, Rey meg csak mosolyog a dadogáson. - 

Ellenben te tudod, hogy én miről beszélek.

- Őszintén nem - rázza a fejét Rey. Ez a játék kezd nevetségessé válni.

- Te meg Kylo. Mi van köztetek?

- Barátok vagyunk - fordul vissza Rey az asztalhoz, hogy ne lássa Poe kételkedő arcát.

- Nem. Nem vagytok. Mi ketten vagyunk azok. Van különbség.

Rey a pezsgőjét a szájához emeli; igazán nincs kedve ezt a témát most megbeszélni.

- Figyelj, nem tudom, mit mondhatnék - rántja meg a vállát, Poe arca egy kicsit megenyhül. - Mi csak... Azt se tudom, mi van köztünk. Olyan furcsa.

- Miért nem jött el ma?

- Mert lökött - sír fel Rey, Poe meg legszívesebben addig rázná, ameddig egy kevés értelem kerül a fejébe. - Nem tudom, oké?

- Van egyáltalán bármi, amit tudsz róla a felszínes dolgokon kívül? - emeli fel a hangját Poe, Rey meg meghátrál, pedig tudja, hogy a barátja csak aggódik.

Elgondolkodva figyeli a férfi jellegzetes gesztusait; a levegőben hadonászó kezeket, meg az aggodalmas, összehúzott szemöldököt, ahogy a lány szemébe fúrja a sajátját. A gondolatai most nem az övék, mert úgy folyik az agyában, mint az alkohol, felhígítva a józan eszét egy pillanatra. Aztán szilárd lesz minden, eljutnak Poe szavai az agyáig.

- Mit csinál, amikor nem veled van? Milyenek a szülei? Hogyan viselkedik más emberekkel?

Rey feje zsong, mert Poe-nak igaza van, nem tud semmit, ami lényeges; nem ért semmit, ami számít. Kylo számára csak egy jól reklámozott idegen; még csak a valódi nevén sem szólította soha. Ben Solo: hiszen a gondolatai is furcsán táncolnak a név körül.

- Miért viselkedsz most így? - néz idegesen Poe szemébe, az meg végre látja Reyben a gyengeséget, mert közelebb lép hozzá és ölelésbe vonja.

- Csak aggódom érted, Rey - suttogja. - Pletykák keringenek az egyetemen Kylóról. Nem a legjobb ember, akinek a közelében lehetsz.

- Miféle pletykák? - tolja el magától Rey; a szemfestéke kezd elmosódni.

- Rossz dolgokról szólóak. Csak hagyd ki magadat az egészből, jó?

Rey bólint és Poe a táncparkettre húzza, ahol forgatni kezdi őt, és a cseppek a szeméből hullanak a konfettivel szórt csempére.

- Tudod, van egy ajánlatom - mondja Rey, miközben Poe pörgetni kezdi.

Éjfélkor Poe a visszaszámlálás utolsó pillanatában megcsókolja Finnt, aki meglepve fonja a nyaka köré a kezeit. Rey boldog, de a mosolyába üröm keveredik; megígérte a csókért cserébe, hogy elkerüli Kylot.

Reynek nem nehéz újra a tanulásra koncentrálni; kizárja vele az összes gondolatát egy magas, problémás férfival kapcsolatban. A vizsgája egyre közeledik és elszámolta magát azzal kapcsolatban, mikor lenne érdemes elkezdeni a tanulást. Éjszakákig marad a campus könyvtárában; ameddig a szeme nem adja fel a küzdelmet. Az egyik kedden egy csomó papírral az arcán ébred fel, és csak akkor jön rá, hogy elaludt, amikor a nyálát törölgeti a tankönyvről.

Elindul haza; már minden sötét, csak a kijáratnál ég a villany, egyébként csak a hold fénye süt be az ablakokon. A koponyája mögött valami kopog; a kislánykori félelmei sikítoznak a sötét csempéken visszhangzó talpa felé, és nyugtatnia kell magát. A sötétben nincsenek szörnyetegek.

Megtorpan, amikor az ajtón kilépve beszélgetést hall. Először figyelmen kívül akarja hagyni; tovább sétálni a buszmegálló felé és bezuhanni az ágyába, de a mély, duruzsoló hangot azonnal megismeri.

- Itt van, amit kértél és most már takarodj innen - ad át Kylo egy dobozt egy másik férfinak, benne tabletták és különböző kis fiolák.

- Végre valamire használható is vagy, Solo - mondja a Hux, és elsétál a másik irányba; egyre távolodik.

Rey lába legyökerezik a látványra; az agya azonnal kétségbeesetten kattogni kezd, mert nem tudja megérteni a látványt, pedig tiszta az egész és világos. Mégis, mintha mindent egy üveglapon keresztül nézett volna végig, ami elhomályosítja a legfontosabb részeket; valami nem egész, valami hiányzik.

Kylo a parkoló felé indul, Rey meg gondolkodás nélkül követi őt; lába úgy viszi, mint ami előre tudja minden szándékát. Pedig Rey keze reszket, és a szája szeglete remegni kezd az elfojtott indulattól.

Kylo csak akkor veszi észre, amikor lépésekre van tőle; szeme azonnal megriad a látványra, mert Rey íriszei az este sötétjében is élesen villannak meg.

- Nem hiszem el - lép felé, tenyere élesen csattan a férfi arcán.

- Rey... - nyögi Kylo, ahogy elkapja a csuklót, de a lány kiszabadul és hátra lép.

- Egy kibaszott díler vagy? - emeli fel a hangját Rey; nem ismer magára, szinte már hisztérikus.

- Rey, hallgass meg.

- Mégis miért? Talán van erre valami elfogadható magyarázatod? - kérdezi Rey; az irányítás az ujjai között kígyóként siklik végig a föld felé.

Kylo közelebb lép, a szája kicsattant az ütéstől, szóval csak a kézfejével letörli a vért és megfogja Rey csuklóját. Meggörnyed, hogy a lány szemébe nézhessen; Rey benne ijedtséget lát és bizonytalanságot.

- Nincs, viszont, ha továbbra is így viselkedsz, pánikrohamod lesz - dadogja Kylo; pont olyan ideges, mint a lány.

- Szerintem elég nyomós okom van, hogy így viselkedjek.

- Igen, ez így van. Most pedig nyugodj meg, megbeszélhetjük ezt - próbál értelmesen beszélni hozzá a férfi, de Rey csak hitetlenül felnevet.

- Mégis hogy képzeled, hogy ezt csak úgy megbeszélhetjük? Mintha csak a hűtőben felejtett lejárt tejről lenne szó - hadakozik a lány. - Bár lenne pár kérdésem. Talán lopod a gyógyszereket vagy csak a labort használod, hogy főzz egy kevés drogot? Nem gondolsz azokra az életekre, amiket ezzel tönkreteszel? Nagyon sok beteg embernek lenne szüksége azokra a gyógyszerekre, te meg itt önkényesen...

Rey nem tudja befejezni a mondatot, mert Kylo egy csókkal belé fojtja a gondolatait. A férfiből árad a menta illat, meg valami fűszeres, amit Rey nem tud beazonosítani, de elárasztja az érzékeit és tompítani kezdik az indulatát. Kylo ügyetlen, de határozott; Rey hagyja pár pillanatra, hogy ez megnyugtassa. A puha, meleg ajkak a sajátján és a remegő kéz a derekára tapadva próbálják elsimítani a haragját.

- Mégis mi volt ez? - tolja el végül Kylót magától, az meg csak zavarodottan néz.

- Csak azt akartam, hogy elhallgass végre - süti le a szemét Kylo; Rey meg nem tudja mit mondhatna, vagy mit reagálhatna, mert a fejében káosz van és a szíve dübörög. - Fogalmad sincs, hogy mibe keverted magad.

- Te vagy az, aki bajban van.

- Elhallgatnál egy kicsit végre? - csattan fel a férfi és ez az a pillanat, amikor Rey szándékai és esze között elszakad az összekötő fonál.

Rey újra felé hajol, erősen szorítja a szájat a másikéra, érzi a nyelvén a vér fémes ízét. Kylo felnyög a hirtelen jövő ingerlésre; kezével a lányt a derekánál fogva a kocsi oldalának szegezi. Rey hagyja, hogy a nyelvével végigsimítsa az alsó ajkát, aztán a férfi szájába harap, akiben ettől a harag csak még inkább fellobban; a keze ügyetlenül keresi a hátsó ajtó kilincsét.

Rey úgy kerül a hátsó ülésre, hogy csak akkor válik el a férfitól, amikor az maga utan bezárva az ajtót felé mászik. A hely szűkös, Kylo túl masszív az egész szituációhoz, ezért szinte a levegőt is kiszorítja kettejük közül, de Rey sosem érezte magát ennyire elevennek.

Szaggatott mozdulatokkal próbálják leszedni magukról a kabátokat, Kylo mindkettejükét a vezető ülés felé dobja. Rey zavarodottan néz rá; a röpke pillanatban elárasztja az agyát a gondolat,  hogy amit éppen tesz, szemben áll minden elhatározással, amit eddig magának tett. Kylo megáll felette, kezeivel az ülésekbe kapaszkodik, szemével a lányét keresi. Rey bólint egyet a fel nem tett kérdésre, de Kylo nem mozdul.

Rey végül a férfi pólójába markol és elkezdi húzni le róla, a vászondarab a padlóra kerül. A homályban látja Kylo húsában az eleven hegeket; néhány újabb és vad vörös, néhány már csak csendes ezüst színű. A férfi azonban eltereli a figyelmét, ahogy a pólója alá nyúl, végigsimítva a puha bőrön a ruha alatt. Rey felnyög, szemeit erősen összeszorítja, nehogy átlássa a valóságot.

- Nézz rám - csókol a nyakába Kylo, Rey meg csak megrázza a fejét. - Nézz rám Rey. 

Kylo arca közel van hozzá, amikor kinyitja a szemét és lassan újabb csókot kap; talán még százat és ezret, nem tudja, mert a füle cseng és a látása homályossá fakul. Érzi, ahogy Kylo kigombolja az ingét, azt várja, hogy mikor fogja szétszaggatni a gombokat, de Kylo türelmes és alapos, és amikor levetkőzteti a lányt, a mellkasára hajol; a kezével a bordáinál tartja a vékony testet.

Kylo türelme eddig tart, mert a keze a nadrágjánál már nem olyan ügyes, a határozott mozdulatoktól a gomb és a cipzár darabjaira hullik; Rey felnyög idegességében.

Kylo csak egy csókkal fojtja belé a gondolatait, miközben lehúzza a lányról a nadrágot. Ahogy fekszenek egymásba gabalyodva az kényelmetlen, ezért Kylo csak térdig tolja az alsóját, a többivel nem bajlódik. A lány lábát maga köré fonja, ahogy közéjük fekszik, Rey pedig felsír, amikor megérzi Kylót. Pára ülepszik az ablakra, pedig a téli hideg beszökik a rések között és Kylo a lány szájára tapasztja a nedves tenyerét, ahogy nagyokat lök rajta. Rey meg sem próbálja visszafogni a hangját.

A férfi hajába kapaszkodik, az meg a vállába harap; másnap nyoma marad, ebben Rey biztos. A mozgásuk nem egyenletes; mint két elektromos kisülés csapódnak egymásba és Reynek fáj, de élvezi, szóval erősebben szorítja magához a férfit.

Percekig pihennek utána; Kylo haja a homlokára tapad, ahogy a lány mellkasának dől. Takaróként teríti be a meztelen testét, Rey arca meg kipirultan hajol a fekete hajba. Kezeivel körülfonja a férfi vállát, ujjai végigkövetik az apró hegeket.

Óráknak tűnő hallgatás után Kylo szólal meg.

- Akkor most mi lesz?

Rey ordítani akar, de rekedt a hangja, szóval csak nyel egyet, ahogy végigköveti a tekintetével a tető repedéseit.

- Beszélnünk kell.