medfølelse. - fest

5. fejezet - fest.

Merengőn tekint le rájuk a Nap, egyik kezében aranyt, s másikban ezüsttőrt tart.


Thor érintésekre ébredt, apró sóhajokra, meleg ölelésre. Felnézve a gyenge mellkasról Loki csukott szemét figyelte, szája elé hullott holló haját. Kezeivel érte nyúlt, s az kifolyt az ujjai alatt, mint a füst. Felemelkedve feljebb mászott, száját a jötün ajkaira simítva próbálta azt felébreszteni. Loki fuldoklóként nyitotta ki szemeit, kapálózva próbálta felfogni, hogy mi történik körülötte, de Thor lefogta a két csuklóját és az ágynak szegezte.

Loki, amikor megértette, hogy a szőke őt csókolja, azonnal viszonozta, nyakát megemelve próbált minél többet kapni a felajánlott ajkakból. Mint szomjazó a kulacs után, úgy hajolt ő is Thor elé.

- Eljött a reggel - suttogta neki Thor, fogával aprót harapva a puha bőrbe.

- Milyen türelmetlen valaki - sóhajtott Loki, lehelete súrolta Thor száját, amitől annak tekintete egyre ködösebb lett.Nem szóltak többet, nem volt helye szónak.

Thor egyre mélyebben és mélyebben próbálta ízlelni Lokit, akinek a szája szélén vékony csíkban folyt végig a nyál. Küszködő sóhajokkal feszítette a testét Thornak, aki túl közel volt, hogy levegőt vegyen, de túl távol ahhoz, hogy belefulladhasson a másik szenvedélyébe.

Thor ügyes egyik keze végigsimított az oldalán, zöld tunikája alá bekúszva megérintette a puha, bársony bőrt. Hideg volt, mint a jégcsap, a szőke melengetően tapasztotta rá a tenyerét. Loki felsóhajtott, ahogy Thor áttért a nyakára, másik kezével a vékony csuklókat a fekete hajzuhatag felé szegezve.

- Eressz - sziszegte a jötün, de Thor csak egy baljós mosollyal harapott annak felkínált nyakába.

Loki kiáltani akart, de beleharapva a szájába visszafogta a hangját. Az elméje viharossá kezdett válni, akárcsak Thornak, aki az elé tárt lehetőségeket kihasználva fejtegette le róla a ruhát. Csak akkor engedte el a jötünt, amikor a fején keresztül lehúzta róla a zöld tunikát.

A szikár, meztelen felsőtest látványára Thor szájában összefutott a nyál, s egyből lehajolt végigcsókolni a márvány bőrt. Loki készségesen fúrta bele a kezét a szőke hajzuhatagba, testük között összegabalyodva lógott a sok szőrme.

Thor végigcsókolt a puha bőrön, Lokiba rekesztve ezzel egy sóhajt, tenyerével a csípőjét próbálta egy helyben tartani. A fekete bőrnadrág szűken feszült a jötünre, azon keresztül pedig Thor a meredező férfiasságára tapasztotta a száját.

- Istenek... - sóhajtott Loki, szájára szorítva a kezét. Attól félt, hogyha túl sok hangot ereszt el, kiszökik köztük a józan esze is.

Thor ráharapott Loki csípőjére, a fehér húsba mély nyomott hagyott az éles foga.

- Hozzám tartozol - morogta reggeltől érdes hangján. - Jegyezd meg jól, enyém vagy.

- Elég nyomot hagysz rajtam ahhoz, hogy tudjam - nézett Loki a másik ködös szemeibe. Egy pillanatra megállt köztük a levegő, s Thor fellélegzett.

Újból felkúszott Lokihoz, lábait a dereka köré csavarta, s közel rántotta magához, hogy az alsó testük szikrákat futtatott végig a gerincük mentén. Ez új volt, váratlan, s mindketten egy visszafojtott nyögéssel válaszoltak az érzésre. Thor írisze vihar, Lokié mély kút.

- Azt akarom, hogy megértsd - súgta Thor, kezei erősen markolták a köré fonódott combokat. - Én nem üzekedem játék kedvéért.

Loki felült, közel hajolva Thor arcához az ujjai közé csípte a borostás állkapcsot. Thor összehúzott szemöldökkel nézte, ahogy Loki végigfuttatja a szemét az arcélén, a száján, az orcáján, majd megállapodik a szeménél.

- Arra a megállapításra jutottam, Odin fia, hogy soha nem voltál, s nem is leszel az az ember, akinek hittelek - suttogta a jötün, Thor meglepődve hallgatta. - Megmented az életem, s elhiteted velem, hogy eszes vagy, nagy harcos, érzéketlen a világra. Azt mutatod a kiállásoddal, hogy oly magabiztos vagy, s a kezeid mégis mindig remegnek. S a szemed mindig áruló. Rettegsz, aggódsz, gyötrődsz. Kötődni akarsz, s lojális lenni.

Loki körbefonta karjaival Thor nyakát, aki még mindig a férfi derekán nyugtatta kezeit, a puha bőr alatta felforrósodott.

- Soha nem voltál, s nem is leszel az az ember, aki ennyit érdemelne. Néhány gyerekes csínytevést, kést a bordák közé, áruló szavakat. Összetörne, felemésztene, s eltűnnél a lengő szélben. Nem játszani születtél - súgta. - S most, hogy ezt megbeszéltük, legyél oly szíves és tégy magadévá, mielőtt meg talállak fojtani a gyülemlő feszültségben.

Thor a szavakra hátra lökte a jötünt, s felé hajolt. Szemeiben veszély kavargott, ez pedig csak még jobban feltüzelte Loki izgatottságát. Forró csók követte a tekintetet, éles fogak és erős körmök.

A szőke egyre türelmetlenebbül tépte az szájat, kezei utat találtak a fekete nadrág szegélyéhez, egyre lejjebb gyűrve azt, majd széjjelszaggatva próbálta leszedni. Loki felmordul a szakadás hangjára, de Thor elhallgattatta a nyelvével, ami cirógatni kezdte a másik férfi ajkait.

A mozgásuk egyre szaggatottabbá vált, s mire Loki felocsúdott kábulatából, Thor ujjait magában érezve felnyögött.

- Gyerünk, siess - nyögött Loki, belekapaszkodva a felette lévő széles vállakba.

Thor benyálazva még egy ujját Lokiba vezette, ő csak fennakadt szemekkel vergődött alatta, fejét a párnába fúrva sírt kegyelemért. Imákat mormolt idegen nyelven, légzése heves volt, gyűrött, mint az alattuk lévő paplan. Thor sose látott ilyen gyönyört.

- Téged akarlak - könyörgött a fekete hajú, s Thor megadta neki, mire oly hevesen vágyott.

Loki szűk volt, meleg, az asgardi alig bírta visszafogni magát, hogy ne tépje szét ott helyben, végezve a folytonos csábítással, a bűbájjal, amit rávetett. Loki könnyei kiserkentek a szemei szélén, Thor előre hajolva csókolta le, nehogy nyomot hagyjon a fakó bőrön a sós méreg.

- Gyönyörű vagy - sóhajtott, s azt gondolta, hogy ezt Loki egy pillanatra el is hitte.

De a férfi szemébe visszatért a makacs öntudat, körmeit belemélyesztve Thor tarkójába közel húzta magához, homlokuk egymásnak csattant.

- Már nem kell elcsábítanod, tied vagyok - morogta, majd a csípőjét meglökve mozgásra ösztökélte a szőkét. - Csak tedd a dolgod.

Thor, mint aki örvénybe került, egyre mélyebbre sodródott az érzésekben, amik körül ölelték. Ez nem olyan volt, mint asszonnyal hálni. Nem volt benne finomkodás, érzelmes suttogások, gyengédség és védelem. Ösztönös volt a mozgása, a torkukon felszakadó sóhajok meggondolatlanok voltak, vadállatias mozdulatok tömegét csalogatva elő egymásból. Lokinak ha fájt is, élvezettel fogadta.

Percek, órák, talán napok telhettek el egymás testéből lakomázva, s Thornak nem volt elég. Loki férfiasságára fonva tenyerét újabb nyögéseket gyötört elő a szikár testből, s ő csak azután engedte át magát a gyönyörnek, amikor Loki már kifulladva lihegett alatta.

Thor fáradtan omlott rá az alatta lévő testre, szapora légzése visszaverődött a verejtéktől csillogó bőrről. Ujjaival végigkövette a lefolyó cseppek vonalát a nyakon, a sima mellkasnál megállt, s Loki szíve fölé egy csókot lehelt. A fehér bőrön zúzódások, harapások nyoma kezdett elsötétülni.

- Azt akarom, hogy mindenki láthassa - sóhajtotta Thor. - Azt akarom, hogy tudják, hozzám tartozol. Senki se vethesse rád akaratát, senki se tegyen rád alkut. Senki ne merjen eltulajdonítani, mert haragommal kell szembenéznie. Egyedül az enyém vagy, s ha úgy akarod, hát én a tiéd.

Loki állát Thor fejére támasztotta, körülölelő fekete haja betakarta őket, szeméve a repedéseket figyelte a tetőn.

- Ó, Thor - sóhajtott. - Nem is tudod, hogy ki vagyok én.

- Te te vagy, s én pedig én. Nem elég ez? - csuklott el Thor hangja.

Loki simogatni kezdte a rajta fekvő szeretője haját.

- Nem félsz? - húzta össze a szemöldökét. - Egy nap, akár holnap, vagy utána, de egy nap én meghalok. Egy nap Odinnak nem lesz rám szüksége, egy nap Laufey belefárad a zsarolásba. Egy nap gyenge leszek, talán harcban, talán párnák között, meghalok. Egy nap elszököm innen, amikor az én kínjaim nagyobbra nőnek, mint a céljaim, s kifakad, mint egy elfertőződött seb. Egy nap elveszítesz, ha most magadénak követelsz.

- S én egy nap csatában eshetek az arctalan testek közé, sár és eső fogja csak takarni testem. Egy nap elküldenek harcba, s nem találok haza többé. Egy nap a trónszéken ülve elnyesik a torkom, mert rossz vezérként felkelést szítanak az ellenségeim. Egy nap talán az ágyamban fekve halok meg. De ez csak egy nap a sok közül, ami jön. S nem akarom azokat a napokat úgy eltölteni, hogy félek attól, ami vár.

Thor felemelve a fejét belenézett a zölden keringő íriszekbe, kezével végigsimítva a kipirult arcon. Loki belehajolt az érintésbe, a tenyérre apró csókot lehelt.

- Az egyetlen mód, mely szerint érdemes élni az, hogyha van valamink, amit félünk elveszteni.

Loki felemelte Thort magához, lusta, cirógató csókot lehelt a kiszáradt ajkakra. Kezével gyöngén tartotta a borostás arcot, s a meleg és a kényelem végigjárta az egész testét. Ez új volt, s felemelően kellemes.

- Nem könnyű engem szeretni, Odin fia - súgta Loki. - Talán soha senki nem próbálta még.

- Azt hiszem, itt az ideje - mosolyodott el az asgardi, újabb csókot lopva, s mint egy macska, kit a gazdája keze cirógat, Loki vállgödrébe fúrta arcát.


Gyenge harmatú reggel volt, s Thor kilovagolt a földekre megnézni a fehéren borított sötét szántásokat, kezében lova kantárát erősen fogta. Kavargott a gondolata, bőrén még érezte Loki tapintását, ajkán a nevetését, illata az orrába kúszott minden levegővételkor.

A Nap magasan járt a horizonton, de tompa fényt vetett, ami miatt Thor úgy képzelte, álomban jár csupán. A szíve a helyén akaratlanul is erősen vert, arcára állandóan visszajárt pihenni egy víg mosoly. A fiatalság emésztő szerelme kezdte ketrecbe zárni dühöngő szívét.

A távolban egy őzgida lépett elő a messzi növekedő bokrok közül, lábával kotorta a hó alatt lévő eleséget. Thor megbabonázva figyelte, ahogy legelni kezd, félelem nélkül, szinte túl merészen. Amikor jóllakott, ugrándozva visszaballagott a bokrok, majd fák közé, eltűnve a kíváncsi szemek elől.

Thor keze az íján nyugodott. Percekig bámulta még a föld és a nap találkozását.


- Hívattál, atyám - lépett be Thor a kunyhóba, apját az étkező asztal előtt ülve találta, ahogy egy papírdarabot tanulmányoz.

Odin egyetlen szemében aggodalom ült, fáradtság. Öregebbnek látszott, mint a népe előtt szokott lenni, egyszerű halandónak, akinek joga van elveszteni az életerejét a felelősségének terhe alatt. Thor látta csak így, neki engedte meg ezt a privilégiumot, hogy láthassa, mi vár rá. Azt akarta, hogy ne szálljon vele Thor fejébe a hatalom, hogy lássa az árnyoldalát is a vezetői szerepnek. S Thor látta, megértette, és megvetette.

- Ülj le, fiam - sóhajtotta az öreg uralkodó, homlokát öblös tenyerének támasztotta.

- Történt valami, miről tudnom kell? - húzta össze szemöldökét Thor, ahogy leült apja jobb oldalára.

Odin összehajtogatta a levelet, s ruhájába rejtette. Kezeit összefűzve, az asztalra támaszkodva figyelte fiának szemét.

- Híreket hozott reggel egy holló Muspellheimből - kezdte mondanivalóját, hangja közömbös volt, szürke. - Surtur nem nyugszik, lázadásával ártatlan falvakat, erdőket éget fel, melyet csak a hó és vihar tud visszafogni. Frey megsebesült, a katonák fáradtak és betegek.

Thor keze megfeszült, gyógyuló sebeibe tolta éles körmeit újból, s vér serkent, vörös pöttyöket hagyva maga után az asztal falapján.

- S utána kívánsz menni? - kérdezte Thor, bár már tudta a választ.

- Én öreg vagyok, Surtur veszett és kiszámíthatatlan. Nem vagyok ellenfele - szögezte tekintetét Odin a padlónak. - Neked kell menned.

Thor nem szólt, próbálta megemészteni a hallottakat. Surtur, a veszett titán, ki lángoló karddal vágtatott bele a legörvénylőbb csaták közepébe is. Surtur, ki egy pillanat alatt kimetszené az összes ellensége szívét, ha alkalmat találna rá. Thor szívébe félelem költözött, s dühöngő harag is.

Tudta, hogy nincs értelme tiltakoznia, s helyes döntésként egyet kell érteni apjával. Neki kellett menni, s vezetőként, kire felnéznek emberei, az élen kellett lovagolnia, hogy megfékezze az őket veszélyeztető rémeket és ármányokat. S minden porcikája sikoltozott, szeme előtt Loki állt, magasan, s smaragd szemei féltőn tekintettek rá. Gondolataiban ő halottan feküdt a földön, attól félve, hogy sosem láthatja újra.

- Mikor indulok? - kérdezte végül, szemét erősen a padlóra szegezve. - Van időm elköszönni anyámtól, jókívánságaimat át tudom-e adni Baldrnek?

- Holnap délutánra fel leszel szerelkezve elég élelemmel, elég fegyverrel. Három tucat emberrel nekivágsz az hegyeknek. Hollókat viszel magaddal, hogy értesíthess utad alakulásáról.

Thor bólintott, pár pillanatig csend telepedett a szobára, majd Odin előre hajolt, kezét az övére simította támogatóan.

- Nem leszel egyedül, az istenek vigyáznak rád - biztatta gyermekét, de Thor makacsul felállt, lerázva kezéről az apja ujjait, s kisétált a kinti hűvös éjszakába.

Dacos gyerekként ment előre, a még ébren lévő emberek csodálkozva bámultak rá, ahogy dühösen a sárban tapossa útját. A házak között Lokiéhoz irányította lábait, benyitva a férfit az ágyon egy könyvet olvasva találta.

- Jól érzed magad? - nézett fel rá Loki gyanúval telve, ahogy Thor bezárta maga után az ajtót.

A szőke nem szólt semmit, vastag kabátját leoldotta magáról, bakancsaiból kilépve simult hozzá a vékony testhez. Loki átkarolta az asgardit, érezte, hogy a selyem inge átázik a könnyektől.

- Imádkozz értem az isteneidhez - suttogta Thor, s érezte, hogy Loki ujjai a hajában megmerevednek. - Holnap este csatába vonulok.

Loki üveges tekintete a falat pásztázta. Szája megremegett, s erősebben ölelte az óriási testet.

- Akkor hát, élvezzük azt, ami még megadatott - válaszolt, s megcsókolva Thort maga alá fordította, felé mászva gyenge kezeivel letörölte könnyeit.